A Fővárosi Törvényszék K.30206/2012/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (RENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 26. §] Bíró: Garáné dr. Horváth Diána

Fővárosi Törvényszék

1.K.30.206/2012/10.

A Fővárosi Törvényszék a dr. Bíró Judit ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) felperesnek, a dr. Gruber Andrea Mária jogi főelőadó által képviselt név Rendőr-főkapitánya (cím.) alperes ellen, rendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az adóhatóság külön felhívására fizessen meg az állam javára 30.000.- azaz harmincezer forint le nem rótt kereseti illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belülfizessen meg az alperesnek 30.000.- azaz harmincezer forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

név Rendőr-főkapitánya (elsőfokú hatóság) 2011. március 19. napján kelt szám. ált számú határozatával a felperest, mint az szám forgalmi rendszámú gépjármű üzembentartóját 30.000.- Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Határozata indoklásában kiemelte, hogy a felperes a gépjárművel 2011. február 19. napján 13 óra 18 perckor .... szám alatti helyszínen a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 05.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) . § (1) bekezdés a.) pontjában foglalt előírást megszegve a megengedett legnagyobb 50 km/óra sebesség helyett 71 km/óra sebességgel közlekedett. A tényállást a hatóság rendelkezésére álló képi bizonyítékok alapozták meg. Hivatkozott továbbá a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.)21-21/A. §-ra, 48. § (5) és (7) bekezdésére, továbbá a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R)1. §-ra., 2. §-ra., 10. §-ra és az 1. számú mellékletére.

A felperes az elsőfokú közigazgatási határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, melynek folytán eljárt alperes 2011. július 21. napján kelt .... ált számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indoklásában kiemelte, hogy a rendelkezésre álló képi bizonyítékok, valamint a települési napló adatai alapján kétséget kizáróan megállapítható a KRESZ 26. § (1) bekezdés a.) pontjában foglalt szabályszegés ténye, annak helye és ideje. Kiemelte, hogy a bírság alapjául szolgáló képi bizonyítékokat a ... típusú - a gépjárműről és annak hatósági jelzéséről felvétel készítő eszközökre vonatkozó követelményekről szóló 18/2008. (IV. 30.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet)előírásainak megfelelő - hitelesített sebességmérő berendezéssel, annak rendeltetésszerű használata során, arra jogosult személy készítette, ezért azokat alkalmasnak tartotta a szabályszegés elkövetésének a bizonyítására. A felperesi fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy az ... típusú pillanatnyi járműsebességet ellenőrző berendezés a GKM rendelet mellékletében támasztott követelményeknek megfelel, mert képes dokumentálni a szabályszegés észlelését és a felvétel elindítását megelőző - legalább 15 másodperc időtartalmú - eseményeket is. Tekintettel azonban arra, hogy az előfelvétel a közigazgatási eljárás során a hatóság bizonyítékként nem értékelte, illetve az nem az eljárás során keletkezett, így arra az ügyfél iratbetekintési joga sem terjed ki. Hivatkozott a Kkt. 21. § (3) bekezdésére, a GKM rendelet 2. § b.) pontjára, valamint 3. § (1) bekezdés a.) pontjára. Kifejtette, hogy a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Mtv.)7.§ és 10. §-a alapján - a 127/1991. (X. 09.) Kormányrendelet 2. számú mellékletének 14. pontjára, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) . § (4) bekezdésére tekintettel - a név Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság által kiadott .... számú hitelesítési bizonyítvány igazolja, hogy az ... típusú pillanatnyi járműsebességet ellenőrző berendezés a GKM rendelet mellékletében támasztott követelményeknek megfelelt. A bizonyítvány alapján a műszer 2011. december 15. napjáig használható hiteles mérésre. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú hatóság a Ket. 5. § (1), (2) és (4) bekezdéseiben, valamint a 6. § (1) bekezdésében foglalt ügyféli jogok biztosítása mellett a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A közigazgatási bírság összege jogszerűen került meghatározásra, az a Kkt. 21. § (2) bekezdése, valamint az R. 1. § (1) bekezdése alapján -tekintettel a 2. §-ra is- az R. 1. számú mellékletében meghatározottaknak megfelel. Az ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatban hivatkozott a Ket. 33.§ (1) és (6) bekezdésére, valamint a Ket. 33.§ (3) bekezdés g.) pontjára.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes fenti határozata ellen, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság mellőzze a szabályszegés megállapítását, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az új eljárás lefolytatását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette a Ket. 1. § (1) bekezdésének első mondatára tekintettel az 50. § (1) bekezdését, a Kkt. 21. § (3) bekezdését, valamint az R. 9. § (3) bekezdését. Előadta, hogy a bírság bizonyítékaként szolgáló képfelvétel nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, a hatóságnak sem bizonyítéka, sem jogalapja nem lett volna a bírság kiszabására. A Ket. 2. § (3) bekezdésére, 50. § (1) és (5) bekezdésére, valamint a Kkt. 21. § (3) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a perbeli ügyben kötött bizonyítási rendszer érvényesül, ezért az első és másodfokú hatóság határozatát csak és kizárólag a külön jogszabály szerinti technikai eszközzel készített és továbbított felvételre, mint bizonyítási eszközre alapíthatta volna, nem tartozik azonban ebbe a körbe a települési napló. Ezen túlmenően az alperes az elsőfokú hatóság által megállapított tényállást jogszabálysértően egészítette ki azzal, hogy további bizonyítékként a települési naplóra is hivatkozott. Sérelmezte, hogy a fényképen rögzített rendszámtábla alapján nem állapítható meg a forgalomba helyezés országa, ugyanakkor a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (IX. 30.) BM rendelet (BM rendelet)45. § (1) és (2) bekezdése, valamint a rendelet 17. számú melléklete szerint a magyar rendszámtáblának tartalmaznia kell az országjelet is. Három betűből és három számból álló betűkombinációt ...on, ...ban, ...ban, ...n és ...ban is használnak, ezért az országjel hiányában a gépjármű származási országa nem állapítható meg. Álláspontja szerint nem bizonyított, hogy az Mtv. 7. és 10. §-a alapján a 127/1991. (X. 09.) Kormányrendelet 2. számú mellékletének 14. pontjára figyelemmel a mérőeszköz hiteles volt, mert az alperesi határozat csupán hivatkozik a hitelesítési bizonyítvány számára, azonban a határozatához továbbra sem csatolta a dokumentumot. A GKM rendelet 2. § c.) pontja sérült, mert a hitelesítési bizonyítvány ellenőrizhetőségének hiányában az alperesnek sem jogszerű bizonyítéka, sem jogalapja nem volt a bírság kiszabására. A fellebbezésében foglaltak ellenére a hatóság nem vizsgálta azt sem, hogy a sebességellenőrző berendezés a GKM rendelet 1. 4. pontjának megfelelt-e. A mérőeszköznek ugyanis rendelkeznie kell legalább 15 másodperc időtartamban olyan felvétellel, amelyen a szabályszegés észlelését és a képfelvétel elindítását megelőző események is rögzítésre kerültek. Miután a fényképfelvétel hátulról készült 59, 8 méter távolságból, ezért az is kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán ilyen videófelvétel. Vitatta, hogy az előfeltétel nem az eljárás során keletkezett, mert a Kkt. 21. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási bírság kiszabásának kizárólag a külön jogszabály szerinti technikai eszközzel készített és továbbított felvétellel dokumentált szabályszegés esetén van helye. A berendezés ezért csak akkor üzemeltethető, és akkor származhat belőle jogszerű képi bizonyíték, ha az az összes vonatkozó jogszabálynak megfelel. A képfelvétel, mint bizonyítási eszköz alaki kellékeit és kötelező tartalmi elemeit az Mtv., a GKM rendelet valamint a BM rendelet határozza meg. A GKM rendelet 1. 4. pontja szerint a 15 másodperces előfelvétel kötelező tartalmi eleme a sebességmérő berendezésnek, ezért e tekintetben bizonyítékként felhasználható, és azt az alperesi hatóságnak értékelni kellett volna. A bizonyítékra pedig az ügyfél iratbetekintési joga mindenképpen kiterjed. A hatóság megsértette a Kkt. 21. § (3) bekezdését, mert nem tárta fel egyértelműen, hogy valóban a külön jogszabálynak megfelelő technikai eszközzel készült- e a fénykép, illetve az előfelvételbe nem engedett betekintést felperes számára ezzel megsértve a Ket. 5. § (1) bekezdését. Elmulasztotta alperes annak vizsgálatát is, hogy a mozgó sebességmérő eszköz a GKM rendelet 1.4. b.) pontjában foglalt szembiztonság követelményének megfelelt-e. Sérült továbbá az R. 9. § (3) bekezdésében biztosított iratbetekintési joga. Előadta, hogy amikor az iratbetekintési jogával élni kívánt az elsőfokú hatóság tájékoztatta, hogy az ügy irataiba kizárólag az illetékes rendőrkapitányságnál lehet betekinteni, melynek lehetővé tételéhez 20 napon túli időtartamot kért az ügyintéző, mert az ügy aktáját az illetékes rendőrkapitányságra kézbesíteni szükséges. Ehhez képest a fellebbezési határidő mindössze 15 nap volt, az iratbetekintés meghiúsításával az alperes a jogorvoslathoz való jogát vonta el. Sérültek az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések is, mert a fellebbezési eljárás 2011. április 29-én indult a határozat szerint az ügyintézési határidő 2011. június 28. napján járt le, a 30 nappal az általános ügyintézési határidőt követően. Abszurdnak minősítette az alperes informatikai rendszerfejlesztés miatt fennálló 30 napos üzemzavarra történő hivatkozását. Az informatikai rendszerfejlesztésének időtartama nem elháríthatatlan esemény, mivel az a hatóság döntésétől függ, ezért az nem lehet ok arra, hogy az ügyfeleket jogaik gyakorlása tekintetében hátrányosabb helyzetbe hozza. A Ket. 33/A. § alapján kérte, hogy a bíróság kötelezze a másodfokon eljáró hatóságot az ügyfél által megfizetett illeték kétszeresének, 10.000.- Ft visszafizetésére. Hivatkozott arra, hogy a hatóság megsértette a Ket. 5. § (1) bekezdését, mert a határozat rendelkező részében az alperes nem tájékoztatta arról, hogy az Itv. 62. § (1) bekezdés h.) pontja alapján a bírósági eljárásban a felperest illetékfeljegyzési jog illeti meg. Álláspontja szerint a hatóság ezzel kívánta megakadályozni, hogy az ügyfél a jogorvoslati jogait a határozattal szemben gyakorolja.