BH+ 2015.8.349 Általános szerződési feltételek tisztességtelenségének vélelme megdöntése iránti kereset elbírálásának szempontjai [2014. XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Törvény) 4. §, 16. §, 11. §; Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 49., 54., 267. cikk; Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 47. cikk; 93/13/EGK Irányelv (Fogyasztói Irányelv) 4. cikk, 8. és 8a. cikke; 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény, 2/2014. PJE; Pp. 130. § (1) bek., 155/B. § (2) bek., 157. § a) pontja].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40113/2015/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20238/2015/6., Kúria Gfv.30098/2015/7. (*BH+ 2015.8.349*)

***********

A felperesnek a 2004. május 1. napjától - 2014. július 19. napjáig, forint és deviza alapúnak nem minősülő deviza (a továbbiakban: deviza) fogyasztói hitel-, kölcsönszerződéseiben, valamint a pénzügyi lízingszerződéseiben alkalmazott Általános Üzleti Feltételei (a továbbiakban: ÁÜF), Általános Szerződési Feltételei (a továbbiakban: ÁSZF), az Általános Szerződési Feltételeinek módosulásáról szóló hirdetményei (a továbbiakban: Hirdetmény), adásvételi és lízingszerződés blankettái, valamint kölcsönszerződés blankettái tételes felsorolását, alkalmazásuk időbeli hatályát, és azok egyoldalú szerződésmódosítási feltételeit tartalmazó kikötéseinek a teljes tartalmát a törvényszék ítéletének (a továbbiakban: elsőfokú ítélet) 2-71. oldalai tartalmazzák.

A felperes keresetében a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 6. § (1) bekezdése és 11. § (3) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az általa a forint, illetve deviza fogyasztói kölcsönszerződéseiben alkalmazott, az elsőfokú ítélet 3-71. oldalán felsorolt szerződéses kikötések tisztességesek és érvényesek. Állította, hogy valamennyi kikötés megfelel a Törvény 4. § (1) bekezdés a)-g) pontjában foglalt elveknek: eleget tesznek az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria elvének.

A felperes másodlagosan kérte, amennyiben a bíróság valamely általános szerződési feltétel esetén nem látná megállapíthatónak annak érvényességét arra a teljes időszakra, amely alatt az adott feltételt alkalmazta, akkor az ítéletben a feltétel érvényességét ennek megfelelően, csak egyes időszakokra állapítsa meg.

Harmadlagosan kérte, amennyiben a bíróság valamely általános szerződési feltétel esetén nem látná megállapíthatónak annak érvényességét a teljes terjedelmében vagy valamely kamat, díj vagy költség vonatkozásában, akkor az ítéletben a feltétel érvényességét az érvénytelen rész figyelmen kívül hagyásával állapítsa meg.

Indítványozta, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását, és az Alkotmánybíróság döntésének meghozataláig a per tárgyalását függessze fel. A felperes hivatkozott arra is, hogy a Törvény sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 288. cikkét, 49. cikkét, 63. cikkét, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. cikkét, 47. cikkét és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Fogyasztói Irányelv) 4. és 8a. cikkét. Az uniós jog tartalmának megállapítása végett indítványozta az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EU Bíróság) előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezését.

A Törvény alaptörvény-ellenességére, illetve az uniós normákat sértő rendelkezéseire hivatkozással, kérelmet terjesztett elő a Törvény alkalmazásának mellőzése, és annak jogkövetkezményeként a keresetlevél Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján történő, idézés kibocsátása nélküli elutasítása, illetve a per Pp. 157. § a) pontja alapján történő megszüntetése, vagy a kereset Pp. 3. § (1) bekezdésén, illetve a Pp. 123. §-án alapuló, ítélettel történő elutasítása iránt.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság - a felperesnek az EU Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás, valamint az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmének elutasítását követően - ítéletével a keresetet elutasította.

Úgy ítélte meg, az EU Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás, illetve az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezésének feltételei nem álltak fenn. A Törvény rendelkezéseit mind az európai uniós normákkal, mind az Alaptörvénnyel összhangban állónak tartotta, alkalmazásának mellőzésére ezért nem látott jogi indokot.

Alaptalannak találta a felperesnek a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása, vagy a kereshetőségi joga, illetve a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában előírt feltételeinek hiánya miatti, ítélettel történő elutasítása iránti kérelmét.

A Törvény 4. § (1) bekezdés a)-g) pontjában rögzített elvek tükrében egyenként vizsgálta a keresetlevélben 1-26. szám alatt felsorolt egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötéseket. Néhány esetben azt állapította meg, hogy a kikötés nem tartozik a Törvény hatálya alá. A Törvény hatálya alá tartozó kikötések tekintetében pedig úgy ítélte, egyik sem felelt meg az egyértelmű és érthető megfogalmazás, illetve az átláthatóság elvének, egyes esetekben a tételes megfogalmazás elvének sem.

A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint, a másodfokú bíróságban sem merült fel kétely a Törvény Alaptörvénnyel való összhangja tekintetében. Álláspontja az volt, az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatban (a továbbiakban: AB határozat1), illetve a 2/2015. (II. 2.) AB határozatban (a továbbiakban: AB határozat2) minden, a felperes által felvetett alkotmányossági aggályra választ adott. Hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság nemcsak a deviza alapú hitelezéssel kapcsolatosan kialakult társadalmi helyzet tükrében vizsgálta a Törvényt, hanem figyelemmel volt az általános fogyasztóvédelmi szempontokra és az emberi méltóság sérelme megakadályozásának követelményére is.

Az ítélőtábla kifejtette azt is, mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy indokolt-e az EU Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie. Ilyenre azonban nem látott okot, az uniós jog értelmezése tekintetében nem merült fel kétsége.

Úgy találta, a Törvény nem a Fogyasztói Irányelv átültetését szolgálta, nem is utal annak implementálására. Valójában a Fogyasztói Irányelv alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) vonatkozó rendelkezéseinek kialakult, az EU Bíróság, valamint a Kúria tisztességtelenség fogalmára vonatkozó jogértelmezésének kodifikálását jelenti. Az ítélőtábla nem látta ezért kérdésesnek azt, hogy Magyarországot nem terhelte a Fogyasztói Irányelv által előírt notifikációs kötelezettség.

A Törvény általános szerződési feltételek tisztességtelensége vélelmének felállításával kapcsolatos szabályát a fogyasztóra kedvezőbb, olyan tagállami szabályozásnak ítélte, amelyre a Fogyasztói Irányelv a preambulumának (12) bekezdésében a tagállamoknak felhatalmazást adott. Emiatt e körben sem találta szükségesnek az EU Bíróság előzetes döntésének beszerzését.