A Kúria Bhar.1848/2015/7. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 291. §, 296. §, 352. §, 386. §, 391. §, 397. §, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 46. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) határozatából következően, ha a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelti kihallgatás időpontjáról igazolható módon nem értesítették olyan időpontban, hogy lehetősége legyen a kihallgatáson részt vennie és védői jogait gyakorolni, akkor a terhelt ezen vallomása bizonyítékként későbbiekben sem a Be. 290. § (1) bekezdése, sem a Be. 296. § (4) bekezdése alapján nem olvasható fel.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.222/2012/4., Fővárosi Ítélőtábla Bf.192/2015/8., *Kúria Bhar.1848/2015/7.* (BH 2016.12.327)

***********

KÚRIA

Bhar.I.1848/2015/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év március hó 1. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt folyamatban lévő büntetőügyben a bejelentett másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.192/2015/8. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék - hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - a 2012. április 11. napján kihirdetett 9.B.222/2012/4. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont]. Ezért őt nyolc év börtönbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által 2009. március 5. napjától őrizetben, majd 2009. március 7. napjától 2009. május 21. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte és a vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült 572.767 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be - utóbb írásban is megindokolt - fellebbezést, és összességében a vádlott felmentését indítványozta.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2015. szeptember 15. napján kihirdetett 3.Bf.192/2015/8. számú ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján - bizonyítottság hiányában - felmentette azzal, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást az eljárási szabályok túlnyomó részének betartásával folytatta le, azonban az ügy legfontosabb kérdésében - T1 gyanúsítottként tett vallomásának felolvasásakor - nem tisztázta annak ténybeli és eljárásjogi hátterét, holott a Fővárosi Ítélőtábla korábbi, hatályon kívül helyező határozatában kifejtettek szerint e nyomozás során tett vallomásnak döntő jelentőséget tulajdonított és a felolvasás elmaradása eredményezte a hatályon kívül helyezést. Az alapeljárásban a Fővárosi Főügyészség a Be. 301. § (1) bekezdése alapján indítványozta T1 vallomásának tárgyalás anyagává tételét (NF.5.821/2009/89-I. számú vádirat negyedik oldal). Az ítélőtábla kitért arra is, hogy a Be. 101. § (2) bekezdése szerinti eljárási szabály sérült, amikor a megismételt eljárásban csupán 1.Sz. elmeorvos-szakértő meghallgatására került sor, szakértő-társa, 2.Sz. nélkül. Mindemellett T1 vádlottkénti megidézésére és korábbi vallomásának felolvasására nem kerülhetett volna sor, mert vele szemben az eljárást az ügyész felfüggesztette.

Értelemszerűen ez szükségessé tette új elmeorvos-szakértői vélemény beszerzését T1 elmeállapotát illetően, figyelemmel arra is, hogy tanúkénti kihallgatására sor kerülhet-e. A 2015. szeptember 15-i másodfokú eljárásban felvett, a két szakértő együttes jelenlétében adott szakvélemény alapján T1 olyan súlyos depresszióban szenved, amely funkcionális pszichózist és dezintegrált tudati állapotot jelent vegetatív krízisekkel, ennek következtében verbálisan gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Regresszív tudatbeszűkült állapota évekig elhúzódhat, oldódhat is, de fennállhat akár élete végéig. Jelenleg állapota folyamatosan romlik, olyan elmebetegnek tekinthető, akinek depressziós tünetei vannak. (Fővárosi Ítélőtábla ítéletének 5. oldal harmadik bekezdése). Vádemelés hiányában tehát vallomása a Be. 296. § (4) bekezdése alapján volt felolvasható. Ugyanakkor T1 a vádlottat terhelő vallomását már a nyomozás során visszavonta, így kihallgathatósága esetén a vallomástétel megtagadásával a vádhatóság egyetlen bizonyítéka enyészhetne el.

Bár a Fővárosi Ítélőtábla a foganatosított bizonyítással elhárította az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás hiányosságait, eljárásjogi hibáit, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást hiányosnak [Be. 351. § (2) bekezdés b) pont második fordulata], az iratok tartalmával ellentétesnek [c) pont] és a megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetés [d) pont] miatt részben megalapozatlannak találta.

Ezt a megalapozatlanságot az iratok tartalma, ténybeli következtetés és a felvett bizonyítás alapján eltérő tényállás megállapításával - bár a vádlott felmentését eredményezően - ugyanakkor a másodfokú eljárásban orvosolhatónak ítélte.

Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítélet tényállását az ítéletének 7-8. oldalán rögzítettek szerint módosította, és a módosított tényállás alapján - mivel a bűnösségét nem látta bizonyítottnak - felmentő rendelkezést hozott.

A másodfokú ítélet ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (BF. 631/2012/28-I. számon) jelentett be másodfellebbezést arra hivatkozással, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítélete megalapozatlan [Be. 351. § (2) bekezdés b) és d) pont], mert a tényállás megállapításánál a bizonyítékokat egyoldalúan, már-már koncepciózusan, kizárólag a vádlott érdekkörében vette figyelembe, így az egyoldalúan megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, és indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget [Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pont]. A hivatkozott megalapozatlansági okok a Be. 388. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban kiküszöbölhetőek, ezért indítványozta, hogy a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla, valamint a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 398. § (1) bekezdése alapján változtassa meg: állapítsa meg a vádlott bűnösségét felbujtóként elkövetett emberölés bűntette kísérletében és szabjon ki vele szemben büntetést.

A Legfőbb Ügyészség BF.603/2015/2. számú írásbeli nyilatkozatában a másodfokú ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla eljárási szabálysértése a másodfokú ítélet megalapozatlanságát eredményezte, ami nem kiküszöbölhető, ezért indítványozta, hogy a Kúria a Be. 392. § (1) bekezdés d) pontja alapján - tanácsülésen eljárva - a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a Be. 399. § (5) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.