BH 2016.12.327 I. A terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelt kihallgatásának helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben kell értesíteni, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelt kihallgatásán részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető [Be. 48. § (1) bek., 291. § (1) bek., 296. § (4) bek.; az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozata; 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (3) bek.].

II. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelheti a bizonyítékokat, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat felmenti [Be. 352. § (3) bek.].

[1] A törvényszék - hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - a 2012. április 11. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. a) pont], és ezért nyolc év börtönbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése végett.

[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2015. szeptember 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette kísérletének vádja alól a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján - bizonyítottság hiányában - felmentette.

[4] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség fellebbezést jelentett be, és arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 388. § (2) bekezdésének alkalmazásával a megalapozatlanságot küszöbölje ki és a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet megváltoztatva a vádlott bűnösségét állapítsa meg felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és szabjon ki vele szemben büntetést.

[5] A Legfőbb Ügyészség a másodfokú ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla eljárási szabálysértése a másodfokú ítélet olyan fokú megalapozatlanságát eredményezte, ami nem küszöbölhető ki, mivel a bizonyítékok újraértékelése révén állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, megsértve azt az eljárási szabályt, amely szerint akkor, ha az elsőfokú ítélet megalapozott, a másodfokú bíróságnak eltérő tényállás megállapítására nincs lehetősége. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon következtetését is, hogy a közvetett bizonyítékok nem alkotnak zárt láncot, mivel minden adat azt támasztotta alá, hogy a tettes a vádlott tudomásával cselekedett.

[6] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 392. § (1) bekezdés d) pontja alapján - tanácsülésen eljárva - a ítélőtábla ítéletét a Be. 399. § (5) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[7] A vádlott védője az ügyészi fellebbezésre tett észrevételeiben megalapozottnak tartva a másodfokú ítéletet arra utalt, hogy a bizonyítás felvétele szükséges volt, és bár a terjedelmét tekintve a részbizonyítás nem volt különösebben jelentős, a másodfokú bíróság annak alapján az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően mérlegelte felül az első fokon megállapított tényállást. Kifejtette azt is, hogy az ítélőtáblának a tettes gyanúsítotti vallomását - az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel - eleve ki kellett volna rekesztenie a bizonyítékok köréből.

[8] Ezért a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.

[9] A sértett - jogi képviselője útján - észrevételeket terjesztett elő, melynek lényege, hogy a vádlottat bűnösnek tartja a sérelmére elkövetett bűncselekményben, ezért a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

[10] A bejelentett ügyészi másodfellebbezés a Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel joghatályos.

[11] Ezért a Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a vádlott terhére bejelentett - módosított - ügyészi fellebbezést azzal tartotta fenn, hogy a megállapított tényállás szerint a vádlott nem adott pénzt K. Z.-nek a fegyver vásárlására, továbbá a másodfokú bíróság helyesen zárta ki az elsőfokú eljárásban felvett bizonyítékok köréből az elmeorvosi véleményét.

[12] A vádlott és védője a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.

[13] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során az eljárási szabályokat túlnyomó részt betartotta, azonban K. Z. gyanúsítottként tett vallomásának felolvasásakor nem tisztázta annak ténybeli és eljárásjogi hátterét, holott az ítélőtábla a korábbi, hatályon kívül helyező határozatában e nyomozás során tett vallomásnak döntő jelentőséget tulajdonított és a felolvasás elmaradása miatt került sor a hatályon kívül helyezésre.

[14] Megsértette emellett álláspontja szerint a Be. 101. § (2) bekezdése szerinti eljárási szabályt a törvényszék, amikor a megismételt eljárásban csupán az elmeorvos-szakértő meghallgatására került sor, szakértőtársa nélkül, és K. Z. vádlottkénti megidézésére és korábbi vallomásának felolvasására sem kerülhetett volna sor, mert vele szemben az eljárást az ügyész felfüggesztette.

[15] Erre tekintettel bizonyítást vett fel.

[16] Ennek keretében K. Z. elmeállapotára vonatkozóan a két szakértő együttes jelenlétében adott szakvéleménye alapján - az elsőfokú eljárási szabálysértést kiküszöbölve - rögzítette, hogy K. Z. olyan súlyos depresszióban szenved, amely funkcionális pszichózist és dezintegrált tudati állapotot jelent vegetatív krízisekkel, ennek következtében verbálisan gyakorlatilag hozzáférhetetlen; regresszív tudatbeszűkült állapota évekig elhúzódhat, oldódhat is, de fennállhat akár élete végéig. Jelenleg állapota folyamatosan romlik, olyan elmebetegnek tekinthető, akinek depressziós tünetei vannak.

[17] Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint K. Z. vallomása a vádemelés hiányában a Be. 296. § (4) bekezdése alapján felolvasható volt.

[18] Bár az ítélőtábla úgy vélte, hogy a foganatosított bizonyítással elhárította az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eljárásjogi hibáit, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ezt meghaladóan is részben megalapozatlannak találta, miután álláspontja szerint az hiányos, az iratok tartalmával ellentétes, és a törvényszék a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.

[19] Ezt a megalapozatlanságot - a felvett bizonyításon túl - az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján kiküszöbölte, és a vádlott felmentését eredményező, eltérő tényállást állapított meg.

[20] A Kúria az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.

[21] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási hibákat a másodfokú bíróság túlnyomórészt orvosolta.

[22] A K. Z. által a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomásának figyelembevétele kapcsán azonban nem osztotta az ítélőtábla által kifejtetteket, amely szerint az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatában foglaltak ellenére a védő távollétében kihallgatott gyanúsított vallomása figyelembe vehető a 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (3) bekezdése alapján akkor, ha a nyomozási cselekményről a védőt értesítették, de azon nem jelent meg, ezt a gyanúsítottal közölték, és tájékoztatták arról, hogy a védő távolmaradása az eljárási cselekmény elvégzésének nem akadálya.