62005CJ0060[1]

A Bíróság (második tanács) 2006. június 8-i ítélete. WWF Italia és társai kontra Regione Lombardia. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia - Olaszország. A vadon élő madarak védelme - 79/409/EGK irányelv - A védelmi rendszertől való eltérések. C-60/05. sz. ügy

C-60/05. sz. ügy

WWF Italia és társai

kontra

Regione Lombardia

(a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

„A vadon élő madarak védelme – 79/409/EGK irányelv – A védelmi rendszertől való eltérések”

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – A tagállamok általi végrehajtás

(79/409 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – A tagállamok általi végrehajtás

(79/409 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

1. A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja, függetlenül attól, hogy milyen a nemzeti jogrend által meghatározott belső hatáskörmegosztás, az átültetéséhez szükséges intézkedések meghozatala során annak biztosítására kötelezi a tagállamokat – az ott szabályozott eltérés alkalmazásának minden esetében, és minden védett faj vonatkozásában –, hogy az engedélyezett vadászati hasznosítás ne haladja meg az e rendelkezésben az említett hasznosítás korlátozására meghatározott kis mennyiségnek megfelelő felső értéket, amelyet pontos tudományos adatok alapján kell megállapítani.

Függetlenül attól, hogy milyen a nemzeti jogrend által meghatározott belső hatáskörmegosztás, a tagállamok kötelesek olyan törvényi és szabályozási keretet kialakítani, amely biztosítja, hogy a madarak elejtése kizárólag az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában lévő „kis szám” mint feltétel betartásával történjék, pontos tudományos információk alapján, bármelyik fajról is legyen szó.

(vö. 28–29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok csak a közösségi jognak megfelelő módon folyamodhassanak a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 9. cikkében szabályozott eltérés lehetőségéhez, a nemzeti törvényi és szabályozási keretet úgy kell megalkotni, hogy az abban megfogalmazott eltérést engedő rendelkezések végrehajtása megfeleljen a jogbiztonság elvének.

Az említett irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő „kisszámú” madár fogalmára vonatkozóan az átültető nemzeti rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük az adott madárfaj esetében eltérő hasznosítás engedélyezésével megbízott hatóságok számára, hogy olyan mutatókra támaszkodjanak, amelyek elegendő pontossággal határozzák meg a mennyiség tekintetében betartandó felső értéket.

A 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának átültetése során a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy – függetlenül az e rendelkezés végrehajtásával megbízott hatóságaik számától és típusától – e rendelkezés végrehajtása során az egyes hatóságok által az egyes védett fajok vonatkozásában engedélyezett vadászati hasznosítások összege ne haladja meg azt felső értéket, amely megfelel az adott fajra a teljes nemzeti terület vonatkozásában rögzített „kis számnak”. Amikor tehát a szóban forgó rendelkezés végrehajtása az állami szintnél alacsonyabb szintű szervek hatáskörébe tartozik, az alkalmazandó törvényi és szabályozási keretnek biztosítania kell, hogy az e hatóságok által engedélyezhető madárhasznosítási mennyiség a teljes nemzeti terület vonatkozásában az említett irányelvben előírt „kisszámú” határ alatt maradjon.

A tagállamokat terhelő, annak biztosítására vonatkozó kötelezettség, hogy a 9. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően csak „kisszámú” madár kerüljön elejtésre, az előírt közigazgatási eljárások oly módon történő megszervezését követeli meg, hogy mind az eltérő hasznosítás engedélyezésével megbízott illetékes hatóságok határozatai, mind e határozatok végrehajtásának módja ésszerű időben lefolytatott, hatékony ellenőrzésnek legyen alávetve. Az e téren irányadó nemzeti eljárási rendnek azt is biztosítania kell, hogy betartsák az említett határozatokhoz rendelt feltételeket. Az olyan ellenőrzési rendszer, amelynek keretében csak azt követően kerülne sor az irányelv 9. cikkének sérelmével engedélyezett eltérésről szóló határozat megsemmisítésére, illetve az eltérő hasznosítást engedélyező határozat feltételei megsértésének megállapítására, miután a hasznosításra biztosított időszak már letelt, megakadályozná az irányelv által létrehozott védelmi rendszer hatékony érvényesülését.

(vö. 33., 36., 40–41., 44–45., 47. pont és a rendelkező rész 2–4. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. június 8.( * )

„A vadon élő madarak védelme – 79/409/EGK irányelv – A védelmi rendszertől való eltérések”

A C-60/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia (Olaszország) a Bírósághoz 2005. február 10-én érkezett, 2004. december 14-i határozatával terjesztett elő az előtte

a WWF Italia és társai

és

a Regione Lombardia

között,

az Associazione migratoristi italiani

részvételével

folyamatban lévő eljrásában,

A BÍRÓSÁG (második tanács)

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, R. Silva de Lapuerta (előadó), P. Kuris és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. december 15-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a WWF Italia és a Lega per l’abolizione de la caccia képviseletében C. Linzola avvocato,

–        a Regione Lombardia képviseletében P. D. Vivone és S. Pallonetto avvocati,

–        az Associazione migratoristiitaliani képviseletében I. Gorlani és S. A. Pappas avvocati,

–        az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Cingolo avvocato dello Stato,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. van Beek és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. február 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o., a továbbiakban: irányelv) 9. cikkének értelmezésére irányul.

2 A kérelem előterjesztésére a WWF Italia nevű társulás, illetve további három társulás és a Regione Lombardia között folyamatban lévő, az erdei pinty (Fringilla coelebs) és fenyőpinty (Fringilla montifringilla) fajoknak a 2003/2004-es vadászidényben történő vadászati felhasználásával kapcsolatos eljárás keretében került sor.

Jogi háttér

A közösségi jog

3 1. cikke szerint az irányelv tárgya a természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelme, kezelése és ellenőrzése, és a hasznosításukkal kapcsolatos szabályok megállapítása.

4 Ennek érdekében az irányelv alapján a tagállamok kötelesek a védelem általános rendszerének kialakítására, amely magában foglalja többek között az 1. cikkben meghatározott madarak elpusztításának, befogásának, zavarásának, és fészkeik elpusztításának tilalmát.

5 Az irányelv 9. cikke mindazonáltal enged néhány eltérést a következőképpen:

(1) A tagállamok, ha nincs más kielégítő megoldás, eltérhetnek az 5., 6., 7. és 8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt:

a)      –       a közegészség és közbiztonság érdekében,

–        a légi közlekedés biztonsága érdekében,

–        a növényi kultúrák, az állatállomány, az erdők, a halgazdaságok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében,

–        a növény- és állatvilág védelme érdekében;

b) a kutatás és oktatás, az állományfeljavítás, a visszatelepítés és az esetlegesen ezekhez szükséges tenyésztés céljából;

c) szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kis számú befogásának, tartásának vagy egyéb ésszerűen megindokolható hasznosításának engedélyezése érdekében.

(2) Az eltérések esetében meg kell határozni:

–        a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak,

–        a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit,

–        a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli körülményeket, amelyek mellett ilyen eltérések engedélyezhetők,

–        a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges feltételek teljesülnek és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatóak, milyen korlátok között és ki által,

–        az elvégzendő ellenőrzéseket.

[…]”

A nemzeti jog

6 Az irányelv 9. cikkét a 2002. október 3-i 221. sz. törvénnyel (GURI 239., 2002. 10. 11.) módosított, a vadon élő homeotherm állatokról és a vadászati felhasználásról szóló 1992. február 11-i 157. törvény (legge 11 febbraio 1992, n. 157, Norme per la protezione della fauna selvatica omeoterma e per il prelievo venatorio, az 1992. február 25-i 46. GURI rendes kiegészítő száma, a továbbiakban: 157/92 törvény) 19. cikke ültette át az olasz nemzeti jogba, amely a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az […] irányelvben meghatározott eltérések gyakorlását a tartományok a 9. cikk előírásainak, az említett irányelv 1. és 2. cikkében szereplő elveknek és célkitűzéseknek, valamint e törvény rendelkezéseinek eleget téve szabályozzák.

(2) Az eltérések, más kielégítő megoldás hiányában, csak az […] irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében felsorolt célokból engedélyezhetők, és az eltérések esetében meg kell határozni a fajokat, amelyekre vonatkoznak, a felhasználás engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit, a kockázati tényezőket, a felhasználás időbeli és térbeli körülményeit, a naponta és a teljes időszak alatt összesen felhasználható állatok számát, a felhasználás felett gyakorlandó ellenőrzés és felügyelet formáit, valamint az azzal megbízott szerveket, a 27. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül. Az eltérés folytán lehetséges felhasználásra engedélyt kapott személyeket, a tartományok jelölik ki a területi vadászati egyletek […] és az alpesi övezet jóváhagyásával.

(3) Az (1) bekezdésben szabályozott eltérések az Istituto Nazionale per la Fauna Selvatica (Nemzeti intézet a vadon élő állatokért) (INFS) véleményének, vagy a tartományi szinten elismert intézetek véleményének kikérését követően meghatározott időszakra érvényesek, és semmi esetre sem érinthetnek olyan fajokat, amelyek száma jelentősen csökken.

(4) A tartományi ügyek miniszterének a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyeztetett javaslatára, és a Miniszterek Tanácsával történt megbeszélést követően a Miniszterek Tanácsának elnöke az érintett tartomány felszólítása után megsemmisítheti a tartomány által elfogadott azon eltéréseket, amelyek ellentétesek a jelen törvénnyel és az […] irányelvvel.

(5) A jelen cikkben szabályozott eltérések végrehajtásáról a tartományok minden év június 30-ig jelentést nyújtanak be a Miniszterek Tanácsa elnökének, vagy adott esetben a tartományi ügyek miniszterének, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek, a mező- és erdőgazdasági miniszternek, a közösségi politikákért felelős miniszternek, valamint az INFS-nek; e jelentést az illetékes parlamenti bizottságok részére is megküldik. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter évente benyújtja az […] irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő jelentést az Európai Közösségek Bizottsága részére.”

7 A Regione Lombardia 2002. augusztus 2-án a 157/92 törvény 19a. cikke alapján elfogadta a 18. sz. tartományi törvényt (a továbbiakban: 18/02 tartományi törvény). E tartományi törvény 2. cikkének (2) bekezdése engedélyezi a vadászati felhasználást az erdei pinty és fenyőpinty fajok esetében.

8 Ugyanezen törvény 4. cikke szerint a Giunta regionale della Lombardia elnöke, az INFS meghallgatását követően, az említett törvény alapján engedélyezett felhasználást korlátozó vagy felfüggesztő intézkedéseket rendel el azon fajok állományai állapotának romlása esetén, amelyekre a fent említett 2. cikkben szabályozott eltérés folytán lehetséges felhasználás vonatkozik.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 A kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetükkel az alapeljárás felperesei a Giunta regionale della Lombardia által 2003. szeptember 15-én hozott, az erdei pinty és fenyőpinty fajokba tartozó vadmadarak bizonyos mennyiségének a 2003/2004-es vadászidényben történő vadászati felhasználásáról szóló, 14250 határozat – végrehajtása felfüggesztését követő – megsemmisítését kérik. E határozat meghozatalára a fent hivatkozott 18/02 tartományi törvény 2. cikkének (2) bekezdése alapján került sor.

10 2003. május 14-i és június 24-i feljegyzéseiben az INFS úgy vélte, hogy a 2003/2004-es vadászidényben a teljes olasz területen a maximális vadászható mennyiség az erdei pinty faj esetében 1 500 000 példány, a fenyőpinty faj esetében pedig 52 000 példány.

11 Egyes olasz tartományok ezt követően felosztották egymás között a vadászható fajokra meghatározott mennyiségeket. A Regione Lombardia részére a megkötött megállapodásoknak megfelelően az erdei pintyek esetében 360 000-es, a fenyőpintyek esetében 32 000-es vadászati kvótát biztosítottak.

12 A kérdést előterjesztő bíróság előtt a felperesek előadták, hogy a Regione Lombardia által megállapított, az eltérés folytán lehetséges felhasználás engedélyezése jogszerűtlen, az alábbi megfontolások miatt:

–        ez az engedély az érintett fajok példányai olyan felhasználását teszi lehetővé, mintha élő csalogató madarak volnának, miközben mind a kettő védett faj;

–        mindössze öt tartomány közötti felosztását jelenti az INFS által nemzeti szinten meghatározott kvótának;

–        nem rendelkezik a maximális felhasználási kvóták betartásának biztosítása végett az irányelv 9. cikke által megkövetelt ellenőrzésekről.

13 Az alapeljárás felperesei arra is hivatkoztak, hogy az 157/92 törvény 19a. cikke ellentétes az irányelvvel, mivel anélkül utalja tartományi hatáskörbe az irányelv által biztosított eltérések végrehajtásának szabályozását, hogy előírná, milyen módon kell meghatározni és betartani a teljes nemzeti területen a felhasználható példányok maximális mennyiségét.

14 Az alapeljárás alperese hangsúlyozta, hogy a 157/92 törvény 19a. cikke felhatalmazza a tartományokat, hogy szabályozzák az irányelv által előírt védelmi rendszertől eltérő vadászati felhasználásokat az INFS, vagy más, tartományi szinten elismert intézet véleményének beszerzését követően, amely nem köti őket, beszerzése azonban kötelező.

15 A Tribunale amministrativo regionale per la Lombardiának kétségei vannak a tekintetben, hogy a 157/92 törvény 19a. cikke biztosítja az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja hatékony alkalmazását. Úgy véli ugyanis, hogy e rendelkezés a felhasználható példányok maximális mennyiségének meghatározását az INFS, vagy más, tartományi szinten elismert intézet véleményének rendeli alá, amely kötőerővel nem rendelkezik, azonban [beszerzése] kötelező, anélkül, hogy létrehozna egy olyan rendszert, amely kötelező módon meghatározza e mennyiséget a teljes nemzeti területre vonatkozóan, és egy olyan mechanizmust, amelynek alapján meghatározható a nemzeti szinten vadászható mennyiség felosztása a tartományok között. Az említett bíróság úgy véli, hogy a tartományi intézkedéseknek a nemzeti és közösségi szabályozással való összhangja ellenőrzésére létrehozott rendszer, az abban szereplő eljárás időtartama miatt, nem felel meg a rövidség követelményének, amelyet annak szükségessége indokol, hogy az eltérés alkalmazásának rövid időszakában (kb. 40 nap) a jogellenes felhasználás elkerülhető legyen.

16 Ilyen körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell-e értelmezni az […] irányelvet, hogy a tagállamoknak az állam és a tartományok nemzeti jogrendben meghatározott belső hatáskörmegosztásától függetlenül olyan átültető rendelkezéseket kell megalkotniuk, amelyek minden, az irányelv által védelemre érdemesnek tartott helyzetet szabályoznak, különös tekintettel annak biztosítására, hogy az eltérés folytán lehetséges vadászati felhasználás ne haladja meg az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt „kis számot”?

2)      Kifejezetten az eltérés folytán lehetséges mennyiségekkel kapcsolatban, az […] irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy az átültető nemzeti jogszabálynak egy – esetlegesen az ezzel megbízott hiteles szakértő szerv által – meghatározott vagy meghatározható paraméterre kell-e utalnia, úgy, hogy az említett felhasználás olyan mutatók alapján menjen végbe, amelyek objektíve meghatároznak egy nem túlléphető mennyiségi értéket nemzeti vagy akár tartományi szinten, tekintetbe véve a különféle lehetséges környezeti feltételek fennállását is?

3)      Az […] irányelv helyes végrehajtását jelenti-e az 157/92 törvény 19a. cikkében foglalt nemzeti rendelkezés, amely az INFS kötelezően beszerzendő, de kötőerővel nem bíró szakvéleményétől teszi függővé e paraméter meghatározását, anélkül ugyanakkor, hogy [olyan] egyeztetési eljárást írna elő a tartományok között, amely valamennyi faj esetében kötelező módon rögzíti az eltérés folytán lehetséges felhasználás alá eső, nemzeti szinten „kisszámúként” meghatározott, maximális példányszám felosztását?

4)      Alkalmas-e az […] irányelv hatékony végrehajtására a 157/92 törvény 19a. cikkében foglalt, az olasz tartományok által engedélyezett, eltérés folytán lehetséges vadászati felhasználás közösségi szabályozással való összhangjának vizsgálatára irányuló ellenőrzési eljárás, tekintettel arra, hogy, mivel figyelmeztetési szakasz előzi meg és így technikai határidőkhöz kötött, amelyekhez hozzáadódnak az intézkedés elfogadásához és közzétételéhez szükséges határidők, miközben már telik az a rövid időszak, amelyre e felhasználásokat engedélyezték?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról

17 A Regione Lombardia és az Associazione migratoristi italiani (ANUU) vitatják az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát, mivel véleményük szerint a nemzeti bíróság az Olasz Köztársaság belső hatásköri megosztásának megfelelőségével és jogszerűségével kapcsolatban kéri a Bíróság állásfoglalását. Egyébként úgy vélik, a nemzeti bíróság által feltett kérdések arra irányulnak, hogy összhangban vannak-e a belső jogszabályok az irányelv 9. cikkével.

18 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság a tagállami belső joggal kapcsolatos kérdésben, és a nemzeti rendelkezések közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban nem foglalhat is állást, a nemzeti bíróság rendelkezésre bocsáthatja a közösségi jog értelmezésének azon szempontjait, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megoldja az elé terjesztett jogi problémát (lásd többek között a C-150/88. sz. Parfümerie-Fabrik 4711 ügyben 1989. november 23-án hozott ítélet [EBHT 1989., I-3891. o.] 12. pontját és a C-124/99. sz. Borawitz-ügyben 2000. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-7293. o.] 17. pontját).

19 Más lenne a helyzet, ha az válna nyilvánvalóvá, hogy az a közösségi jogi rendelkezés, amelyet értelmezés végett a Bíróság elé terjesztettek, nem alkalmazható (lásd többek között a C-297/88. és C-197/89. sz. Dzodzi egyesített ügyekben 1990. október 18-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3763. o.] 40. pontját). Azonban nem ez a helyzet.

20 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből, valamint az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kiderül, hogy a nemzeti bíróság az irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezését kéri azon feltételek vonatkozásában, amelyek mellett a tagállamok alkalmazhatják az e rendelkezésben szabályozott eltéréseket. Az említett bíróság többek között arra keres választ, milyen hatállyal bír e rendelkezés egy decentralizált államszerkezetben.

21 Szintén az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy az irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezése a nemzeti bíróság rendelkezésre bocsáthatja azon értelmezési szempontokat, amelyek szükségesek számára az alapügy megoldásához.

22 Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra utalt kérdések elfogadhatók.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

23 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek szabályozniuk kell-e minden olyan helyzetet, amely ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszer hatálya alá tartozik, többek között ez utóbbi 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában található feltételt, mely szerint az eltérés folytán lehetséges esetleges vadászati felhasználásoknak „kis számú” madárra kell korlátozódniuk.

24 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell rá, hogy a Bíróság kimondta, hogy megfelelően világos és pontos nemzeti rendelkezésekben kell meghatározni azokat a feltételeket, amelyek betartásával egy tagállam eltérhet az irányelvben megfogalmazott tilalmaktól, mivel az átültetés pontossága különös jelentőséggel bír olyan esetben, amikor a közös örökség kezelése saját területeik vonatkozásban az egyes tagállamok feladata (ezzel kapcsolatban lásd többek között a 247/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. július 8-án hozott ítélet [EBHT 1987., 3029. o.] 9. pontját és a 252/85. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1988. április 27-én hozott ítélet [EBHT 1988., 2243. o.] 5. pontját).

25 Azt is meg kell jegyezni, hogy a tagállami hatóságok az eltéréseknek az irányelv 9. cikke szerinti engedélyezésére irányuló hatáskörük gyakorláskor figyelembe kell, hogy vegyenek számos olyan értékelési tényezőt, amely földrajzi, éghajlati, környezetvédelmi, biológiai, valamint, különösen, a fajok éves szaporulatával és természetes okokra visszavezethető halálozásával kapcsolatos adatokon nyugszik.

26 Ezen értékelési tényezőkkel kapcsolatban a Bíróság a C-79/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. december 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-11619. o.] 36. pontjában és a C-344/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2005. december 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 53. pontjában megállapítja, hogy a Bizottságnak „[a] vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv alkalmazásáról szóló második jelentés” [COM (93) 572 végleges] címet viselő, 1993. november 24-i dokumentuma szerint a „kisszámú” [madár] alatt az érintett populáció teljes éves halálozásának 1 %-ánál (átlagos érték) alacsonyabb számú elejtett egyedet kell érteni a nem vadászható fajok vonatkozásában, és körülbelül 1 %-ának megfelelő elejtett egyedet a vadászható fajok esetében. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy ezek a mennyiségi adatok az ORNIS bizottság munkáján alapulnak, amely az irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó, annak 16. cikkével összhangban létrehozott bizottság, és amely a tagállamok képviselőiből áll.

27 A fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ítélet 41.pontjából, illetve Bizottság kontra Finnország ítélet 54. pontjából az is következik, hogy igaz ugyan, hogy a fentebb említett százalékarány jogilag nem bír kötelező erővel, azonban a jelen ügyben, az ORNIS-bizottság tevékenységének tudományos tekintélye alapján, és mivel nincs más ezzel ellentétes tudományos bizonyíték, a Bíróság felhasználhatja azt viszonyítási alapként annak megítélése érdekében, hogy az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint engedélyezett eltérés megfelel-e ennek a rendelkezésnek (lásd értelemszerűen a tudományos adatok relevanciájával kapcsolatban az ornitológia területén a C-3/96. sz. Bizottság kontra Hollandia ügyben 1998. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3031. o.] 69. pontját, valamint a C-374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10799. o.] 25. pontját).

28 Következésképpen, függetlenül attól, hogy milyen a nemzeti jogrend által meghatározott belső hatáskörmegosztás, a tagállamok kötelesek olyan törvényi és szabályozási keretet kialakítani, amely biztosítja, hogy a madarak felhasználása kizárólag az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétel, a „kis szám” betartásával történjen, pontos tudományos információk alapján, bármelyik fajról is legyen szó.

29 Az első kérdésre ezért az a válasz adandó, hogy az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja, függetlenül attól, hogy milyen a nemzeti jogrend által az átültetéséhez szükséges intézkedések meghozatala során meghatározott belső hatáskörmegosztás, annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy az abban szabályozott eltérés alkalmazásának minden esetében, és minden védett faj vonatkozásában, az engedélyezett vadászati felhasználások ne haladják meg azt a, precíz tudományos adatok alapján megállapítandó felső értéket, amely megfelel az e rendelkezés által az említett felhasználások korlátozására meghatározott kis mennyiségnek.

A második kérdésről

30 E kérdésével a nemzeti bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek mennyire kell precíznek lenniük azon műszaki paraméterek vonatkozásában, amelyek alapján meghatározható az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjának megfelelő „kis számú” egyednek megfelelő mennyiség.

31 Megjegyzendő, hogy az irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése szerint a madarak „kis számának” feltétele, amelyre az eltérés folytán lehetséges felhasználásokat korlátozni kell, nem állapítható meg valamely abszolút kritériumra történő hivatkozással, hanem az érintett faj állományszintjével, éves szaporodási és halálozási arányával kell összefüggésben állnia.

32 Ezzel kapcsolatban a Bíróság kifejtette, hogy az irányelv 9. cikke szerinti eltérések csak akkor engedélyezhetők, ha biztosított az érintett fajok állományának megfelelő szinten tartása. Ennek hiányában a madarak felhasználása semmi esetre sem tekinthető ésszerűnek, tehát olyannak, ami az irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése értelmében elfogadható hasznosítást jelent (ezzel kapcsolatban lásd a C-182/02. sz., Ligue pour la protection des oiseaux és társai ügyben 2003. október 16-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-12105. o.] 17. pontját).

33 Ilyen feltételek mellett, és annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok csak a közösségi jognak megfelelő módon folyamodhassanak az irányelv 9. cikkében szabályozott eltérés lehetőségéhez, a nemzeti törvényi és szabályozási keretet úgy kell megalkotni, hogy az abban megfogalmazott eltérést engedő rendelkezések végrehajtása megfeleljen a jogbiztonság elvének.

34 Amint ugyanis a Bíróság C-118/94. sz., Associazione italiana per il WWF és társai ügyben 1996. március 7-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-1223. o.] 23., 25. és 26. pontjából is következik, az e tárgyban irányadó nemzeti szabályozásnak egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az eltérés feltételeit, és köteleznie kell a végrehajtásukkal megbízott hatóságokat azok betartására. A kivételek rendszerével kapcsolatban, amely megszorítóan értelmezendő, és amely a megkövetelt feltételek minden egyes eltérés esetében történő teljesülésével kapcsolatos bizonyítási terhet az arról határozatot hozó hatóságra rója, a tagállamok kötelesek annak biztosítására, hogy védett fajt érintő beavatkozás engedélyezésére kizárólag pontos és megfelelő, az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott okokra, feltételekre és követelményekre utaló indokolást tartalmazó határozattal kerülhet sor.

35 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyébként kiderül, hogy a különböző madárállományok között lényeges mennyiségi különbségek vannak, emiatt az irányelv által megkövetelt védelmi rendszertől eltérést engedélyező minden határozatnak figyelembe kell vennie az adott faj helyzetét.

36 A második kérdésre ezért az a válasz adandó, hogy az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek, az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő „kis számú” madár fogalmára vonatkozóan lehetővé kell tenniük az adott faj esetében eltérés folytán lehetséges felhasználás engedélyezésével megbízott hatóságok számára, hogy olyan mutatókra támaszkodjanak, amelyek elegendő pontossággal meghatározzák a mennyiség tekintetében betartandó felső értéket.

A harmadik kérdésről

37 E kérdéssel a nemzeti bíróság az irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezését kéri azzal kapcsolatban, hogyan biztosíthatják a tagállamok illetékes hatóságai, hogy e rendelkezés végrehajtása során a teljes nemzeti terület vonatkozásában ne lépjék túl az egy adott fajba tartozó felhasználható madarak maximális számát. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vár választ, hogy az említett rendelkezést úgy kell-e értelmezni, hogy abból levezethető az eltérés folytán lehetséges felhasználások engedélyezésével megbízott, az állami szintnél alacsonyabb szintű egységek közötti egyeztetés kialakításának kötelezettsége, annak érdekében, hogy a felhasználható madarak összes mennyiségének az egységek közötti felosztása azok számára kötelezően legyen meghatározható?

38 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell rá, hogy a Bíróság kimondta, hogy a vadon élő madarak védelme területén pontos nemzeti rendelkezésekben kell meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján a tagállamok eltérhetnek az irányelvben foglalt tilalmaktól (lásd többek között a C-339/87. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1990. március 15-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-851. o.] 38. pontját).

39 A C-157/89. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1991. január 17-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-57. o.] 16. és 17. pontjából továbbá az következik, hogy a jogbiztonság elvét sértik az olyan helyzetek, amikor az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések nem biztosítják, hogy az azok végrehajtásával megbízott, az állami szintnél alacsonyabb szintű hatóságok kötelesek legyenek az említett feltételek figyelembevételére.

40 Következésképpen, amikor az irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának végrehajtása az állami szintnél alacsonyabb szintű szervek delegált hatáskörébe tartozik, az alkalmazandó törvényi és szabályozási keretnek biztosítania kell, hogy a fenti hatóságok által engedélyezhető madárfelhasználás mennyisége az említett irányelv által előírt „kisszámú” határ alatt maradjon.

41 A fenti szempontokra tekintettel a harmadik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy az irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának átültetése során a tagállamok, függetlenül az e rendelkezés végrehajtásával megbízott hatóságaik számától és típusától, kötelesek annak biztosítására, hogy e rendelkezés végrehajtása során, minden hatóság esetében és minden védett faj vonatkozásában, az engedélyezett vadászati felhasználások összege ne haladja meg azt felső értéket, amely megfelel az e rendelkezés által az említett felhasználások korlátozására az adott faj esetében a teljes nemzeti terület vonatkozásában rögzített „kis mennyiségnek”.

A negyedik kérdésről

42 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy létezik-e maximális határidő a felhasználás engedélyezésének és feltételei betartásának ellenőrzésére vonatkozó közigazgatási határozatok meghozatalára. Az említett bíróság különösen azt szeretné tudni, hogy úgy kell-e értelmezni az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját, hogy azzal ellentétes az eltérés folytán lehetséges madárfelhasználások engedélyezésének ellenőrzésére irányuló olyan eljárás, amely előzetes figyelmeztetési szakaszt tartalmaz, és amely technikai határidőkhöz kötött, miközben mindezekkel párhuzamosan már telik az a rövid időszak, amelyre e felhasználásokat engedélyezték.

43 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság Bizottság kontra Franciaország ügyben 1988. április 27-én hozott, fent hivatkozott ítélete 28. pontjában kimondta, hogy az átültető nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a madarak felhasználása szigorú ellenőrzés mellett és szelektív módon menjen végbe. Ez hatékony ellenőrzés végzését követeli meg az irányelvben szabályozott védelmi rendszertől való eltérésről szóló határozatokban megjelölt időszakok alatt.

44 Ebből az következik, hogy az e téren irányadó nemzeti eljárási rendnek nemcsak azt kell biztosítania, hogy az irányelvben szabályozott védelmi rendszertől való eltéréseket engedélyező határozatok jogszerűsége ésszerű határidőn belül megvizsgálható legyen, hanem azt is, hogy betartsák az említett határozatokhoz rendelt feltételeket.

45 Egy olyan ellenőrzési rendszer, amelynek keretében csak azt követően kerülne sor az irányelv 9. cikkének sérelmével engedélyezett eltérésről szóló határozat megsemmisítésére, vagy az eltérés folytán lehetséges felhasználást engedélyező határozat feltételei megsértésének megállapítására, miután e felhasználás végrehajtására biztosított időszak már letelt, megakadályozná az irányelv által létrehozott védelmi rendszer hatékony érvényesülését.

46 Amint indítványa 62. pontjában a főtanácsnok helyesen kifejtette, az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott eltérési rendszerből következő madárfelhasználás maximális mennyisége betartásának biztosítása magában hordozza az ésszerű időn belül történő, hatékony beavatkozás lehetőségét azokban az esetekben, amikor az illetékes hatóságok határozatai az irányelv által biztosított védelem követelményeivel ellentétes eredményre vezetnek, vagy ezzel fenyegetnek.

47 A negyedik kérdésre tehát a választ kell adni, hogy a tagállamokat terhelő, annak biztosítására vonatkozó kötelezettség, hogy az irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően csak „kisszámú” madár kerüljön felhasználásra, megköveteli az előírt közigazgatási eljárások oly módon történő megszervezését, hogy mind az illetékes hatóságok eltérés folytán lehetséges felhasználást engedélyező határozatai, mind pedig e határozatok végrehajtásának módja ésszerű időben lefolytatott, hatékony ellenőrzésnek legyen alávetve.

A költségekről

48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja, függetlenül attól, hogy milyen a nemzeti jogrend által meghatározott belső hatáskörmegosztás, az átültetéséhez szükséges intézkedések meghozatala során annak biztosítására kötelezi a tagállamokat – az ott szabályozott eltérés alkalmazásának minden esetében, és minden védett faj vonatkozásában –, hogy az engedélyezett vadászati hasznosítás ne haladja meg az e rendelkezésben az említett hasznosítás korlátozására meghatározott kis mennyiségnek megfelelő felső értéket, amelyet pontos tudományos adatok alapján kell megállapítani.

2) A 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő „kisszámú” madár fogalmára vonatkozóan az átültető nemzeti rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük az adott madárfaj esetében eltérő hasznosítás engedélyezésével megbízott hatóságok számára, hogy olyan mutatókra támaszkodjanak, amelyek elegendő pontossággal határozzák meg a mennyiség tekintetében betartandó felső értéket.

3) A 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának átültetése során a tagállamok, függetlenül az e rendelkezés végrehajtásával megbízott hatóságaik számától és típusától, kötelesek annak biztosítására, hogy e rendelkezés végrehajtása során, minden hatóság esetében és minden védett faj vonatkozásában, az engedélyezett vadászati felhasználások összege ne haladja meg azt a felső értéket, amely megfelel az e rendelkezés által az említett felhasználások korlátozására az adott faj esetében a teljes nemzeti terület vonatkozásában rögzített „kis mennyiségnek”.

4) A tagállamokat terhelő, annak biztosítására vonatkozó kötelezettség, hogy a 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően csak „kisszámú” madár kerüljön felhasználásra, megköveteli az előírt közigazgatási eljárások oly módon történő megszervezését, hogy mind az illetékes hatóságok eltérés folytán lehetséges felhasználást engedélyező határozatai, mind pedig e határozatok végrehajtásának módja ésszerű időben lefolytatott, hatékony ellenőrzésnek legyen alávetve.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.