BH 1985.9.344 Vendéglátóipari egységnek, szórakozó helynek az idegenforgalommal és általában a városi élettel összefüggő éjszakai üzembentartási lehetősége, az üzembentartáshoz fűződő egyébként indokolt érdekek nem adnak alapot arra, hogy ez a tevékenység a lakosság életfeltételeit - amelyek közé tartozik a megfelelő éjszakai nyugalom biztosítása is - károsan befolyásolja. Az ilyen következményekkel is járó tevékenység sérti a települési környezetet.

Ipari, kereskedelmi tevékenység folytatására és ezzel összefüggően az üzlethelyiség nyitvatartására vonatkozó jogosultság sem jogosít senkit arra, hogy ezzel a tevékenységével szomszédait szükségtelenül zavarja. Ipari, kereskedelmi tevékenységet csak a települési környezetet, a lakossági életfeltételeket károsan nem befolyásoló módon, mások birtoklásának a zavarása nélkül lehet folytatni.

Ha az üzlet nyitvatartása esetén a zavarás más módon nem szüntethető meg, nem kizárt az éjszakai nyitvatartástól való eltiltás sem. [Ptk. 100. §, (1) bek., 192. § (2) bek., 1976. évi II. tv. 38. § (1) bek.]

I. A perbeli állami tulajdonban levő ingatlanban hat bérlakás és a földszinti részen az I. r. alperes bérleménye, egy nem lakás céljára épült üzlethelyiség van. Az I. r. alperes a vendéglátóipari tevékenységet folytató ezt a részlegét szerződéses rendszerben üzemeltette. A részleget a szerződés alapján a II. r. alperes vezette, és az üzletet éjjel-nappal folyamatosan nyitva tartotta.

Az ingatlankezelő szerv az I. r. alperes helyiségbérleti jogviszonyát felmondotta azon a címen, hogy az I. r. alperes felhívás ellenére üzletét a lakók nyugalmát zavaró módon üzemelteti. A felmondás érvényességének megállapítása iránt indított perben a bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet szerint a felmondásnak nem volt alapja, de az okozott zaj miatt birtokháborítás megszüntetése iránti eljárás indítható.

A felperes és a bérbeadó az illetékes iparügyi hatósághoz bejelentést tettek a lakók nyugalmát zavaró tevékenység korlátozása iránt. A városi állami közegészségügyi járványügyi felügyelőség javasolta a szükséges intézkedések megtételét, de a nyitvatartási idő korlátozására nem került sor.

A felperes - aki a házban lakó lakásbérlők egyike - a Ptk. 191. §-ának (1) bekezdése alapján a szakigazgatási szervtől kérte az alpereseket birtokháborítás megszüntetésére kötelezni. A városi tanács vb igazgatási osztálya az 1983. október 12-én hozott határozatával a birtokháborítás megszüntetése iránti kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes által panaszolt tevékenység miatt szabálysértési eljárás indítható az üzletvezető ellen, arra azonban nincsen lehetőség, hogy a szakigazgatási szerv hatósági jogkörében megváltoztassa az üzlet nyitvatartási idejét.

A felperes a birtokháborítási ügyben hozott államigazgatási határozat ellen keresetet nyújtott be a bírósághoz, és a nyitvatartási határidő korlátozásával kérte az alpereseket birtokháborítás megszüntetésére kötelezni.

Az alperesek a perben lefolytatott bizonyítás - köztük a szakértői vizsgálat - adataira tekintettel elismerték azt a tényt, hogy a vendéglátóipari tevékenység zavarja a felperest, de ellenezték a felperes által kért megszüntetési módot, mert álláspontjuk szerint megfelelő hangszigeteléssel és a járműforgalomnak államigazgatási úton történő korlátozásával az okozott sérelem kiküszöbölhető.

Az első fokú bíróság ítéletével az üzlet nyitvatartási idejét 1984. június hó 30. napjától kezdődően reggel 6 órától este 22 óráig terjedő időre korlátozta. Ezt az ítéleti rendelkezést előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Ítéletének az indokolásában megállapította, hogy a II. r. alperes - az I. r. alperessel kötött szerződés alapján - az épületben a korábbitól eltérő új üzlettípust alakított ki. Az üzlet bárjellegű, amely záróra nélkül 24 órán keresztül folyamatosan üzemel. Az épület emeleti és földszinti részében hat család lakik. A földszinti rész sem épült eredetileg éjszakai szórakozóhelynek. Az üzlet és a lakások érintkezési pontjain a zajszigetelés nem megoldott, a folyamatos üzemeltetés a csendes lakóépület éjszakai nyugalmát megszüntette, a profilváltozáshoz a legkülönbözőbb zajhatások társultak. A rendszeresített gépi zene, a személyzet tevékenységének, anyagmozgató munkájának hangjai, a szórakozó vendégek moraja, a takarítás hangja felhallatszik az üzlet feletti lakásokba a falakon keresztül. A jövő-menő, de főleg távozó, gyakran emelkedett hangulatú vendégek utcai veszekedése, kiabálása, az üzlet előtt parkoló magántaxik és gépkocsik zaja még zárt ablakok és leeresztett redőnyök mellett is felébresztik az épület lakóit vagy akadályozzák őket az elalvásban. Ezek a jelenségek a legkülönbözőbb időpontokban, de különösen hétvégi napokon jelentkeznek. A zavaró hatásoknak elsősorban azok a családok vannak kitéve, akiknek lakása közvetlenül az üzlet felett, illetőleg annak közelében van. A felperes és özv. M. N-né lakásával kapcsolatban a zavaró hatás fokozott mértékű.

A Ptk. 100. §-ának megfelelő alkalmazásával az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperesek kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédaikat szükségtelenül zavarnák. Ezt a kötelezettségüket szegték meg a lakók nyugalmát zavaró tevékenységükkel. A zajszigetelésre és a járműforgalom korlátozására vonatkozó erőfeszítések eddig nem jártak sikerrel, ezen túlmenően az éjszakai nyugalmat zavarja a távozó vendégek veszekedésekben, verekedésekben és hangos beszédben, káromkodásban megnyilvánuló magatartása is. A zárási időpont megválasztásánál a bíróság figyelemmel volt arra a tényre, hogy a záróra után is kell számolni a személyzet tevékenységével.

Az első fokú bíróság az előzetesen végrehajtható ítélet végrehajtását elrendelte, de a másodfokon eljáró megyei bíróság az ítélet végrehajtását a Pp. 232. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Pp. 240. §-ának (2) bekezdése alapján felfüggesztette.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének a "megsemmisítését" kérte. Tartalmilag a fellebbezése az első fokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult, mert az álláspontja szerint a birtokháborítás indokolt megszüntetési módja nem a nyitvatartási idő korlátozása. A gépzene 24 órától reggel 6 óráig való megtiltásával és megfelelő közlekedési táblák elhelyezésével az okozott sérelem megszüntethető. Álláspontja szerint nincs jogi lehetőség arra, hogy a bíróság a vendéglátóipari egység nyitvatartását birtokperben hozott döntésével korlátozza.

A felperes ellenkérelmében az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet - a fellebbezés elbírálására -a Pp. 23/A §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.

A fellebbezési eljárásban a Legfőbb Ügyészség a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdése alapján fellépett. Indítványozta az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását. Hivatkozott arra, hogy a hatósági engedély csak az üzemeltetés államigazgatási feltételeit szabja meg, de nem terjed - és nem is terjedhet - ki a szomszédjogi jogszabályok alapján elbírálandó polgári jogi vitára. Az alperes tevékenysége szükségtelenül zavarja a lakókat, mert a "Sörpatika" működése társadalmi szempontból nem tekinthető fontos tevékenységnek. A szomszédjog szabályainak megsértése miatt indokolt volt a birtokvédelem eszközeinek az igénybevétele. Ettől teljesen független kérdés az, hogy a szakigazgatási szerv (és nem a bíróság) jogosult lett volna-e a nyitvatartási idő korlátozására.