BH 2008.4.103 Az eljárásból való abszolút és a relatív kizárásra vonatkozó ok minden ügyben a konkrét tények és körülmények alapján értékelendő [1957. évi IV. tv. 19. §].

A Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában K. belterület 1627/3 hrsz.-on jegyzett, 1 ha 2556 m2 területű ingatlan H. Város Önkormányzatának tulajdona.

A város önkormányzatának kérelmére - a kijelölt hatóságként eljárt - K. Város Jegyzője a 2004. november 30. napján kelt határozatával az ingatlanra tervezett autóbusz-pályaudvarra a csatolt és engedélyezési záradékkal ellátott műszaki terveknek, műszaki leírásoknak megfelelően elvi építési engedélyt adott, amely első fokon jogerőre emelkedett.

A Z. Közlekedési Rt. 2005. május 26. napján a 1627/3 hrsz.-ú ingatlanon új autóbusz-pályaudvar építési engedélye iránt kérelmet terjesztett elő. H. Város Önkormányzatának polgármestere a 2005. július 27-én kelt levelében az építtetőt tájékoztatta arról, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a 2006. július 26. napján megtartott ülésén a kérelmezőnek, mint beruházónak az új városi autóbusz-pályaudvar megépítésére a hozzájárulását megadta. Értesítette továbbá arról is, hogy a képviselő-testület az építés előkészítésével és a beruházás megvalósításával kapcsolatos egyes feladatokról kötendő megállapodást, és az új városi autóbusz-pályaudvar építéséhez szükséges területnek, illetve a megszűnő autóbusz-pályaudvar területének az elcserélésére kötendő ingatlan-csere előszerződést jóváhagyta.

H. Város jegyzője a 2005. augusztus 1. napján kelt határozatával a Z. Közlekedési Rt. kérelmének helyt adott, és a 1627/3 hrsz.-ú ingatlanon az engedélyezésre benyújtott terveknek megfelelően autóbusz-pályaudvar létesítésére az építési engedélyt megadta.

A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2006. január 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - változtatásokkal - helybenhagyta.

A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a határozatok - többek között azért is - jogsértők, mert a környezetvédelmi szakhatóság hozzájárulása törvényellenes és megalapozatlan amiatt, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) követelményeinek megfelelően a környezetvédelemre, a természetvédelemre és a vízgazdálkodásra vonatkozó szakhatósági előírásokat nem fogalmazta meg. Kifejtette továbbá, hogy az ügyben H. Város Jegyzője az Áe. 19. §-a alapján kizárt hatóság volt és nem járhatott volna el, ugyanis az új építmény helyéül szolgáló ingatlan az önkormányzat tulajdonában van, ezért a jegyző nem tudott elfogulatlan döntést hozni.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában - a keresetben foglalt további jogszabálysértések érdemi elbírálása nélkül - megállapította, hogy a kereset az elsőfokú építésügyi hatósági jogkört gyakorló jegyző kizárt volta miatt megalapozott. Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 1/2004. közigazgatási jogegységi határozata alapján kifejtette, hogy a felperest - amely az alapszabályában foglalt feladatköre alapján környezetvédő szervezet - a perben kereshetőségi jog a környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalással kapcsolatban megillette, továbbá a keresetével érintett valamennyi kérdésben is, mert az alperes a felperes által benyújtott fellebbezést teljes körűen elbírálta.

Az elsőfokú bíróság idézve az Áe. kizárásra vonatkozó 19. §-ának (3), (5)-(6) bekezdéseit megállapította, hogy az alperes eljárási jogszabályt sértett, mert nem vonta le annak következményeit, hogy az elsőfokú határozatot kizárt hatóság hozta meg. Az építési engedélyezési eljárásban az ügy tárgyilagos megítélése H. Város Jegyzőjétől ugyanis nem várható el [ez relatív kizárási ok az Áe. 19. §-ának (3) bekezdése alapján], és vonatkozásában abszolút kizárási okok [Áe. 19. § (6) bekezdés] is fennállnak az alábbi indokok alapján:

1. Az ingatlanon autóbusz-pályaudvar megépítésére elvi építési engedélyt H. Város Önkormányzata (korábban a kijelölés alapján eljárt elsőfokú hatóságtól) kért és kapott.

2. A létesítmény helyéül szolgáló 1627/3 hrsz.-ú ingatlan a kérelem benyújtása és elsőfokú elbírálása időpontjában H. Város Önkormányzatának tulajdonában állt, a tulajdonos a létesítmény megvalósításához hozzájárult.

3. Az önkormányzat az építtetővel együttműködött: az autóbusz-pályaudvar építésének előkészítésével és a beruházás megvalósításával kapcsolatos egyes feladatokról együttműködési megállapodást kötöttek, az uniós forrásokra együtt pályáztak, a jelenlegi autóbusz-pályaudvar elhelyezését szolgáló ingatlan és az engedélyezni kért építményeknek helyet adó 1627/3 hrsz.-ú ingatlan elcseréléséről szerződést kötöttek, az építtető az önkormányzat által beszerzett elvi építési engedélyt felhasználta, az építési engedélyezési eljárás környezetvédelmi szakvéleményét a polgármester rendelte meg.

Az elsőfokú bíróság szerint az alperesnek az új eljárásban az elsőfokú határozatot meg kell semmisítenie, és az Áe. 19. §-ának (5) bekezdése alapján az építési engedély iránti kérelem elbírálására az eljárásra jogosult jegyzőt ki kell jelölnie.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áe. 19. §-ának (3) és (6) bekezdésében foglaltakat, mert az ügyben eljárt jegyzővel szemben sem relatív, sem abszolút kizárási ok nem állapítható meg. Az építési engedély iránti kérelmet nem az önkormányzat kérte, az önkormányzat és a jegyző két egymástól független szervezet. Relatív elfogultságról előzetesen csak szubjektív szempontok alapján lehet dönteni, utólagosan pedig akkor, ha a döntés jogszabálysértő voltát a másodfokú hatóság, vagy bíróság megállapította. Az Áe. 66. §-ának (1) bekezdésébe ütközően hibás az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a másodfokú hatóság teljes körű vizsgálata okán a felperes kereshetőségi joga környezetvédelmi szakkérdéseken kívüli, egyéb kérdésekre is kiterjedhet.

A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.