1/2004. Közigazgatási jogegységi határozat
környezetvédelmi hatósági eljárás egyes kérdéseiről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Közigazgatási Jogegységi Tanácsa 2004. január 20. napján megtartott nem nyilvános ülésen a joggyakorlat továbbfejlesztése és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Közigazgatási Kollégium vezetőjének indítványa folytán meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A környezetvédelmi hatósági eljárásban a közigazgatási ügy érdemében hozott, így az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján bíróság által felülvizsgálható - egyebek mellett - a környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó hatósági határozaton kívül a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító határozat is.
2. Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 98. §-ának (1) bekezdése alapján a szakhatósági állásfoglalás tekintetében területükön az ügyfél jogállása - ezért keresetindítási jog - illeti meg azokban az államigazgatási eljárásokban, melyekben jogszabály a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának beszerzését írja elő.
INDOKOLÁS
I.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
1997. évi LXVI. törvény 31. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint 32. §-ának (1) bekezdése alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte a következő kérdésekben:
1. Az ügy érdemében hozott, így bíróság által felülvizsgálható-e a környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó, illetve a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító hatósági határozat?
2. Megilleti-e az ügyfél jogállása az állampolgárok által környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket azokban az államigazgatási eljárásokban, melyekben jogszabály a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának beszerzését írja elő.
Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét azzal indokolta, hogy az ítélkezési gyakorlat nem egységes a környezetvédelmi engedély megadásával, illetve elutasításával kapcsolatos hatósági határozatok megítélésében.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.172/1997/7. számú végzésével hatályában fenntartotta a Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.180/1997/7. számú végzését, melyben a megyei bíróság a környezetvédelmi engedély felülvizsgálata iránt indított pert megszüntette. A Legfelsőbb Bíróság végzésében kifejtett álláspont szerint "az építésügyi eljárásban hozott érdemi határozat részét képezi az alperes környezetvédelmi engedélyezési eljárás tárgyában hozott határozata is, ezért az abban foglaltak az érdemi határozat ellen benyújtott rendes, illetőleg rendkívüli jogorvoslatokban kifogásolhatók."
Azonosan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Kpkf.III.37.959/2001/3. számú végzésében. A Legfelsőbb Bíróság - helybenhagyva az elsőfokú bíróság permegszüntető határozatát - megállapította, hogy a környezetvédelmi engedélyt tartalmazó, illetve a kérelem elutasításáról rendelkező határozat "az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági eljárásról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 17. §-ának e) pontja szerint az építési engedély iránti kérelem mellékletét képezi. Az alperes határozata az építésügyi hatósági eljárásban hozott érdemi határozat ellen benyújtott jogorvoslati eljárásban vizsgálható felül."
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor más ügyekben a környezetvédelmi engedély kiadásával kapcsolatos hatósági döntéseket érdemi határozatnak minősítve, ítéleteivel érdemben felülbírálta. (Legfelsőbb Bíróság Kf.III.35.416/1999/8. Kfv.VI.37.754/2000/6, Kf.VI.37.434/2000/8., Kfv.II.29.050/1999/5.)
Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a környezetvédelmi engedélyek bírósági felülvizsgálata iránti perekben hozott eltérő határozatok szükségessé teszik e kérdésben jogegységi határozat meghozatalát.
A környezetvédelmi engedélyezési eljárással összefüggésben vizsgálni kell azt az eljárásjogi kérdést is, hogy a környezetvédelmi engedély iránti kérelem elbírálásához szükséges, a Ktv. 68. §-ában előírt részletes környezeti hatástanulmány készítésére kötelező környezetvédelmi hatósági határozat az ügy érdemében hozott közigazgatási határozatként bíróság által önállóan felülvizsgálható-e.
A Legfelsőbb Bíróság Kpkf. III.37.289/2001/2. számú végzésében - helybenhagyva a Fővárosi Bíróság keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító határozatát - megállapította, hogy "a vitatott környezetvédelmi eljárás az érdemi döntést előkészítő eljárásnak minősül, amellyel kapcsolatosan a közigazgatási eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslat a felek számára nyitva áll, azonban az érdemi döntés bírósági felülvizsgálata az előkészítő szakaszban nem lehetséges". Született azonban a részletes környezeti hatástanulmány elkészítésére kötelező határozatot érdemben felülvizsgáló ítélet is. (Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.570/1999/7.)
A második jogkérdéssel kapcsolatban az indítványozó kifejtette, hogy a környezetvédelmi civil szervezetek jelzése szerint nem egységes a környezetvédelmi eljárásokkal kapcsolatos perekben ügyféli jogállásuk megítélése. Számos hatósági eljárásban jogszabály előírja a környezetvédelmi hatóság szakhatósági véleményének beszerzését [pl. 46/1997. (XII.29.) KTM r.]. Ezekben az ügyekben az államigazgatási eljárásban elbírálandó tevékenység környezetkárosító hatásának megítélése teszi szükségessé a környezetvédelmi hatóság közreműködését. A szakhatósági vélemény külön jogorvoslattal nem támadható, csak az alapeljárásban hozott érdemi döntés elleni fellebbezésben, illetve bírósági felülvizsgálat keretében. A bírói gyakorlat azonban építési engedélyezési-, erdőhatósági és más, fentiekben vázolt közigazgatási eljárásokban a környezetvédelmi társadalmi szervezetek perindítási jogosultságát nem ismeri el. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.27.767/1998/8., Kfv.II.27.576/1999/6.,Kf.II.28.180/1997/7.)
A joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében állást kell foglalni a környezetvédelemmel kapcsolatos eljárásokban a Ktv. 90., 98. §-ában foglalt rendelkezések Ktv. céljával összhangban lévő alkalmazásával kapcsolatban.
II.
A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője kifejtette, hogy álláspontja szerint a környezetvédelmi hatóság a Ktv. 70. § (2) bekezdés b) és d) pontjai, illetve a 71. § (4) bekezdés a) és b) pontjai alapján kiadott környezetvédelmi engedély, valamint a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító határozatai érdemi döntésnek minősülnek, az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében bíróság által felülvizsgálható határozatok. A Ktv. 70. § (2) bekezdés a) pontja alapján a részletes környezeti hatástanulmány benyújtását előíró határozat nem érdemi döntés, mert ebben nem a környezethasználat kérdésében dönt a hatóság, hanem a részletes vizsgálati szakasz lefolytatásának szükségességéről.
Az indítványban felvetett másik jogkérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a Ktv. 65. § (1) bekezdésének és a 90. §-ának összevetéséből az következik, hogy azok az eljárások tekinthetők környezetvédelmi államigazgatási eljárásoknak, amelyekben a környezetvédelmi hatóság jár el és hoz környezethasználatot érintő határozatot. Azok az eljárások, amelyekben a környezetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre (pl. építési ügyben) és az ügydöntő határozat meghozatala más szerv hatáskörébe tartozik, nem tekinthetők a Ktv. hivatkozott rendelkezései alapján környezetvédelmi államigazgatási ügynek. Az ilyen eljárásokban a szervezetet az ügyfél jogállása nem illeti meg a Ktv. 98. § (1) bekezdése alapján.
III.
A jogegységi határozat meghozatala során nem hagyható figyelmen kívül, hogy időközben az egyes törvények környezetvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek módosításáról szóló 2003. évi CXX. törvény 6. §-a a Ktv. 72. §-át a következő (3) bekezdéssel egészítette ki.
"(3) Az előzetes környezeti tanulmány vagy a részletes környezeti hatástanulmány alapján kiadott környezetvédelmi engedély, illetőleg a 66. § (1) bekezdés b) és c) pontjai szerint kiadott egységes környezethasználati engedély az államigazgatási ügy érdemében hozott döntésnek minősül."
A törvényi módosítás 2004. január 7-én lépett hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A Ktv. módosítása folytán már csak az a jogkérdés vár megválaszolásra, hogy érdemi határozatnak minősül-e a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító határozat is.
Az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik -, az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Az általánosan elfogadott felfogás szerint az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat az az egyedi államigazgatási aktus, amellyel a hatáskörrel rendelkező, illetékes közigazgatási szerv az ügy tárgyát képező jogvitát eldönti. Az érdemi határozat lehet jogot vagy kötelezettséget megállapító, illetve azt megváltoztató vagy megszüntető határozat. A Ktv. 90. §-a alapján a környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni.
A Ktv. 70. § (2) bekezdésének d) pontja és a 71. § (4) bekezdésének b) pontja alapján a felügyelőség a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasíthatja. Mivel a környezetvédelmi engedély az az ügydöntő határozat, amely a környezeti hatásvizsgálat alá tartozó tevékenységek esetében a tevékenység megkezdéséhez, illetve folytatásához szükséges, az engedély iránti kérelem elutasítása ugyancsak az ügyet érdemben eldöntő határozatnak minősül, így az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése szerint önálló bírósági felülvizsgálata kérhető. A Ktv. 72. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító döntésnek részletes indokolást kell tartalmaznia, ebben közölni kell azokat a tényeket és megfontolásokat, melyekre a felügyelőség az elutasítást alapította. Ahhoz, hogy a határozat bíróság által érdemben felülvizsgálható legyen, meg kell felelnie az Áe. 43. § (1) bekezdésében szabályozott alaki és tartalmi követelményeknek is.
Nem szünteti meg a határozat érdemi jellegét az az eljárás sem, amelyben a környezetvédelmi engedély szükségessége más, pl. építési hatósági engedélyezési eljárás kapcsán merül fel. Ha az eljáró közigazgatási szerv észleli, hogy az előtte benyújtott kérelem elbírálásához a környezetvédelmi engedély iránti kérelem ügyében hozott környezetvédelmi hatósági határozat szükséges, akkor jár el helyesen, ha eljárását az Áe. 37. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggeszti és felhívja az ügyfelet a környezetvédelmi engedély beszerzésére. Az alapeljárásban hozott határozat bírósági felülvizsgálata során a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elbíráló határozat nem minősíthető az Áe. 20. §-a szerinti szakhatósági nyilatkozatnak, mivel ellene önálló jogorvoslatnak, így a fentiek szerint bírósági felülvizsgálatnak van helye. A környezetvédelmi engedélyt megadó, illetve a kérelmet elutasító határozatot a bíróság az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése, illetve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 327. §-ának (2) bekezdése szerint az erre irányuló kereset alapján bírálhatja felül.
Az Alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek alapvető joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatában (AB határozat) kifejtette, hogy ez a rendelkezés - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére figyelemmel - nem jelent korlátozhatat-lan alanyi jogot a perindításra. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának egyik korlátja az Áe. 72. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, hogy csak az érdemi határozat felülvizsgálata kérhető keresettel a bíróságtól. Ha a közigazgatási eljárásban az eljáró hatóság határozatot hoz az ügyfél kérelmének elutasításáról, az
ügyfél alkotmányos joga, hogy az elutasítás jogszerűségét kérelmére a bíróság felülbírálja, ettől a jogától a határozat nem érdemivé minősítésével megfosztani nem lehet. A hivatkozott AB határozatban kifejtettek szerint "a jogszabályi korlátozás nem érintheti az alapvető jog lényeges tartalmát; az alkotmányosság követelménye kielégítéséhez a korlátozásnak elkerülhetetlenül szükségesnek és az elérni kívánt célhoz képest arányosnak kell lennie". Az ítélkezési gyakorlat nem szűkítheti tovább a bírósághoz fordulás törvényes korlátait, mert ezzel a személyek jogszabállyal egyébként is korlátozott alkotmányos alapjogát az Alkotmány által meg nem engedetten csorbítaná.
Nem minősíthető ugyanakkor érdemi határozatnak - így bíróság által önállóan felülvizsgáihatónak - a Ktv. 70. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott részletes környezeti hatástanulmány benyújtását előíró felügyelőségi döntés. A Ktv. 68. §-ának (1) bekezdése szerint a környezetvédelmi engedélyhez előírt hatásvizsgálat előkészítő és - szükségessége esetén e törvény szabályai szerint - részletes vizsgálati szakaszból áll. A (2) bekezdés értelmében a hatásvizsgálati szakaszok eredményeit a kérelmezőnek előzetes környezeti tanulmányban és részletes környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia. Az előzetes környezeti tanulmány benyújtására a Ktv. 69. §-ának (1) bekezdése, a részletes környezeti hatástanulmány készítésére pedig a Ktv. 70. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a felügyelőség - jogszabály előírása vagy saját mérlegelése alapján - határozattal kötelezi a kérelmezőt. A részletes környezeti hatástanulmány benyújtását a felügyelőség akkor írja elő, ha a környezetvédelmi engedély megadásával kapcsolatos érdemi döntéshez nem rendelkezik elegendő információval. A részletes környezeti hatástanulmány benyújtására kötelezés tehát olyan érdemi döntést megelőző határozat, amelyet az ügydöntő határozat meghozatala érdekében bocsát ki a felügyelőség. Az előzetes környezeti tanulmány ugyanis ez esetben nem nyújt elegendő információt a környezetvédelmi engedély iránti kérelem elbírálásához, ezért további adatok, megoldások, környezeti hatások stb. megismerése céljából a felügyelőség az érdemi döntést megelőző határozatot hoz.
A részletes környezeti hatástanulmány benyújtását előíró határozat az érdemi döntést megelőző határozatnak minősül, ezért bírósági felülvizsgálata az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése alapján önállóan nem kérhető.
A jogegységi határozat csak az indítványban megjelölt környezetvédelmi hatósági határozatokkal összefüggő eljárásjogi kérdéseket érinti, ezért a határozat 1. pontja természetesen nem zárja ki az érdemi környezetvédelmi határozatok köréből a Ktv.-ben, illetve más környezetvédelmi jogszabályokban szabályozott hatósági határozatokat (pl. egységes környezethasználati engedély, környezetvédelmi működési engedély stb.).
IV.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során az ügyfelek alanyi jogvédelme valósul meg. A törvény ugyanis a magánszemélyeknek (a jogi személyeknek és más szervezeteknek) eleve csak a jogukat vagy jogos érdeküket érintő ügyekben biztosítja az ügyféli jogállást [Áe. 3. § (4) bek. első fordulata]. A nemzetközi joggyakorlat és ennek megfelelően a jogharmonizációs követelményeknek megfelelő magyar élő jog is - felismerve a környezetvédelem jelentőségét az emberiség jelenlegi és jövőbeli egészséges életfeltételeinek biztosításában - egyre inkább kiterjeszti a jogvédelem határait, és konkrét egyéni sérelem igazolásán kívüli esetekben is fellépést biztosít a közérdeket, nagyobb közösséget ért környezeti sérelem vagy veszélyhelyzet esetén. A feljogosított állampolgári szervezeteket megillető tárgyi jogvédelem mind a közvetlen bíróság előtti fellépést (közérdekű kereset formájában), mind a bírósági jogorvoslat igénybevételét lehetővé teszi. Sajátos esete e jogvédelmi feladatkörnek a környezetvédelmi hatósági eljárásban való fellépés. A Ktv. ennek megoldásaként a környezetvédelmi feladatot vállaló társadalmi szervezeteknek ügyféli jogállást biztosít: a hatósági eljárásban az ügyfél jogait gyakorolhatják, beleértve a bírósági felülvizsgálat igénybevételét is.
A hatóságok és a bíróságok fontos feladata, hogy az erre vonatkozó jogszabályok értelmezése, a joggyakorlat alakítása a nemzetközi szabályozásnak és az EU követelményrendszerének megfelelően történjék. Az EU irányadó környezetvédelmi elvei, valamint a környezetvédelem nemzetközi szabályozása egyértelműen a lakosság részvételének biztosítását szorgalmazzák a környezetvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárásokban.
Az Országgyűlés a 2001. évi LXXXI. törvénnyel hirdette ki a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezményt. Az Egyezmény 9. cikke előírja, hogy a szerződő Feleknek biztosítani kell a nyilvánosság tagjai számára a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférést, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek.
Az Európai Unió 1993-ban elfogadott ötödik környezeti akcióprogramja a 7. fejezetében már előírta a gyakorlati reformok között a társadalom bevonásának szükségességét a környezetvédelmi hatósági döntések folyamatába. A hatodik akcióprogram (2001-2010) a környezetvédelmi célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedések között külön területként jelöli meg az állampolgárok bevonásának ösztönzését a környezetvédelmi eljárásokba, megfelelő jogosítványokkal való felhatalmazásukat.
A magyar jogi szabályozás a nemzetközi és EU szabályozással összhangban nyitott utat a nyilvánosság számára a környezetvédelmi hatósági eljárásokban való közreműködéshez. A Ktv. 98. §-ának (1) bekezdése szerint az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél jogállása illeti meg.
A Ktv. 98. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásánál azt kell megállapítani, hogy mely eljárások tekinthetők környezetvédelmi államigazgatási eljárásnak. A Ktv. 97. §-ának (1) bekezdése szerint az állampolgárok
- e törvényben és más jogszabályban meghatározott módon - jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos eljárásban. A (3) bekezdés értelmében az állampolgári részvétel személyesen vagy képviselő útján, társadalmi szervezetek révén vagy települési önkormányzatok útján gyakorolható. A Ktv. 98. §-ának (1) bekezdése a környezetvédelmi államigazgatási eljárásban az állampolgárok részvételét a társadalmi szervezetek révén biztosítja, a törvény azonban a környezetvédelmi államigazgatási eljárás fogalmát nem határozza meg. A környezetvédelmi államigazgatási eljárások körét ezért a Ktv. és az Áe. egyéb rendelkezéseinek összevetésével lehet megállapítani.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy a környezetvédelmi igazgatási feladatokat ellátó szervek eljárása során a Ktv. 98. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervezeteket - mint a környezetvédelmi államigazgatási eljárás ügyfeleit - a keresetindítási jog megilleti. Konkrét ügyekben azonban a bíróságok a keresetindítási jogot megtagadták e szervezetektől, ha más, pl. építési hatósági eljárásokban hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát kérték a szakhatóságként közreműködő környezetvédelmi hatóságok hozzájárulása tekintetében. Ez az álláspont ma már felülvizsgálatra szorul.
Elfogadott jogirodalmi vélemény szerint "a szakhatósági hozzájárulás is engedély típusú közhatalmi aktus, de eljárási rendje, a hatóság közreműködésének módja az engedélyhez képest eltérő. A szakhatóság eljárását úgy szokás jellemezni, mint együtt döntést, amelyben az eljárás egyszerűsítése érdekében nem külön határozatok születnek, hanem egy határozatban jelenik meg több hatóság érdemi döntése." (Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Ki-adó, Budapest, 2002., 112. o.) A szakhatóság eljárása is az Áe. hatálya alá tartozó államigazgatási eljárás, melynek során az ügyféli minőség az alaphatóság eljárásának keretében ítélhető meg. Erre utal az Áe. 62. §-ának (3) bekezdése is, amelynek értelmében a szakhatóság állásfoglalása
- jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg, önállóan nem. A környezetvédelmi jogszabályok eltérő rendelkezést nem tartalmaznak. Mindebből következően a
szakhatósági állásfoglalás bírósági felülvizsgálata sem kérhető önállóan, hanem az alapeljárásban hozott határozat ellen benyújtott keresetben támadható. Ugyanakkor az előzőekben idézett szerző mutat rá arra, hogy "a szakhatóság sem vonhatja ki magát az Áe. általános követelményei alól, tehát megfelelően alátámasztott, indokolt határozatot kell hoznia, ellenkező esetben eljárása jogszabálysértő" (uo. 115. o.)
A Ktv. 64. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a környezethasználat engedélyezése, a környezetért való közigazgatási jogi felelősség érvényesítése a környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik, ezért környezetvédelmi hatósági feladatnak minősül, melyet a Ktv. 65. §-ában meghatározott környezetvédelmi hatóságok látnak el. A környezetvédelmi hatóság a környezethasználatot engedélyezi, a környezetért való közigazgatási jogi felelősséget érvényesíti azokban az államigazgatási eljárásokban is, melyekben szakhatóságként vesz részt. Az alapügynek tehát van egy jól elkülöníthető - környezetvédelmi - aspektusa, amely tekintetében a környezetvédelmi hatóság önálló döntési jogkört gyakorol. A környezetvédelmi szakhatóság hozzájárulása (döntése) az alapügyben eljáró hatóságot köti, azt nem hagyhatja figyelmen kívül, így e vonatkozásban a környezetvédelmi államigazgatási eljárás kritériumai megállapíthatók. A szakhatósági eljárás jellemzőire figyelemmel a Ktv. 98., §-ának (1) bekezdése tehát lehetőséget biztosít a környezetvédelmi feladatot vállaló társadalmi szervezeteknek, hogy az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése szerint keresettel támadják az alapeljárásban hozott közigazgatási határozatot, ha annak meghozatalában a környezetvédelmi hatóság szakhatóságként közreműködött.
A közigazgatási perben jelentősége van a legitimációnak, a per tárgya és a fél közötti kapcsolatnak. A környezetvédő szervezet kereshetőségi joga a Ktv. 98. §-ának (1) bekezdése alapján a környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalással kapcsolatosan áll fenn és -jogszabálysértésre hivatkozással - e vonatkozásban kérheti a közigazgatási határozat felülvizsgálatát.
Megilleti e szervezeteket a keresetindítási jog akkor is, ha az alapeljárásban a jogerős határozatot hozó hatóság az ügyféli jogállást számukra biztosította és benyújtott fellebbezésüket érdemben elbírálta. A perben vitatott ügyféli jogállás kérdéséről, a kereshetőségi jog hiányáról vagy korlátozottságáról a bíróságnak a kereset érdemi elbírálása alapján ítélettel kell határoznia.
Budapest, 2004. január 20.
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Kozma György s. k.,
előadó bíró
Bauer Jánosné dr. s. k.,
bíró
Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin s. k.,
bíró
Dr. Buzinkay Zoltán s. k.,
bíró