A Veszprémi Törvényszék K.20960/2007/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 110. §, 111. §, 112. §, 113. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. §, 144. §, 153. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 40. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Hadnagyné dr. Göllén Mária

Veszprém Megyei Bíróság

6.K.20.960/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság a Dr.Székely Péter ügyvéd /felperesi képviselő cime./ által képviselt felperes neve /felperes cime./ felperesnek - a dr.Nyírő Szilvia jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály /alperes cime./ alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi felperest, 15 napon belül fizessen meg alperesnek 50.000 /Ötvenezer/ Ft perköltséget, valamint külön felhívásra az Állam javára 535.800 /Ötszázharmincötezer-nyolcszáz/ Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az APEH helységnév 1 Megyei Igazgatósága Végrehajtási II. Osztálya a 2006. augusztus 25-én kelt 8256206436. számú iratában követelésfoglalást közölt felperessel arra hivatkozva, hogy a cégnév 1 adós elleni végrehajtási ügyben a rendelkezésre álló adatok alapján az adósnak felperessel szemben 8.930.000 Ft követelése áll fenn. Az irat tartalmazza azt a tájékoztatást, hogy amennyiben azt felperes sérelmesnek tartja, 8 napon belül a végrehajtást foganatosító első fokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Felhívta az adóhatóság felperest arra is, hogy az adott irathoz csatolt válaszlapot az értesítést követő 8 napon belül pontosan kitöltve küldje vissza. Az iratot felperes 2006. augusztus 28-án vette át.

A 2006. szeptember 6-án kelt iratában felperes közölte az adóhatósággal, hogy az adós követelését elismeri, azonban a követelésfoglalás kézhezvételekor a számla már kifizetés alatt állt, a kedvezményezettek számláját az adóhatóság inkasszója terheli, ezen összeget már inkasszálták.

A követelésfoglalást az első fokú adóhatóság a felperes helysegnev 2 helyisegi címére küldte meg.

Az első fokú hatóság a 2006. szeptember 13-án kelt 8256366150. számú határozatával a felperest 8.930.000 Ft megfizetésére kötelezte. Döntésének indokolása szerint a követelésfoglalás felpereshez 2006. augusztus 28-án érkezett, ennek hatálya a harmadik személyhez intézett lefoglaló nyilatkozat közlésével beállt. Felperesnek tehát ezen időponttól kezdődően az APEH-nek a Magyar Államkincstár vezetett végrehajtói letéti számlára kellett volna teljesítenie, erre vonatkozó figyelmeztetést a követelésfogalás tartalmaz. Ennek ellenére a felperes a tartozását a cegnev 1 részére 2006. szeptember 4-én utalta át a bankszámlára, amelyet a követelésfoglalás időpontjában az APEH által kibocsátott azonnali megbízás nem terhelt. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. /Vht./ 110. §-ának /1/ bekezdésében, illetve 112. §-ában foglaltak alapján a követelésfoglalást követően felperes az adós részére nem teljesíthetett volna, ezért a követelés erejéig felelősséggel tartozik a végrehajtást kérő felé. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. /Art./ 153. §-a alapján pedig amennyiben a Vht-ben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesít, az adóhatóság határozattal kötelezi az adóst a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére.

Felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a követelésfoglalás alapját képező számla augusztus 28-án már nem volt nyitott státuszban, az már folyamatban való kifizetés volt a belső pénzügyi rendszer szerint. Az átutalás augusztus 31-i indítása miatt szeptember 4-i értéknappal történt a bankszámlájukon a terhelés. Jelezték a cegnev 1 felé, hogy a követelésfoglalás miatt az áutalt összeg visszafordítását kérik, a cegnev 1 által adott tájékoztatás szerint azonban erre nem volt lehetőség a bankszámlát terhelő inkasszó miatt. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság ebből következően a követeléshez hozzájutott, a felperes terhére előírt kötelezés nem alapos.

Az első fokú adóhatóság a határozatában előterjesztett jogorvoslatként tévesen végrehajtási kifogás benyújtására adott lehetőséget, ezért a 2006. december 8-án kelt 8252846076. számú határozatával a korábbi határozatát úgy módosította, hogy a jogorvoslati jog a fellebbezési jogot jelenti.

Felperes a korábbi beadványát kiegészítette, fellebbezésében lényegében megismételte érvelését, de hivatkozott még arra, hogy amennyiben a követelésfoglalás tartalmazta volna a követelés alapjául szolgáló számla számát, akkor a követelést a cegnev 1 azonosítani tudta volna, a kifizetést meg tudta volna állítani. A 2006. augusztus 25-re jóváhagyott fizetést az informatikai rendszer augusztus 31-én indította, a számlájukat 2006. szeptember 3-i értéknappal terhelték meg. A követelésfoglalás 2006. augusztus 28-án érkezett a pénzügyi osztályra, a követelésfoglalásban számlaszám nem szerepelt, így nem lehetett beazonosítani. Több napos utánajárás után sikerült tisztázni a követelés jogalapját, ekkor azonban az augusztus 31-i átutalást már nem tudták megakadályozni. Felperes tehát a lefoglalt követelés visszatartásának elmulasztásában vétlen.

Alperes a 2007. január 17-én kelt 3302173409. iktatószámú határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Az adóhatóság álláspontja szerint felperesnek a követelés visszaigazolásáról szóló nyilatkozatában lehetősége volt arra, hogy a követelés fennállását ne ismerje el, ebben azonban nem vitatta sem a tartozás fennállását, sem pedig annak összegszerűségét. A kötelezés szempontjából nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a felperes által a cegnev 1 részére átutalt teljesítés az inkasszóval terhelt számlára folyt-e be, ugyanis a kötelezéshez szükséges feltételeket a Vht. 112. §-ának /1/ bekezdése, valamint az Art. 153. §-a határozza meg, ezen feltételek pedig nem teljesültek.

A felperes keresetében az alperesi határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a követelésfoglalás közlése jogszabálysértő módon történt. Az Art. 5. §-ának /1/ bekezdése szerint ugyanis az adóügyekben - a /2/ bekezdésben meghatározott kivételekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. /Ket./ rendelkezéseit kell alkalmazni. A /2/ bekezdés a kivételek között a Ket. 40. §-át nem tartalmazza, ennek /7/ bekezdése értelmében pedig az iratokat az ügyfél részére, ha pedig törvényes képviselője van, ennek részére kell kézbesíteni. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. /Gt./ 29. §-ának /1/ bekezdése alapján pedig a gazdasági társaság törvényes képviselői a vezető tisztségviselők. Az adóhatóságnak tehát nem az ügyfél gazdasági társaságnak, hanem a gazdasági társaság törvényes képviselőjének kellett volna kézbesítenie a követelésfoglalást tartalmazó iratot. Ez meghatározó jelentőségű, hiszen a közléssel egyidejűleg beálló joghatályok miatt szükséges az, hogy a hivatalos irat ne az általános postabontóba, hanem közvetlenül a gazdasági társaságot képviselő személy kezeihez kerüljön. A követelésfoglalásról szóló irat közlése nem volt szabályos, ezért ahhoz joghatály sem fűződik.