25. BK vélemény

A haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés mellett alkalmazandó pénzbüntetésnél a megfelelő kereset, illetve jövedelem értelmezése[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

Akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre kell ítélni [2012. évi C. törvény 50. § (2) bekezdés].

A törvény célját figyelembe véve - a pénzbüntetés szempontjából - akkor megfelelő a kereset, illetve a jövedelem, ha az elkövető a pénzbüntetést, akár részletekben is, de képes megfizetni.

Az a kérdés, hogy a vádlott keresete mikor tekinthető megfelelőnek, csak a konkrét ügyben az adott körülmények részletes vizsgálata alapján dönthető el.

Általánosságban annyi emelhető ki, hogy a kereset, illetve a jövedelem megfelelő összeget elérő volta mellett minden esetben figyelemmel kell lenni a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségeire (gyermektartás, szülőtartás, testvértartás stb.) továbbá a maga és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító kiadásokra.

A pénzbüntetés kiszabásának alapjául csupán az említett kiadások fedezetét meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat.

A pénzbüntetés alkalmazása szabadságvesztés mellett tehát akkor felel meg céljának, ha alappal lehet következtetni arra, hogy a vádlott a pénzbüntetést törvényes tartási kötelezettségeinek teljesítése mellett, a maga és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját keresetéből, jövedelméből - akár részletekben is, de - képes megfizetni.

Annak megállapítása szempontjából, hogy a vádlott keresete, illetve jövedelme a pénzbüntetés vonatkozásában megfelelő-e, a családtagok közül csak annak a vádlottal egy háztartásban élő családtagnak a keresete, illetve jövedelme vehető figyelembe, aki a vádlottat terhelő tartási kötelezettség tekintetében vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett.

De ez a kereset, illetve jövedelem is csupán abból a szempontból jön tekintetbe, hogy a tartásra szoruló családtagok eltartása nem kizárólag a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terheli, hanem ez a kiadás megoszlik közte és a vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett családtagok között; ennyivel tehát a vádlott keresete, jövedelme e kiadások alól mentesül.

Az olyan családtagok keresete, illetve jövedelme azonban, akik a családjogi jogszabályok szerint a vádlottat terhelő tartási kötelezettség tekintetében vele egy sorban tartásra nem kötelezettek, nem vehető figyelembe. Pénzbüntetésnek az ilyen keresetre, illetve jövedelemre figyelemmel történő kiszabása ugyanis azt eredményezné, hogy annak megfizetése az említett személyekre hárulna át, amire pedig törvényes alap nincsen; azáltal egyben a büntetéssel elérni kívánt cél is meghiúsulna.

A fentiekből folyik, hogy a házastársa háztartásában élő vagyontalan, keresettel, illetve jövedelemmel nem rendelkező vádlottal szemben szabadságvesztés mellett pénzbüntetés kiszabásának nincs helye.

A törvény ugyanis a megfelelő keresetet, illetve jövedelmet személyhez, éspedig a vádlott személyéhez köti. Nincsen tehát törvényes lehetőség arra, hogy a vádlottal egy háztartásban élő házastárs keresete, illetve jövedelme szolgáljon alapul a pénzbüntetés kiszabásánál. Ez esetben ugyanis a pénzbüntetés végeredményben a bűncselekményt el nem követett házastársat sújtaná.

Olyan esetben azonban, amikor a megfelelő keresettel, illetve jövedelemmel rendelkező férj vagy feleség - vádlottként szereplő - házastársa nem dolgozik, önálló keresete, jövedelme nincsen: a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, nincs-e olyan közös vagyona, amely a pénzbüntetés alkalmazásának alapjául szolgálhatna.