BH 1993.12.762 I. Az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet alapján indult felszámolási eljárásban a hitelező követelésének bejelentésére nyitva álló határidő elmulasztása esetén - a Polgári perrendtartás rendelkezéseinek megfelelően - igazolásnak van helye [1986. évi 11. tvr.* 4. § (4) bek., 13. §, Pp. 106. §, 107. § (1) bek.].

II. A hitelező követelésének nyilvántartásba vételével kapcsolatban a bíróság által hozott jogerős végzés ellen - a Polgári perrendtartás rendelkezéseinek alkalmazásával - felülvizsgálatnak van helye [Pp. 270. § (2) bek., 1986. évi 11. tvr.* 4. § (4) bek., 1991. évi IL. törvény 6. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte a felszámolási eljárás megindítását a D. Sz. Vállalat ellen. A végzés - amelyet a Magyar Közlönyben tettek közzé - felhívta a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet hitelezőit, hogy követeléseiket a Magyar Közlöny megjelenését követő 30 napon belül az elsőfokú bíróságnak jelentsék be. D. K., K. Z. és T. M. 1991. augusztus 26. napján találmányi díj megállapítása iránt keresetet terjesztettek elő a D. Sz. Vállalat ellen. Az elsőfokú bíróság végzésével - amely fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett - a pert megszüntette, és az ügy iratait a bíróság felszámolási csoportjának küldte meg. A végzés indokolása hivatkozott a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 17. §-ának (4) bekezdésére, amely szerint a felszámolási eljárás közzététele után a

gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.

Az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárás során hozott végzésével D. K., K. Z. és T. M. hitelezők követeléseinek nyilvántartásba vételét -- a követelések bejelentésének elkésettségére hivatkozással - megtagadta. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság - a hitelezők fellebbezése folytán - az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolása értelmében a hitelezők követeléseiket - a tvr. alapján - a felszámolási eljárás megindításának a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 30 napon belül nem jelentették be, s a határidő elmulasztása jogvesztő jellegű.

A jogerős végzés ellen a hitelezők felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Kérelmükben előadták, hogy a hitelezők követeléseinek bejelentésére nyitva álló 30 napos határidő nem jogvesztő jellegű. Hivatkoztak arra, hogy a tvr. 34. §-ának (1) bekezdése következtében a D. SZ. Vállalatnak a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyonáról az Állami Vagyonügynökség fog rendelkezni. Követeléseik teljesítéséért - mivel azokat a D. Sz. Vállalat vagyonából nem elégítették ki - az állam a tvr. 35. §-ának (1) bekezdése szerint felelősséggel tartozik, a találmányi díjra vonatkozó szerződés hiányában azonban az Állami Vagyonügynökséggel szemben követelésüket nem tudják majd érvényesíteni. Ezekre figyelemmel kérték a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A felszámolási eljárásról szóló tvr. a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról rendelkező 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (1) bekezdése és 84. §-ának a) pontja következtében 1992. január hó 1. napján hatályát vesztette. Mivel a felszámolási eljárás a törvény hatálybalépésének időpontjában (1992. január 1.) folyamatban volt, a D. SZ. Vállalat felszámolására a törvény 82. §-ának (2) bekezdése értelmében még a módosított tvr. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A Polgári perrendtartás 270. §-ának (2) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelemnek - külön jogszabály rendelkezése alapján - helye van az ügy érdemében hozott, az említett bekezdésben fel nem sorolt jogerős végzés ellen is. A tvr. 4. §-ának (4) bekezdése kimondta, hogy a felszámolási eljárásban a törvényerejű rendeletben foglalt eltérésekkel a nem peres eljárás és a Polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz az 199I. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése is, amely szerint azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket a törvény nem szabályoz, a Polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az eljárás félbeszakadásának és szünetelésének nincs helye.