A Kaposvári Törvényszék P.21355/2008/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 7. §, 77. §, 119. §] Bíró: Leidecker Andrea

A Somogy Megyei Bíróság

24.P.21.355/2008/12. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Somogy Megyei Bíróság dr. Traj Zoltán ügyvéd (Pécs, Petőfi utca 62.) által képviselt I.rendű felperes neve és címe szám alatti lakos I. r., II.rendű felperes neve ugyanottani lakos II. r. felperesnek - dr. Pacári Judit jogtanácsos által képviselt alperes neve és címe szám alatti székhelyű alperessel szemben kártérítés iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Ozsváth Ferenc ügyvéd (Kaposvár, Fő utca 51.) által képviselt I.r. alperesi beavatkozó neve és címe szám alatti I. számú beavatkozó, a dr. Magyar Tivadar ügyvéd (Szolnok, Szapáry utca 24.) által képviselt II.r. alperesi beavatkozó neve és címe szám alatti székhelyű II. számú beavatkozó beavatkozott - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 320.000,-/Háromszázhúszezer/ Ft, az I. számú és II. számú alperesi beavatkozónak 400.000,-/Négyszázezer/ Ft - 400.000,-/Négyszázezer/ Ft perköltséget.

Az állam által előlegezett illetéket és költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül 6 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye, melyet a Pécsi Ítélőtáblának címezve a Somogy Megyei Bíróságnál lehet benyújtani.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

I n d o k o l á s :

2005. évben, az akkor 23 éves I. r. felperes terhes gondozását az alperes által fenntartott kórházban látták el. A terhesség 11. hetétől kezdődően az I. r. felperes kezelőorvosa kórház alkalmazásában álló, orvos1 orvos volt.

Az I. r. felperest 2005. április hó 11. napján alhasi görcsök és vérzés panaszokkal vették fel a kórházba. Az alkalmazott terápia hatására panaszmentessé vált. 2005. április hó 18. napján a kezelőorvos elvégezte az I. r. felperes ultrahang vizsgálatát, s megállapította, hogy tarkóredő (nuchalis) ödéma nem látható és az MSZNUT érvényben lévő protokollja szerint végzett vizsgálat során jelenleg eltérésre utaló jel nincsen. Az I. r. felperest otthonába bocsátotta.

2005. június hó 1. napján a kezelőorvos és a B kategóriás UH vizsgálati képesítéssel rendelkező orvos2 orvos együttesen végezték az I. r. felperes UH vizsgálatát és megállapították tarkóredő megvastagodás, ödéma nincsen, a Prenatális Diagnosztikai Központban konzultáció nem szükséges.

Az időközben a terhesség 16. hetében levett anyai szérum AFP (alfa-foetoprotein) HCG (humán choriális gonnadownprotein) értéke 0,6 MOM volt.

Az I. r. felperes fiatal életkorát, a tarkóredő vastagság és anyai szérum AFP értékét figyelembe véve nem merült fel a Perinatális Diagnosztikai Centrumban elvégzendő invazív beavatkozás javallata, erről a lehetőségről nem kellett az I. r. felperest tájékoztatni.

Az alperesi kórházban alkalmazott iránymutatás szerint ha az anyai szérum AFP értéke a 0,5 - 2,5 MOM értékhatárhoz közeli, akkor elrendelnek egy további, a protokollban nem szereplő UH vizsgálatot. Az I. r. felperesnél a terhesség 19. hetében, 2005. június hó 8. napján orvos3 orvos végezte el ezen UH vizsgálatot és megállapította, hogy a tarkóredő ödéma nem látható, eltérésre utaló jel nincs, Perinatális Diagnosztikai Központban konzultáció nem indokolt.

Az I. r. felperes 2005. október hó 20. napján szülte meg gyermekét az alperesi kórházban. A gyermek Down szindrómás.

Az alperes alkalmazott orvosai az indokolt vizsgálatokat elvégezve és mérlegelve a körülményeket az orvosszakma szabályainak megfelelően, az akkor érvényes szakmai protokollt követve gondosan jártak el.

A felperesek keresetükben kérték kötelezni az alperest, fizessen meg I. r. felperesnek 6.000.000,-Ft, a II. r. felperesnek 6.000.000,-Ft nem vagyoni kártérítést és ezen összegek után, 2005. október hó 20. napjától kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát és perköltséget.

Hivatkoztak az egészségügyi törvény 75. § (2) bekezdés 77. § (3) bekezdésére, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdésére.

Álláspontjuk szerint az alperesi orvosok elmulasztották mindazokat a vizsgálatokat, amelyek alapján a Down szindrómás gyermek megszületése elkerülhető lett volna, illetőleg, hogy I. r. felperest felkészíthették volna, hogy fogyatékos gyermeke fog születni; így tehát az alperes alkalmazottai a vizsgálatok során nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Állították az alperes nem az orvostudomány aktuális állása szerint járt el. I. r. felperesnél mért 0,6 AFP érték alapján a Down kór meglétét ki lehetett volna szűrni a szükséges vizsgálat elvégzésére kompetenciával bíró intézetbe utalással.

A felperesek hivatkoztak arra is, hogy ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségnek sem tettek eleget az alperes alkalmazottai; az alperesi mulasztással megfosztották az I. r. felperest, abból eldöntse, kíván-e élni a tudomány állása szerint létező szűrővizsgálatokkal.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is.

Az alperes állította, hogy az adott időben kialakult terhesgondozási protokollnak megfelelően végezte I. r. felperes vizsgálatát, a négy UH szűrővizsgálat során eltérés nem volt észlelhető. Ezt, valamint figyelembe véve I. r. felperes életkorát, valamint terhesség 16. hetében végzett AFP szűrés értékét, nem volt indokolt magasabb szintű intézménybe utalása, az I. r. felperes nem tartozott a Down kór szempontjából fokozott rizikójú csoportba, így ezirányú kromoszóma vizsgálat elvégzése nem volt indokolt. Ezért az alperes alkalmazott orvosai az orvosszakma szabályai szerint jártak el.

Hivatkozott arra, hogy az alperes alkalmazottai tájékoztatási kötelezettségüket nem szegték meg.

I. számú alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte állítva, hogy alperes felelőssége nem állapítható meg. Kifejtette, hogy az alperes alkalmazottai 2005. évben a protokoll elvárhatósági követelményeinek megfelelve jártak el. A felek közötti szerződéses jogviszonyban az elvárhatóság zsinormértékének megfelelő az alperesi teljesítés, a tragikus eredményből nem lehet arra visszakövetkeztetni, hogy az alperes részéről szerződésszegés lett volna.

A II. számú alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy alperesi kórház 2005. évben fennálló protokollnak megfelelően járt el, a tájékoztatási kötelezettség behatárolása szűkítő jelleggel kell, hogy történjen, csak kockázatokra kell, hogy szorítkozzon. Ezen túl tájékoztatási kötelezettség az orvostól nem várható el. Azonban alperes részéről e körben sem merült fel hiba.