32/1994. (VI. 2.) AB határozat

Felcsút község képviselő-testülete szociális ellátásokról szóló rendelete törvényellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Felcsút község képviselő-testülete törvénysértést követett el akkor, amikor szociális ellátásokról szóló rendeletében nem szabályozta a lakásfenntartási támogatást. Ezért felhívja a képviselő-testületet arra, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 38-39. §-aiban meghatározott jogalkotási kötelezettségének 1994. szeptember 30-ig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Felcsút Község Önkormányzatának Képviselő-testülete 1993. május 28-án megalkotta a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) alapján a szociális ellátásokról szóló 5/1993. (VI. 1.) ÖKVT sz. rendeletét (a továbbiakban: Ör.). E rendeletében nem szabályozta a lakásfenntartási támogatás feltételeit. Emiatt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. §-ában biztosított jogkörében eljárva a köztársasági megbízott felhívta a képviselő-testületet a törvénysértés megszüntetésére. A képviselő-testület a felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, rendeletét nem módosította. Ezért a köztársasági megbízott az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Alkotmánybírósághoz fordult.

Az indítványozó álláspontja szerint a képviselő-testület azzal, hogy nem szabályozta a lakásfenntartási támogatás feltételeit törvénysértést követett el, mert a lakásfenntartási támogatás az Sztv. alapján olyan szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátási forma, amelynek önkormányzati rendeleti szabályozása a képviselő-testületnek mind az Ötv. 8. § (4) bekezdéséből, mind az Sztv. 38. § (2) bekezdéséből eredő kötelezettsége.

Az eljárás során mind az önkormányzat, mind a köztársasági megbízott állásfoglalást kért az ügyben a Népjóléti Minisztériumtól. A minisztérium a megkeresésekre adott válaszaiban a lakásfenntartási támogatás szabályozásának kötelezettsége kérdésében különböző módon foglalt állást. Ezért a képviselő-testület megállapította, hogy az Sztv. szabályozása nem egyértelmű, és fenntartotta azon álláspontját, mely szerint a lakásfenntartási támogatás az Sztv. 38. § (1) bekezdése alapján nyújtható, de megállapítása nem kötelező. Ezért szabályozásának kötelezettsége sem áll fenn.

II.

Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány megalapozott.

Annak megítélése során, hogy a lakásfenntartási támogatás szabályozására fennáll-e a települési önkormányzat szabályozási kötelezettsége nem lehet pusztán az Sztv. 38. § (1) bekezdéséből kiindulni. A kérdés eldöntése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a lakásfenntartási támogatás milyen helyet foglal el a szociális ellátási formák és a települési önkormányzat feladatainak rendszerében.

Az Ötv. 8. § (3) bekezdése kimondja, hogy törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszolgáltatásokról gondoskodjanak. A 8. § (4) bekezdésében maga az Ötv. írja elő, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni a szociális alapellátásról. Az Sztv. 25. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a szociális alapellátás keretében - a jogosult számára munkanélküliek jövedelempótló támogatását, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint". Az Sztv. e szabálya tehát a lakásfenntartási támogatást a szociális alapellátás körébe sorolja. E rendelkezések értelmében a lakásfenntartási támogatás olyan pénzbeli szociális ellátás, amelyről a települési önkormányzat rászorultság esetén köteles gondoskodni.

Az Sztv. a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátási formák között 38-39. §-ában szabályozza a lakásfenntartási támogatás rendeltetését és megállapításának egyes alapvető garanciális szabályait. A törvény rendelkezései azonban a támogatás megállapításának feltételei tekintetében keretjellegű, a jogalkotó számára megalkotott orientáló szabályok. A 38. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújthat annak a családnak vagy személynek, aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben lakik, és lakáshasznosításból származó jövedelemmel nem rendelkezik". Ez a rendelkezés valóban nem kogens, azonban azért nem az, mert a lakásfenntartási támogatás rászorultságtól függő ellátási forma, tehát nem állapítható meg mindenki számára, akinél a 38. § (1) bekezdésében szabályozott feltételek fennállnak. A rászorultság feltételeinek megállapítását a törvényhozó rábízza az önkormányzatra, 38. § (3) bekezdésében a rászorultságnak azokat az eseteit határozza meg, amikor a törvényhozó megítélése szerint különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás nyújtása. A 38. § (2) bekezdése kimondja, hogy "a lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, valamint a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget a települési önkormányzat rendeletében állapítja meg". Az Sztv.-nek a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó szabályai tehát önmagukban, önkormányzati rendeleti szabályozás nélkül nem alkalmazhatók.

A törvény nagy szabadságot biztosít az önkormányzat számára ahhoz, hogy a helyi körülményeket, a település lakosságának szociális és lakáshelyzetét mérlegelve, más ellátási formák helyi szabályozását is figyelembe véve állapítsa meg rendeletében a lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, mértékét. Azonban az Ötv. és az Sztv. idézett rendelkezései alapján az önkormányzat szabályozási autonómiája nem terjed odáig, hogy mellőzze a lakásfenntartási támogatás szabályozását, és a szabályozás hiányának következtében arra rászorulók, akik olyan élethelyzetbe kerültek, hogy lakhatásuk feltételeinek megőrzése veszélybe került, szociális alapellátás nélkül maradjanak. Rendeleti szabályozás nélkül az önkormányzat az Ötv.-ben szabályozott kötelező feladatát nem tudja ellátni.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Felcsút Község Önkormányzatának, Képviselő-testülete törvénysértést követett el akkor, amikor a szociális ellátásokról szóló rendeletében nem szabályozta a lakásfenntar

tási támogatást. Ezért felszólította a képviselő-testületet arra, hogy a rendelkező részben meghatározott határidőig tegyen eleget az Sztv. 38-39. §-aiban meghatározott jogalkotási kötelezettségének.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró