42/1997. (VII. 1.) AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 54. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 1996. január 1-jei hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 54. § (5) bekezdését - 1996. január 1-jétől - az 1995. évi CXVIII. törvény 8. § (2) bekezdése iktatta be.
A nyugdíjjogosultság elbírálásánál számításba vehető szolgálati időre vonatkozó szabály így szól: "a társas vállalkozás [103/E. § (1) bek.] - ideértve a gazdasági munkaközösséget, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot (a továbbiakban: ipari szakcsoport) is - tagjának az e címen szerzett szolgálati idejét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a társas vállalkozásnak a tagok után társadalombiztosítási járulék befizetés elmulasztása miatt tartozása nincs. A tagi minőségben eltöltött idő szolgálati időként - legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától - csak akkor vehető figyelembe, ha a társas vállalkozás e tartozását teljes egészében megfizette."
2. Az indítványozó szerint a T. e szabálya alkotmányellenes; sérti a jogállamhoz [Alkotmány 2. § (1) bek.] tartozó jogbiztonságot, mert visszaható hatályú. Véleménye szerint diszkriminatív (Alkotmány 70/A. §) is, és sérti a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §). A "jogoknak és kötelezettségeknek nagyfokú aránytalansága" miatt kérte a szabály visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Beadványában előadta, hogy 1991-ben tagként dolgozott társas vállalkozásnál. Noha a vállalkozás annak idején mindenféle járulékot hiánytalanul befizetett, nyugdíjazásakor a tagnak e címen szerzett szolgálati idejét mégsem ismerték el, mert az elbírálás idején a társas vállalkozásnak járulékbefizetés elmulasztása miatt utóbb tartozása keletkezett.
3. Az Alkotmánybíróság tájékozódott a népjóléti miniszter és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója álláspontjáról. Határozatát a megkeresésre érkezett válaszokra is figyelemmel hozta meg.
II.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
1. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (R.) 171. § (2) bekezdése szerint "szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, illetőleg az ipari szakcsoport tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag társadalombiztosítási járulékot fizetett".
A (3) bekezdés szerint "szolgálati időként kell figyelembe venni az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport (a továbbiakban: ipari szakcsoport) tagjaként, továbbá a gazdasági társaság tagjaként 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag nyugdíjjárulékot fizetett, és amelyre utána társadalombiztosítási járulékot fizettek".
A T. 54. § (5) bekezdése, a társas vállalkozás járulékbefizetési kötelezettsége elmulasztásának következményeit a tagra is hárítva, a szolgálati idő figyelembevételét korlátozza (R. 91. §). A társas vállalkozás tagjának "az e címen szerzett szolgálati idejét" csak akkor engedi figyelembe venni, ha a társas vállalkozásnak "a tagok" után társadalombiztosítási járulékbefizetés elmulasztása miatt "tartozása nincs". A tagi minőségben eltöltött idő "szolgálati időként csak akkor vehető figyelembe, ha a társas vállalkozás e tartozását teljes egészében megfizette".
A T. 103/E. § (1) bekezdése szerint "e törvény alkalmazásában társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség".
2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam".
Az Alkotmánybíróság 11/1991. (III. 29.) AB határozata szerint "a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét" (ABH 1991. 34, 35.).
A 11/1992. (III. 5.) AB határozat szerint "a jogbiztonság az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek" (ABH 1992. 77, 84.).
A T. 54. § (5) bekezdés szövege úgy értelmezhető, hogy a bármely időszakban keletkezett járuléktartozást, éspedig valamennyi - nemcsak a szolgálati időt szerzett - tag után figyelembe kell venni, és azt kell vizsgálni, hogy a szolgálati idő számításakor van-e bármiféle tartozás járulékbefizetés elmulasztása miatt.
Kialakulhat tehát az a jogalkalmazási gyakorlat, amely olyan esetben is a szolgálati idő teljes figyelmen kívül hagyásához vezet, amikor a szolgálati idő szerzésére okot adó teljes időszakban a társas vállalkozásnak járulékbefizetés elmulasztása miatt sem a szolgálati idő beszámítását kérő, sem más tag után tartozása egyáltalán nem keletkezett, hanem a járulékbefizetés utóbb maradt csak el, esetleg akár a tag tagsági viszonyának megszűnte után.
Mindez eredményezheti azt, hogy járulékfizetéssel megalapozott időt szolgálati időnek egyáltalán nem ismernek el, a szerzett szolgálati időt is figyelmen kívül hagyják olyan körülmények miatt, amelyek csak utóbb és a tag által befolyásolhatatlan okból keletkeztek. Ez a szerzett jogok alkotmányellenes korlátozását jelenti [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991. 34.].
Alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható.
A bizonytalan, nem világos jogszabályértelem miatt az Alkotmánybíróság a T. támadott rendelkezésének alkotmányellenességét állapította meg, és megsemmisítette azt.
3. Téved az indítványozó, amikor azt állítja, hogy az 1995. évi CXVIII. törvény 8. § (2) bekezdése a T. 54. § (5) bekezdését visszaható hatállyal iktatta be. A módosító törvény - a 27. § (1) bekezdése szerint - 1996. január 1-jén lépett hatályba. A 27. § (4) bekezdése szerint "az 54. §-a (5) bekezdésének rendelkezéseit az 1995. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátásoknál kell alkalmazni".
E szabályokból nem következik, hogy a T. 54. § (5) bekezdését - és nem az R. korábban és jelenleg is hatályos szabályait - kellene alkalmazni a hatálybalépése előtti időszakban az akkor hatályos szabályok alapján, az azokban rögzített feltételek mellett szerzett szolgálati idő tekintetében is. Egy ilyen szabály valóban a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköznék: jogszabály ugyanis a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és így nem teheti terhesebbé utólag a kihirdetését megelőző időben szerzett szolgálati idő beszámításának feltételeit.
Az R. és T. vonatkozó szabályainak konkrét esetekben való értelmezése és alkalmazása, illetőleg e kérdésben való állásfoglalás nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ezért az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott azzal, hogy a T. 54. § (5) bekezdése és az R. 171-174. §-ainak vélt vagy valós ellentmondásai a jogalkalmazás során hogyan oldhatók fel.
4. Az indítványozó azon az alapon állítja a vizsgált szabály diszkriminatív voltát, hogy az szerinte csakis a társas vállalkozásokra és ennek tagjaira vonatkozik; az alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra, más befizetőkre nem.
Az Alkotmánybíróság több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bek.] is összefüggésben.
Megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni" [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46, 48.].
Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja, hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280, 282.].
A megkülönböztetés alkotmányos határok között maradásának vizsgálata csak a mindenkori szabályozás alanyi és tárgyi összefüggéseiben történhet meg. Kellő súlyú alkotmányos indok hiányában az adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra vonatkozó eltérő szabályozás a megkülönböztetés tilalmába ütközik [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73, 77-78.].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott törvényi szabályozás - amely az indítvány szerint a társas vállalkozás tagja és más, hasonlítható, de jogilag eltérő helyzetben lévők között különböztet - alanyi és tárgyi összefüggéseiben nem jelent olyan, személyek közötti megkülönböztetést, amely alkotmányosan megengedhetetlen lenne.
5. A T. 54. § (5) bekezdésének a szolgálati időre vonatkozó részletszabályai nem ellentétesek az Alkotmány 70/E. §-ával. Az ellátáshoz való jogot önmagában nem sérti, hogy a szolgálati idő elismerését a vizsgált feltételekhez kötik.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, ennek következményeként a jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti.
Az Abtv. 42. § (1) bekezdése szerint a 40. §-ban foglalt esetben a határozat közzétételének napján veszti hatályát a jogszabály vagy annak rendelkezése.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
Erre tekintettel a konkrét esetben az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályt visszaható hatállyal semmisítette meg.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 150/B/1997/13.