ÍH 2009.165 EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNY FELELŐSSÉGE GENETIKAI KÁROSODÁSSAL SZÜLETETT GYERMEK BETEGSÉGE MIATT - SZÜLETÉSI RENDELLENESSÉG MIATTI KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE JOGOSULTSÁG

I. Az egészségügyi intézménynek (kórház) fennáll a kártérítési felelőssége a genetikai károsodással született gyermek betegségének a méhen belüli felismerésére irányuló vizsgálatok elmaradása, az ártalom felismerésének elmulasztása, és ezzel összefüggésben a terhesség-megszakítás lehetőségéről való tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt az anya önrendelkezési jogának, valamint a szülők családtervezési jogának sérelmével összefüggő károkért.

II. A genetikai-teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek a saját jogán nem igényelhet kártérítést a polgári jog szabályai szerint az egészségügyi szolgáltatótól amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében anyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., Eütv. 77. § (3) bek.].

Az I. és IV. rendű felperesek házastársak, Down-szindrómával született gyermekük a II. rendű felperes. A III. és V. rendű felperesek az I. rendű felperes korábbi házasságából született gyermekei. Az I. rendű felperes 34 évesen esett teherbe a II. rendű felperessel, terhesgondozását, majd a szülés levezetését az alperes végezte. A terhességet 2001. december 6. napján állapították meg, a szülés várható időpontját 2002. július 9. napjában jelölték meg. Az első ultrahangos szűrővizsgálatra a terhesség 11. hét + 2 napos korban került sor, ekkor az alperes kezelőorvosa a nyakiredő vastagságát is mérte, amely 2 mm volt. A következő ultrahangos szűrővizsgálat 2002. január 23. napján történt (16. terhességi hét + 2 nap), a vizsgálat rendellenességre utaló elváltozást nem talált. Másnap, 2002. január 24-én történt meg az anyai vérből a szérum AFP vizsgálata, melynek eredményét MoM értékre való átszámítás nélkül 24,5 IU/ml-ben állapították meg. Ez az érték átszámítva - figyelemmel a b.-i mediánra is - 0,78 MoM. A terhesség 38. hetében végzett ultrahang vizsgálat sem állapított meg rendellenességet. A II. rendű felperes 2002. június 29-én született meg. Nála Down-szindrómát diagnosztizáltak.

A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy a terhesgondozást végző orvosok nem a legnagyobb gondossággal jártak el a szűrővizsgálatok elvégzése során, emiatt nem került felismerésre a II. rendű felperes genetikai károsodása, így az I. és IV. rendű felperesek nem dönthettek a terhesség megszakítása mellett. Az I. és IV. rendű felperesek fejenként 1 500 000 Ft, a II. rendű felperes 5 100 000 Ft, a III. és V. rendű felperesek fejenként 500 000 Ft nem vagyoni kártérítésre, továbbá az I. és IV. rendű felperesek 2006. március 29. napjától havi 30 000 Ft kártérítési járadék megfizetésére tartottak igényt. A felperesek hivatkoztak arra, hogy az alperes által elvégzett vizsgálatok nem megfelelő időpontban történtek, az elvégzett vizsgálatok eredményét nem megfelelően értékelték és dokumentálták. Azzal, hogy az alperes nem végezte el a Down-szindróma felismerésére szolgáló lehetséges vizsgálatokat, és annak lehetőségéről nem is tájékoztatta az I. rendű felperest, elzárta a felpereseket a rendellenesség felismerésének és a terhesség megszakítás melletti döntéshozatal lehetőségétől.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a Down-szindróma felismerése tekintetében sem jelenleg, sem a perbeli időpontban nem volt kötelező, és kétséget kizáró eredménnyel járó vizsgálat. A szakmailag indokolt vizsgálatokat elvégezte, azok nem vetették fel további vizsgálatok szükségességét. Ilyet nem indokolt az anya életkora, illetve a magzatnál mért nyaki redő vastagsága, és az AFP érték nagyságrendje sem. Ultrahang vizsgálatot alkalmazott, és mivel nem merült fel gyanú a genetikai rendellenesség lehetőségére, így tájékoztatási kötelezettsége sem volt további, kockázattal járó vizsgálatok elvégzésének lehetőségéről. A Down-szindrómára nincs egyértelmű és kötelezően alkalmazandó szakmai szabály, nincsenek egyértelmű vizsgálati módszerek és értékek, ezért a felelősségét nem lehet olyan adatokra alapozni, melyek az orvostudomány körében is vitatottnak számítanak.

A beavatkozó biztosító az alperes által kifejtett indokokra hivatkozva kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az alperes felelősségére irányadó Ptk. 339. § (1) bekezdés, 348. § (1) bekezdés, az egészségügyi törvény 77. § (3) bekezdés és 7. § (2) bekezdés alapján vizsgálta, hogy az I. rendű felperes terhesgondozása során az alperes orvosai tanúsítottak-e olyan magatartást, amivel összefüggésben maradt el a II. rendű felperes genetikai rendellenessé­gének, vagy az erre utaló gyanúnak a felismerése. Az orvosszakmai kérdések tekintetében a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét, kiegészítő szakvéleményét, valamint a szakkonzulens szóbeli meghallgatását aggálytalannak ítélte, különös tekintettel arra is, hogy az egybecsengett az alperes által felkért magán-orvosszakértői véleménnyel. Kifejtette, az alperes nem követett el mulasztást azzal, hogy nem a 18., hanem a 16. terhességi héten végzett ultrahangvizsgálatot. A második ultrahangvizsgálat a 16-20. terhességi héten a magzat durva anatómiai hibáinak, fejlődési rendellenességeinek felismerése céljából került bevezetésre, ezért a Down-szindrómára utaló anatómiai eltérések felismerése szempontjából nincs jelentősége, hogy a 16., vagy 18. héten történik-e a vizsgálat. A 18. héten a nyaki régió vizsgálata nem a Down-szindróma, hanem a hygroma colli elváltozás kimutatására szolgál. Az a tankönyvi tétel, mely szerint az AFP vizsgálat eredménye ismeretében célszerű sort keríteni a második ultrahangvizsgálatra, mára már meghaladott tétel. A magzati tarkóredő (NT) mérésének az első trimeszterben van jelentősége a Down-szindróma szűrésében. A per tárgyát képező időben viszont sem az első, sem a második trimeszterben végzett szűrővizsgálatnak nem képezte kötelező részét az NT mérése, az csak 2004. január 1-je óta része a szakmai protokollnak. A 11. terhességi hét + 2 napos korban elvégzett NT mérés, melynek eredménye negatív leletnek számít, nem vetette fel további célirányos vizsgálat szükségességét sem. Elfogadta azt a szakértői megállapítást, hogy a negatív vizsgálati leletet nem dokumentálják, így az a tény, hogy nincs a nyaki régióra utalás a 16. heti ultrahang vizsgálat leletben, nem azt jelenti, hogy a nyaki régió vizsgálata nem történt meg, hanem azt, hogy kóros elváltozás nem volt észlelhető, egyebekben pedig a szakmai protokoll szerint nem ez az időszak irányadó az NT vizsgálat végzésére. Miután a második ultrahang vizsgálat - melynek időpontja nem kifogásolható - nem vetette fel rendellenesség gyanúját, így az alperes - indikáció nélkül - nem volt köteles további vizsgálatok végzésére, vagy ilyen vizsgálatok lehetőségéről való tájékoztatásra. A negatív lelet dokumentációjának hiányából nem következik, hogy a második ultrahangvizsgálat a nyaki régió vonatkozásában nem történt meg, egyebekben pedig ennek azért nincs hangsúlyos szerepe, mert a nyaki redő vastagságának mérése a második ultrahang vizsgálatkor nem követelmény. Mindebből következően a második ultrahang vizsgálat elvégzésének adott módja és a II. rendű felperes állapotának fel nem ismerése között nem áll fenn olyan oksági kapcsolat, mely az alperes felelősségét megalapozná. Az AFP vizsgálattal összefüggésben álláspontja az volt, hogy e szűrésnek elsősorban a velőcsőzáródási rendellenességek esetében van jelentősége, a Down-szindróma szűrésére pusztán az AFP szint meghatározása nem alkalmas módszer. Az AFP szűrésnek a Down-szindróma felismerésében való használata jelentőségét vesztette, mert napjainkban az ultrahangvizsgálat hivatott eldönteni a magzat ilyen rendellenességeit. Az AFP érték MoM értékre történő átszámítása elmaradt ugyan, ennek azonban azért nincs perdöntő jelentősége, mert ha az átszámítás szakszerűen megtörténik, ennek értékéből önmagában feltétlenül nem lehet következtetést levonni a Down-szindróma vonatkozásában. Az AFP eredmény MoM-ban számított értékének ismerete sem indokolt volna más vizsgálatot, vagy invazív beavatkozást, mert a 0,78 MoM érték a normálistól minimálisan eltérő érték. Egyebekben kifejtette, hogy az sem hiba, ha valaki nem a 0,9 MoM-nál húzza meg a normális érték határát. A vitatott határérték közelében lévő, de még határérték feletti laboreredmény nem képezheti az alperes felelősségének alapját. Az I. rendű felperesnél mért AFP érték normálisnak tekinthető. Ebből következően az alperes tevékenysége és a II. rendű felperes genetikai rendellenességének fel nem ismerése között ez okból sem áll fenn okozati összefüggés. Az I. rendű felperes leletén található "++" jelzéssel kapcsolatosan elutasította az alperes bizonyítási kérelmét az alperes szülészeti és nőgyó­gyászati osztályának osztályvezető főorvosa tanú­kénti meghallgatására vonatkozóan, mert álláspontja az volt, hogy a tanú által bizonyítani kívánt tények orvosi szakkérdések, melyek szakértői kompetenciába tartoznak. A szakértő e jelzéssel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy laboratóriumonként eltérő, hogy milyen jelzéseket alkalmaznak és ezeknek milyen jelentést tulajdonítanak. Nem mulasztás az alperes részéről az sem, hogy a második ultrahang vizsgálatot követően csak a 26. terhességi héten végzett következő ultrahangvizsgálatot. A 16. héten végzett vizsgálathoz képest ugyan valóban hosszabb időtartam telt el a 26. hétig, de miután a harmadik vizsgálat sem utalt a Down-szindrómára, így nem állítható, hogy egy esetleges korábbi, 18-19. héten végzett vizsgálat erre utalt volna. Az AFP-BHCG kettős szűrés elvégzése nem automatikus, így a BHCG szűrés lehetőségéről sem kell tájékoztatni a terhes nőt. Ez utóbbira akkor kerül sor, ha az AFP, vagy más vizsgálat eredménye felveti a magzat genetikai rendellenességének gyanúját. Jelen esetben az AFP érték nem minősül olyan értéknek, ami további vizsgálat elvégzését szükségessé tette volna. Így nem követett el mulasztást az alperes, amikor az AFP szűrés mellett a BHCG tesztet nem végezte el. Amennyiben nem merült fel olyan lelet, ami felvetette volna a rendellenesség gyanúját, nem állt fenn indikáció további biokémiai vizsgálatok elvégzésére.