A Kecskeméti Törvényszék P.20697/2006/52. számú határozata kártérítés (VAGYONI és NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §] Bíró: Balogh Zoltán

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

13.P.20.697/2006/52. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Megyei Bíróság a Dr. Mátyás Brigitta ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I.r., kk. II.rendű felperes neve II. r., kk. III.rendű felperes neve III. r., IV.rendű felperes neve IV. r. és V.rendű felperes neve V. r. felpereseknek - a Dr. Nemes Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott Biztosító - meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A megyei bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek bruttó 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint perköltséget.

A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 627.600 (Hatszázhuszonhétezer-hatszáz) forint eljárási illetéket és 208.116 (Kettőszáznyolcezer-száztizenhat) forint állam által előlegezett költséget a Magyar Állam visel.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül az Ítélőtáblához címzett, de a Megyei Bíróságon írásban, 7 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. Ha a fellebbezés tárgyaláson kívül elbírálható volna, a fellebbező fél tárgyalás tartását kérheti.

INDOKOLÁS:

A megyei bíróság a felperesek keresetlevele, az alperes ellenkérelme, az I. r. felperes személyes előadása, a felek előkészítő iratai, szakértő által - szakkonzulens közreműködésével - készített igazságügyi orvos szakértői vélemény, annak kiegészítése, szakkonzulens személyes meghallgatása, Prof. magán orvos szakértői véleménye, az orvosi dokumentáció, a MSZNUT ajánlásai, a per egyéb adatai és a csatolt iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az I. és IV. r. felperesek házastársak, a 2002. június 29. napján született kk. II. r. felperes szülei; III. és V. r. felperesek az I. r. felperes első házasságából született gyermekei.

Az I. r. felperesnél 2001. december 6. napján 8 hetes terhességet diagnosztizáltak, mely az I. r. felperes harmadik terhessége volt. A szülés várható időpontjaként 2002. július 9. napját jelölték meg.

Az I. r. felperes a terhessége idején a 34. életévében járt.

Az első ultrahangvizsgálatot a terhesség 11. hetében - a 11. hét + 2 napos korban - végezte el az alperes kezelőorvosa. Ekkor a magzat ülőmagasságát, azaz fejtető-fartő távolságát 38 mm-ben rögzítették. Ezen vizsgálat alkalmával sor került a nyaki redő vastagságának mérésére is, mely a lelet tanúsága szerint 2 mm volt.

Az I. r. felperes második ultrahang vizsgálatára 2002. január 23. napján, a terhessége 16. hetében - 16. hét + 2 napos terhességi korban - került sor, amely vizsgálat rendellenességre utaló elváltozást nem talált.

A terhesség 16. hetében - 2002. január 24-én - megtörtént az anyai vérből a szérum AFP (alfa-fetoprotein) vizsgálata is, melynek eredményét MoM (Multiple of Median) értékre való átszámítás nélkül 24.5 IU/ml-ben állapították meg. Ez az érték átszámítva - figyelemmel a bajai mediánra is - 0.78 MoM.

A terhesség 38. hetében végzett újabb ultrahang vizsgálat sem állapított meg rendellenességet. Ezt követő napon az I. r. felperes befeküdt az alperes szülészeti osztályára, ahol másnap - 2002. június 29-én - idő előtti burokrepedést követően 0 óra 10 perckor spontán szüléssel megszületett a kk. II. r. felperes.

A szülést követően a kk. II. r. felperesnél Down-szindrómát diagnosztizáltak, azóta a kk. II. r. felperes folyamatos kezelés alatt áll a Gyermekklinikán.

A felperesek keresetükben 10.460.000 forint vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy az alperes terhesgondozást végző orvosai nem a legnagyobb gondossággal jártak el a szűrővizsgálatok elvégzése során és emiatt nem került felismerésre a II. r. kk. felperes genetikai károsodása, így az I. és IV. r. felperesek nem dönthettek a terhesség megszakítása mellett. Az I. r. felperes részére 1.500.000 forint, a II. r. kk. felperes részére 5.100.000 forint, a III. r. kk. felperes részére 500.000 forint, a IV. r. felperes részére 1.500.000 forint és az V. r. felperes részére 500.000 forint nem vagyoni kártérítés; továbbá az I. és IV. r. felperesek részére 1.000.000 forint vagyoni kártérítés valamint 2006. március 29. napjától havi 30.000 forint kártérítési járadék, és ezen összegek után járó törvényes mértékű kamat megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

A felperesek keresetükben több, az I. r. felperes terhesgondozása során történt mulasztásra is hivatkoztak. A felperesek álláspontja szerint az alperes nem végzett el minden vizsgálatot a down-szindróma felismerésére, az elvégzett vizsgálatok nem a megfelelő időpontban történtek, illetve az elvégzett vizsgálatok eredményét nem megfelelően értékelte. Amennyiben az alperes minden vizsgálatot előírásszerűen végez, nagyobb esély lett volna a II. r. kk. felperes genetikai rendellenességének felismerésére. Az a tény, hogy az alperes eljárása nem felelt meg a legnagyobb gondosság követelményének már önmagában megalapozza az alperes felelősségét.

A felperesek szerint az alperes a dokumentálási kötelességének sem tett eleget, és így saját felróható magatartása miatt nem tudja kimenteni magát a felelősség alól. A felperesek álláspontja szerint az alperes azzal, hogy nem végezte el a down-szindróma felismerésére szolgáló lehetséges vizsgálatokat, illetve nem tájékoztatta az I. r. felperest a down-szindróma kockázatáról és arról, hogy down-szindróma felismerésére további vizsgálatok elvégzése szükséges, elzárta a felpereseket a rendellenesség felismerésének lehetőségétől, így felelőssége a felperesek felé fennáll.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a legnagyobb gondossággal járt el az I. r. felperes terhesgondozása során, így nem terheli felelősség a II. r. kk. felperes genetikai károsodásának fel nem ismeréséért.

Az alperes arra hivatkozott, hogy a down-szindróma, mint genetikai rendellenesség tekintetében nincs és a perbeli időpontban sem volt kifejezetten kötelező, nem invazív és kétséget kizáró eredménnyel járó vizsgálat. Az alperes előadta, hogy nem automatikusan, hanem amennyiben bizonyos vizsgálatok felvetik a rendellenesség gyanúját, akkor ezen indikációk alapján kerül sor további vizsgálatok elvégzésére. A down-szindróma esetén a vizsgálatok indikációi a magas - betöltött 35. év feletti - anyai életkor, ha a terhesség 11-14. hete között mért magzati nyaki bőrredő vastagsága meghaladja a 3 mm-t, illetve ha az AFP értéke 0.7 MoM-nál alacsonyabb. Az alperes álláspontja szerint az I. r. felperes vonatkozásában egyik indikáció sem állt fenn, így nem terheli mulasztás a további vizsgálatok elvégzésének vagy elvégzése felajánlásának elmaradásáért. Az alperes a leghatékonyabb módszert, az ultrahangvizsgálatot alkalmazta, és mivel nem merült fel gyanú a II. r. kk. felperes genetikai rendellenességének lehetőségére, az alperest nem terhelte a rendellenesség kockázatáról, illetve egyéb, nem veszélytelen beavatkozások lehetőségéről való tájékoztatás kötelessége sem. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a down-szindrómára nézve nincs egyértelmű és kötelezően alkalmazandó szakmai szabály, nincsenek egyértelmű vizsgálati módszerek és értékek, ezért álláspontja szerint az alperes felelősségét nem lehet olyan adatokra alapozni, melyek az orvostudomány körében is vitatottaknak számítanak.