EH 2000.213 Gyermek jogellenes külföldre vitele esetén, a visszavitel iránti kérelem elbírálásánál a "veszélyhelyzet" megítélése [1980. október 25-én Hágában kelt - az 1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett - Egyezmény 3. cikke, 13. cikk b) pontja, 16. és 19. cikke].

A bíróság jogerős végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy az 1993. augusztus 10-én S.-ben született H. C. W. nevű gyermeket adja át a II. r. kérelmezőnek a gyermek Németországba való visszavitele céljából.

A megállapított tényállás szerint a II. r. kérelmező (az apa) és a kérelmezett (az anya) házastársak, házasságukból 1993. augusztus 10-én H. C. nevű gyermekük született. A család lakóhelye Németországban volt. A kérelmezett a házasság megromlására hivatkozással 1997. augusztus 28-án a gyermekkel együtt Magyarországra jött, itt a szüleihez költözött, és a gyermeket óvodába íratta be. A németországi törvények szerint a gyermek az elhozatalakor mindkét szülő felügyelete alatt állt, elhozataláról a II. r. kérelmező utólag szerzett tudomást, ahhoz sem korábban, sem utóbb nem járult hozzá.

A gyermek visszavitele iránti eljárást az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte, a kérelemhez az apa II. r. kérelmezőként csatlakozott.

A bíróság megállapította, hogy a kérelmezett azzal, hogy a gyermeket az apa távollétében, a tudta és hozzájárulása nélkül a lakóhelyéről és szokásos tartózkodási helyéről elvitte, a Gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-én Hágában kelt - az 1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett - Egyezmény 3. cikkében írt jogellenes magatartást megvalósította.

Az anya a visszavitel iránti kérelem elutasítása érdekében az Egyezmény 13. cikkének h) pontjában foglaltakra hivatkozott, bizonyítani kívánta, hogy a II. r. kérelmezőnek a gyermekkel szembeni durvaságai, testi fenyítései a visszavitel esetén a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tennék ki, és az a gyermek számára elviselhetetlen helyzetet teremtene.

A másodtokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem látta megállapíthatónak a gyermek visszavitele esetén fennálló veszélyhelyzetet.

Indokolásában rámutatott, hogy az anya állításait részben megerősítő pszichológus szakértői vélemény nem támasztotta alá azt, hogy a gyermek mentális fejlettségének korához képest megállapítható elmaradottsága a II. r. kérelmező korábbi magatartására vezethető vissza, és a gyermek által az apai bántalmazásokról tett előadása több elemében a felfokozott gyermeki fantázia eredménye. A vélemény csak feltételezi a gyermek elsődleges kötődését az anyához, de a gyermek lelki károsodását a jövőben feltétlenül bekövetkező tényként állítja annak ellenére, hogy a gyermek érzelmeinek alakulására nézve a szakértő számára megfelelő adat nem állott rendelkezésre, és a gyermeknek az apától való idegenkedésére a szakértő szakmai magyarázatot sem adott. A fenti tartalmú szakértői vélemény tehát önmagában nem nyújt kellő bizonyítékot arra, hogy a gyermek visszavitele károsodást vagy veszélyhelyzetet eredményezne, így a jogellenesség ténye alapján a kérelmezett a gyermek kiadására köteles.

A jogerős végzés ellen a kérelmezett élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben törvénysértésként a Pp. 182. §-a (2) bekezdésének nem megfelelő alkalmazására hivatkozott. Álláspontja szerint a szakértői véleménnyel kapcsolatos aggályok felmerülése esetén a vélemény kiegészítésének vagy a szakértő meghallgatásának lett volna helye, illetve környezettanulmány készítésével kellett volna tisztázni a ténylegesen fennálló körülményeket.

Az I. r. kérelmező felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

Az eljárás során az nem volt vitás, hogy az anya a gyermeket jogellenesen hozta Magyarországra, így a visszavitellel kapcsolatban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az adott esetben bizonyítottan fennáll-e a visszavitel megtagadásának az Egyezmény 13. cikkének b) pontjában írt az a kivételes feltétele, hogy a kérelem teljesítése a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene a számára. A másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a perbeli adatok együttes értékelésével arra a következtetésre jutott, hogy önmagában a pszichológus szakértői vélemény ennek a feltételnek a szükségszerű bekövetkezését nem bizonyítja.

A gyermek németországi óvodája által adott "megfigyelés" szerint, amely a gyermeket kezelő németországi gyermekgyógyász szakorvos véleményével megegyezik, a kisfiú fejlettségi szintje, alkalmazkodókészsége, testi és lelki fejlődése az elhozatala előtt a korának megfelelő volt és semmiféle károsodásra nem utalt. A gyermeket Magyarországon befogadó Tapolcai Kertvárosi Óvoda az elhozatat után két hónappal, 1997. november 24-én készült véleménye C.-t a korának megfelelő fejlettségű, kiegyensúlyozott gyermekként jellemzi, aki a magyarországi környezetbe is zökkenőmentesen beilleszkedett.

Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság által beszerzett pszichológus szakértői vélemény - annak kiegészítése nélkül - nem alkalmas a gyermekelhelyezés megfelelőségének eldöntésére, a jelen eljárásban azonban nem az elhelyezés kérdésében kellett határozni. Az Egyezmény 19. cikke szerint a gyermek visszaviteléről az egyezmény szerinti eljárásban hozott határozat nem tekinthető a szülői felügyeleti jog érdemében való döntésnek, sőt a 16. cikk értelmében annak a szerződő államnak az igazságügyi vagy államigazgatási szervei, ahová a gyermeket vitték, vagy ahol elrejtették, mindaddig nem dönthetnek a szülői felügyeleti jog érdemét illetően, amíg nem születik határozat arról, hogy a gyermeket az Egyezmény szerinti eljárásban nem kell visszavinni.

A jelen eljárásban a kérelmezett a jogerős végzés meghozatala előtt az általa hivatkozott körülmények bizonyítása érdekében a pszichológus szakértői véleményen túlmenő bizonyítást nem ajánlott fel. A szakértői véleménynek az egyéb peres adatokkal történő egybevetésével a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében helytállóan állapította meg a visszavitel megtagadására okot adó kivételes feltételek megállapíthatóságának hiányát, ezért a visszavitel iránti kérelemnek a jogszabály rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával adott helyt.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 883/1998. sz.)