A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21456/2013/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 209. §, 239. §, 240. §, 242. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.456/2013/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Simon Tünde ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és az III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperes, II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes és Szabóné dr. Onódi Erzsébet ügyvéd által képviselt IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. május 23. napján meghozott 36.P.23.301/2011/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperes, valamint a II. rendű alperes mint adósok és az I. valamint a III. rendű alperesek mint hitelezők által 2007. május 4-én megkötött kölcsönszerződés

II.3. pontja és

I/1. továbbá III/2. pontjának az a kitétele, amely szerint a kölcsön összegének devizában való megállapítása a Bank által alkalmazott deviza vételi árfolyamon, az egyes törlesztőrészletek forint összegének meghatározása pedig a Bank által alkalmazott deviza eladási árfolyamon történik,

semmis, és az utóbb meghatározott kitételek semmissége folytán az egész kölcsönszerződés semmis.

A felperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és az I., III., valamint a IV. rendű alpereseket kötelezi, hogy fizessenek meg 15 napon belül egyetemlegesen a felperesnek 750.000 (hétszázötvenezer) forint együttes, első- és másodfokú perköltséget, valamint térítsenek meg - ugyancsak egyetemlegesen - az államnak külön felhívásra 2.100.000 (kétmillió-százezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes mint adós és zálogkötelezett, illetőleg a II. rendű alperes mint adóstárs és haszonélvező, valamint az I. rendű alperes és a III. rendű alperes mint hitelezők 2007. május 4. napján .... szám alatt közjegyzői okiratba foglalt ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az I. rendű alperes 15.000.000 forint kölcsönt folyósított a felperes számára. A kölcsön biztosítására jelzálogjogot jegyeztek be a felperes tatabányai ingatlanára. A szerződés értelmében a kölcsön havi törlesztőrészlete a futamidő első 5 évében állandó, azaz 91.410 forint volt. A felperes fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az I. rendű alperes 2010. szeptember 1-jén a hitelszerződést felmondta, majd 2011. április 7. napján követelését a IV. rendű alperesre engedményezte. A felperes és a IV. rendű alperes a fennálló tartozás vonatkozásában 2011. november 10. napján részletfizetési megállapodást kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a megállapodás megkötésének napjára számított 123.225 CHF-nak megfelelő 30.988.585 forint tartozását a IV. rendű alperesnek részletekben megfizeti. A felperes azonban a részletfizetési megállapodásban rögzítetteket nem teljesítette, így a IV. rendű alperes a megállapodást felmondta.

A felperes kereseti kérelmében kérte a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását. Keresete ténybeli alapjaként a hitelezők javára a szerződés II.3. pontjában kikötött egyoldalú szerződésmódosítás jogára, valamint az I.1. és a III.2. pontokban szereplő, a folyósított kölcsön deviza összegének és az egyes törlesztő részletek forint összegének átszámítására vonatkozó rendelkezések tartalmára hivatkozott. Előadta, hogy a kölcsönszerződés II.3. pontja - amely lehetővé teszi a bank számára a hiteldíj egyoldalú megváltoztatását - a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d), illetve 1. § j) pontja, valamint a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen szerződési feltételnek minősül, ezért semmis. A szerződés hivatkozott II.3. pontja jóerkölcsbe is ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján is semmis, mert a szerződés egyoldalú módosítása ellenkezik a társadalmi közfelfogással. A szerződés hivatkozott szövegrészei a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontja értelmében is semmisek, mivel a szerződés nem tartalmazza az alperes által megbecsült, pontosan meg nem határozható költségek változásának várható értékét, illetve az árfolyamváltozás várható mértékét. A havi törlesztőrészlet összege nincs pontosan meghatározva a szerződésben, ezért az a Hpt. 213. § (1) bekezdése e) pontja alapján is semmis. A szerződés emellett uzsorás jellegű, mert a szerződés alapján a kamaton túl az alperes javára megállapított költségek összességében mintegy 35-40%-os kamatnak felelnek meg, amely uzsora mértékű ellenszolgáltatás.

A szerződési feltételek tisztességtelensége körében hivatkozott a 2/2011. (XII.12.) PK vélemény 3. pontjában foglaltakra azzal, hogy a szerződés II.3., illetve III. pontjainak tartalma nem egyértelmű és nem világos, mert az nem tekinthető konkrét és a felperes számára ellenőrizhető feltételnek, márcsak azért sem, mert hiányzik a szerződés megkötésekor érvényes CHF libor bázisárfolyamának, illetve a devizaárfolyam érvényessége napjának megjelölése. A hivatkozott szerződési feltételek csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaznak, ennél fogva nem elég pontosak. Az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a banknak lehetősége van a feltételek bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, illetve a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni. Az oklistában meghatározott körülmények ténylegesen nem vagy nem olyan mértékben hatnak a kamatra, költségre, illetve egyéb díjra, mint ahogyan az alperes azokat emelte, például a CHF libor kamatláb 2008. óta 0% körül van, tehát csökkenie kellett volna a havi törlesztőrészleteknek. Mindebből következően a felperes nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor a szerződésből eredő terhei változására. Az alperes lényegében saját maga számára tette lehetővé az olyan típusú egyoldalú szerződésmódosítást, amellyel a szerződésben megállapított felperesi kötelezettségek mértékét megemelte, miközben nem biztosította a felperes, mint fogyasztó számára az azonnali hatályú felmondás lehetőségét. A szerződés nem tartalmazza továbbá az árfolyamrés nevű költséget, így az alperes nem tett eleget a Hpt. 210. § (2) bekezdésének, amely miatt a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződés automatikusan semmis.

Az I. és III. rendű alperes ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. Előadták, hogy nem felel meg a valóságnak az a felperesi állítás, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközne, a felperes maga választotta ezt a szerződéses konstrukciót, mivel a devizaalapú kölcsönök kamatszintje alacsonyabb volt a forintalapú kölcsönökénél. A szerződéskötésre a felperes részéről a kondíciókról és a kockázatokról történt tájékoztatás birtokában került sor. Az I. rendű alperes a hiteldíj mértékét a Hpt. rendelkezéseinek betartásával határozta meg. A hiteldíj-mutató megállapítása során az I. rendű alperes figyelembe vette a szerződés megkötésekor hatályos 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet 8. § (1) és (2) bekezdésében írtakat, amelyből kitűnik, hogy a kamaton felül más díj és költség is felszámítható, ez nem ütközik jogszabályba. Az I. rendű alperes a kölcsön egyéb díjait és költségeit a Hpt. 209. § (1) bekezdés d) pontja szerint feltüntette az üzletszabályzatban. Az egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen szerződésmódosítás lehetőségét a kölcsönszerződés a Hpt. 210. § (3) bekezdésében írt feltételeknek megfelelően tartalmazza. Az egyoldalú módosítás feltételei, illetve körülményei külön pontban tételesen felsorolásra kerültek, így a szerződés a jogszabályi előírásoknak megfelel, ezért az nem is minősülhet tisztességtelennek. A Kúria eseti döntésében kifejtettekre utalva előadta, hogy a hitel- és kölcsönszerződések érvényességének megítélése tekintetében a Hpt. a Ptk.-hoz viszonyítva lex specialis-nak minősülő jogszabály, vagyis a Ptk. rendelkezései mögöttes jogszabályi háttérnek minősülnek e körben, és elsődlegesen a Hpt. szabályai irányadóak. A szerződés nem minősül uzsorás jellegűnek sem, mivel annak megállapíthatóságához szükséges, hogy a sérelmet okozó fél oldalán célzatos, a másik fél helyzetének kihasználására irányuló szándék legyen. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a sérelmet okozó fél a szerződés megkötésekor ismeri a másik félnek azt a helyzetét, amely a számára előnytelen szerződés megkötésére készteti. Hangsúlyozta, hogy a devizaárfolyam-változásból eredő kockázat nem ütközik jogszabályba, azt maga a Hpt. is lehetővé teszi. Vitatták a felperes árfolyamréssel kapcsolatos álláspontját azzal, hogy a szerződés megkötésének időpontjában semmilyen jogszabály nem tiltotta azt, hogy a pénzintézetek a deviazaalapú kölcsönökre az adósi befizetéseket saját devizaeladási árfolyamuk alapján számolják el. A szerződés kétséget kizáróan tartalmazza, hogy a folyósítás deviza vételi árfolyamon, míg a törlesztés elszámolása deviza eladási árfolyam alapján történik, tehát a szerződés rendelkezik mindazokkal a tartalmi elemekkel, amelyeket a Hpt. megkíván. Az árfolyamrés nem költség, hanem a kölcsön konstrukciójából következő számítási mód, amelyet a THM is tartalmaz, ezért azt külön teherként a szerződésben feltüntetni nem kell. Tévesen hivatkozik a felperes továbbá arra, hogy a felek szerződése ne tenné lehetővé a felmondást az egyoldalú módosítás esetében, ezt az Üzletszabályzat 9. fejezetének 6. pontja tartalmazza. A felmondás jogának gyakorlását a jogszabály nem köti ingyenességhez.