BH 2017.7.239 Amennyiben nem áll a bíróság rendelkezésére olyan szakértői szakvélemény, amely az orvosi, a foglalkozási és a szociális szempontú rehabilitálhatóságot együttesen véleményezi, nem dönthető el, hogy felperes milyen minősítési kategóriába tartozik, azaz rokkantsági ellátásra vagy rehabilitációs ellátásra lesz-e jogosult [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 3., 5., 12. §, 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 3. §].

A tényállás

[1] Az alperes a 2015. május 28. napján kelt határozatával a jogelőd által megállapított és 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2015. július 31. napjával megszüntette és ezzel egyidejűleg a komplex minősítés alapján 2015. augusztus 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg 42 605 forint havi összegben. A határozatában az alperes rögzítette, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozik, egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt.

[2] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. szeptember 14. napján kelt határozatával az alperes elsőfokú határozatát helybenhagyta azzal, hogy a másodfokú komplex minősítési bizottsági vélemény szerint a felperes egészségi állapotának mértéke 55%, B1 minősítési csoportba tartozik, a felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitáció időtartama 36 hónap, a megállapított egészségi állapot 2015. május 6. napjától véleményezhető. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) és (2) bekezdése, 5. § (2) bekezdése és 15. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapították. A határozatban rögzítésre került, hogy a felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes rehabilitációs ellátásra lenne jogosult, azonban az Mmtv. 5. § (2) bekezdése szerint rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személynek is, akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható vagy aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg. Felperes rehabilitációs ellátásra jogosult, azonban tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg, ezért rokkantsági ellátásra jogosult B2 minősítési csoport szerint 2015. augusztus 1. napjától.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra utasítását kérte annak megállapításával, hogy az egészségi állapota az 50%-ot nem haladja meg, így C1 minősítési csoportba tartozása okán rokkantsági ellátásra jogosult.

[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.

Az elsőfokú ítélet

[5] A bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására "és új határozat hozatalára" kötelezte. A bíróság ítéletében idézte a Pp. 339. § (1) bekezdése, 339/A. §-a, az Mmtv. 3. § (1) és (2) bekezdése, 5. § (1) és (2) bekezdése, 12. §-a, valamint a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) 3. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság rögzítette a Pp. 177. §-a alapján kirendelt Dr. H. Cs. igazságügyi orvos szakértő szakvéleményének megállapításait, amelynek végkövetkeztetése szerint a felperes egészségi állapota 50%-os mértékű 1997-től folyamatosan. Tekintettel arra, hogy a felek a szakvéleményben foglaltakat nem vitatták, azt a bíróság is aggálymentesnek tekintette és ítélkezése alapjául elfogadta.

[6] A bíróság érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek határozatai jogsértőek, mert a felperes állapotát tévesen értékelő orvosi bizottsági véleményeken alapultak. Az elsőfokú NRSZH bizottság a felperes egészségi állapotát 57%-os mértékűnek értékelte azzal, hogy a felperes B2 minősítési kategóriá-ba tartozik, a másodfokú NRSZH bizottság a felperes egészségi állapotát 55%-os mértékűnek értékelte és a felperest B1 minősítési kategóriába sorolta, ugyanakkor a perben kirendelt szakértő a felperes egészségi állapotát 50%-os mértékűnek értékelte, amely C1 minősítési kategóriába tartozást jelent.

[7] A bíróság az új eljárásra előírta az alperes számára, hogy a felperest megillető ellátásról a perben megállapított egészségi állapota alapján hozzon döntést.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérve a Pp. 177. § (1) bekezdése megsértését állítva.

[9] Az alperes érvelése szerint a komplex minősítési rendszerben az egészségi állapot mellett a rehabilitálhatóságot is vizsgálni kell foglalkozási és szociális szempontból egyaránt. Meg kell határozni az egészségi állapot mértékét, a rehabilitálhatóságot, a rehabilitáció lehetséges irányát és a rehabilitációhoz szükséges időtartamot. A bíróságnak nem állt a rendelkezésére olyan szociális és foglalkozási szakvélemény, amely alapján azt lehetett volna megállapítani, hogy a felperes nem rehabilitálható. A komplex szakvéleményt orvos, foglalkozási és szociális szakértő bevonásával kell elkészíteni a NEFMIr. 2. és 3. számú mellékletében és a hatályos módszertani útmutatókban meghatározott szempontok szerint. A bíróság a Pp. 177. § (1) bekezdésébe ütköző módon foglalkozási és szociális szakértő bevonása nélkül hozta meg ítéletét. Hivatkozott az alperes a Kúria egyedi ügyben hozott Mfv.III.10.071/2016/8. számú döntésében foglaltakra, amely szerint a rokkantsági ellátásra való jogosultság megállapítása a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata alapján dönthető el.

[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.

[12] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem vitatta az egészségkárosodás jogerős ítéletben megállapított 50%-os mértékét, ezért azt a Kúria eljárása során irányadónak tekintette.

[13] A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki.

[14] A Legfelsőbb Bíróság Tny. 36/A. §-a és a Pp. 177. §-a együttes értelmezése során már korábban rámutatott: az egészségkárosodás vizsgálata során az érintett személy szakmai munkaképességét, rehabilitálhatóságát mind a közigazgatási eljárásban, mind a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat felülvizsgálata iránti perben azonos kritériumok, orvosi, szociális és foglalkoztatási szempontok alapján kell megítélni. Arra vonatkozóan, hogy a rehabilitálhatóság valamely kritériuma a közigazgatási vagy a polgári peres eljárás során lefolytatott bizonyítás, a rehabilitálhatóságra vonatkozó döntés kialakítása során elsődlegességet élvezne, az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből nem következik. A Legfelsőbb Bíróság határozataiban rögzítette azt is, hogy a perben az egészségkárosodás mértékének tisztázásához elegendő (és más szakértő bevonását nem is igényli) orvos szakértői vélemény beszerzése, a rehabilitálhatóság kérdésében a közigazgatási eljárásban beszerzett komplex szakvélemény megalapozottságáról azonban a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adókéval azonos szakértelemmel rendelkező szakértők bevonásával, azonos kérdések vizsgálatával, együttes, illetve egybehangzó szakvélemények beszerzése alapján lehet és kell dönteni (Mfv.III.10.468/2016/4., Mfv.III.10.967/2010/3.).