BH 1996.6.330 Az 1996. január 1. napjáig keletkezett jogviszonyból eredő késedelmikamat-követelésekre a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet rendelkezéseit 1996. január hó 1. napját követően is alkalmazni kell [Ptk. 301. § (4) bek., 1995. évi CXXI. tv. 79. §, 108. § (4) bek., 109. § (1) bek., 86/1990. (XI. 14.) Korm. r.].*

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest 110 855 Ft-nak, valamint ezen összeg után 1993. április 23-tól kezdődően a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamat megfizetésére.

Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, fellebbezésében a tőketartozást nem vitatta, kérte azonban a kamatfizetés alóli mentesítését arra hivatkozással, hogy tartozását a marasztalásnak megfelelő mértékben az első fokú eljárásban elismerte, így a perre nem adott okot, és a kamatokban történő marasztalása méltánytalan. A kamat mértékét egyébként nem vitatta.

A felperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenha-gyását kérte azzal, hogy az I. r. alperes a teljesítést ténylegesen nem ajánlotta fel, illetőleg nem kísérelte meg, ezért a kamatokban történő marasztalása megalapozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete túlnyomó részében megalapozott, a fellebbezés - csekély kivétellel - megalapozatlan. Az első fokú ítélet a kamatokra vonatkozóan indokolást nem tartalmaz, ugyanakkor a rendelkező részből megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság megítélése szerint az I. r. alperes 1993. április 23-tól kezdődően a fizetéssel késedelembe esett. Az is megállapítható a rendelkező rész tartalmából, hogy az elsőfokú bíróság a felek jogviszonyát a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alá esőnek tekintette, és a hivatkozott jogszabály alkalmazásával a késedelem tartamára a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamat fizetésére kötelezte az I. r. alperest.

A fenti illetőleg az alábbiakban részletezett kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helytálló.

A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint (1995. december 31-ig hatályos szöveg): "pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles húsz százalék kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti". A Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése szerint pedig: "gazdálkodó szervezetek, gazdasági tevékenység folytatására jogosult más jogi személyek és ilyen tevékenységre jogosult magánszemélyek egymás közti viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről jogszabály eltérően rendelkezhet". Az I. r. alperes nem vitatta, hogy tartozása az első fokú ítéletben megállapított időpontban, 1993. április 23-án esedékes volt, de ez az iratokból is megállapítható.