A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20983/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 280. §, 325. §, 326. §, 349. §, 1990. évi XXV. törvény (Csp.) 7. §] Bírók: Csordás Csilla, Sándor Ottó, Szabó Klára

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.24387/2010/9., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20983/2011/5.*, Kúria Pfv.20779/2012/3. (BH 2013.7.189)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.983/2011/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Molnár Krisztina (felperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Vízvári, R. Szabó, Komlódi, Dóczi-Székely Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe; ügyintéző: ...) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2011. január 28. napján meghozott 11.P.24.387/2010/9. számú ítélete ellen az alperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Az alperes elsőfokú perköltségben és illetékben való marasztalását mellőzi, és a felperest kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 65.000 (hatvanötezer) forint elsőfokú perköltséget. A le nem rótt kereseti illetéket egészében az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 32.500 (harminckétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében 1.026.200 forint és ennek 2005. december 1-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy 1992. augusztus 4-én született két kiskorú ikergyermeke után a C..-i Társadalombiztosítási Kirendeltség folyósított részére családi pótlékot. Utóbb az alperes Nyugdíj Igazgatósága a családi pótlék folyósítását értesítése nélkül megszüntette és 1996. október 1-jétől ún. "növelési pótlékot" fizetett részére. Jogban való járatlansága miatt úgy gondolta, hogy az ellátást átnevezték, és a növelési pótlék azonos a családi pótlékkal. Tévedését 2005 szeptemberében ismerte fel, amikor az önkormányzattól azt a tájékoztatást kapta, miszerint az akkor megszüntetett nevelési pótlék beépítésre kerül a családi pótlékba. Hosszas ügyintézés után 2005. december 1-jétől ismét megkapta a családi pótlékot, de az 1998. január 1-jétől 2005. november 30-ig tartó időszakban attól elesett.

Érvelése szerint az alperes Nyugdíj Igazgatósága jogellenesen járt el azzal, hogy a növelési pótlék mellett 1998 januárjától nem folyósított számára családi pótlékot, holott akkortól kezdődően ezt a jogszabályok lehetővé tették. Az elmaradt családi pótlék utólagosan történő egyösszegű megfizetése iránt államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén lépett fel követeléssel.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Védekezése szerint az alperes Nyugdíj Igazgatósága azért szüntette meg a felperes részére a családi pótlék folyósítását, mert számára megnövelt összegű rendszeres szociális járadékot fizetett, és a két ellátás együttes folyósítását az akkori jogszabályok nem tették lehetővé. Ebből a felperesnek kára nem származott, mivel a növelési pótlék mértéke meghaladta a családi pótlék összegét. A felperes 1998. január 1-je után családi pótlék igényt nem nyújtott be, ezért annak megállapítására nem volt lehetőség. Tagadta, hogy a 2007. december 31-ével megszüntetett nyugdíj igazgatósága részéről mulasztás történt, de ettől függetlenül vitatta, hogy a társadalombiztosítási jogviszonnyal összefüggésben helytállási kötelezettség terheli. Ezen túlmenően elévülési kifogást terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 663.600 forintot és ennek 2005. december 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, továbbá 10.000 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 39.800 forint le nem rótt illetéket. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy a fennmaradó le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet jogi indokolásában kifejtette, hogy az alperes egyik szervezeti egysége, nevezetesen a már megszüntetett nyugdíj igazgatósága törvényi felhatalmazás alapján gyakorolt hatósági jogkört a társadalombiztosítási és a nyugdíjellátások területén. E feladatai ellátása során vétett mulasztás vagy károkozás miatt az alperesnek kell helytállnia. A nyugdíj igazgatóság a felperes érdekében járt el akkor, amikor kérelmétől eltérően nem családi pótlékot, hanem a kedvezőbb összegű növelési pótlékot állapította meg részére. E kétféle pótlék egyidejű folyósítását a 8/1983. (VI.29.) EüM-PM együttes rendelet 22. § (5) bekezdése 1998. január 1-jéig kizárta, akkortól azonban a jogszabály megváltozása miatt nem volt akadálya a családi pótlék és a növelési pótlék egymás melletti folyósításának. Ebből következően a nyugdíj igazgatóságtól legalább az elvárható lett volna, hogy felhívja a felperest a családi pótlék-igénylés ismételt írásbeli előterjesztésére, melynek folyósítását a jogszabályi előírás ellenére korábban határozat nélkül szüntette meg. Annak sem lett volna akadálya, hogy a családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány alapján annak folyósítását újabb felperesi igénybejelentés nélkül ismét megkezdje. Ezek elmulasztása miatt a nyugdíj igazgatóság a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozott, melyért az alperes köteles a helytállásra. Az igény általános ötéves elévülésére figyelemmel a 2001. április 1-től 2005. november 30-ig terjedő időszakra kötelezte az alperest az elmaradt családi pótlék egyösszegű megfizetésére, mivel az elévülést megszakító írásbeli felszólításra a felperes részéről 2006. április 18-án került sor. A tartozás összegét a Ptk. 301. § (1) bekezdésében megállapított mértékű késedelmi kamattal növelte meg. A Pp. 81. § (1) bekezdése értelmében a pernyertesség arányában osztotta meg a felek között a perköltségeket, és ennek megfelelően marasztalta a nagyobb részben pervesztes alperest a felperes ügyvédi díjának a megtérítésére.

Az ítélet ellen az alperes jelentett be fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte.

Hangsúlyozta, hogy nyugdíj igazgatósága a családi pótlék megállapításával és megszüntetésével kapcsolatos jogkörét már 1998. december 31-én, míg a folyósítással kapcsolatos jogkörét 1999. március 31-én megszüntették. Erre figyelemmel fenntartotta, hogy nincs helytállási kötelezettsége a felperes irányába. Vélekedése szerint a felperes maga sem úgy járt el, ahogy az elvárható volt, hiszen az ellátás megállapításáról szóló értesítésből és az évente küldött elszámolásból tudta, illetve tudhatta, hogy nem családi pótlékot, hanem szociális járadékot és emellett növelési pótlékot folyósítottak a részére. Ezzel kapcsolatban további tájékoztatási kötelezettség nem terhelte a nyugdíj igazgatóságot, felróható magatartást nem tanúsított. Miután pedig a felperes csak 2006. április 18-án jelezte kárigényét, ezért követelése teljes egészében elévült.