A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10689/2009/4. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYPÓTLÉK) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. §, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.411/2004., Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.837/2006/68., Szegedi Törvényszék Mf.20165/2009/4., *Kúria Mfv.10689/2009/4.* (BH 2011.2.48)

***********

Mfv.II.10.689/2009/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Zákányi Ügyvédi Iroda (ügyintéző Huberné dr. Zákányi Éva ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Izsák Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen illetménypótlék megfizetése iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 4.M.411/2004. szám alatt megindított, majd 4.M.837/2006. szám alatt folytatott, és másodfokon a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.165/2009/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2010. október 13. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.165/2009/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.M.837/2006/68. számú ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 774.500 (hétszázhetvennégyezer-ötszáz) forint illetménypótlékot és annak 2003. február 8-tól 2004. december 31-ig évi 20 %, 2005. január 1-től a kifizetésig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 100.000 (egyszázezer) forint + 25.000 (huszonötezer) forint ÁFA együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy - felhívásra - fizessen meg az államnak 524.140 (ötszázhuszonnégyezer-száznegyven) forint szakértői költséget.

Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2001. március 15-től segédápoló munkakörben állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban. Elsődleges keresetében 2001. március 15-től 2004. december 31-ig terjedő időszakra a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján havi 17.000 forint egészségkárosító kockázatokért járó illetménypótlék és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest 774.500 forint összegben, míg másodlagos keresete szerint a munkavédelmi szabályok megszegése miatt nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban 4.M.837/2006/68. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.

A megállapított tényállás szerint a felperes a perbeli időszakban a Gy. Klinika Á. Gyerekosztályán dolgozott, ahol hematológiai, onkológiai, neurológiai és kardiológiai betegeket egyaránt kezeltek. Az osztályon a különböző részlegek csak részben működtek elkülönülten, mert a különálló kórtermek mellett közös kezelőt és mellékhelyiségeket használtak az egész osztályon. A felperes többnyire a neurológiai és a kardiológiai részben végzett munkát, de a hematológiai és az onkológiai kórtermekhez is be volt osztva, alkalmanként ezen részen besegített. Munkaköri feladatát képezte - többek között - a betegek váladékainak (vizelet, széklet, hányadék, vér) eltakarítása, a gyermekek tisztába tétele, bepiszkolt ágynemű áthúzása, a beavatkozások ideje alatti segítségadás, illetve azt követően a szennyeződések eltakarítása. Ezen munka hematológiai betegek tekintetében történt végzése közben a citosztatikumokkal történő érintkezés lehetősége - a váladékokon és testnedveken keresztül - fennállt, egyébként a felperes, mint segédápoló citosztatikumokkal közvetlenül munkát nem végzett.

A perbeli szakvélemények egybehangzóak voltak atekintetben, miszerint citosztatikumokkal való érintkezés lehetősége miatt a felperes esetében az egészségkárosító kockázat fennállt. Ugyanakkor a munkaügyi bíróság a széles körű bizonyítási eljárás eredményeként és a beszerzett szakvélemények mérlegelése alapján arra a jogkövetkeztetésre jutott, miszerint a felperest a megállapított egészségkárosító (kémiai) kockázat a peresített időszakban mindvégig csak munkaidejének kevesebb, mint felében érintette, míg egyéb jogszabály által meghatározott további egészségkárosító kockázat az Á. Gyermekosztályon nem volt.

A munkaügyi bíróság részletesen indokolta, hogy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet megállapítását, miszerint a felperes napi munkaidejének több mint felében citosztatikumok expozíciójában végezte munkáját, miért találta aggályosnak, és miért fogadta el e körben megalapozottnak az OMMF Munkavédelmi Felügyelősége szakvéleményét. A munkaügyi bíróság ugyanakkor nem fogadta el e szakvélemény pszichés egészségügyi kockázatnak a munkaidő 100 százalékában történő fennállására levont következtetését. A felülvizsgálatra kirendelt Egészségügyi Központ képviseletében eljáró dr. M. M. szakvéleménye alapján azt emelte ki, miszerint a segédápoló munkaköri feladatai nem azonosak a szakápoló munkaköri feladataival, és a felelősségük is nyilvánvalóan eltér. Ezért tévesnek ítélte azt a szakértői véleményt, amely abból indult ki, hogy a 33/1998.(VI.24.) NM rendelet (továbbiakban NM rendelet) 5. számú melléklete szerint a pszichés kockázatok az onkológiai betegek ellátásával foglalkozó szakápolók esetében fennálltak.

Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság a felperes illetménypótlék iránti keresetét elutasította, és személyiségi jogsértés, valamint nem vagyoni kár bizonyítása hiányában a felperes másodlagos keresetét sem találta alaposnak.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.165/2009/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.

A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság helyesen járt el, amikor az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet szakvéleménye ellentmondásai miatt a Pp. 182. § (3) bekezdésében írt lehetőséggel élve új szakértő kirendeléséről rendelkezett, és az OMMF Munkavédelmi Felügyelőségének szakvéleménye, valamint a szakértőként eljáró dr. M. Zs. meghallgatása alapján - figyelemmel a szakértő részéről megtartott helyszíni szemle megállapítására is - arra következtetett, miszerint az egészségügyi kockázat fennállta nem tette ki a felperes munkaidejének legalább a felét, legfeljebb 15-20 százalékát. Kiemelte, hogy az OMMF az általuk elvégzett munkahelyi helyszíni szemle objektív ténymegállapításain alapuló szakértői következtetéseket tett, megállapításait a tanúvallomások is alátámasztották. A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal abban is, hogy a pszichés egészségügyi kockázat a felperes esetében nem állt fenn, mert a szakápolói tevékenység sem mentálisan, sem fizikailag nem azonosítható a segédápolói tevékenységgel. Ezért álláspontja szerint nem állt fenn az NM rendelet 5. számú mellékletében írt feltétel. Következésképp nemcsak a munkakör elnevezéséből, hanem ahhoz kapcsolódó munkaköri feladatokból következően sem hasonlítható egymással össze a két munkakör, ezért nem is jelent diszkriminációt az ezen körülményre alapított eltérő munkáltatói bánásmód.