A Győri Ítélőtábla Pf.20199/2007/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 213. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 236. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.199/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla dr. Csordás Ildikó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) felperesnek dr. Gárdos Tamás ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság 2007. április 5. napján kelt 4.P.22.004/2005/25. számú ítéletével szemben, a felperes által 26. és 29. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, míg a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.488.000,- (Egymillió-négyszáznyolcvannyolcezer) Ft-ra leszállítja.

Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül 744.000,- (Hétszáz-negyvennégyezer) Ft másodfokú perköltséget megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes képviseletét ellátó ügyvéd részére 1.785.600,- Ft perköltséget, az államnak pedig 900.000,- Ft kereseti illetéket.

Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felek 1984. szeptember 29-étől élettársakként éltek együtt, 1985. december 25-én pedig házasságot kötöttek. Eltartási szerződéssel - egymás közt egyenlő arányban - szerezték meg a "Helység"1 ... szám alatti ingatlant, ezen 1996-ban lakóházas felépítményt építettek és panzióként működtették. 1997. december 15. napján a felek önálló épület feltüntetésére irányuló okirat megnevezéssel szerződést kötöttek, melyben megállapodtak a felépítmény önálló ingatlanként való telekkönyveztetéséről. Szerződésbe foglalták, hogy az épületen nem egyenlő mértékben, hanem a különvagyoni körülményeket is figyelembe véve, a tényleges hozzájárulás arányában felperes 1/3, míg az alperes 2/3 arányban szerez tulajdont. A szerződés - melyet ügyvéd készített és ellenjegyzett - a tulajdonszerzés jogcímekén ráépítést és eredeti felvételt jelöl meg.

A megyei bíróság megállapította, hogy a felek életközössége 2004. április 29-ig állt fenn, házasságukat a Keszthelyi Városi Bíróság 2005. február 15. napján kelt ítéletével felbontotta. A bíróság végzésével jóváhagyott egyezségükben a felek kijelentették, hogy az ingatlan közös értékesítését folyamatba tették, a vételárból szóbeli megállapodás alapján kialakított arányok szerint kívánnak részesedni.

A felek a per időtartama alatt a közös ingatlant 11.200.000,- Ft telekáron és 148.800.000,- Ft felépítményi áron értékesítették. A telekárat egyenlő arányban vették fel, a felépítmény vételárának 1/3-1/3 részét a felperes és az alperes egyaránt felvette, a vitatott további 1/3 felét az alperes ugyan felvette, de a másik fele, a 24.800.000,- Ft összeg letétbe helyezésre került.

A megyei bíróság ítélete jogi indokolásában elsődlegesen az 1997. december 15. napján kötött szerződés érvényességét érintő felperesi keresetet vizsgálta. Kiemelte, hogy 2005. október 18-ig a felek között a szerződés érvényességét senki nem kérdőjelezte meg, a felperes pert nem indított, a jogellenes fenyegetés, illetve kényszerhelyzet fennálltát nem tudta igazolni. A Ptk. 236. § (2) bekezdés b) pontja szerint a megtámadási határidő a kényszerhelyzet megszűnésétől számítandó, a megtámadásra nyitva álló határidő tehát többszörösen eltelt. Mindez alapján a szerződés érvényesnek minősül, ennek lényeges tartalmi elemét képezi, hogy a felek az egyenlő szerzés vélelmétől eltérően - ennek indokait a szerződésben is megjelölve - 1/3-2/3 szerzési arányt állapítottak meg. Az okirat egyértelműen tartalmazza az egyenlő arányú közös tulajdontól való eltérésre irányuló szándékot, így az alperesnek a házastársi vagyonközösségre alapított tulajdonjog megállapítása iránti kereseti kérelme is alaptalan.

A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla az ítéletet változtassa meg, keresetének adjon helyt. Állapítsa meg, hogy a "Helység"1. ... hrsz-ú ingatlanon a felek egyenlő arányban szereztek tulajdont, így a felperest jogosítsa fel az ingatlan vételárából a vitatott 24.800.000,- Ft felvételére. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság a lefolytatott bizonyítás ellenére csupán annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felek közötti szerződésben a tulajdoni arányok 1/3-2/3 arányban kerültek rögzítésre. Álláspontja szerint a felperes bizonyította, hogy alperesi presszió hatására írta alá az okiratot, az alperes - a közreműködő ügyvéd segítségével - megtévesztve a felperest arról győzte meg, hogy az ausztriai keresménye miatt az alperest magasabb tulajdoni hányad illeti meg. A kényszerre és fenyegetésre alapított elsődleges felperesi kereset elbírálása során a megyei bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelte. Ítéleti megállapításai a peradatokkal ellentétesek, hiszen a felperes igazolta, hogy a szerződés érvényessége a peres felek között mindvégig "meg volt kérdőjelezve". Az 1999-ben készített végrendelet és a végrendeletet készítő ügyvéd vallomása igazolja, hogy a felperes soha nem fogadta el az okiratban foglaltakat.

A felperes fellebbezésében hangsúlyozta, hogy a házasságban élő felek között az erőviszonyok gyakran annyira eltolódnak, hogy az egyik félnek csupán a kötelék felbontását követően van lehetősége akaratának érvényesítésére.

Megítélése szerint tévedett a bíróság, mikor nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd adatok és számítások nélkül rögzítette a tulajdoni arányokat.

Tévedett, amikor a szerződést a vagyonmegosztás elvégzésével egyenrangúnak minősítette, hiszen a felek akarata nem a vagyonközösség megosztására, csupán az épületfeltüntetésre irányult. Bizonyítást nyert, hogy az alperesnek nem volt különvagyona.

Hangsúlyozta, hogy az okirat akarati és egyéb hibák folytán, továbbá arra figyelemmel, hogy nem a felek közötti vagyonmegosztást célozta, nem a házasság felbontása esetére szólt, nem fogadható el vagyonközösséget megszüntető okiratként.

A felperes vitatásával szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania a felépítmény 1/3-át elérő különvagyonát, mert a felperes bizonyította az okiratban foglaltak valótlanságát.