BH 2017.5.155 I. Az 1989. évi 1. tvr.-rel kihirdetett "Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről" szóló New Yorkban 1974. június 14-én kelt egyezmény, illetve az azt módosító, Bécsben 1980. április 11-én kelt jegyzőkönyv (együtt: Elévülési Egyezmény) különböző államban telephellyel rendelkező felek viszonylatában akkor is alkalmazandó, ha a szerződő felek állama (vagy azok egyike) nem Részes Állam ugyan, de az adásvételi szerződésre valamely Szerződő Állam jogát a nemzetközi magánjog szabályai alapján kell alkalmazni [1989. évi 1. tvr. 8. §].

II. Nem ütközik a keresetváltoztatás tilalmába az elsőfokú eljárásban a Ptk. szabályai szerint előterjesztett elévülési kifogás másodfokú eljárásban történő módosítása, az elévülés általános szabálya helyett speciális, nemzetközi szerződésben kikötött elévülési időre történő hivatkozás [1952. évi III. tv. (Pp.) 247. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes és a 2005. június 24-étől felszámolás alatt álló felperes folyamatos gazdasági kapcsolatban állt, a felperes baromfihústermékeket, fagyasztott libát, illetve kacsát szállított az alperes részére. A peres felek megállapodásukat naptári évenként és terméktípusonként külön-külön kötötték meg többnyire szóban, de néhány esetben azt írásba foglalták. A közöttük kialakult gyakorlat szerint az alperes időnként alapanyagot, illetve csomagolóanyagot biztosított, aminek ellenértékét az alperes által teljesítendő számlák vételárából levonták, ugyanígy jártak el minőségi kifogás, valamint az alperes által fizetett előleg elszámolásakor.

[2] Az alperes és a P. spol. S.r.o. között 2010. november 20-án létrejött megállapodásban a P. spol. S.r.o. az alperesre engedményezte a felperessel szemben fennálló 133 748 euró összegű követelését.

[3] A felperes 2009. december 4-én a T. Zrt.-re engedményezte az alperessel szemben fennálló, a 2009/704., 705., 706., 708., 688., 889. és 5800. számú számlákban megjelölt összesen 187 402,17 euró összegű követelését.

[4] A felperes tevékenységének finanszírozása érdekében faktorálási keretszerződést kötött a beavatkozóval, amelyben a beavatkozóra engedményezte az alperessel szemben fennálló, a 2009. március 23-án megkötött szállítási szerződésből eredő követeléseit. Az alperes a felperesi értesítést követően az engedményezést tudomásul vette. A felperes képviseletében eljáró felszámolóbiztos 2010. június 2-án megerősítette az alperesnek írt levelében, hogy az alperes által visszaigazolt engedményezés keretében minden létező és még keletkező, a 2009. március 23-át követő szállításból származó követelés a beavatkozóra engedményezésre került.

[5] A felperes 2008. február 5-én az elsőfokú bíróság előtt az alperes ellen előterjesztett keresetében a 2007. augusztus 22-én létrejött szállítási szerződésből eredő összesen 288 185 euró megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Figyelemmel arra, hogy ebben az eljárásban a kereset tárgyát képező tartozást az alperes megfizette, a keresetet leszállította a perköltségre, ami folytán a bíróság csak a felperes perköltségében marasztalta az alperest.

[6] A beavatkozó és a G. Kft. között 2012. július 2-án engedményezési szerződés jött létre, valamint a beavatkozó, a G. Kft. és a felperes között 2015. november 19-én is született háromoldalú megállapodás engedményezett követelések tekintetében.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes módosított keresetében 1 211 922,04 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a 2006 és 2009 között teljesített szállítási szerződések alapján a kiszállított hústermékek értékéről kiállította a számlát, azokat az alperes befogadta, azonban a megjelölt számlák végösszegét felszólításra sem egyenlítette ki.

[8] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Joghatósági kifogást terjesztett elő a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmjt.) 62/F. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva arra tekintettel, hogy a felek a német bíróságok joghatóságát kötötték ki, ezért kérte a pert a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntetni.

[9] Az alperes elévülési kifogást is előterjesztett a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) általános 5 éves elévülési ideje alapján. Álláspontja szerint - figyelemmel a felperes 2012. november 5-én előterjesztett keresetére - a 2007. november 5. előtti időpontban esedékes számlákban megjelölt követelések, összesen 201 289,16 euró összegben elévültek.

[10] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetét mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Előadta, hogy a felperes jelen perben érvényesített követeléseit kiegyenlítette, továbbá a felperes a perben olyan követelést is érvényesít, amelyet a beavatkozóra engedményezett. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes követelését 133 748 euró összegben a P. spol. S.r.o.-val kötött engedményezési szerződés alapján, míg 187 402,7 euró erejéig a T. Zrt.-vel kötött megállapodása szerint kiegyenlítettnek kell tekinteni.

[11] A felperes pernyertessége érdekében a G. Zrt. beavatkozott a perbe.

Az első- és másodfokú ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 45 686,37 euró és járulékai felperes részére történő megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a joghatósági kifogást alaptalannak ítélte, a kikötött joghatóság igazolásának hiányában saját joghatóságát "A Tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról" szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelete (a továbbiakban: 44/2001/EK rendelet) alapján állapította meg. A felek közötti jogvitára "A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról" szóló 593/2008/EK rendelet (a továbbiakban: Róma I. rendelet) 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjára és 19. cikk (1) bekezdésére alapítottan a magyar jogot tekintette alkalmazandó jognak. Megállapította, hogy a felek jogvitájára irányadó az 1987. évi 20. tvr.-rel kihirdetett "Az egyesült nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló" Bécsben, az 1980. évi április 11. napján kelt egyezménye (Bécsi Vételi Egyezmény), illetve az elévülés kérdésében az 1989. évi 1. tvr.-rel kihirdetett "Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről" szóló New Yorkban 1974. június 14-én kelt egyezmény, illetve az azt módosító, Bécsben 1980. április 11-én kelt jegyzőkönyv (a továbbiakban együtt: Elévülési Egyezmény).

[13] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy habár a felperes a 2008. január 15-i fizetési felszólításával a 2007. évben kiszállított árukra megszakította az Elévülési Egyezmény által a követelésekre szabott 4 éves elévülési időt, azonban a 2012. november 5-i perindításra tekintettel a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 4 év eltelt, ezért az alperes elévülési kifogásának jogalapja megalapozott. Az alperes azonban elévülési kifogását az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alapján terjesztette elő, és nyilatkozata szerint a 2007. november 5. napját megelőzően esedékes számlák tekintetében következett be az elévülés, ezért a bíróság a kérelemhez kötöttség elvére is figyelemmel csupán 19 621,71 euró összegben találta megalapozottnak az elévülési kifogást.