EH 2008.1855 A büntetés végrehajtásának kizártságát megállapító végzésnek nincs alaki és anyagi jogereje, ezért utóbb felmerült új tények esetén a bíróság e határozatát - indítványra vagy hivatalból eljárva - megváltoztathatja [Btk. 66. §; Be. 347. §, 437. §, 588. §].

A helyi bíróság a 2006. május hó 22. napján kihirdetett ítéletével V. L. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 5 rb., jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, amelyből 4 rb.-t mint társtettes, 1 rb.-t mint felbujtó követett el, és 5 rb. közokirat-hamisítás bűntettében. Ezért őt, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 1 év és 4 hónap börtönbüntetés végrehajtását.

A védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt bíróság a 2007. április hó 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a V. L. II. r. terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Hazai Anyakönyvi Osztályának 2007. szeptember hó 21. napján kiállított halotti anyakönyvi kivonata szerint V. L. terhelt 2007. július hó 25. napján elhalálozott.

A kerületi bíróság a 2007. november hó 7. napján meghozott és 2007. november 23-án első fokon jogerőre emelkedett 118-as sorszámú végzésével megállapította, hogy a V. L. terhelttel szemben a helyi bíróság ítéletével kiszabott 5 év börtönbüntetés, és az ezzel az ítélettel végrehajtani rendelt, a helyi bíróság ítéletével kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetés végrehajtása kizárt.

2007. december 10-én a B. Rendőr-főkapitányságának járőrei elfogták V. L.-t, aki magát V. Gy. nevére kiállított okmányokkal igazolta. A rendőrség a BSZKI véleménye alapján V. L. személyazonosságát kétséget kizáróan megállapította.

Másnap, 2007. december 11-én a rendőrség tájékoztatta a bíróság büntetés-végrehajtási csoportját arról, hogy elfogták, és kétséget kizáróan azonosították V. L.-t, aki ellen a bíróság korábban elfogatóparancsot bocsátott ki, és amelyet 2007. október 31. napján a bíróság azzal az indokolással vont vissza, hogy nevezett személy elhalálozott.

A bíróság büntetés-végrehajtási csoportja ugyanezen a napon, 2007. december hó 11. napján elfogatóparancsot bocsátott ki V. L. elítélt ellen a vele szemben jogerősen kiszabott 5 év, illetve 1 év és 4 hónap börtönbüntetés végrehajtása érdekében azzal, hogy elfogása esetén őrizetbe kell venni és hetvenkét órán belül a legközelebbi büntetés-végrehajtási intézetbe elő kell őt állítani.

A büntetés-végrehajtási csoport ugyanezen a napon, 2007. december hó 11. napján kelt végzésével a megelőzőleg kibocsátott elfogatóparancsot visszavonta.

A rendőr-főkapitányság az elítéltet 2007. december 12. napján kísérte át a rendőrségi fogdából a büntetés-végrehajtási intézet objektumába, ahol 2007. december 13. napjával foganatba vették rajta a helyi bíróság által kiszabott 5 év börtönbüntetés végrehajtását.

A helyi bíróság a 2008. március hó 5. napján - a Be. 557. és 559. §-a szerinti - különleges eljárásban meghozott végzésével a helyi bíróság, illetve a másodfokon eljárt bíróság 1999. április hó 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével a V. L. terhelttel szemben rablás bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott 5 év és 6 hónap fegyházbüntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Megállapította egyúttal, hogy a terhelt a helyi bíróság ítéletével kiszabott 5 év börtönbüntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

A végzés ellen a terhelt által bejelentett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A másodfokú bíróság e végzésének indokolása - egyebek mellett - a következőket tartalmazza:

"Figyelemmel azonban arra, hogy korábban a helyi bíróság végzésével a helyi bíróság ítélete végrehajtásának kizártságát állapította meg jogerősen az elítélt halálára hivatkozással, a másodfokú bíróságnak jelen határozat végrehajthatóságát megállapítani nem áll módjában, csupán a végzés hatályon kívül helyezését követően a Be. XIX. Fejezetében foglalt eljárás lefolytatását követően nyílik erre törvényes lehetőség. A szabadságvesztés foganatba vétele is aggályos a 118. számú jogerős végzésre tekintettel."

A másodfokú bíróság mindezek után határozatának záradékában csak az elsőfokú végzés jogerőre emelkedéséről rendelkezett.

Az első fokon eljárt bíróság a 2008. szeptember hó 3. napján meghozott és 2008. október hó 13. napján első fokon jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével a helyi bíróság ítéletével kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetést és a helyi bíróság ítéletével kiszabott 5 év 6 hónap fegyházbüntetést összbüntetésbe foglalva az összbüntetés tartamát 5 év és 10 hónap fegyházbüntetésben állapította meg.

A legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz a másodfokú bíróság végzése ellen, mert e végzést törvénysértőnek tartotta.

1. A Be. 589. §-ának (1) bekezdése szerint a végzés végrehajthatóságára a Be. 347. §-ának (3) bekezdése irányadó. E rendelkezés szerint a végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát a törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti. E rendelkezés azonban a fellebbezéssel támadott végzés végrehajtásának felfüggesztését teszi lehetővé a fellebbezés elintézéséig. A jogerős határozat végrehajtásának a határozatot hozó bíróság által történő felfüggesztését a Be. XXX. Fejezete I., illetve II. Címének rendelkezései sem teszik lehetővé. Mindebből az következik, hogy a határozat a törvény erejénél fogva végrehajthatóvá válik. A Be. 588. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel a végrehajthatóságot nem a bíró rendelkezése keletkezteti, az általa a határozatra vezetett záradék pusztán deklarálja azt. A végrehajthatóság megállapításának a másodfokú bíróság végzése szerinti mellőzését a büntetőeljárásról szóló törvény nem ismeri, arra tehát a másodfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság törvényt sértett, amikor - a végrehajthatóság feltüntetésének mellőzésével - a jogerőre emelkedett határozat végrehajtása felfüggesztéséről rendelkezett.

2. Törvényt sértett azzal is, hogy a helyi bíróság végzése jogerejének olyan hatást tulajdonított, amely miatt - az utóbb ismertté vált új tény ellenére - nem hozható attól eltérő döntés.

A Be. 6. §-a (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott többszöri eljárás tilalma csak a büntetőjogi felelősséget elbíráló bírósági határozatokra, tehát az ítéletre, valamint az ügydöntő végzésre vonatkozik. A büntetés végrehajtása kizártságát megállapító végzés nem tekinthető ilyennek, ezért ahhoz nem fűződik a többszöri eljárás lefolytatását akadályozó jogerőhatás. Erre figyelemmel pedig nincs eljárási akadálya annak, hogy a büntetés végrehajtása körében hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság az elítélt életben létét bizonyító, utóbb ismertté vált tény alapján a korábbitól eltérő tartalmú határozatot hozzon; döntsön a feltételes szabadság megszüntetéséről, illetve a feltételes szabadság kedvezményének kizártságáról.

3. A másodfokú bíróság egyébként a Be. 437. §-ának téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a helyi bíróság végzése a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban hatályon kívül helyezhető. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslattal megtámadott határozat ugyanis csak a terhelt felmentéséről, kényszergyógykezelése mellőzéséről, az eljárás megszüntetéséről, enyhébb büntetés kiszabásáról vagy enyhébb intézkedés alkalmazásáról szóló határozat meghozatala érdekében helyezhető hatályon kívül. Ezek a feltételek a helyi bíróság végzését illetően nem állnak fenn.

Annak megállapítására irányuló jogorvoslati eljárás lefolytatását pedig, hogy a helyi bíróság végzésében tévesen határozott a büntetés végrehajtásának kizártsága kérdésében, a 2. pontban kifejtettekre figyelemmel szükségtelennek tartotta.

Mindezek alapján a legfőbb ügyész a másodfokú bíróság végzését, a határozat végrehajthatóságának megállapítását mellőző részében törvénysértőnek tartotta és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést a jogorvoslati indítványban kifejtett indokoknak megfelelően állapítsa meg.

A Be. 434. §-ának (1) bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője a fentieknek megfelelő tartalommal szólalt fel, amelyben hangsúlyozta, hogy az elvi jelentőségű kérdésben feltétlenül indokoltnak tartja a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását.

A védő azt emelte ki, hogy a legfőbb ügyész indítványától eltérően a másodfokú bíróság a végzése a végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb észrevételt nem tett.

A terhelt a nyilvános ülésen sérelmezte, hogy az alapügyében másodfokon a másodfokú bíróság által jogerősen kiszabott büntetést utóbb az alacsonyabb hatáskörű elsőfokú bíróság megváltoztatta, amikor a feltételes szabadságot megszüntette és őt a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta.

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány az alábbiak szerint alapos.

1. A büntetés végrehajtásának kizártságát megállapító bírói döntés:

A helyi bíróság a végzésével megállapította, hogy a V. L. terhelttel szemben jogerősen kiszabott 5 év, valamint az egy­idejűleg végrehajtani rendelt 1 év és 4 hónap börtönbüntetés végrehajtása - a Btk. 66. §-ának a) pontja alapján - a terhelt időközben bekövetkezett halála folytán kizárt.

A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy e határozat meghozatalára milyen eljárási rendben és keretek között került sor.

Megállapította, hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Bv. tvr.) e körben a büntetés-végrehajtási bíró számára feladatot (hatáskört) nem határoz meg és a büntetés végrehajtása kizártságának a megállapítására irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezést a Be. sem tartalmaz. Ennélfogva következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság (tehát az ún. perbíróság) állapítja meg végzésben, hogy a jogerősen kiszabott büntetés végrehajtása kizárt, ha pl. az elítélt a marasztaló határozat jogerőre emelkedését követően elhalálozott.

Miután nem zárható ki, hogy a bíróság a Btk. 66. §-ában meghatározott kizáró ok téves megállapítása folytán tévesen állapítja meg a büntetés végrehajtásának a kizártságát - amint az a most vizsgált ügyben is megtörtént -, okkal merül fel a kérdés, hogy az ilyen közvetlen jogkövetkezményt nem tartalmazó deklaratív határozat jogereje utóbb feltörhető-e, s ha igen, akkor milyen eljárás keretében.

Nem kétséges, hogy ebben a helyzetben a bíróságnak megfelelő döntést kell hoznia annak érdekében, hogy az így előkerült elítélttel szemben jogerősen kiszabott, még el nem évült büntetés (intézkedés) végrehajtásra kerüljön. E döntés lényeges tartalma, hogy a büntetés végrehajthatóságának kizártságát megállapító végzés hatálytalan.

Okkal merül fel a kérdés, kötődik-e alaki és anyagi kötőerő a bíróság büntetés-végrehajtás kizártságát megállapító határozatához, avagy újabb adat felmerülése esetén azt a határozatot hozó bíróság, vagy más bíróság hivatalból vagy indítványra megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti.

Helyesen utalt a legfőbb ügyész arra, hogy a Be. 6. §-a (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott többszöri eljárás tilalma - az ott írt kivételekkel - kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozatára vonatkozik. Ügydöntőnek pedig csak azok a határozatok tekinthetők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai (Be. 234-256. §-ai) szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz [Be. 257. § (1) bek. 2. mondata]. Az ügy érdemében hoz tehát mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet (Be. 329.), illetve a Be. 332. §-a szerinti eljárást megszüntető végzést.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság büntetés végrehajthatóságának kizártságát megállapító határozatához nem fűződik alaki és anyagi kötőerő. Nem volt ezért akadálya annak, hogy az erre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság akkor, amikor a halottnak tartott terhelt előkerült, a megfelelő döntést meghozza.

Tételesjogi szabályozás hiányában felmerül a kérdés, hogy újabb adatok felmerülése esetén mely bíróság rendelkezhet a büntetés-végrehajtás kizártságát megállapító határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése iránt.

Az alapul fekvő ügyben a másodfokú bíróság büntetés-végrehajtási bírája bocsátotta ki az elítélt ellen az elfogatóparancsot az 5 év, valamint az 1 év 4 hónap börtönbüntetés végrehajtása céljából akkor, amikor a rendőrség megkereste az időközben elfogott V. L. jogerősen kiszabott büntetésének a végrehajtása érdekében.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a következetes eljárás az lett volna, ha a helyi bíróság előbb hatályon kívül helyezi a végzését és ezt követően keresi meg a másodfokú bíróság büntetés-végrehajtási csoportját a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtása iránt.

A rendőrség az elfogott és őrizetben lévő terhelt személyének szakértői azonosítása után - a korábban kibocsátott, majd visszavont elfogatóparancsra figyelemmel - késedelem nélkül az elfogatóparancsot kibocsátó és visszavonó megyei szintű bíróság büntetés-végrehajtási csoportjához fordult, ahol a terhelt büntetésének a foganatba vételéről késedelem nélkül, azonnal dönteni kellett. A Bv.-csoport elfogatóparancsot bocsátott ki, majd tényleges elfogására tekintettel azt végzésével vissza is vonta és a rendőrség fogdájából a F.-i Büntetés-végrehajtási Intézetbe átszállította. Eljárása maradéktalanul megfelelt a büntetés-végrehajtási bíró eljárására vonatkozó rendelkezéseknek és nem ütközött semmilyen eljárási jogszabályba.

Összességében megállapítható, hogy bár - eltérő tételes jogi rendelkezés hiányában - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint (is) az lett volna a következetes eljárás, ha a helyi bíróság előbb hatályon kívül helyezi a büntetés végrehajtásának kizártságát megállapító végzését, az ettől eltérő jogi megoldás alkalmazása nem eredményezett törvénysértést. Ehhez képest a másodfokú bíróság tévesen állapította meg az indokolásában, hogy egyrészről határozatának a végrehajthatóságát nem áll módjában megállapítani, másrészről a 118. sorszámú végzésre tekintettel aggályos a szabadságvesztés foganatba vétele is.

2. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a legfőbb Ügyész indítványával abban, hogy a másodfokú bíróság a Be. rendelkezéseinek megsértésével mellőzte a jogerős végzésének a végrehajthatóvá nyilvánítását.

A Be. 589. §-ának (1) bekezdése szerint a végzés végrehajthatóságára a Be. 347. §-ának (3) bekezdése irányadó. E rendelkezés szerint az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát a törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti. Ez utóbbi rendelkezés azonban a fellebbezéssel támadott végzés végrehajtásának a felfüggesztését teszi lehetővé a fellebbezés elintézéséig. Helyesen hivatkozott a legfőbb ügyész arra, hogy a jogerős nem ügydöntő végzés végrehajtásának a határozatot hozó bíróság által történő felfüggesztését a Be. XXX. Fejezete I., illetve II. Címének rendelkezései sem teszik lehetővé. Az ilyen határozat a törvény erejénél fogva végrehajthatóvá válik.

A Be. 588. §-ának (5) bekezdése szerint az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját.

Amennyiben - eltérő rendelkezés hiányában - első fokon nem vált már végrehajthatóvá, ugyanez irányadó a nem ügydöntő végzésekre is. A végrehajthatóság a törvény rendelkezéséből fakad. Nem a bíró rendelkezése keletkezteti. A bíró által a határozatra vezetett záradék ezt a tényt pusztán deklarálja.

A végrehajthatóság megállapításának a különleges eljárásban másodfokon eljárt másodfokú bíróság végzése szerinti mellőzése ellentétes a Be. rendelkezéseivel, ezért a Legfelsőbb Bíróság - a legfőbb ügyész indítványával egyezően - megállapította, hogy a végzés a végrehajthatósága megállapításának az elmulasztása miatt törvénysértő.

3. Tévesen foglalt állást a másodfokú bíróság akkor is, amikor a helyi bíróság végzése jogerejének olyan hatást tulajdonított, amely miatt - az utóbb ismertté vált új tény ellenére - nem hozható attól eltérő döntés. Amint a Legfelsőbb Bíróság fentebb (lásd 1. pont alatt) már részletezte, a büntetés végrehajthatóságának a kizártságát megállapító végzés olyan deklaratív határozat, amelyhez nem fűződik alaki és anyagi kötőerő, az ilyen határozatot hozó bíróság újabb adatok, tények felmerülése esetén akár indítványra, akár hivatalból maga megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti határozatát.

4. A Be. 437. §-ának téves értelmezésével jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy a helyi bíróság végzése a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban hatályon kívül helyezhető.

Amint arra indítványában a legfőbb ügyész is helyesen utalt - a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslattal megtámadott határozat csak a terhelt felmentéséről, kényszergyógykezelése mellőzéséről, az eljárás megszüntetéséről, enyhébb büntetés kiszabásáról vagy enyhébb intézkedés alkalmazásáról szóló határozat meghozatala érdekében helyezhető hatályon kívül. Ezek a feltételek pedig a kerületi bíróság végzését illetően nem állnak fenn.

Tény, hogy a másodfokú bíróság végzésében nem rendelkezett arról, hogy e jogerős határozata végrehajtható. Amint azonban a Legfelsőbb Bíróság fentebb már kifejtette, a jogerős nem ügydöntő végzés a törvény rendelkezése folytán végrehajtható és a bíróság a határozatának záradékában ezt - a határozat végrehajtásának az elősegítése érdekében is - pusztán deklarálja. Az a körülmény pedig, hogy a másodfokú bíróság a végrehajthatóság feltüntetését a jogerős végzésén elmulasztja, önmagában még nem eredményezi azt, hogy végzése ne volna végrehajtható.

A jogerős nem ügydöntő végzés végrehajthatóságának a megállapítását a jogorvoslati eljárás keretében eljáró Legfelsőbb Bíróság - erre vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában - nem pótolhatja. Arra kizárólag az intézkedést elmulasztó másodfokú bíróságnak van hatásköre. A végrehajthatóság tanúsításának hiánya a különleges eljárásban meghozott végzésen azonban nem képezi akadályát az elítélttel szemben jogerősen kiszabott büntetések végrehajtásának. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott.

(Legf. Bír. Bt. II. 846/2008.)