A Szegedi Ítélőtábla Pf.20151/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §, 79. §, 81. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 82. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.151/2017/4. szám

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Pintér Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a Dr. Pencz Kamilló ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű és a Dr. Szöllősi Szabolcs ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2016. november 7. napján kelt 4.P.21.750/2015/30. számú rész- és közbenső ítélete ellen a felperes részéről 31., a II. rendű alperes részéről 33. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

R É S Z- É S K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja, és az I. rendű alperes kártérítési felelősségének arányát 95%-ra leszállítja.

Az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 10.000,- (Tízezer) forint, a II. rendű alperesnek 25.000,- (Huszonötezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes (település neve) külterületén 16 hektárnyi területen 2010. július elején piaci csemegekukoricát vetett.

Ugyanebben a hónapban vadvédelem érdekében vadriasztó hangágyút telepített, emellett háromszoros villanypásztort épített ki. A hangágyút változó intenzitással, nappal és éjszaka különböző hanghatásokkal működtette.

Emiatt birtokvédelmi eljárás volt folyamatban, melynek eredményeként a II. rendű alperes 2010. szeptember 3-án kelt 739-6/2010. számú határozatával a felperest eltiltotta a vadriasztó hangágyú használatától arra hivatkozással, hogy a szerkezet által okozott zajhatás zavarja a helyi lakosok egy részét. Indokolása szerint tanúkat azért nem hallgatott meg, mert a birtokvédelmi kérelemben szerepel a zavaró tevékenység leírása 9 fő aláírásával. A szemle és a mindennapok során tapasztalta, hogy a hangágyú nappal és éjjel is üzemel változó intenzitással. Hangerősségmérést nem rendelt el, mert valamely zaj akkor is lehet zavaró, ha a határértéknek megfelel. Rögzítette, hivatalból tudomása van arról, hogy a hangágyú 2010. júliusa óta üzemel. Mérlegelési körébe vonta, hogy a felperes kukoricája védelme érdekében kelti a zajt, gazdasági érdeke, hogy a vetést megvédje a vadaktól, azonban szomszédainak és a közelben lakóknak joguk van a zavartalan pihenéshez, amiben őket az erős zaj akadályozza. Mivel a zajhatás több embert zavar, így nemcsak a kérelmet aláírókat, hanem a község más lakóit is, pihenéshez való jogukat erősebbnek ítélte, mint a felperes gazdasági érdekét.

A határozat átvételét követően 2010. szeptember 3-án a felperes a hangágyú működtetését beszüntette, majd az I. rendű alperes elnöke által 2010. szeptember 7-29. között tartott területbejárások során tapasztaltak - a vadak átszakították a villanypásztort - miatt szeptember 29-én újból működésbe helyezte és október 31-ig üzemeltette. November 1. óta a hangágyú nem üzemel.

A felperes által a birtokvédelmi határozat megváltoztatása iránt indított perben a Kecskeméti Törvényszék 2.Pf.20.623/2013/7. sorszámú ítéletével helybenhagyta a ...-i Városi Bíróság 10.P.20.733/2010/72. sorszámú - kijavított - ítéletét, mellyel a körjegyző határozatát megváltoztatva a birtokvédelmi kérelmet elutasította. Indokolásában hangsúlyozta, a Ptk. 100. §-a a zavaró és veszélyeztető magatartásokat nem sorolja fel, de ilyen magatartás lehet a zajos tevékenység. A másokat zavaró tevékenység ugyanakkor csak abban az esetben tiltott, ha a zavarás szükségtelen. Ehhez képest mindig a konkrét jogvitát figyelembe véve kell eldönteni a tulajdonos és a szomszéd ellentétes érdekeinek mérlegelésével, hogy a zavarás szükségtelennek minősül-e. Kifejtette, a perben azt vizsgálta, hogy a felperes által 2010. júliusában (település neve) külterületén, mezőgazdasági övezetben telepített vadriasztó hangágyúja szükségtelenül zavarja-e a szomszédot ingatlana birtoklásában. A kirendelt zajszakértő szakmai megállapításai nem igazolták, hogy a hangágyú működésével együttjáró zajhatás az éjszakai órákban a szomszéd szükségtelen zavarásához vezetne, ezzel szemben viszont (település neve) külterületén - nem vitatottan - rendszeres a vadjárás, ami miatt a növénykultúrák megfelelő védelme mindenképpen indokolt. Mérlegelés eredményeként a felperes jelentős éves jövedelmet ígérő, kukoricatermesztéshez fűződő érdekét nyomósabbnak ítélte a szomszédok esetleges fokozott érzékenységéből eredő, éjszakai pihenéshez, nyugalmához fűződő érdekénél. Kiemelte, a felperesnek a hangágyú rendszeres ellenőrzéseiről készített feljegyzései, valamint az I. rendű alperesi elnök igazolták, hogy önmagában a villanypásztor, a kerítés, illetőleg az egyéb védekezési módok nem nyújtanak a környéken élő valamennyi vadfajta ellen megfelelő védelmet.

Kárbecslési eljárás nem folyt, kárszakértő az ügyben nem járt el.

A felperes keresetében 2010. szeptember 3-29. között bekövetkezett 600.000,- forint összegű vadkárának egyetemleges megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket. Az I. rendű alperes felelősségét az 1996. évi LV. tv. 75. § (2) bekezdésére alapította. Kiemelte, az I. rendű alperes próbált együttműködni a vadkár elhárítása érdekében, ami a vadriasztó hangágyú működéséig sikeres volt. A II. rendű alperes azonban a birtokvédelmi eljárásban hozott határozatával és az alapvető bizonyítási eljárás lefolytatásának elmulasztásával hozzájárult a bekövetkezett vadkárhoz. Véleménye az volt, a Ket. 50. §-a alapján jogszabályi kötelezettsége lett volna a tényállás felderítése céljából bizonyítás foganatosítása, mégis részinformációkra alapította döntését. Álláspontja szerint a határozat nem mérlegelésen alapult, hiszen a hatóság saját mulasztása miatt nem volt abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az I. rendű alperes hivatkozása szerint vadászati tevékenysége során a jogszabályok, szakmai szokások és előírások betartásával járt el, a földtulajdonosokkal együttműködve folytatja a vadgazdálkodást, velük előzetesen egyeztetve végzi a mezőgazdasági kultúrákban a vadriasztást. Így a vitatott időszakban is megtett minden vadászati szempontból szükséges intézkedést a vadkár elkerülése érdekében. Ezzel összefüggésben kiemelte, a hangágyú működtetése alatt vadkár nem keletkezett, később, a birtokvédelmi határozat meghozatala után pedig a felperes az abban foglaltakat betartva járt el, vagyis saját jogkövető magatartása révén nem üzemeltette a hangágyút, ennek eredményeként nem hozott 100%-os eredményt a vadriasztás. Hangsúlyozta, 2010. szeptember 15-én kérte a jegyzőt, hogy a tényállás teljes körű tisztázása érdekében gondosan mérlegelje a felperes által megvalósított és addig megfelelően működő prevenciós vadriasztási tevékenységet, a II. rendű alperes ennek ellenére tiltotta meg a hangágyú használatát. Álláspontja az volt, ilyen körülmények között a vadásztársaságot nem terheli felelősség a bekövetkezett kárért.