BH 1998.1.39 A kutatási szerződés a fizetendő díjban való megállapodás hiányában nem jön létre. A kutató részéről végzett tevékenységgel előállított és a megrendelő részére átadott dolog "ellenértéke" a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint állapítható meg [Ptk. 361. §, 363. § (2) bek., 364. §, 412. § (1) bek., 414/A. §, 302. § b) p., Pp. 206. § (3) bek.].

A felperes a keresetében az alperest 2.750.000,-Ft vállalkozói díj, továbbá 500.000,-Ft után 1991. június 10. napjától, 750.000,-Ft után 1991. december 10. napjától, míg a fennmaradó összeg után 1992. június 10. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperessel 1989. májusában kutatás-fejlesztési szerződést kötött, amelyben 1990. május 31-i teljesítési határidővel vállalta a szerződés mellékletében meghatározott műszaki paraméterekkel rendelkező "nagyfrekvenciás tranziens vizsgáló berendezés" kifejlesztését. Az ellenszolgáltatást a szerződésben olyan módon határozták meg, hogy a berendezés prototípusa a vállalkozó tulajdonában marad, azt azonban lízingbe adja a megrendelőnek. A lízingdíj az akkori érvényes árszabályok szerint kalkulált eladási ár, amely két év alatt négy részletben fizetendő ki. A berendezést az alperes a hozzá tartozó dokumentációval együtt 1991. június 10-én ugyan átvette, de a felperes által leszámlázott 750.000,-Ft összegű első részletet nem, majd a később esedékes részleteket sem fizette ki. A felperes a keresetének jogcímeként elsődlegesen a Ptk. 412. §-át, másodlagosan pedig a Ptk. 6. §-át jelölte meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a felperes késedelmére tekintettel a szerződéstől - annak 6. pontja alapján - jogszerűen elállt, ezért a felperest díj nem illeti meg. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes a szerződésben foglaltakat csak részben teljesítette, mert a szerződésben kikötött dokumentációt nem készítette el és nem adta át, az általa létrehozott berendezés pedig műszaki szempontból sem elégíti ki a prototípussal szemben támasztható követelményeket, ténylegesen működésképtelen. A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése, 319. §-ának (3) bekezdése és a szerződés kikötései értelmében állt el a szerződéstől. A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 104. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a vállalkozó nem követelheti a díjat és költségei megtérítését, ha a szerződésben vállalt eredményt nem tudja teljesíteni.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.150.000,-Ft-ot és annak az egyes esedékességi időpontokból számított évi 20%-os késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az alperest 129.000,-Ft eljárási illeték és 107.500,-Ft ügyvédi munkadíj, a felperest pedig 30.000,-Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére, valamint arra is kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 14.368,-Ft szakértőidíj-különbözetet.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a perben kirendelt Budapesti Igazságügyi Műszaki Könyv- és Árszakértői Intézet a korábban keletkezett szakértői véleményt figyelembe véve megállapította, hogy egy berendezés elkészült ugyan, de nem bizonyítható teljes mértékben a szerződésszerű teljesítés sem az alperes, sem pedig a felperes részéről. Feltételezhető, hogy bizonyos dokumentumok átadásra kerültek, de ezek nem lelhetők fel, és átadásuk sem bizonyítható. A szakvélemény megállapította továbbá, hogy az elkészült berendezés az ún. "deszkamodell" és a prototípus között elhelyezkedően készült, semmiféle tanúsítvánnyal, MEEI-engedéllyel nem rendelkezik. Egyik fél sem tett tehát eleget teljes mértékben a szerződésnek, a felperes azonban az alperes részére munkát végzett. A szakvélemény szerint ez a munka 2,4 millió Ft ellenértéket képvisel, míg az alperes 150.000,-Ft ingyenes szolgáltatást biztosított. Ezen túl az alperes által nyújtott és a felperes által megtérítendő szolgáltatások értéke mintegy 400.000,-Ft-ot tett ki, ezért a felperes a munka ellenértékeként 2.150.000,-Ft-ra tarthat igényt.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a marasztalási összeg 600.000,-Ft-tal történő felemelését és a perköltség összegének módosítását kérte. A fellebbezés indokai szerint az elsőfokú bíróság részben tévesen állapította meg a tényállást, mert a szállítólevéllel az alperes elismerte a dokumentumok átvételét is. A felperes tehát a szerződéses kötelezettségének teljes egészében eleget tett; a szakértői vélemények pedig bizonyították, hogy a berendezés a szerződésben kikötött tulajdonságoknak megfelelt. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a szakértői véleményt, mert a szakértő szerint a 2.400.000,-Ft-os összeg nem a fejlesztési munka ellenértéke, hanem az elkészült berendezés szakértői becsléssel megállapított piaci értéke. A piaci érték megállapításánál azonban összehasonlítási alapként kell figyelembe venni az alperes árjegyzékében MODEL és 3310 név alatt megjelölt terméket, amelynek 1991. május 22-i ára 3.375.000 és 4.125.000,-Ft között volt. Az adott berendezést azonban külön megrendelésre, egyedi megállapodás alapján készítik, ezért az ár meghatározásához D. S. szakértői véleménye alapján a költségekből kell kiindulni. E szakértő részletesen megindokolta számításait, az általa megállapítottakhoz képest a felperest a keresetben érvényesített 2.750.000,-Ft jogszerűen megilleti.

Az alperes fellebbezése a kereset elutasítására irányult. A fellebbezésében fenntartotta az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését.