BH 2013.7.190 Nem minősül ajándékozásnak, ha a házassági vagyonjogi szerződésben az egyik házastárs az életközösség megszűnése esetére a másiknak lakás vásárlását vállalja, ugyanakkor a szerződés értelmében jelentős ingatlan- és társasági vagyoni részesedés a különvagyona marad [Csjt. 27. §, 28. §, 31. §, Ptk. 579. §].

A peres felek több mint öt éves élettársi kapcsolatot követően, 2006. szeptember 30-án kötöttek házasságot. Az együttélést az alperes különvagyonát képező B. város, Gy. utca 13. szám alatti családi házas ingatlanban folytatták.

Házastársi kapcsolatuk néhány hónap elteltével már nem volt zavartalan, mindez oda vezetett, hogy a felperes 2007. augusztus 3-án az előző házasságából származó kiskorú gyermekével együtt a visszatérés szándéka nélkül elhagyta a Gy. utcai ingatlant.

A felek még a házasságkötésüket megelőzően, 2006. szep­tember 28-án - az alperes kifejezett kívánságára - ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amely az alperes különvagyonát részletezi az ingatlanainak, értékes személygépkocsijainak tételes felsorolásával, illetve az I. és B. Autó és Kereskedelmi Szolgáltató Kft. feltüntetésével, azzal, hogy a 20 000 000 forint névértékű törzstőkével rendelkező kft-nek az alperes 60%-os arányú tulajdonosa a társaság alapítása, 1993 óta. A szerződés rögzíti, hogy a házassági életközösség megszűnése esetén a feleség a fenti társaság üzletrészére, valamint annak hozadékára nem tart igényt. Ezen túlmenően a házassági vagyonjogi szerződésben a felek rendelkeztek a közös életvitelhez szükséges költségek viseléséről, és arról, hogy a szerződésben szereplő, az alperes különvagyonaként megjelölt ingatlanok a házasság teljes időtartamára megőrzik különvagyoni jellegüket. Ha pedig valamelyik különvagyoni ingatlan helyébe más érték lép vagy elidegenítése esetén ennek értékén más ingatlan kerül beszerzésre, a szerződés szerint ez a férj különvagyona lesz. Ha a különvagyoni ingatlan elidegenítéséből eredő érték nem fedezi a megszerzendő ingatlan értékét, úgy a megszerzendő ingatlanon vegyes jellegű tulajdon keletkezik annak arányában, hogy mennyi volt a különvagyoni ingatlan ellenértéke és mennyi a közös vagyoni beruházás. A házassági vagyonjogi szerződés azt is rögzítette, hogy a feleség különvagyonnal nem rendelkezik.

A szerződés 9. pontjában a férj, tehát jelen per alperese kötelezte magát, hogy a házassági életközösség nem várt megszűnése (a házasság felbontása, illetve az életközösség házasság felbontása nélküli megszakadása) esetén egy kb. 60-70 m2 alapterületű összkomfortos lakást juttat a felperes részére a feleség választása szerint Budapest XVII. kerületében, vagy az e helyen vásárolható ingatlan értékéig bárhol Magyarország területén. Ezen túlmenően egy középkategóriás, jelenleg kb. 4 000 000 forint értékű új személygépkocsit is juttat a feleségének, figyelembe véve a teljesítés időpontjában érvényes árakat is.

A vagyonjogi szerződésben foglaltaknak megfelelően az alperes 2007 októberében átadta a felperesnek az X. forgalmi rendszámú Opel Astra GTC Csillag ezüst típusú személygépkocsit, a lakásingatlan vásárlására vonatkozó kötelezettségét azonban nem teljesítette.

A felperes - előadása szerint - az elköltözése óta albérletben él kiskorú gyermekével, a lakás havi bérleti díja

65 000 forint volt 2009-ben. Állította, hogy az elköltözésére kényszerűségből került sor, mivel az alperes nem engedte őt vissza a családi házba, amikor munkája végeztével oda 2007. augusztus 3-án hazatért, abból a célból, hogy a személyes tulajdonát képező holmijait, ingóságait elszállítsa onnan.

A felperes módosított keresetében kérte a házasság felbontását, az alperes kötelezését a házassági vagyonjogi szerződés teljesítésére a szerződésben foglalt feltételeknek megfelelő ingatlan megvásárlásával vagy pénz egyenérték megfizetésével, melynek összegét 22 000 000 forintban határozta meg. Álláspontja szerint az alperes a teljesítéssel késedelembe esett, ezért 2009. január 1-jétől kezdődően kártérítésként havi 65 000 forint és kamatai megfizetésére is kérte a kötelezését, kérte továbbá az általa tételesen megjelölt különvagyoni személyes használati tárgyainak, illetve ingóságainak kiadását is.

Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet támasztott a perbeli Opel Astra személygépkocsi visszaadása érdekében, azzal, hogy azt az alperes a felperesnek ajándékba adta, ezzel kapcsolatban a Ptk. 580. §-ára, és a 312. § (3) bekezdésére hivatkozott, figyelemmel az 579. § (1) bekezdésében foglaltakra. Állította, hogy a felperessel közös gyermek vállalása érdekében kötöttek házasságot, azonban a felperes többször is megszakíttatta a terhességét, illetve megsértette a házastársi hűséget, emiatt romlott meg nagymértékben a házassági kapcsolat. A felperes személyében rejlő okok miatt azon körülmények, melyekre tekintettel az alperes ingatlan, illetve gépkocsi ajándékozására vállalt kötelezettséget, alapvetően megváltoztak, a szerződés teljesítését lehetetlenné teszik, így az alperestől a teljesítés nem várható a Ptk. 312. § (3) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek házassági vagyonjogi szerződés alapján 20 000 000 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ugyancsak elutasította az alperesnek a házassági vagyonjogi szerződésre és ajándék visszakövetelésére vonatkozó viszontkeresetét.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a házasság feldúlttá válásához vezető folyamat részleteire a bizonyítás során nem derült fény, az azonban megállapítható volt, hogy a házasságkötést követő néhány hónap elteltével már jelentkeztek a felek között konfliktusok. Az sem volt feltárható, hogy a felek részéről határozott szándékként került-e szóba a közös gyermek vállalása vagy sem. Erre vonatkozóan a meghallgatott tanúk közvetlen tudomással nem bírtak. Tény ugyanakkor, hogy a házassági vagyonjogi szerződés ezzel kapcsolatos feltételt, elvárást nem tartalmazott.

Az elsőfokú bíróság megállapította ugyanakkor, hogy a felek érvényes-joghatályos házassági vagyonjogi szerződést kötöttek a Csjt. 27. §-ának (2)-(3) bekezdése szerint, a Csjt. 31. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával, figyelemmel a 30. § (1) bekezdésében foglaltakra, a Ptk. 200. § (1) bekezdésére és a 205. § (1)-(3) bekezdésére. Mindez a szerződés elnevezéséből és tartalmából határozott bizonyossággal megállapítható. A felperes elfogadta az alperes által felajánlott szövegezésű megállapodást, melynek hátterében az állt, hogy az alperes biztosítani kívánta ingatlanainak és értékes ingóságainak különvagyoni jellegét, ideértve a kft. üzletrészét is. Ennek ellentételezéseként a szerződés 9. pontjában vállalta a felperes lakhatásának biztosítását, illetve életvitele megkönnyítése érdekében gépkocsi juttatását is. A lakást és a gépkocsit a szerződés tartalma ismeretében ajándéknak minősíteni nem lehetséges, hiszen pontosan azt tartalmazza, hogy az életközösség nem várt megszűnése esetén megnyíló vagyoni ellentételezésről van szó. Egyik fél sem vitatta egyébként, hogy a szerződést ellenjegyző ügyvéd a szerződéssel kapcsolatban a szükséges tájékoztatást megadta.