BH 2001.7.337 A felszámoló feladatai a környezeti terhek rendezése tárgyában. Amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. A felszámolót azonban az adós helyett a környezeti károk megszüntetésének kötelezettsége nem terheli [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 3. § (1) bek. e) pont, 46. §, 48. § (3)-(4) bek., 57. § (1)-(2) bek., 59. §, 63/A. §, 1995. évi LIII. tv 41. § (5) bek. c) pont, 56. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XVIII. tv (Szvt.) 22. §, 23. §, 28. §, 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 8. §, 11. §].

Az adós ellen a felszámolást a bíróság 1996. szeptember 26. kezdőnappal rendelte el. Ezért a felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) irányadó.

Az adós felszámolója 1998. február 17-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmét, arra hivatkozva, hogy az adós irataihoz csak hiányosan jutott hozzá, ezért az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, továbbá az adós - ismeretei szerint semmilyen vagyonnal nem rendelkezik, ezért a felszámolási költségek sem fedezhetőek. Kérte az eljárás befejezetté nyilvánítását, az adós gazdálkodó szervezet megszüntetésével. Bejelentette, hogy az adós volt képviselője, B. M. ellen - aki a módosított Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségének csak részben tett eleget - büntető feljelentést tett csődbűntett elkövetésének gyanúja miatt.

Az elsőfokú bíróság a felszámoló bejelentéséről és kérelméről az adósnak a felszámoló által nyilvántartott hitelezőit tájékoztatta, részükre a zárójelentés egy-egy példányát megküldte azzal a felhívással, hogy a benne foglaltakra "30 napos jogvesztő határidőn belül írásban kifogást terjeszthetnek elő".

A felszámoló zárójelentésében a H. Vállalatot a hitelezői kimutatás 8. tétele alatt tartotta nyilván 11 979 783 Ft elismert követeléssel. Részére a zárójelentést az elsőfokú bíróság - a tértivevény szerint - 1998. február 24-én küldte meg, amelyre a H. Vállalatként nyilvántartott hitelezőtől észrevétel nem érkezett.

A zárójelentésre vonatkozóan egy hitelező, a T. Kft. nyújtott be kifogást az elsőfokú bírósághoz, amelyben azt kifogásolta, hogy a felszámoló anélkül nyújtotta be zárójelentését; és anélkül kérte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített módon történő megszüntetését, hogy eleget tett volna a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, nevezetesen az abban foglaltak szerint gondoskodott volna a Környezetvédelmi Felügyelőség környezeti károk rendezésére vonatkozó határozatának végrehajtásáról, illetőleg a T. Kft.-nél az adós által elhelyezett 110 tonna veszélyes hulladék ártalmatlanításáról.

Az elsőfokú bíróság a kifogást a 7. sorszámú végzéssel elutasította. Tényként állapította meg, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek a zárójelentés szerint vagyona nincs, ezért a környezeti károk elhárítására nem képes. Erre a felszámoló sem kötelezhető, mert a felszámolót az adós helyett a környezeti károk elhárításának kötelezettsége nem terheli.

A elsőfokú bíróság végzése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság záró végzését 32. sorszám alatt hozta meg, melyben az adós gazdálkodó szervezet ellen indult felszámolási eljárást egyszerűsített felszámolási eljárás keretében befejezte, és rendelkezett az adós megszüntetéséről. Megállapította a felszámoló díját 500 000 Ft-ban és a felszámolással felmerült költséget 38 000 Ft-ban. Megállapította hogy az adósnak értékesíthető vagyona, behajtható követelése a záróvégzés meghozatalakor nem volt, ezért a hitelezői követelések kiegyenlítésére - beleértve a felszámoló díját és a felszámolással felmerült költséget is - nem állt rendelkezésre fedezet.

Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló mely hitelezők javára, milyen összegű igényt tartott nyilván. A hitelezők között a H. Vállalatot a 8. sorszám alatt jelölte a zárójelentésben írtak szerint 11 979 783 Ft összegű, a felszámoló által elismert követeléssel. Hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárást egyszerűsített módon fejezte be a felszámoló jelentése és előkészítése alapján az "1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-ában" foglalt feltételek bekövetkezését megállapítva.

E végzés ellen - a törvényes határidőn belül - a H. Kft. a H. Vállalat hitelező jogutódjaként nyújtott be fellebbezést, amelyben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a hitelező 11 979 783 Ft értékben nyilvántartott követelésével kapcsolatos további felszámolói teendőkről. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a hitelező tárolójában helyezték el az adós 240,55 köbméter veszélyes hulladékát, melynek tulajdonjoga az adós gazdálkodó szervezetet illeti meg, ennek alapján kérte a felszámolótól a felszámolási eljárás során - már az 1996. november 12-én keltezett igénybejelentésében is - hogy a veszélyes hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról gondoskodjon. A felszámoló azonban e kötelezettségének nem tett eleget, az adós veszélyes hulladékból eredő vagyonát sem mutatta ki a zárójelentésben. Álláspontja szerint a felszámolónak "az 1991. évi IL. törvény 46. §-ában foglaltak szerint" kellett volna gondoskodnia az adós vagyonáról, amely törvény 4. §-ában foglaltak szerint az adós vagyonának minősül a tárolójában elhelyezett veszélyes hulladék is.

Hivatkozott arra is, hogy a tárolójában elhelyezett veszélyes hulladékért tárolási díjat senki nem fizet, és az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése esetén a veszélyes hulladék tulajdonjoga sem rendezhető, amely jelentős anyagi hátrányt jelent a fellebbező hitelezőnek. Ennek elkerülése érdekében - álláspontja szerint - a felszámolónak feltétlenül gondoskodnia kell a hulladék sorsáról.

A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt. A fellebbezés alaptalan.

A hitelező fellebbezésében az adós értékesítetlen vagyonaként csupán a tárolójában elhelyezett veszélyes hulladékot jelölte meg, amely nyilvánvalóan - közismerten - nem minősül értékesíthető vagyonnak, ellenkezőleg ártalmatlanítása jelentős költséget, terhet jelent.

A hitelező fellebbezésében maga sem állította, hogy az adós más értékesíthető vagyonnal vagy behajtható követeléssel rendelkezne. Nem hivatkozott arra sem, hogy az adós hiányos iratanyagai valamilyen forrásból beszerezhetőek lennének, és ezáltal az eljárás befejezése helyett a felszámolási eljárás folytatásától azt lehetne remélni, hogy az adós valamilyen bevételhez juthat, amelyből a felszámolással felmerült költségeket, valamint a hitelezői igényeket a felszámoló - legalább részben - kiegyenlíthetné.