62017CJ0147[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. november 20. Sindicatul Familia Constanţa és társai kontra Direcţia Generală de Asistenţă Socială şi Protecţia Copilului Constanţa. A Curtea de Apel Constanţa (Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - Munkaidő-szervezés - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 31. cikk - 2003/88/EK irányelv - Hatály - Eltérés - Az 1. cikk (3) bekezdése - 89/391/EGK irányelv - A 2. cikk (2) bekezdése - Nevelőszülői tevékenység. C-147/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2018. november 20. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - Munkaidő-szervezés - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 31. cikk - 2003/88/EK irányelv - Hatály - Eltérés - Az 1. cikk (3) bekezdése - 89/391/EGK irányelv - A 2. cikk (2) bekezdése - Nevelőszülői tevékenység"

A C-147/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Curtea de Apel Constanţa (konstancai fellebbviteli bíróság, Románia) a Bírósághoz 2017. március 23-án érkezett, 2017. február 8-i határozatával terjesztett elő

a Sindicatul Familia Constanţa,

Ustinia Cvas és társai

és

a Direcția Generală de Asistență Socială și Protecția Copilului Constanța

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, T. von Danwitz, C. Toader és C. Lycourgos (előadó) tanácselnökök, M. Ilešič, E. Levits, L. Bay Larsen, M. Safjan, C. G. Fernlund, C. Vajda és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: R. Șereș tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. május 7-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a román kormány képviseletében kezdetben R. H. Radu, később C.-R. Canţăr, O. C. Ichim és L. Liţu, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében J. Möller és T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek, C. Hödlmayr és A. Biolan, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. június 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.) 2. cikkének, valamint a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 197. o.) 1. cikke (3) bekezdésének, 2. cikke 1. pontjának, valamint 5., 7. és 17. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Sindicatul Familia Constanța (konstancai családügyi szakszervezet, Románia) szakmai szakszervezet és a Direcția Generală de Asistență Socială și Protecția Copilului Constanța (a kiskorúak szociális ellátásáért és védelméért felelős konstancai főigazgatóság; a továbbiakban: főigazgatóság) által alkalmazott nevelőszülők között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az e nevelőszülők által a heti pihenőidők és a törvény által meghatározott szabadságok alatt és más szabadnapokon végzett tevékenységek tekintetében az alapbér 100%-ának megfelelő mértékű emeléssel megegyező összegű munkabér, valamint a 2012 és 2015 közötti időszakra járó fizetett éves szabadság fejében nyújtandó megváltásnak megfelelő kompenzáció megfizetése iránt benyújtott kérelem.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 89/391/EGK irányelv

3 A 89/391 irányelv 2. cikke értelmében:

"(1) Ez az irányelv minden köz- és magántevékenységi ágazatra alkalmazandó (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, szolgáltatási, oktatási, kulturális, szabadidős stb.)

2. Ez az irányelv nem alkalmazható ott, ahol az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre - mint amilyen a fegyveres erők vagy a rendőrség - vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemző sajátosságok szükségszerűen ellentétben állnak vele.

Ebben az esetben a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét a lehető legmesszebbmenőkig biztosítani kell ezen irányelv céljainak figyelembevételével."

A 2003/88/EGK irányelv

4 A 2003/88 irányelv (1), (2), (4) és (5) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(1) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelv megállapítja a munkaidő megszervezésével kapcsolatos minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket, tekintettel a napi pihenésre, a szünetekre, a heti pihenésre, a maximális heti óraszámra, az éves szabadságra és az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munka ütemezésének szempontjaira. A kérdések tisztázása érdekében, az érintett rendelkezéseket egységes szerkezetbe kell foglalni.

(2) A Szerződés 137. cikke rendelkezései értelmében a Közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét azért, hogy a munkakörnyezet javításával a munkavállalók egészségét és biztonságát védje. [...]

(4) A munkavállalók munkahelyi biztonságának, higiénéjének és egészségének javítása olyan cél, amely nem rendelhető alá pusztán gazdasági megfontolásoknak.

(5) Minden munkavállalónak megfelelő tartamú pihenőidő jár. A pihenés fogalmát időegységekben, azaz napokban, órákban és/vagy ezek részeiben kell kifejezni. A közösségi munkavállalók számára biztosítani kell a minimális napi, heti és évi pihenőidőt, valamint a megfelelő szüneteket. E tekintetben szintén szükséges egy maximális határt szabni a heti munkaórák vonatkozásában".

5 Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidő megszervezése tekintetében. (2) Ezt az irányelvet kell alkalmazni: (3) Ezen irányelv 14., 17., 18. és 19. cikkének sérelme nélkül, ezt az irányelvet kell alkalmazni a 89/391/EGK irányelv 2. cikke szerinti valamennyi köz- és magántevékenységi ágazatban. [...]"

a) a napi és a heti pihenőidő és az éves szabadság minimális időtartama, a szünetek és a maximális heti munkaidő esetében; és

b) az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munkaritmus bizonyos szempontjainak esetében.

6 Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: [...]".

(1) »munkaidő«: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően.

7 Ugyanezen irányelv "Heti pihenőidő" című 5. cikke az alábbiakat írja elő:

"A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót hétnaponként 24 órás minimális, megszakítás nélküli pihenőidő, továbbá a 3. cikkben említett 11 órás napi pihenőidő illessen meg.

Ha azt objektív, műszaki vagy munkaszervezési feltételek indokolják, a minimális 24 órás pihenőidő alkalmazható."

8 A 2003/88 irányelvnek az éves szabadságra vonatkozó 7. cikke így rendelkezik:

"(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét [helyesen: négy hét fizetett] éves szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása [helyesen: és ennek megadása] feltételeinek megfelelően.

(2) Az éves szabadság [helyesen: A fizetett éves szabadság] minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással [helyesen: pénzbeli megváltással], a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve."

9 "Ezen irányelv 17. cikke előírja: (1) A munkavállalók biztonság- és egészségvédelméről szóló általános elvekre tekintettel a tagállamok eltérhetnek a 3-6., 8. és 16. cikktől, ha az érintett tevékenység sajátos jellege miatt a munkaidő időtartamát nem mérik és/vagy nem határozzák meg előre, vagy azt a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni [helyesen: azt a munkavállaló maga határozhatja meg], és különösen a következők esetében: [...] (3) E cikk (2) bekezdésével összhangban, a 3., 4., 5., 8. és 16. cikktől el lehet térni: [...] [...] (4) E cikk (2) bekezdésével összhangban, el lehet térni a 3. és 5. cikktől: [...] [...]".

a) ügyvezetők [helyesen: vezető beosztású munkavállalók] vagy más önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkező személyek;

b) családtag munkavállalók; vagy

c) templomokban [helyesen: egyházaknál] és vallási közösségekben vallási szertartásokon közreműködő munkavállalók.

b) az olyan biztonsági és felügyeleti [helyesen: őrzési, felügyeleti vagy ügyeleti] tevékenységek esetében, amelyek állandó jelenlétet igényelnek a vagyon- és személyvédelem érdekében, különösen a biztonsági őrök, gondnokok vagy biztonsági cégek esetében;

c) olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség, különösen a következők esetében:

i. a kórházak vagy hasonló létesítmények, beleértve az orvos gyakornokok tevékenységét, továbbá bentlakásos intézmények és börtönök által nyújtott felvétellel, kezeléssel és/vagy gondozással kapcsolatos szolgáltatások;

ii. kikötői vagy reptéri munkavállalók;

iii. sajtó, rádió, televízió, filmgyártás, postai és távközlési szolgáltatások, mentő-, tűzoltó- és polgári védelmi szolgálatok;

iv. gáz-, víz- és villamosenergia-termelés, -szállítás és -elosztás, továbbá háztartási hulladékgyűjtés és hulladékégető üzemek;

v. olyan iparágak, ahol a munkát műszaki okok miatt nem lehet megszakítani;

vi. kutatási és fejlesztési tevékenységek;

vii. mezőgazdaság;

viii. a menetrendszerű városi tömegközlekedésben a személyszállításért felelős munkavállalók;

b) osztott napi munkaidőben végzett tevékenységek esetében, különösen a takarítószemélyzet munkáját illetően.

A román jog

10 A Legea nr. 272/2004 privind protecția si promovarea drepturilor copilului (272/2004. sz. törvény a kiskorúak jogainak védelméről és előmozdításáról) 4. cikk-a így rendelkezik: "E törvény alkalmazásában az alábbi szavak és kifejezések jelentése a következő: [...]

d) nevelőcsalád - a kiterjedt családhoz tartozókon kívüli személyek, beleértve a negyedik fokig terjedő rokonságot, valamint a nevelőszülők, akik biztosítják a kiskorú nevelését és gondozását a törvényben meghatározott feltételek szerint".

11 E törvény 116. cikke így rendelkezik:

"(1) A kiskorúak védelmét ellátó, a megyei tanácsok és Bukarest [Románia] önkormányzatának kerületi tanácsai alá tartozó közszolgálatot, valamint a megyei szinten és Bukarest önkormányzatának kerületei szintjén működő szociális ellátó közszolgálatot a kiskorúak szociális ellátásáért és védelméért felelős főigazgatóság keretein belül szervezték újra.

(2) A kiskorúak szociális ellátásáért és védelméért felelős főigazgatóság a megyei és Bukarest önkormányzatának kerületi tanácsai alá tartozó, jogi személyiséggel rendelkező közintézmény, amely átveszi a megyei szinten és Bukarest önkormányzatának kerületei szintjén működő szociális közszolgálat feladatait.

(3) A (2) bekezdésben foglalt intézmény a kiskorúak jogainak védelme keretében ellátja a jelen törvényben, valamint az egyéb hatályos jogszabályokban előírt feladatokat.

[...]"

12 Az említett törvény 117. cikke a következőképpen rendelkezik: "A kiskorúak szociális ellátásáért és védelméért felelős főigazgatóság a kiskorúak jogainak védelme és előmozdítása érdekében a következő alapvető feladatokat látja el: [...]"

a) a család és a kiskorúak jogainak védelmére és szociális ellátására irányuló tevékenységek összehangolása megyei szinten és Bukarest önkormányzatának kerületei szintjén;

13 A 272/2004. sz. törvény 121. cikke kimondja:

"A családi jellegű szolgáltatások révén biztosított a szüleitől a nevelőszülőnél való elhelyezést elrendelő határozatnak a jelen törvénnyel összhangban történő elfogadását követően ideiglenesen vagy véglegesen elválasztott kiskorúnak a természetes személy vagy a család lakóhelyén való nevelése és gondozása."

14 E törvény 122. cikke így rendelkezik: "(1) Nevelőszülővé családok vagy olyan személyek válhatnak, akik betöltötték a 18. életévüket, teljes jogképességgel rendelkeznek, Romániában lakóhellyel rendelkeznek, és a szüleitől ideiglenesen vagy véglegesen elválasztott kiskorú neveléséhez és gondozásához szükséges erkölcsi elvárásokat és anyagi feltételeket teljesítik. [...] (3) A törvénynek megfelelően jogosult személy a kiskorú védelmére vonatkozóan a főigazgatósággal vagy valamely elismert magánszervezettel kötött különös szerződés alapján végzi nevelőszülői tevékenységét, amely az alábbi kikötéseket tartalmazza: (4) Az egyéni munkaszerződést a nevelőszülőnél való elhelyezést sürgősséggel elrendelő igazgatói határozatnak, illetve a kiskorú védelméért felelős bizottságnak vagy a bíróságnak a nevelőszülőnél való elhelyezést elrendelő határozata meghozatalának napján kell megkötni. [...]."

a) a nevelésbe vett kiskorú nevelése, gondozása és oktatása a lakóhelyen történik;

b) a munkaidőt a kiskorú szükségletei alapján határozzák meg;

c) a szabadidő megtervezésére a család és a nevelésbe vett kiskorú programjai alapján kerül sor;

d) a törvény által előírt szabadság során folyamatos jelleggel biztosítani kell a tevékenységet, kivéve ha ebben az időszakban a nevelőszülőnél elhelyezett kiskorú elválasztását a főigazgatóság engedélyezte.

15 A Hotarârea Guvernului nr. 679/2003 (679/2003. sz. kormányhatározat) a hivatásos nevelőszülői jogosultság megszerzésének feltételeiről, a jogosultság megszerzésére irányuló eljárásról és a hivatásos nevelőszülők jogállásáról szól:

16 A határozat 1. cikke értelmében:

"A hivatásos nevelőszülő a jelen határozattal összhangban jogosultsággal rendelkező olyan természetes személy, aki a saját lakóhelyén folytatja a nevelésbe vagy átmeneti gondozásba vett kiskorú harmonikus fejlődéséhez szükséges nevelésre, gondozásra és oktatásra irányuló tevékenységet."

17 Az említett határozat 8. cikke ekként rendelkezik:

"(1) A hivatásos nevelőszülői jogosultsággal rendelkező személyek a kiskorúak védelmét ellátó közszolgálattal vagy elismert magánszervezettel kötött, kifejezetten a kiskorúak védelmére jellemző sajátosságokat tartalmazó egyéni munkaszerződés alapján folytatják tevékenységüket, amely szervek feladata a hivatásos nevelőszülő által végzett tevékenység felügyelete és támogatása.

(2) Az egyéni munkaszerződést a jogosultság érvényességének időtartamára kell kötni.

(3) Az egyéni munkaszerződés teljesítése a kiskorú nevelőszülőnél való elhelyezését vagy átmeneti gondozásba vételét elrendelő határozat kézhezvételének napján kezdődik.

[...]".

18 Ugyanezen határozat 9. cikke kimondja: "(1) A hivatásos nevelőszülő minden nevelésbe vagy átmeneti gondozásba vett kiskorú esetében a munkáltatóval kötött egyéni munkaszerződéshez mellékelt megállapodást köt. (2) A megállapodást a hivatásos nevelőszülő férjének vagy feleségének írásbeli engedélyével kötik, és arról tájékoztatják a kiskorúak védelméért felelős, a kiskorú nevelésbe vagy átmeneti gondozásba helyezéséről rendelkező bizottságot. (3) A megállapodásnak a következőket kell tartalmaznia: [...]

g) a felek különös jogai és kötelezettségei".

19 A 679/2003 kormányhatározat 10. cikkének értelmében: "(1) A hivatásos nevelőszülőnek a nevelésbe vagy átmeneti gondozásba vett kiskorúak tekintetében: [...] (2) A hivatásos nevelőszülőknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell az állami gyermekvédelmi szakszolgálatot vagy a tevékenységet felügyelő magánszervezetet minden olyan, személyes, családi vagy szociális helyzetében bekövetkezett változásról, amely szakmai tevékenységükre hatással lehet. [...]"

a) biztosítania kell a kiskorúak nevelését, gondozását és oktatását a harmonikus fizikai, mentális-szellemi és érzelmi fejlődés biztosítása érdekében;

b) biztosítania kell a kiskorúaknak a saját családjába való beilleszkedését, biztosítva számukra a család más tagjait megillető bánásmóddal egyenlő bánásmódot;

c) biztosítania kell a kiskorúak társadalmi életbe való beilleszkedését;

d) hozzá kell járulnia a kiskorúaknak a vér szerinti családjukba való visszahelyezésének előkészítéséhez, és adott esetben az örökbefogadó családba történő beilleszkedésükhöz;

e) lehetővé kell tennie a kiskorúak védelmét ellátó közszolgálat és az elismert magánszervezet szakemberei számára a szakmai tevékenysége felügyeletét és a kiskorúak fejlődésének értékelését;

f) biztosítania kell az ellátott tevékenységnek a törvény által előírt szabadság kivétele során is fennálló folytonosságát, kivéve ha ebben az időszakban a nevelésbe vagy átmeneti gondozásba vett kiskorú elválasztását a munkáltató engedélyezte.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

20 Az alapeljárás természetes személy felperesei nevelőszülői minőségben a főigazgatóság alkalmazásában állnak, amely közintézmény célja a szociális ellátásra, valamint a családok és a gyermekek jogainak védelmére irányuló tevékenységek összehangolása megyei szinten vagy Bukarest kerületeinek szintjén. A nevelőszülők feladata, hogy egy olyan gyermeket, akinek szüleitől végleges vagy átmeneti jelleggel megvonták a felügyeletet, otthonukba fogadjanak, és biztosítsák e gyermek nevelését és gondozását. Minden nevelőszülő egyéni munkaszerződést kötött az említett főigazgatósággal, valamint nevelőszülőnél való elhelyezésről szóló megállapodást kötött a felügyelete alá helyezett minden egyes gyermek tekintetében.

21 E nevelőszülők és a képviseletükben eljáró konstancai családügyi szakszervezet keresetet nyújtottak be a Tribunalul Constanţa (konstancai törvényszék) előtt, amellyel azt kérték, hogy e bíróság kötelezze a főigazgatóságot, hogy fizessen részükre a betöltött munkakörre vonatkozó alapbér 100%-ának megfelelő mértékű emeléssel megegyező összegű bérpótlékot a heti pihenőnapokon, az ünnepnapokon és munkaszüneti napokon végzett munkájukért, valamint másrészt, hogy fizessen részükre a 2012 és 2015 közötti időszakban ki nem vett fizetett éves szabadság fejében nyújtott megváltásnak megfelelő kompenzációt. Miután e bíróság keresetüket elutasította, az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

22 E bíróság előadja, hogy a törvénynek megfelelő nevelőszülői jogosultsággal rendelkező személy tevékenységét a gyermek védelméhez kapcsolódó, különös jellegű egyéni szerződés alapján végzi. E szerződés kiköti egyebek mellett, hogy céljára tekintettel, amely a nevelőszülő felügyelete alá helyezett gyermekeknek a lakóhelyén történő nevelésére, gondozására és oktatására irányuló tevékenység, e tevékenységet folyamatosan kell biztosítani, így a heti pihenőnapok, ünnepnapok és munkaszüneti napok alatt is, mivel a munkaidőt a gyermek szükségletei is megszabják. A szóban forgó munkaszerződések e vonatkozásban tartalmaznak kikötéseket a munkaidőről és a pihenőidőszakokról, amelyekből kitűnik, hogy a nevelőszülők feladataikat valójában folyamatos jelleggel látják el, azon időszakok kivételével, amikor a gyermek iskolában van.

23 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a nevelőszülői tevékenység folyamatosságára vonatkozó kötelezettség az éves szabadság időtartamára is vonatkozik. Az ilyen szabadság időtartamáról, amely a nevelőszülő szolgálati idejétől függ, a munkaszerződések rendelkeznek.

24 A kérdést előterjesztő bíróság jelzi ugyanakkor, hogy a munkakör szerződésben foglalt leírása, valamint az egyes gyermekek tekintetében a nevelőszülőnél való elhelyezésről kötött megállapodás akként rendelkezik, hogy a törvény által előírt szabadság időszaka alatt a nevelőszülői tevékenységet folyamatos jelleggel biztosítani kell, kivéve, ha a munkáltató engedélyezi a gyermek ideiglenes elválasztását. A gyakorlatban a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában felperesként részt vevő nevelőszülők közül mindössze egy számára engedélyezték 2014-ben és 2015-ben is, hogy a felügyelete alá helyezett gyermek nélkül menjen szabadságra, míg 2014-ben e felperesek közül három, 2015-ben pedig másik három vett ki gyermek nélküli szabadságot. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti ugyanakkor e tekintetben, hogy az előtte felperesként részt vevő nevelőszülők által megfogalmazott szabadságkérelmek pontosítják, hogy e személyeknek tudomásuk volt arról a lehetőségről, hogy szabadságra mehetnek a felügyeletük alá helyezett gyermek nélkül, ám elfogadták, hogy a gyermekkel együtt menjenek szabadságra.

25 Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság rámutat először is, hogy a nemzeti bíróságok ítélkezési gyakorlata eltér egymástól a tekintetben, hogy a nevelőszülők jogosultak-e bérpótlékra a heti pihenőnapokon végzett munkájukért, ha a nevelésbe vett gyermektől nem válnak meg. Másodszor, ami a törvény által előírt szabadságok időszaka folyamán végzett tevékenységek utáni kompenzációhoz való jogot illeti, a nevelőszülők nem részesülhetnek kompenzációban azon tény folytán, hogy nem váltak meg a felügyeletük alá helyezett gyermektől. Ugyanakkor a nemzeti ítélkezési gyakorlat eltérést mutat azon kérdés tekintetében, hogy e nevelőszülők részesülhetnek-e megváltásban olyan esetben, ha a munkáltató nem engedélyezi a gyermek elválasztását a törvény által előírt szabadságok időszaka folyamán.

26 A kérdést előterjesztő bíróság kételyeinek ad hangot a 2003/88 irányelvnek az előtte folyamatban lévő jogvita tekintetében történő alkalmazhatóságát illetően, mivel a nevelőszülői tevékenység, amely a közigazgatás területe alá tartozik, álláspontja szerint a 89/391 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett olyan jellemző sajátosságokat mutat, amelyekkel szükségszerűen ellentétben áll a 2003/88 irányelv alkalmazása. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy e tevékenység a szülők szerepéhez hasonló, és azt a gyermek szükségleteinek függvényében folyamatos jelleggel kell ellátni. A nevelőszülői tevékenységek nem tervezhetők pontosan, hanem azokat igen általános jelleggel kell megszervezni. Következésképpen az ezen tevékenységeket jellemző munkaidők hossza nehezen meghatározható, és nem egyeztethető össze a kötelező pihenőidővel.

27 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a 2003/88 irányelv 5. cikkében előírt heti pihenőidőhöz való jogtól el lehet térni. Úgy véli továbbá, hogy tekintettel a nevelőszülők tevékenységének a nemzeti szabályozásából eredő sajátosságára, ez az eltérés alapulhat ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdésén, (3) bekezdésének b) és c) pontján vagy (4) bekezdésén. A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli e tekintetben, hogy az alapeljárás nevelőszülő felperesei tevékenységüket főként lakóhelyükön végzik, anélkül hogy lenne egy olyan programjuk, amely szerint jelen kellene lenniük egy meghatározott munkahelyen vagy bizonyos számú munkaóra folyamán.

28 A kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merül fel azon mozgástér tekintetében, amellyel a tagállamok az ezen 17. cikkben előírt eltérések átültetése során rendelkeznek, különösen azon kérdés tekintetében, hogy a nemzeti szabályozásnak kell-e kifejezett eltéréseket tartalmaznia. Rámutat, hogy a jelen ügyben a 272/2004. sz. törvény nem rendelkezik kifejezetten a nemzeti munka törvénykönyvének a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontja és 6. cikke értelmében vett "munkaidőre" és a "maximális heti munkaidőre" vonatkozó rendelkezéseket átültető rendelkezéseiről, sem az említett irányelv 3-6. cikkétől való eltérésről. A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli ugyanakkor, hogy e törvény 122. cikke előírja, hogy a nevelőszülői tevékenység csak azt követően végezhető, hogy az érintett személy egyéni munkaszerződést kötött, amely a munkaidejének szervezésére vonatkozó számos különös rendelkezést tartalmaz, amelyek az említett rendelkezésektől való hallgatólagos eltérést jelentenek.

29 A "munkaidő" 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott fogalmával kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a nevelőszülő helyzete sajátos azáltal, hogy lakóhelyét megosztja a nála elhelyezett gyermekkel, miáltal folyamatos jelleggel a munkáltató rendelkezésére áll az e gyermekre vonatkozó szolgáltatás nyújtása tekintetében még azon időszakok folyamán is, amikor nem folytat tevékenységet nevelőszülőként. E bíróság tudni kívánja, hogy az érintett személy a pihenőnapokon vagy az ünnepnapokon olyan többletmunkát végez-e, amelynek kiegészítő díjazás tárgyát kell képeznie. Ami a 2003/88 irányelv 5. cikkében előírt heti pihenőidőhöz való jogot illeti, az nem biztosítható, mivel a 272/2004. sz. törvény 122. cikke ténylegesen folyamatos tevékenységet ír elő. Az említett 5. cikk mindazonáltal nem sérülne, ha a nevelőszülői tevékenység a 2003/88 irányelv 17. cikkében előírt egyik kivétel alá tartozna, ám ha a 17. cikk (3) vagy (4) bekezdése alkalmazható lenne, esetlegesen felmerülne az egyenértékű kompenzáló pihenőidő biztosításának kérdése.

30 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli a jelen ügyben, hogy a nevelőszülő nem élvezhet ténylegesen a 2003/88 irányelv 7. cikke értelmében vett éves szabadságot. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy jóllehet a 272/2004. sz. törvény 122. cikke (3) bekezdésének d) pontja elismeri az éves szabadsághoz való jogot, előírja ugyanakkor a nevelőszülők számára a tevékenység folyamatossága szabadság ideje alatt történő biztosításának kötelezettségét, kivéve, ha a főigazgatóság engedélyezi számukra a nevelésbe vett gyermektől való elválást. A nemzeti szabályozás ráadásul úgy rendelkezik, hogy a munkáltató által adott ezen, a nevelésbe vett gyermek nélkül töltendő szabadságra vonatkozó engedély kivételt jelent az említett tevékenység folyamatosságának biztosítására vonatkozó kötelezettség alól. Amennyiben a nemzeti munka törvénykönyvének a 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését átültető 146. cikkének (3) bekezdése kifejezetten tilt a szabadság fejében, egyenértékű megváltás által történő minden kompenzációt, a munkaviszony végének kivételével, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az alapeljárás nevelőszülő felperesei úgy vélik, kár érte őket annak következtében, hogy nem részesülhetnek sem fizetett éves szabadságban, sem azzal egyenértékű kompenzációban.

31 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy annak meghatározására van szükség, hogy az esetleges pénzbeli megváltás magában foglalhat-e bármely típusú kompenzációt, ideértve az érintettek által annak folytán elszenvedett kár megtérítését, hogy nem részesülhettek éves szabadságban, vagy az ilyen megváltás a munkaszerződés felmondásának esetén a ki nem vett éves szabadság időszakára vonatkozó munkabérre korlátozódik. Ezen belül e bíróság arra keres választ, hogy a pénzbeli megváltás fogalmának jelentése eltérő-e, amikor valójában a nevelőszülői tevékenység jellege akadályozza az alapeljárás nevelőszülő felpereseit abban, hogy éves szabadságban részesüljenek, a munkáltató érdekeitől függetlenül.

32 Végül, amennyiben a 2003/88 irányelv 7. cikkével ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy diszkrecionális jelleggel biztosítson a nevelőszülő számára jogot arra, hogy a felügyelete alá helyezett gyermek nélkül töltse szabadságát, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy e jogsértés kártérítés iránti kérelem keretében a tagállamnak vagy a munkáltatónak tulajdonítható-e.

33 E körülmények között a Curtea de Apel Constanţa (konstancai fellebbviteli bíróság, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a 2003/88 irányelv - 89/391 irányelv 2. cikkével összefüggésben értelmezett -1. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, hogy azok kizárják az irányelv hatálya alól a felperesek által végzett nevelőszülői tevékenységhez hasonló tevékenységet?

2) Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88 irányelv 17. cikkét, hogy a felperesek által végzett nevelőszülői tevékenységhez hasonló tevékenység az irányelv 5. cikkében foglalt rendelkezésektől való eltérés tárgyát képezheti a 17. cikk (1) bekezdése, (3) bekezdésének b) és c) pontja vagy (4) bekezdésének b) pontja alapján?

3) Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését vagy adott esetben 17. cikkének (3) és (4) bekezdését, hogy ezen eltérésnek kifejezettnek kell lennie, vagy hallgatólagos is lehet, olyan különös jogszabály elfogadása révén, amely más munkaidő-szervezési rendelkezéseket ír elő bizonyos szakmai tevékenységek esetében; abban az esetben, ha az ilyen eltérés nem kell, hogy kifejezett legyen, melyek azok a minimumfeltételek, amelyek fennállása esetén úgy tekinthető, hogy a nemzeti szabályozás eltérést vezet be, és megfogalmazható-e az ilyen eltérés a 272/2004. sz. törvényben foglalt rendelkezésekből eredő módon?

4) Az első, a második vagy a harmadik kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontját, hogy az az időszak, amelyet a [nevelőszülő] a gondozásba vett kiskorúval együtt saját lakóhelyén vagy az általa választott más helyen tölt, munkaidőnek minősül, jóllehet nem valósít meg az egyéni munkaszerződésben a nevelőszülő részére előírt egyetlen tevékenységet sem?

5) Az első, a második vagy a harmadik kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88 irányelv 5. cikkét, hogy azzal ellentétes a 272/2004. sz. törvény 122. cikkében foglalthoz hasonló nemzeti szabályozás; és amennyiben az irányelv 17. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja vagy (4) bekezdésének b) pontja alkalmazandó, e cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes e nemzeti szabályozás?

6) Az első kérdésre adott nemleges, valamint esetlegesen a negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ugyanakkor nem ellentétes az éves szabadság fejében a munkavállaló részére nyújtott juttatásnak megfelelő megváltás, amennyiben a nevelőszülők által végzett tevékenység jellege lehetetlenné teszi számukra e szabadság kivételét, vagy jóllehet azt formálisan megkapják, a munkavállaló gyakorlatilag ugyanazt a tevékenységet folytatja, ha a szóban forgó időszakban nem lehetséges a gondozásba vett kiskorú elválasztása? Igenlő válasz esetén a megváltáshoz való joghoz szükséges-e, hogy a munkavállaló engedélyt kérjen a kiskorú elválasztásához, és hogy a munkáltató ne adja meg ezen engedélyt?

7) Az első kérdésre adott nemleges, a negyedik kérdésre adott igenlő, valamint a hatodik kérdésre adott nemleges válasz esetén ellentétes-e a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével a 272/2004. sz. törvény 122. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglalthoz hasonló rendelkezés abban az esetben, ha e törvény értelmében a munkáltató mérlegelés alapján dönthet arról, hogy engedélyezi-e a kiskorú elválasztását a szabadság időszaka alatt, és igenlő válasz esetén a szabadság tényleges kivétele lehetőségének az e törvényi rendelkezés alkalmazása következtében fennálló hiánya az uniós jog olyan megsértésének minősül-e, amellyel teljesülnek a munkavállaló megváltáshoz való joga keletkezéséhez szükséges feltételek? Igenlő válasz esetén e megváltást az irányelv 7. cikkének megsértése miatt az államnak vagy a munkáltatónak minősülő azon közintézménynek kell-e megfizetnie, amely nem biztosította a szabadság időszaka alatt a gondozásba vett kiskorú elválasztását? Ebben a helyzetben a megváltáshoz való joghoz szükséges-e az, hogy a munkavállaló engedélyt kérjen a kiskorú elválasztásához, és hogy a munkáltató ne adja meg ezen engedélyt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

34 Először is, a német kormány kételyeinek ad hangot az előterjesztett kérdések relevanciája tekintetében, mivel az alapjogvita tárgyát a nevelőszülők által díjazás címén követelt pénzösszegek megfizetése képezi.

35 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt fizetett éves szabadságra vonatkozó különös eset kivételével, ezen irányelv mindössze a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak szabályozására terjed ki, a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme biztosítása érdekében, és így főszabály szerint nem alkalmazandó a munkavállalók díjazására (2017. július 26-iHälvä és társai ítélet, C-175/16, EU:C:2017:617, 25. pont; 2018. február 21-iMatzak ítélet, C-518/15, EU:C:2018:82, 24. pont).

36 Ugyanakkor e megállapítás nem jelenti azt, hogy ne kellene választ adni a jelen ügyben előterjesztett kérdésekre.

37 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli ugyanis, hogy a 2003/88 irányelv több rendelkezésének értelmezésére van szüksége az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához. Közelebbről, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 40. és 41. pontjában, e bíróság azért keres arra választ, hogy a nevelőszülők, mint amilyenek az alapjogvita természetes személy felperesei, uniós jogi szempontból rendelkeznek-e a pihenőidőhöz, ünnepnapokhoz és szabadsághoz való joggal, amelyre bérpótlék fizetése és kártérítés iránti kérelmeiket alapozzák, és hogy a 272/2004. sz. törvény, amely előírja a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek folyamatos ellátását, összeegyeztethető-e a 2003/88 irányelv rendelkezéseivel, mert e kérdések előzetes jellegűek a bérpótlékhoz és a kártérítéshez való jog fennállására vonatkozó kérdéshez képest, amelyet a nemzeti bíróságnak kell megválaszolnia.

38 Ilyen körülmények között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy alapját képező tényállás között.

39 Másodszor meg kell állapítani, hogy amint az mind a 2003/88 irányelv jogalapját jelentő EK 137. cikkből (jelenleg EUMSZ 153. cikk), mind az irányelv (1), (2), (4) és (5) preambulumbekezdéséből, illetve 1. cikkének (1) bekezdéséből következik, az irányelv célja az, hogy a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében, a nemzeti jogszabályok munkaidő tartamát szabályozó rendelkezéseinek közelítésével megállapítsa a minimális követelményeket (lásd ebben az értelemben: 2004. október 12-iWippel ítélet, C-313/02, EU:C:2004:607, 46. pont).

40 Mivel a 2003/88 irányelv tehát kizárólag a munkavállalókra alkalmazható, azt kell meghatározni, hogy az alapeljárás természetes személy felperesei tekinthetők-e ezen irányelv értelmében vett "munkavállalóknak".

41 A 2003/88 irányelv alkalmazásakor a "munkavállaló" fogalmát nem lehet az egyes tagállami jogok szerint eltérően értelmezni, mivel e fogalom önálló, sajátos uniós jogi jelentéssel rendelkezik. Olyan objektív kritériumok szerint kell meghatározni, amelyek - figyelembe véve az érintett személyek jogait és kötelességeit - a munkaviszonyt jellemzik. Márpedig a munkaviszony alapvető jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújt (2010. október 14-iUnion syndicale Solidaires Isère ítélet, C-428/09, EU:C:2010:612, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 Következésképpen a munkaviszony a munkavállaló és munkáltatója közötti alárendeltségi viszony fennállását feltételezi. Az ilyen viszony fennállását a felek közötti kapcsolatot jellemző összes tényállási elemre és körülményre figyelemmel kell értékelni (2015. szeptember 10-iHolterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C 47/14, EU:C:2015:574, 46. pont).

43 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő nevelőszülőknek főszabály szerint folyamatos jelleggel kell biztosítaniuk az állami hatóság által náluk elhelyezett gyermekek nevelését, gondozását és oktatását, és e tevékenység ellentételezésül díjazásban részesülnek. Ezenkívül e nevelőszülőknek nemcsak jogosultsággal kell rendelkezniük, de a 679/2003. sz. kormányhatározat 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően az illetékes gyermekvédelmi szakszolgálattal kötött, "jellemző sajátosságokat tartalmazó egyéni munkaszerződéssel" is, amely a jogosultság érvényességi ideje alatt áll fenn, és amelynek teljesítése a nevelőszülőnél való elhelyezést elrendelő határozat meghozatalának időpontjában kezdődik. E szerződés a nemzeti munkajoggal összhangban felfüggeszthető vagy felmondható. Úgy tűnik, az említett nevelőszülőket társadalombiztosításhoz való jog, valamint szakképzéshez való jog is megilleti.

44 Egyébiránt, az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás értelmében e nevelőszülőknek lehetővé kell tenniük azon gyermekvédelmi szakszolgálatok számára, amelyekkel szerződést kötöttek, szakmai tevékenységük felügyeletét, valamint a náluk elhelyezett gyermek fejlődésének értékelését.

45 E tényezők összességéből az következik, hogy az alapeljárás természetes személy felperesei azon közigazgatási szervvel, amelyhez szerződés köti őket, alárendeltségi viszonyban vannak, ami abban ölt testet, hogy az említett szerv folyamatosan felügyeli és értékeli tevékenységüket a szerződésben foglalt követelményekre és szempontokra figyelemmel, a gyermekvédelem feladatának megvalósítása érdekében, amely feladattal e szervet törvény ruházza fel.

46 Ezen értékelést nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy a nevelőszülők, mint amilyenek az alapeljárás természetes személy felperesei, jelentős mozgástérrel rendelkeznek feladataik mindennapos gyakorlása során, valamint hogy a rájuk bízott feladat "bizalmi" vagy közérdekű feladat (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 10-iHaralambidis ítélet, C-270/13, EU:C:2014:2185, 39-41. pont; 2015. július 9-iBalkaya ítélet, C-229/14, EU:C:2015:455, 41. pont).

47 Továbbá azon tény alapján, hogy a nevelőszülők tevékenysége nagyban hasonlít a szülők által saját gyermekükkel szemben vállalt feladatokhoz, a jelen ítélet 43-45. pontjában foglalt megállapításokra tekintettel e nevelőszülők nem vonhatók ki a "munkavállalók" 2003/88 irányelv szerinti minősítése alól.

48 Következésképpen az alapügyben szereplő nevelőszülőket a 2003/88 irányelv értelmében vett "munkavállalóknak" kell tekinteni.

Az első kérdésről

49 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését a 89/391 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben akként kell-e értelmezni, hogy nem tartozik a 2003/88 irányelv hatálya alá a nevelőszülői tevékenység, amely abból áll, hogy a nevelőszülő állami hatósággal fennálló munkaviszony keretében egy gyermeket befogad és integrál otthonába, és folyamatos jelleggel gondoskodik e gyermek harmonikus fejlődéséről és neveléséről.

50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése az irányelv hatályát kifejezetten a 89/391 irányelv 2. cikkére utalva határozza meg.

51 A 89/391 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelv "minden köz- és magántevékenységi ágazatra" alkalmazandó, amely magában foglalja a "szolgáltatási tevékenységeket" is.

52 Azonban, amint az kitűnik ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből, ezen irányelv nem alkalmazható, amennyiben az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre, mint amilyen a fegyveres erők, a rendőrség vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemző sajátosságok, szükségszerűen ellentétben állnak vele. E rendelkezés második albekezdése pontosítja mindazonáltal, hogy ebben az esetben a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét a lehető legmesszebbmenőkig biztosítani kell ezen irányelv céljainak figyelembevételével.

53 E tekintetben ki kell emelni először is, hogy a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésében foglalt kivételnek olyan értelmezést kell adni, amely terjedelmét az azon érdekek védelméhez szigorúan szükséges mértékre korlátozza, amelyek védelmét az irányelv a tagállamok számára lehetővé teszi (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 54. pont).

54 Másodszor, a "közszolgálat" 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében vett fogalmával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az említett rendelkezés nem tartalmazza e fogalom semmilyen meghatározását, és nem is utal a nemzeti jogokra az említett fogalomnak tulajdonítandó jelentés meghatározása érdekében. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd: 2012. február 14-iFlachglas Torgau ítélet, C-204/09, EU:C:2012:71, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. szeptember 7-iSchottelius ítélet, C-247/16, EU:C:2017:638, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55 E tekintetben ki kell emelni, hogy a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében bizonyos tevékenységeknek az ezen irányelv és közvetve a 2003/88 irányelv hatálya alóli kizárására alkalmazott szempont nem azon alapul, hogy a munkavállalók az e rendelkezésben említett és összességében tekintetbe vett közszolgálat ágazatainak valamelyikébe tartoznak-e, hanem kizárólag a munkavállalók által az ezen ágazatokban végzett sajátos feladatok különleges jellegén, amely a közösség számára biztosított hatékony védelem feltétlen szükségessége miatt igazolja a munkavállalók biztonságára és egészségére vonatkozó szabályok alóli kivételt (lásd ebben az értelemben: 2006. január 12-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-132/04, nem tették közzé, EU:C:2006:18, 24. pont).

56 E szempont funkcionális jellegéből következik, hogy a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében vett "közszolgálat" kifejezés nem kizárólag azokra az ágazatokra vonatkozik, amelyeken belül a munkavállalók szervezetileg az államhoz vagy más állami hatósághoz kötődnek, hanem az olyan ágazatokra is, amelyekben a munkavállalók tevékenységüket olyan magánszemély megbízásából végzik, aki az állami hatóságok felügyelete alatt az alapvető állami funkciók körébe tartozó közérdekű feladatot lát el.

57 E tekintetben meg kell állapítani egyébiránt, hogy a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a fegyveres erők, a rendőrség vagy a polgári védelmi szolgálatok tevékenységeit kizárólag példaként említi.

58 Tekintettel arra, hogy az alapvető állami funkciók körébe tartozó közérdekű feladatok konkrét szervezése tagállamtól függően eltérő lehet, a "közszolgálat" fogalmának ilyen funkcionális értelmezését végeredményben a 89/391 irányelv ezen államok általi egységes alkalmazásának szükségessége indokolja (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18-iDeutsche Umwelthilfe ítélet, C-515/11, EU:C:2013:523, 24. pont).

59 A 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt kivétel tehát azonos módon alkalmazandó azokra a munkavállalókra, akik a közszolgáltatással azonos különleges tevékenységet végeznek, függetlenül attól, hogy munkáltatójuk állami hatóság vagy az alapvető állami funkciók körébe tartozó közérdekű feladattal megbízott magánszemély.

60 A Bíróság előtt benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy Romániában a nevelőszülők állhatnak mind az egyebek mellett a gyermekvédelemért felelős állami hatóság, mind az annak felügyelete alatt álló magánszervezet alkalmazásában. A jelen ügyben az alapügy nevelőszülő felperesei valamennyien egy állami hatóság alkalmazásában állnak. E munkaviszony keretében a nevelőszülők feladata a náluk elhelyezett gyermekek harmonikus fejlődésének és a családjukba való beilleszkedésének biztosítása, valamint hogy előkészítsék e gyermekeknek a saját származási családjukba való visszahelyezését vagy örökbefogadó családjukba való beilleszkedését.

61 A nevelőszülők tevékenysége tehát a gyermekvédelem részét képezi, amely az alapvető állami funkciók körébe tartozó közérdekű feladatnak minősül.

62 E tevékenységnek a gyermekvédelemhez kötődő más tevékenységekhez képest különleges jellege abból ered továbbá, hogy célja a nevelőszülőre bízott gyermek folyamatos és hosszú távú integrálása a nevelőszülő otthonába és családjába.

63 E tevékenységet tehát úgy kell tekinteni, mint amely a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett különleges tevékenységek körébe tartozik.

64 Harmadszor, a Bíróság már kimondta, hogy az ezen különleges tevékenységeket jellemző sajátosságok sorában, amelyek a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében igazolják a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére vonatkozó szabályok alóli kivételt, szerepel az, hogy e tevékenységek jellegüknél fogva nem teszik lehetővé a munkaidő tervezését (2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 55. pont).

65 A 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése tehát lehetővé teszi a különleges közszolgálati tevékenységek hatékonyságának védelmét, amelyeknek folytonossága elengedhetetlen az alapvető állami funkciók tényleges gyakorlásának biztosításához (lásd ebben az értelemben: 2005. július 14-iPersonalrat der Feuerwehr Hamburg végzés, C-52/04, EU:C:2005:467, 50. pont).

66 E folytonossági követelményt a vizsgált tevékenység különleges jellegére figyelemmel kell értékelni.

67 Így, amint azt a Bíróság kiemelte, a közegészség, a közbiztonság és a közrend területén működő szolgálatok folytonosságára vonatkozó követelmény nem ellentétes azzal, hogy e szolgálatok rendes körülmények idején végzett tevékenységei megszervezhetők legyenek, ideértve többek között alkalmazottaik időbeosztását is, annál is inkább, mert a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt kivétel kizárólag különösen súlyos és kiterjedt körülmények között alkalmazható (lásd különösen, ebben az értelemben: 2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 55. és 57. pont; 2006. január 12-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-132/04, nem tették közzé, EU:C:2006:18, 26. pont).

68 Ez az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal nem értelmezhető akként, hogy kizárt lenne, hogy egyes sajátos közszolgálati tevékenységek, még ha azokat rendes körülmények között végzik is, olyannyira különleges jellemzőkkel rendelkeznek, hogy jellegükkel szükségszerűen ellentétben áll a munkaidőnek a 2003/88 irányelvben előírtak tiszteletben tartásával történő tervezése.

69 E tényezők fényében kell meghatározni, hogy az alapügy tárgyát képező nevelőszülői tevékenység mutat-e bizonyos azt jellemző, olyan sajátosságokat, amelyek igazolják, hogy alkalmazható tekintetében a 2003/88 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének és a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének egymással összefüggő értelmezéséből eredő kivétel.

70 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a nevelőszülők, azon időszakok kivételével, amikor a náluk elhelyezett gyermek iskolában van, az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás értelmében folyamatos jelleggel végzik tevékenységüket, így a heti pihenőnapok, ünnepnapok vagy munkaszüneti napok, valamint éves szabadságuk alatt is, kivéve, ha a főigazgatóság engedélyezi számukra, hogy az említett éves szabadság folyamán megváljanak e gyermektől. A román hatóságok a nevelőszülői feladatkört tehát olyan módon alakították ki, hogy az ilyen nevelőszülőre bízott gyermek folyamatosan és hosszú távon annak otthonába és családjába illeszkedjen be. Ezen integráció célja, hogy lehetővé tegye a gyermek számára, hogy mindaddig, amíg szükséges, a harmonikus fejlődésének kedvező érzelmi és nevelési keretek között fejlődhessen.

71 Az olyan gyermekek egy nevelőszülő otthonába és családjába történő folyamatos és hosszú távú integrációja, akik nehéz családi helyzetüknél fogva különlegesen sérülékenyek, megfelelő eszköznek tekinthető a gyermek Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkében foglalt, mindenek felett álló érdekének védelméhez.

72 Ilyen körülmények között az, ha a nevelőszülő számára szabályos időközönként biztosítani kell a jogot, hogy a nála elhelyezett gyermektől megváljon egy meghatározott számú munkaóra vagy olyan időszakok folyamán, amelyek, mint a heti vagy éves pihenőidők, általában a családi élet alakítására alkalmas pillanatokhoz kapcsolódnak, közvetlenül ellentétes lenne a román hatóságok arra irányuló céljával, hogy a nevelőszülő gondozására bízott gyermeket folyamatos jelleggel és hosszú távon integrálják a nevelőszülő otthonába és családjába.

73 Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni továbbá, hogy, ellentétben a Bizottság állításával, a nevelőszülők közötti rotációs rendszer bevezetése vagy helyettesítő nevelőszülők igénybevétele, akikre az elhelyezett gyermekeket bíznák a főszabály szerint gondozásukkal megbízott nevelőszülők számára elismert szabadság napjai alatt, a román hatóságok által bevezetett befogadórendszer lényegi aspektusát sértené, nevezetesen a nevelésbe vett gyermek és a nevelőszülő közötti privilegizált kapcsolat folyamatos és hosszú távú fenntartását, amely kapcsolatot e gyermeknek a nevelőszülő otthonába és családjába való integrációja jellemez.

74 Tehát a nevelőszülők heti munkaóráinak a 2003/88 irányelv 6. cikkével összhangban történő korlátozása és a munkáltató arra való kötelezése, hogy ezen irányelv 5. és 7. cikkével összhangban biztosítson a nevelőszülők számára heti vagy éves pihenőidőket, amelyek során azok mentesülnének tevékenységük végzése alól, következésképpen az alól, hogy a náluk elhelyezett gyermekkel foglalkozzanak, nem lenne összeegyeztethető az e tevékenységet jellemző sajátosságokkal, amelyek megkövetelik, hogy a nevelőszülő folyamatos jelleggel és hosszú távon befogadja otthonába és családjába a gondozására bízott gyermeket.

75 Márpedig, ha a 2003/88 irányelv 17. cikke értelmében bizonyos feltételekkel el is lehet térni ezen irányelv heti pihenőidőre vonatkozó 5. cikkétől és a maximális heti munkaidőre vonatkozó 6. cikkétől, ez nem vonatkozik az éves szabadsághoz való, az ezen irányelv 7. cikkében meghatározott jogra.

76 Következésképpen az alapügy tárgyát képező nevelőszülői tevékenységet jellemző sajátosságokat úgy kell tekinteni, mint amelyekkel szükségszerűen ellentétben áll a 2003/88 irányelvnek az említett nevelőszülők tekintetében történő alkalmazása.

77 Meg kell jegyezni továbbá e tekintetben, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nevelőszülői tevékenység alapvető jellemzője, azaz a gyermeknek a nevelőszülő otthonába és családjába való folyamatos integrációjára vonatkozó kötelezettség, megkülönbözteti e tevékenységet a 2017. július 26-iHälvä és társai ítélethez (C-175/16, EU:C:2017:617) vezető ügyben szereplő "helyettesítő nevelőszülők" tevékenységétől. Ezen utóbbiakra ugyanis nem vonatkozott ilyen kötelezettség, és munkaidejüket javarészt a munkáltatójukkal kötött munkaszerződésük határozta meg előre, tekintve egyrészt, hogy a 24 órás műszakokból álló, évente teljesítendő időtartamok számát szerződésben határozták meg, másrészt az említett munkáltató előre elkészítette azokat a listákat, amelyek rendszeres időközönként meghatározták azokat a 24 órás időtartamokat, amelyek során a helyettesítő nevelőszülőt valamely gyermekház felügyeletével megbízták (2017. július 26-iHälvä és társai ítélet, C-175/16, EU:C:2017:617, 33. pont).

78 Negyedszer emlékeztetni kell arra, hogy még ha bizonyos különleges közszolgálati tevékenységek jellemző sajátosságaik folytán ki is vannak zárva a 2003/88 irányelv hatálya alól, a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése azonban még előírja az illetékes hatóságok számára, hogy a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét "a lehető legmesszebbmenőkig" biztosítsák (2005. július 14-iPersonalrat der Feuerwehr Hamburg végzés, C-52/04, EU:C:2005:467, 56. pont).

79 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 272/2004. sz. törvény 122. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a nevelőszülő és az állami hatóság vagy erre feljogosított magánszervezet között fennálló szerződésnek lehetővé kell tennie a nevelőszülő számára, hogy "szabadidővel" rendelkezzen. Következésképpen vannak olyan időszakok, amelyek folyamán a nevelőszülőnek nem kell aktívan a nála elhelyezett gyermekkel foglalkoznia, például amikor a gyermek iskolában van, ami lehetővé teszi a nevelőszülő számára, hogy ezeket az időszakokat jelentősebb kötelezettségek nélkül alakítsa.

80 Egyébként a nevelőszülőknek nem kell lakóhelyükön maradniuk, hanem szabadon mozoghatnak, például szabadidő céljából, amennyiben főszabály szerint a náluk elhelyezett gyermekek elkísérik őket.

81 Ezenkívül a 272/2004. sz. törvény 122. cikke (3) bekezdésének d) pontjából és a 679/2003. sz. kormányhatározat 10. cikke (1) bekezdésének f) pontjából következik, hogy a nevelőszülők igényelhetik az illetékes hatóságtól az arra vonatkozó jogot, hogy az év bizonyos időszakaiban megváljanak a gyermektől. E tekintetben a Bíróság elé benyújtott ügyiratokból és a tárgyaláson a román kormány által szolgáltatott információkból az következik, hogy ezt az engedélyt az illetékes hatóság akkor adja meg, ha úgy véli, hogy az nem veszélyezteti a nevelőszülőkre bízott feladat megfelelő ellátását.

82 A fentiekből az következik, hogy a román hatóságok a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban gondoskodtak arról, hogy a nevelőszülők biztonságát és egészségét, munkaidejük szervezése tekintetében, a lehető legmesszebbmenőkig biztosítsák.

83 Hozzá kell tenni továbbá, hogy a Charta 31. cikkének (2) bekezdésében valamennyi munkavállaló számára elismert napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz való jog csak a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt szigorú feltételeknek, és különösen az említett jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6-iBauer és Willmeroth ítélet, C-569/16 és C-570/16, EU:C:2018:871, 59. pont; 2018. november 6-iMax-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet, C-684/16, EU:C:2018:874, 54. pont).

84 A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 79. pontjában megállapítást nyert, a 272/2004. sz. törvény 122. cikke (3) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a nevelőszülő és munkáltatója között létrejött szerződésnek tartalmaznia kell a nevelőszülő szabadidejének tervezésére vonatkozó elemeket. E tervezés során mindazonáltal figyelembe kell venni a nevelésbe vett gyermek időbeosztását.

85 Egyébiránt a jelen ítélet 81. pontjában említett rendelkezésekből az következik, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás elismeri a nevelőszülők számára a fizetett éves szabadsághoz való jogot, ám a rájuk bízott gyermek nélkül töltendő szabadság kivételét a munkáltató engedélyéhez köti, amely engedélynek tiszteletben kell tartania az érintett gyermek védelmére irányuló feladat megfelelő ellátását.

86 Az említett nevelőszülők napi és heti pihenőidőhöz, valamint fizetett éves szabadsághoz való jogának e törvényi korlátozásai tiszteletben tartják e jog lényeges tartalmát. E korlátozások egyébiránt szükségesnek bizonyulnak azon, az Unió által elismert közérdekű cél megvalósításához, amelyet a gyermek Charta 24. cikkében kimondott, mindenek felett álló érdekének védelme jelent, amint e célt a román szabályozás átemelte, amelynek megfelel a nevelőszülő azon kötelezettsége, hogy folyamatos jelleggel biztosítsa a nevelésbe vett gyermek otthonába és családjába való integrálását, valamint e gyermek harmonikus fejlődését és gondozását.

87 Az ilyen korlátozások következésképpen tiszteletben tartják a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket.

88 A fenti megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését a 89/391 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy nem tartozik a 2003/88 irányelv hatálya alá a nevelőszülői tevékenység, amely abból áll, hogy a nevelőszülő állami hatósággal fennálló munkaviszony keretében egy gyermeket befogad és integrál otthonába, és folyamatos jelleggel gondoskodik e gyermek harmonikus fejlődéséről és neveléséről.

A második-hetedik kérdésről

89 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második-hetedik előterjesztett kérdésre nem kell válaszolni.

A költségekről

90 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (3) bekezdését a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy nem tartozik a 2003/88 irányelv hatálya alá a nevelőszülői tevékenység, amely abból áll, hogy a nevelőszülő állami hatósággal fennálló munkaviszony keretében egy gyermeket befogad és integrál otthonába, és folyamatos jelleggel gondoskodik e gyermek harmonikus fejlődéséről és neveléséről.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: román.