A Győri Törvényszék Pf.20173/2019/5. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 57. § (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bek., 78. § (1) bek., 149. § (1) bek., 152. § (2) bek., 155/A. § (2) bek., 164. §, (1) bek., 206. §, 221. §, 253. § (2) bek., 369. §, 370/A. § (1) bek., (4) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (4) bek., 5. § (1) bek., (2) bek., 209. § (1) bek., (5) bek., 217. § (1) bek., 219. § (1) bek., 221. § (1) bek., 523. §, 685. §, 1987. évi XI. törvény (Jat.) 2. § (1) bek., (2) bek., 18. § (2) bek., 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 120. § (1) bek., 129. §, 146. §, 147/A. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 211. § (2) bek., 224/A. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 8. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (4) bek., 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. §, 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 47. § (1) bek., (2) bek., 203. § (6) bek., 210. § (1) bek., (2) bek., 213. § (1) bek., Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) 28. cikk, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Győri Törvényszék

2.Pf.20.173/2019/5. szám

A Győri Törvényszék dr. Kecskeméti Klára ügyvéd (...) által képviselt ... (...) I.r., ... (..) II.r., ... (... ) III.r. és ...(...) IV.r. felpereseknek Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda (képviseletében: dr. Lendvai András ügyvéd, ... .) által képviselt ... (...) I.r. és .... (...) II.r. alperesek ellen devizahitellel kapcsolatos végrehajtás megszüntetése iránt a Győri Járásbíróság előtt folyamatba tett perében 2019. évi február hó 27. napján P.21.415/2017/42. sorszám alatt meghozott ítélet ellen I-IV.r. felperesek részéről 43. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi I. és III.r. felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes Adóigazgatósága külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és határidőben 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi I. és IV.r. felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes Adóigazgatósága külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és határidőben 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi I-IV. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg I.r. alperesnek 317.500 (háromszáztizenhétezer-ötszáz) forint, II.r. alperesnek 317.500 (háromszáztizenhétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásra előírta, hogy meg kell adni a Pp.3.§. (3) bekezdése szerinti kioktatást alperes irányába, le kell folytatni a felajánlott bizonyítást, állást kell foglalni a szerződések fogyasztói jellege tekintetében. Amennyiben a fogyasztói jelleg nem állapítható meg, a Hpt.213. §-ában meghatározott érvénytelenségi hivatkozások vizsgálata szükségtelen, amennyiben a fogyasztói jelleg megállapítható, vizsgálni kell a felperesek a Hpt. 213.§ körében tett érvénytelenségi hivatkozásait.

A megismételt eljárásban a járásbíróság felperesek keresetét elutasította, a végrehajtási eljárások felfüggesztését megszüntette, kötelezte I., II., III. és IV.r. felpereseket egyetemlegesen I. r. alperesnek 635.000 Ft, II. r. alperesnek 635.000 Ft perköltség, I. és IV. r. felperest egyetemlegesen 1.500.000 Ft, I. és III. r. felperest egyetemlegesen 1.500.000 Ft illeték megfizetésére.

Ítéletében rögzítette, hogy alperesi jogelőd nem tudott arra határozott tényállítást tenni, hogy felperesek a felvett kölcsönöket milyen gazdasági, szakmai, üzletszerű tevékenység körében használták fel, bizonyítási indítványa e körben nem volt.

A bíróság mindezekre figyelemmel a megismételt eljárásban a Ptk. 685. § d) pontja szerinti fogyasztói szerződésként, illetőleg a Hpt. 2. melléklet III. rész 5. pont szerinti fogyasztási kölcsönként minősítette a perbeli kölcsönszerződéseket.

A bíróság az együttes képviseleti joggal összefüggő hivatkozások kapcsán alperes álláspontját fogadta el, miszerint az együttes aláírási jog átruházhatóságára vonatkozó szabály a Ptk.219.§ (1) bekezdése szerinti ügyleti képviseletre nem terjed ki. Hivatkozott a Hpt.47.§ (1), (2), 210. § (1) és (2) bekezdésben foglaltakra, a Ctv. 8.§ (1), (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltakra, s arra, hogy eltérő volt az álláspontja felperesekétől a tényállás értékelésénél. Nem volt megállapítható a Ptk.217.§ (1) bekezdésében írt alaki hiba. Az egységes bírói gyakorlat szerint a képviseleti joggal összefüggő hiba akarati hibának minősül, nem pedig alaki hibának.

Az akarati hiba következménye, hogy nem jön létre a szerződés a felek között. A perben érintett szerződések kapcsán tanú-1nak és tanú-2-nek adott meghatalmazás nem keletkeztetett a meghatalmazott javára képviseleti jogot, mert a Hpt.47.§ (1)-(2) bekezdése és a 210.§ szerint a két képviselő együttes aláírásával köthető meg a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés. Ezt az akarati hibát, a képviseleti jog hiányában eljáró meghatalmazottak, álképviselők eljárását orvosolta azonban az alperes részéről tanú-1 és tanú-2 eljárását utólag jóváhagyó nyilatkozat, amelyet alperes a cégjegyzés szabályainak megfelelően tett meg. Az álképviselő által kötött szerződésre nem volt alkalmazható az érvénytelenség jogkövetkezménye, a megállapodásokat így az aláírás időpontjával létrejöttnek kell tekinteni. Felpereseknek az a hivatkozása sem változtat mindezen, hogy tanú-2 aláírási jogosultsága amiatt sem állt fenn, mert a meghatalmazók a szerződés aláírásakor már nem voltak igazgatósági tagok. A meghatalmazás megadásakor tanú-3 és tanú-4 képviseleti joga kétséget kizáróan fennállt, a meghatalmazás visszavonásig volt érvényes, a szerződés megkötése időpontjáig visszavonásra nem került. A meghatalmazók képviselti joga megszűnése nem azonosítható a visszavonással, önmagában ez tanú-2 eljárásának, képviseletének hibáját nem okozta. Nem fogadta el a bíróság felperesek érvelését, hogy az akarati hiba mellett mindez alaki hibát is eredményez, így csak akarati hiba volt megállapítható. Téves volt felperesek érvelése, miszerint utólag nem hagyhatják jóvá a bank vezető tisztségviselői az igazgatóság törvénysértő belső szabályzatán alapuló meghatalmazott képviselő eljárását. A bíróság szerint az utólagos jóváhagyás ráutaló magatartással is megvalósulhatott a kölcsön folyósításával, a törlesztő részletek elszámolásával. Nem volt helytálló felperesek álláspontja, miszerint az együttes aláírási jog megsértése alapján a meghatalmazások és a szerződések nem tekinthetők közokiratnak. Utalt arra, hogy a záradéktörlésnek a feltételei külön, nemperes eljárásban vizsgálhatók, amelyre a közjegyzőnek van hatásköre.

Alaptalannak látta a bíróság felperesek hivatkozását, miszerint nem jöttek létre a szerződések, illetve érvénytelenek, mert a kölcsönszerződésből nem állapítható meg a kölcsönösszeg, minden költség és a törlesztő részlet összege, sem forintban, sem svájci frankban, és nem számítható ki. Hivatkozott a Kúria 6/2013. PJE határozat III. 2. a./ pontjában, az 1/2016. PJE határozat 1. pontjában foglaltakra, s arra, hogy a kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének, illetve a törlesztési feltételeknek a meghatározása. A perbeli szerződések tartalmazták a szerződés tárgyát. A kölcsön összege devizában pontosan meghatározásra került, a 2007-es szerződés esetén 722.011 svájci frankban, rögzítették a törlesztő részletek számát, a halasztási időt, a futamidőt 17 évben, illetve a havi törlesztő részletek összegét 3.760,47 svájci frankban. Azt is rögzítették, hogy a bank legfeljebb 100.254.512 Ft-nak megfelelő devizaösszeget folyósít. A 2008-as szerződésben szintén rögzítették a kölcsön összegét 227.743 svájci frankban, s azt, hogy a bank legfeljebb 30.000.000 Ft-nak megfelelő deviza összeget folyósít, a törlesztő részletek száma 240, a futamidő 20 év, a törlesztő részlet induló összege 1.596,66 svájci frank. A felek meghatározták a kirovó pénznemet svájci frankban, kitértek arra, hogy a folyósított kölcsönök összegének átszámítása forintra a hitelező által a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyamon történik.