62009CO0519[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2011. április 7-i végzése. Dieter May kontra AOK Rheinland/Hamburg - Die Gesundheitskasse. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Arbeitsgericht Wuppertal - Németország. Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Szociálpolitika - Munkaidő-szervezés - 2003/88/EK irányelv - Személyi hatály - A betegszabadsággal időben egybeeső éves szabadság - A megváltás megfizetése betegség esetén - A munkavállaló fogalma - A köztisztviselők éves szabadságára vonatkozó szabályzat hatálya alá tartozó munkavállalók (»Dienstordnungsangestellte«). C-519/09. sz. ügy

C-519/09. sz. ügy

Dieter May

kontra

AOK Rheinland/Hamburg - Die Gesundheitskasse

(az Arbeitsgericht Wuppertal [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Szociálpolitika - Munkaidő-szervezés - 2003/88/EK irányelv - Személyi hatály - A betegszabadsággal időben egybeeső éves szabadság - A megváltás megfizetése betegség esetén - A munkavállaló fogalma - A köztisztviselők éves szabadságára vonatkozó szabályzat hatálya alá tartozó munkavállalók (»Dienstordnungsangestellte«)"

A végzés összefoglalása

Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv - Fizetett éves szabadság - A munkavállaló fogalma

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) és (2) bekezdés)

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "munkavállaló" fogalma magában fogalja a társadalombiztosítás területéhez tartozó közjogi szervezet alkalmazottját, akire többek között a fizetett éves szabadsághoz való jogát illetően a köztisztviselőkre alkalmazandó szabályok vonatkoznak.

(vö. 27. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)

2011. április 7.(*)

"Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Szociálpolitika - Munkaidő-szervezés - 2003/88/EK irányelv - Személyi hatály - A betegszabadsággal időben egybeeső éves szabadság - A megváltás megfizetése betegség esetén - A munkavállaló fogalma - A köztisztviselők éves szabadságára vonatkozó szabályzat hatálya alá tartozó munkavállalók (»Dienstordnungsangestellte«)"

A C-519/09. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Arbeitsgericht Wuppertal (Németország) a Bírósághoz 2009. december 14-én érkezett, 2009. november 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

Dieter May

és

az AOK Rheinland/Hamburg - Die Gesundheitskasse

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J.-J. Kasel tanácselnök, E. Levits (előadó) és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

mivel eljárási szabályzata 104. cikke 3. §-ának első bekezdése alapján a Bíróság indokolt végzéssel kíván határozni,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.) 7. cikkének értelmezésére irányul.

2 A kérelmet a D. May és a korábbi munkáltatója, az AOK Rheinland/Hamburg - Die Gesundheitskasse (a Rajna-vidék/Hamburg egészségbiztosítási pénztár [a továbbiakban: AOK]) közötti jogvitában terjesztették elő a fizetett éves szabadság bizonyos napjaira vonatkozó pénzbeli megváltás megfizetése tárgyában, amely napokat 2006-ban és 2007-ben D. May nem tudott kivenni.

Jogi háttér

Az Unió szabályozása

3 A 2003/88 irányelv 1. cikke a következőket írja elő:

"Az irányelv célja és hatálya

(1) Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidő megszervezése tekintetében.

(2) Ezt az irányelvet kell alkalmazni:

a) [...] az éves szabadság minimális időtartama [...] esetében; [...]

[...]

(3) Ezen irányelv 14., 17., 18. és 19. cikkének sérelme nélkül, ezt az irányelvet kell alkalmazni a [munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i] 89/391/EGK [tanácsi] irányelv [(HL L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.)] 2. cikke szerinti valamennyi köz- és magántevékenységi ágazatban.

[...]"

4 Ezen irányelv 7. cikke a következőképpen fogalmaz:

"Éves szabadság

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelően.

(2) Az éves szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve."

5 A 2003/88 irányelv 17. cikke előírja, hogy a tagállamok eltérhetnek az irányelv bizonyos rendelkezéseitől. Az említett irányelv 7. cikkétől való eltérés nem megengedett.

6 A 89/391 irányelv hatályát az irányelv 2. cikke határozza meg, amelyre a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése utal. Az említett 2. cikk szerint:

"(1) Ez az irányelv minden köz- és magán tevékenységi ágazatra alkalmazandó (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, szolgáltatási, oktatási, kulturális, szabadidős stb.).

(2) Ez az irányelv nem alkalmazható ott, ahol az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre - mint amilyen a fegyveres erők vagy a rendőrség - vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemző sajátosságok szükségszerűen ellentétben állnak vele.

[...]"

A nemzeti szabályozás

7 Az észak-rajna-vesztfáliai köztisztviselők és bírók szabadságáról szóló rendelet (Verordnung über den Erholungsurlaub der Beamtinnen und Beamten und Richterinnen und Richter im Lande Nordrhein Westfalen - Erholungsurlaubsverordnung) 1993. szeptember 14-i változatának 8. §-a a következőképpen rendelkezik:

"A szabadságév során lehetőség szerint az összes szabadságot ki kell venni. Az érintett kérelmére engedélyezhető a szabadság megosztása; általában véve azonban el kell kerülni a szabadság kettőnél több részre való megosztását.

A szabadságév végétől számított kilenc hónapon belül ki nem vett szabadság elévül. [...] (Ha a közszolgálati viszony a szabadságév során kezdődik vagy szűnik meg) [...] a szabadság csak a következő év végén évül el."

8 Az AOK Rheinland alkalmazottainak személyzeti szabályzata (Dienstordnung für die Angestellten der AOK Rheinland) 1999. január 1-jei változata 20. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Amennyiben különleges törvényi előírások vagy a jelen szolgálati szabályzat másként nem rendelkezik, az alkalmazottakra és az öregségi nyugdíjban részesülőkre megfelelően és értelemszerűen a Land köztisztviselőikre vonatkozó mindenkori előírások terjednek ki a következők tekintetében:

[...]

f) szabadság."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 D. May 1966. április 1-jétől 2009. március 31-ig az AOK alkalmazásában állt. 2006. április 24-től a kilépéséig tartó időszak nagy részében betegség miatt munkaképtelen volt.

10 D. May 2008-ban és 2009-ben kivette a fizetett éves szabadságát.

11 Az Arbeitsgericht Wuppertal (wuppertali munkaügyi bíróság) előtti keresetében D. May 2006 vonatkozásában 11 éves szabadságnap, valamint 2007 vonatkozásában 28 éves szabadságnap pénzbeli megváltását kéri, amely napokat nem tudott kivenni.

12 Az AOK kéri a kereset elutasítását. Álláspontja szerint egy észak-rajna-vesztfáliai egészségpénztárnak a személyzeti szabályzat (Dienstordnung) hatálya alá tartozó alkalmazottját (Angestellter) úgy díjazzák, következésképpen az úgy részesül megváltásban, mint e Land köztisztviselői, és ez utóbbinak a nemzeti jogszabály szerint egyáltalán nincs joga az éves szabadságmegváltásra a foglalkoztatási viszonya végén.

13 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az éves szabadság pénzbeli megváltásához való ezen jog akkor következik a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, ha az abban használt "munkavállaló" fogalma magában foglalja az olyan személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottat is, mint amilyen az alapügy felperesére is alkalmazandó.

14 E körülmények között az Arbeitsgericht Wuppertal az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"A munkavállaló fogalma a 2003/88/EK irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében magában fogalja-e valamely közjogi szervezet személyzeti szabályzatának hatálya alá tartozó alkalmazottját is, amely szervezetnek [...] a nemzeti jogi felhatalmazáson alapuló önálló alapszabálya ezen alkalmazott éves szabadsághoz való joga esetében az [észak-rajna-vesztfáliai] köztisztviselőkre vonatkozó előírásokra [...] utal?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

15 A Bíróság eljárási szabályzata 104. cikke 3. §-a első bekezdésének megfelelően, amennyiben a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság - a főtanácsnok meghallgatását követően - indokolt végzéssel bármikor határozhat, amelyben utal a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.

16 A jelen ügyben alkalmazni kell az említett rendelkezést.

17 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikke értelmében vett "munkavállaló" fogalma magában fogalja-e a társadalombiztosítás területéhez tartozó közjogi szervezet alkalmazottját is, akire többek között a fizetett éves szabadsághoz való jogát illetően a köztisztviselőkre alkalmazandó szabályok vonatkoznak.

18 Ebben a tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerint - együttes olvasatban az abban hivatkozott 89/391 irányelv 2. cikkével - az említett irányelveket minden köz- és magán tevékenységi ágazatra alkalmazni kell a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítása és a munkaidejük szervezése egyes szempontjainak szabályozása érdekében.

19 Ennélfogva, ahogyan azt a Bíróság már megállapította, a 89/391 irányelv hatályát szélesen kell értelmezni, ezért a 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében előírt, az irányelv hatálya alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben többek között a C-303/98. sz. Simap-ügyben 2000. október 3-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-7963. o.] 34. és 35. pontját, valamint a C-132/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. január 12-án hozott ítélet 22. pontját). Az említett kivételeket ugyanis kizárólag abból a célból fogadták el, hogy különösen kiterjedt és súlyos körülmények esetén a közbiztonság, a közegészség és a közrend védelméhez elengedhetetlenül szükséges szolgáltatásokat biztosítsák (a C-397/01-C-403/01. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8835. o.] 55. pontja).

20 Mivel az alapügy felpereséhez hasonló helyzetben lévő alkalmazott esetében ezen körülmények egyikének sincs jelentősége, az ilyen alkalmazott tevékenysége a 2003/88 irányelv hatálya alá tartozik.

21 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 45. cikk értelmében vett "munkavállaló" fogalma önálló tartalommal bír, és azt nem lehet megszorító módon értelmezni. "Munkavállalónak" kell tekinteni minden olyan személyt, aki valóságos és tényleges tevékenységet végez, kivéve az olyan mértékben jelentéktelen tevékenységeket, amelyek pusztán kiegészítőnek és járulékosnak tekinthetők. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt (lásd többek között a 66/85. sz. Lawrie-Blum-ügyben 1986. július 3-án hozott ítélet [EBHT 1986., 2121. o.] 16. és 17. pontját; a C-138/02. sz. Collins-ügyben 2004. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2703. o.] 26. pontját és a C-456/02. sz. Trojani-ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7573. o.] 15. pontját).

22 Ez a közelebbi meghatározás - amelyet a Bíróság az EUMSZ 45. cikk értemében vett "munkavállaló" fogalmára vonatkozóan adott - az EUMSZ 288. cikkben meghatározott jogi aktusokban alkalmazott munkavállaló fogalmára is érvényes (lásd ebben az értelemben a C-94/07. sz. Raccanelli-ügyben 2008. július 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-5939. o.] 27. pontját).

23 Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan adatot, amely alapján kétségbe lehetne vonni azt a tényt, hogy a D. May és a munkáltatója, az AOK közötti foglalkoztatási viszony rendelkezik a munkaviszonynak a jelen végzés 21. pontjában meghatározott jellemzőivel.

24 Végül, jóllehet a fentiekből már kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre igenlő választ kell adni, utalni kell még arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy mivel az EUMSZ 45. cikk (4) bekezdésében szereplő, a kivételekre vonatkozó rendelkezés nem tartalmaz a közszolgálatban történő foglalkoztatásra vonatkozóan semmilyen különbségtételt, érdektelen, hogy a munkavállaló munkásként, alkalmazottként vagy köztisztviselőként került alkalmazásra, illetve hogy munkaviszonyát a közjog vagy a magánjog szabályozza. E jogi minősítések ugyanis a nemzeti törvényhozók szándéka szerint változhatnak, következésképpen nem nyújthatnak az uniós jog követelményeinek megfelelő értelmezési kritériumot (lásd a 152/73. sz. Sotgiu-ügyben 1974. február 12-én hozott ítélet [EBHT 1974., 153. o.] 5. pontját).

25 Ennélfogva a teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy a Bíróság kifejezetten megállapította, hogy a német egyetemi tanár - függetlenül a nemzeti jog által részére juttatott köztisztviselői jogállástól - az EUMSZ 45. cikk értelmében vett munkavállalónak minősül (lásd ebben az értelemben a C-178/04. sz. Marhold-ügyben 2005. március 10-én hozott végzés 19. pontját).

26 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyértelműen következik, hogy valamely közjogi szervezetnek az alapügy felpereséhez hasonló alkalmazottja a 2003/88 irányelv 7. cikke értelmében vett "munkavállaló".

27 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre úgy kell válaszolni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "munkavállaló" fogalma magában fogalja a társadalombiztosítás területéhez tartozó közjogi szervezet alkalmazottját, akire többek között a fizetett éves szabadsághoz való jogát illetően a köztisztviselőkre alkalmazandó szabályok vonatkoznak.

A költségekről

28 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "munkavállaló" fogalma magában fogalja a társadalombiztosítás területéhez tartozó közjogi szervezet alkalmazottját, akire többek között a fizetett éves szabadsághoz való jogát illetően a köztisztviselőkre alkalmazandó szabályok vonatkoznak.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.