ÍH 2025.11 GYORSÍTOTT PERBEN ÉRVÉNYESÍTHETŐ SÉRELEMDÍJ

I. A polgári perben eljáró bíróság a kártérítési, illetve sérelemdíj fizetési kötelezettség körében a büntetőeljárásban meghozott, bűnösséget megállapító jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő ténymegállapítást annyiban tehet, amennyiben az a bűnösség kérdésére nem hat ki.

II. A gyorsított perben kizárólag a jogerősen megállapított bűncselekmény miatt érvényesíthető sérelemdíj. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a gyorsított perben a személyiségi jogot sértő magatartásként azt lehet figyelembe venni, amely a bűnösség kimondásának alapjául szolgál, másrészt olyan személyiségi jog megsértése lehet a sérelemdíj alapja, amely a bűnösség alapjául szolgáló, a büntetőügyben eljárt bíróság e körbe eső ténymegállapításaiból következik és az adott bűncselekmény védett jogi tárgyát képezi. [2020. évi LXX. törvény (Gyptv.) 2. § (1) bekezdés, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 263. §, 264. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:52. §]

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék P.20070/2024/20., Szegedi Ítélőtábla Pf.20326/2024/7. (*ÍH 2025.11*)

***********

A peres felek szomszédok, hosszabb ideje közöttük megromlott a viszony. Az alperes magasabb, testalkatát és fizikumát tekintve is erősebb a felperesnél, öt éves kora óta űz küzdősportot, míg a felperes csak alkalomszerűen sportol és a ház körül végez fizikai tevékenységet.

A felperes 2022. szeptember 23. napján a délutáni órákban füvet nyírt a saját ingatlana mögötti földút mellett, amikor az alperes hangosan kiabálva legalább három alkalommal dióval vagy azzal azonos méretű tárggyal dobálta meg. Ennek következtében a felperes jobb felkarján gyermektenyérnyi haematoma, jobb oldalán az alsó borda felett dió nagyságú haematoma és a jobb térd medialis felszínén szintén dió nagyságú duzzanat, haematoma keletkezett, amelyek sérülések nyolc napon belül szövődménymentesen gyógyultak.

A felperes mint magánvádló feljelentése alapján a fenti cselekmény miatt a Sz-i Járásbíróság ítéletével megmegállapította az alperes bűnösségét testi sértés vétségében, az alperest 2 évre próbára bocsátotta, és a felperes polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényi útra utasította. Az elsőfokú ítéletet érdemében az alperes fellebbezése folytán eljárt Sz-i Törvényszék ítéletével annyiban változtatta meg, hogy a próbára bocsátás időtartamát 1 évre enyhítette, egyebekben azt helybenhagyta.

A felperes a módosított keresetében az alperest 600 000 forint sérelemdíj és ennek 2022. szeptember 23. napjától járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. Érvényesíteni kívánt jogként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) és b) pontját, 2:52. §-át, 2:53. §-át és 6:48. § (1) bekezdését, valamint a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Mévt.) 10. §-át jelölte meg. Igénye elbírálását a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Gyptv.) szabályai szerinti eljárásban kérte elbírálni. Előadta, miközben füvet nyírt, az alperes trágár módon kiabálva dióval vagy kisebb kődarabbal megdobta, amely miatt indult büntetőeljárásban a bíróság az alperes büntetőjogi felelősségét testi sértés vétségében megállapította. Érvelése szerint ezzel az alperesi magatartással sérült a testi épséghez, magánélethez fűződő személyiségi joga. Hivatkozott arra, a sérelemdíjnak egyfelől a jogsértést kell kompenzálnia, másfelől magánjogi büntetés funkciója is van. Állította, károsulti közrehatás nincs, mivel az alperest nem provokálta a dobálást megelőzően, és a bántalmazás alatt többször kérte az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy trágár kifejezéseket használt volna, ilyen megtörténtét a büntetőügyben eljárt bíróságok sem állapítottak meg. Lényegesnek tartotta, a büntetőeljárásban meghozott ítéletek azt sem állapították meg, hogy a felperes otthonába jogosulatlanul behatolt, vagy egyéb sértő, zavaró, zaklató módon beavatkozott. Álláspontja szerint az Mévt. a magánlaksértés vétségének vagy bűntettének elkövetésétől hivatott védeni a magánéletet, ezért a felperes csak magánlaksértés elkövetése esetén tarthatna igényt sérelemdíjra. A régebben tartó haragos viszony miatt pedig a dióval történő dobálás a sértő, zavaró, zaklató módú behatolás "határán belül mozog". A testi épséghez való jog sérelme kapcsán kitért arra, annak az ember testén külső behatás által előidézett negatív változás minősül. A nyolc napon belül gyógyuló sérülések azonban nem eredményezhettek olyan negatív változást a felperesnél, amelyet a polgári jognak szankcionálni kell. Utalt arra, a sérelemdíj elsődleges célja és funkciója a jogsértés vagyoni elégtétellel történő kompenzációja, és csak másodsorban a magánjogi büntetés. Emiatt legfeljebb a nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel járó testi sértés jelenthetett volna nem vagyoni sérelmet és alapozhatta volna meg a sérelemdíj iránti igényt. A bírói gyakorlat is egységes abban, hogy bagatell, csekély súlyú, jelentéktelen nem vagyoni sérelem esetén nem állapít meg sérelemdíjat. Véleménye szerint a felperest ért jogsérelem az életvitelében, életminőségében nem eredményezett változást.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 300 000 forintot és ennek 2022. szeptember 23. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, amely 2022. november 10. napjától a külön jogszabályban megállapított veszélyhelyzet ideje alatt legfeljebb évi 25%-os mértékben érvényesíthető. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Határozatának indokolása szerint a perben a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel a Gyptv. szabályai alkalmazhatók voltak. Megállapította a büntetőeljárásban keletkezett okiratok alapján, hogy a felek között korábban is konfliktus volt, hosszabb ideje fennállt a rossz szomszédi viszony, a per tárgyát képező, tettlegességig fajuló vitát az egyébként is erőfölényben lévő alperes kezdeményezte és ezzel összefüggésben a felperes nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Utalt arra, a perben nincs jelentősége, hogy a felperes által bejelentett tanúra nézve a bántalmazás milyen hatással volt, mivel a pernek nem alanya a felperes tanúként megjelölt házastársa, az igénnyel ebben a perben nem élt.

Rámutatott, a bűncselekménnyel okozott kár nem önálló kárfelelősségi alakzat, a bűncselekményt is megvalósító magatartás csak akkor eredményez kártérítési felelősséget, ha annak a polgári jogi feltételei fennállnak. A jogerősen elbírált bűncselekmény vagyonjogi következményeiről való döntés során azonban nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, amely azt is jelenti, hogy nem lehet megállapítani a büntető törvényi tényállás valamely szükségszerű elemének, illetve az arra utaló tények hiányát. A büntetőügyben meghozott ítélet tehát a bűncselekmény elkövetése és az annak alapjául szolgáló tények körében is köti a polgári perben eljáró bíróságot. Emiatt megállapíthatónak találta a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jog sérelmét.