BH+ 2009.1.42 A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása iránti kérelem a tényleges munkabeszüntetés megkezdése előtt is előterjeszthető [1989. évi VII. törvény 5. § (1) bekezdés].

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 1993. április 1-jén egyes szakszervezetek, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, az Állami Vagyonkezelő Rt. és az Állami Vagyonügynökség között az alkalmazotti villamosenergia-tarifa tárgyában megállapodás jött létre. A megállapodás kiterjedt a tarifa mértékére, amely a lakossági tarifa árszínvonalával arányosan változik azzal, hogy a jogosultság részletes feltételeit kollektív szerződésben kell rendezni. Ennek megfelelően az 1995. november 7-i villamosenergia-ipari kollektív szerződés megállapította az 1995. szeptember 1-jétől irányadó tarifát, azt, hogy az összeg a lakossági tarifa árszínvonalával arányosan változik, továbbá meghatározta a jogosultság feltételeit és a jogosultak körét. E kollektív szerződés hatályát a munkaügyi miniszter az egész ágazatra kiterjesztette.

1997. április 1-jén a szakszervezetek, valamint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter újabb megállapodást kötött az alkalmazotti tarifa tárgyában. Eszerint a jövőben a villamosenergia-ipari vállalatok alkalmazottaira és nyugdíjasaira vonatkozó tarifát a miniszter árhatósági jogkörében állapítja meg, a jogosultak körét és a jogosultság feltételeit pedig kollektív szerződés szabályozza. A megállapodás kiterjedt az 1997. április 1-jétől irányadó alkalmazotti tarifára, és arra is, hogy az ár a jövőben a lakossági vételezésre vonatkozó ár változásával arányosan módosul.

Az alkalmazotti tarifáról és annak mértékéről utóbb az 58/2002. (XII. 29.) GKM rendelet 3. § (3) bekezdése és 1. számú melléklete rendelkezett, ezt 2006. augusztus 1-jei hatállyal módosította a 48/2006. (VII. 21.) GKM rendelet.

2006. augusztus 7-én megalakult az ágazati sztrájkbizottság, amely sérelmezte, hogy az 1997. április 1-jei megállapodással ellentétesen a megjelölt rendelet a tarifát 42%-kal emelte fel, szemben az általános lakossági tarifa 14%-os emelésével. 2006. szeptember 22-én egyeztetésre került sor, de az nem vezetett eredményre, 2007 januárjában pedig a gazdasági miniszter a kedvezményes C) díjszabás megszüntetését helyezte kilátásba.

2007. január 24-én az ágazati sztrájkbizottság sztrájkot hirdetett, ennek alapján a kérelmezettek bejelentették a kérelmezőknek, hogy az utóbbiaknál 2007. február 6-án kétórás figyelmeztető sztrájkot, megegyezés hiányában február 8-án 8 órás sztrájkot, majd 12-én folyamatos sztrájkot kívánnak tartani a megállapodásig.

A kérelmezők 2007. január 30-án a munkaügyi bírósághoz fordultak és a sztrájk jogellenességének megállapítását kérték arra hivatkozva, hogy

-a felek között nem alakult ki kollektív munkaügyi vita,

-jogszerű sztrájkról nem lehet szó, ha a vita nem a munkáltató ügykörébe eső intézkedéssel függ össze, illetve ha annak tárgyát jogszabály-módosítás képezi,

-nem rendeltetésszerű a joggyakorlás, minthogy a sztrájkkal nem a munkáltatóra kívánnak nyomást gyakorolni.

A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmezők kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indokolás szerint a sztrájk jogszerűsége vagy jogellenessége megállapítása iránti kérelem benyújtására a jogszabály nem szab határidőt, így az a sztrájk ideje alatt és azt követően nyújtható be. A sztrájk megkezdése előtt azonban döntésnek nem lehet helye. Adott esetben a figyelmeztető sztrájkot február 6-ára hirdették meg, bizonytalan, hogy egyáltalán lesz-e sztrájk, ezért a kérelem időelőtti, a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján elutasításának volt helye.