A Kúria Bfv.680/2015/7. számú precedensképes határozata hamis vád bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 132. §, 233. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 373. §, 416. §, 426. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A hamis vád bűncselekménye nincs alakszerűséghez kötve, az bármilyen formában, így tanúkihallgatás közben is elkövethető.

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.30224/2013/78., Fővárosi Törvényszék Bf.5900/2014/34., *Kúria Bfv.680/2015/7.* (BH 2016.5.109)

***********

KÚRIA

Bfv.I.680/2015/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év szeptember hó 1. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hamis vád bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.30.224/2013/78. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 26.Bf.5900/2014/34. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013. november 21. napján kihirdetett 7.B.30.224/2013/78. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hamis vád bűntettében [1978. évi IV. törvény 233. § (1) bekezdés, (2) bekezdés]. Ezért őt egy év öt hónap - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és szolgálati viszonyának megszüntetésére ítélte. Rendelkezett továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2015. február 13. napján jogerős 26.Bf.5900/2014/34. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő hamis vád bűntettének minősítette. A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét kettő évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ítélete ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt jogszabályi hivatkozás nélkül, tartalmát tekintve a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján.

A terhelt az eljárási szabálysértések körében sérelmezte, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelésére vonatkozó határozatot részére nem kézbesítették. Ezért a védekezésre nem tudott kellően felkészülni, így sérült a fegyverek egyenlőségének elve. Álláspontja szerint a vele szemben emelt vád nem volt törvényes, és kétségbe vonta a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörét és illetékességét mind a vádemelésre, mind pedig a vád képviseletére vonatkozóan. Vélekedése szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség lett volna jogosult a vádemelésre, illetve a képviseletre. A vádirat nem tartalmazza szabályszerűen a vádhatóság hatáskörét és illetékességét, ezért az nem törvényes.

Mindemellett sérelmezte, hogy tanúkihallgatás előtt nem volt törvényes figyelmeztetés, míg a védekezését nem ellenőrizték le, hanem azt elutasították.

Az ügyben eljárt igazságügyi orvosszakértő elfogult volt, ezért szakvéleményei objektíve valótlan tartalmúak, magatartása jogellenes.

Az eljárt bíróság nem volt törvényesen megalakítva, mivel az ítéletet meghozó "katonai tanács" egyes bíróként hozott döntést, ami jogsértő és megalapozatlan, mert két katonai ülnök alkalmazására nem került sor.

Az eljárt első- és másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét súlyosan megsértette, amikor a védekezésével kapcsolatos érveket, illetőleg az általa feltárt ellentmondásokat nem kellően indokolta meg.

Végül eljárási szabálysértésként hivatkozott arra is, hogy az eljáró ügyész a gyanúsítotti kihallgatása előtt nem figyelmeztette őt a Be. 117. §-ában foglaltakra.

Az anyagi jogszabálysértések körében alapvetően a bíróságok által megállapított tényállást, és a bizonyítékok értékelését támadta, az ítélet indokolásának szinte valamennyi bekezdésével kapcsolatban kifejtette álláspontját.

Más ügyben meghozott döntésre hivatkozással vitatta az elmeállapotára vonatkozó megállapítások helytállóságát.

Ártatlanságát hangoztatta a hamis váddal kapcsolatban, mert a feljelentést nem ő tette meg, ezért még közvetett tettese sem lehet a bűncselekménynek. Vitatta továbbá, hogy felesége az ő ösztönzésére tett volna feljelentést. A hamis vád kapcsán kifejtette, hogy a feljelentést ismeretlen tettes ellen tették, ezért a bűncselekmény megállapításának nincs helye.

Sérelmezte a büntetés-kiszabás során értékelt körülményeket, különösen az általa valótlannak tartott parancsnoki véleményre figyelemmel, amit álláspontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete is cáfol.

Mindezekre figyelemmel nem lett volna helye vele szemben katonai mellékbüntetés alkalmazásának.

Végül a bíróságok tévesen alkalmazták a Btk. 2. §-át, mert az új Büntető Törvénykönyv kedvezőbb rendelkezései miatt mentesült volna.

A megtámadott határozatok megváltoztatását és felmentő ítélet meghozatalát indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség BF.797/2015. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, egyebekben pedig alaptalannak ítélte, és a sérelmezett határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

Utalt rá, hogy az alkalmazott joghátrány kizárólag anyagi jogi szabályszegés esetén bírálható felül. Nem sérültek a törvény időbeli hatályával kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések sem, kifejtve azt, hogy a terheltre miért kedvezőbbek az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései.