BH 1978.12.527 A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a gondnokság alá helyezés iránt indult perben adott szakértői vélemény kellően megalapozott-e. A nem kellően meggyőző adatokat szolgáltató szakvélemény kiegészítésére, ennek eredménytelensége esetén más szakértő kijelölésére kerülhet sor [Pp. 182. § (3) bek., 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 43. § Ptk. 16. § (2) bek.].

A felperes 1977. május 10-én benyújtott keresetében előadta, hogy anyja, a 77 éves alperes "viselkedésén egyre jobban látszik, hogy tudatzavarban szenved". Becsatolta a M-i Városi Tanács Kórházának 1977. április 25-én kelt igazolványát, amely szerint az alperes 1977. április 22-től a kórházban gyógykezelés alatt állt, május 5-étől lakásán tartózkodik. Az alperes tulajdona a m-i 175 ?-öl kiterjedésű beltelkes házasingatlan 1/2-ed illetősége, valamint a k-i 5132 m2 kiterjedésű szántóingatlan, a házasingatlan másik 1/2-ed illetősége a felperes tulajdona. A ház egyik részét a felperes használja feleségével, a másik részben az alperes lakik. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes őt és feleségét "állandó jelleggel" szidalmazza és ellenük alaptalan pereket indított. Mindezek alapján keresete arra irányult, hogy a bíróság az alperest helyezze gondnokság alá.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes és felesége jogtalan magatartása miatt volt kénytelen különböző hatósághoz fordulni, az általa indított perek és feljelentések azonban indokoltnak bizonyultak, minden esetben neki adtak igazat. Az ideggyógyászati beutalásra a felperes kezdeményezése alapján került sor, rövid idő múlva gyógyultan hazaengedték.

A perben kirendelt igazságügyi ideg-elmegyógyász szakorvos az alperes egészségi állapotáról az 1977. április 22-től május 4. közötti kórházi gyógykezelése során történt "megfigyelés és vizsgálat" alapján készített szakvéleményt. Eszerint "környezetét zavaró nyugtalanság miatt a körzeti orvosa utalta be a kórházba. Az előzményi adatokat fia - a felperes - szolgáltatta, amely szerint évek óta szeszélyes, két hónapja szinte elviselhetetlen a magatartása. Állandóan veszekedik a családdal és a szomszédokkal, 14 év alatt kb. 500 bírósági feljelentést tett". Az alperes viszont fiára és menyére panaszkodott.

A lelki vizsgálat szerint az alperes térben és időben tájékozott, tudatzavara nincs, gondolkodása alakilag rendezett, de indulatainak hatása alatt időnként fellazul és kissé csapongó, összefüggéstelen lesz, gondolkodásában észlelt tartalmi zavarok: kóros vonatkoztatások, túlértékelések, téveszmék. Mindezek alapján a szakértő szerint az alperes "téveszmékkel és kóros perlekedési hajlammal járó elmebetegségben és enyhe fokú agyi érelmeszesedéssel kapcsolatos elbutulásban is szenved. Ennek testi tünetei is vannak. Elmebetegséget a betegtől és fiától felvett előzményi adatokon kívül az osztályon tanúsított magatartása és az is bizonyítja, hogy körzeti orvosa elmebetegség tünetei miatt utalta az idegosztályra. Betegsége miatt cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése indokolt".

A járásbíróság az alperest a Ptk. 16. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek "környezetével állandó konfliktusai vannak, családtagjait rendszeresen alaptalanul feljelentgeti".

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.