9/1965. (VIII. 23.) IM rendelet

az igazságügyi szakértői működésről

A belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel, a legfőbb ügyésszel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A rendelet hatálya

1. §

(1) A bíróság, az ügyészség, a rendőrség és egyes nyomozási cselekményeket külön jogszabály alapján végző szervek (a továbbiakban együtt: kirendelő hatóság) kirendelő határozata, illetőleg megkeresése alapján eljáró szakértő, illetőleg szakvélemény adására hivatott állami vagy más szerv [29/1964. (XI. 23.) Korm. számú r. (R) 1. §; a továbbiakban együtt: szakértő] működése e rendelet hatálya alá tartozik.

(2) E rendelet szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha szakértőt más szerv, illetőleg kijelölt szakértőt - amíg az ügyben hatósági eljárás nincs folyamatban - magánszemély vesz igénybe.

(3) A szakértői vélemény felülvizsgálatára hivatott testület (R 8. §-a) eljárására e rendelet szabályai megfelelően irányadók. A felülvizsgálatra hivatott testület eljárásának részletes szabályait a testület szervezeti és működési szabályzata határozza meg.

2. §

Az általános rendelkezések azokra a szakértői vizsgálatokra is kiterjednek, amelyek külön szabályait e rendelet nem tartalmazza.

A szakértő kirendelése (megkeresése)

3. §

(1) Szakértői kirendelés szükségességének felmerülése esetében a kirendelő hatóságnak - az eljárás addigi adatai, illetőleg a szükséges tájékozódás után - állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy kijelölt állami szerv [4/1964. (XI. 23.) IM sz. r. - a továbbiakban: Vr - 16-17. §] megkeresésének, illetőleg állandó, kijelölt, vagy ezek hiányában eseti szakértő alkalmazásának van-e helye.

(2) A kirendelő hatóság a szakértőt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - jegyzőkönyvbe foglalt vagy külön írásbeli határozattal rendeli ki.

(3) Ha a szakértő kirendelése szóban történik, a kirendelést a szakértő meghallgatásáról készült jegyzőkönyvben vagy utólag az iratoknál kell feljegyezni.

(4) A kirendelő hatóság - a lehetőséghez képest - már határozatának meghozatala előtt gondoskodik arról, hogy a szakvélemény megalkotásához szükséges tárgyak, minták, okiratok, bizonylatok (a továbbiakban együtt: tárgyak) és az esetleges korábbi szakvizsgálat anyagai rendelkezésre álljanak.

4. §

A kirendelő határozatnak - az eljárási szabályokban foglaltakon kívül - tartalmaznia kell:

a) a szakértő megjelölését;

b) a szakértői feladatok teljesítéséhez szükséges adatokat, meghatározva az esetleges irattanulmányozási kötelezettség kereteit;

c) a szakértő részére átadandó iratok és tárgyak megjelölését, valamint az átadás időpontját, ha pedig az átadás nem lehetséges, annak meghatározását, hogy a szakértő az iratokat és tárgyakat hol és mikor tekintheti meg;

d) az átadott tárgyak kezelésére, vizsgálatára, visszaszolgáltatására, illetőleg részleges megváltoztathatóságára vagy megsemmisíthetőségére vonatkozó különös rendelkezéseket;

e) a mintavétel elrendelését, ha azt a kirendelő hatóság nem biztosította;

f) azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia, így a büntető eljárás során azokra az okokra és körülményekre vonatkozó kérdéseket is, amelyek a bűntett elkövetését lehetővé tették, vagy előmozdították, illetőleg hogy a további bűntettek megelőzése érdekében a szakértő milyen intézkedések tételét tartja szükségesnek;

g) a szakértői vélemény előterjesztésére megszabott határidőt, valamint az előterjesztés módjára vonatkozó felhívást.

5. §

A mintavételt általában a kirendelő hatóság végzi. Ha a mintavételre a kirendelő hatóság távollétében kerül sor, a kirendelő határozatban a mintavétel módját a szükséghez képest meg kell határozni.

6. §

Ha az ügyben különböző szakághoz tartozó szakértőket rendelnek ki, vagy utóbb válik szükségessé más szakágban működő szakértő alkalmazása, a kirendelő hatóságnak a határozatban a lehetőséghez képest el kell határolnia a szakértők tevékenységét és meg kell állapítania a tevékenységek sorrendjét, valamint a szakértők együttműködésének módját is.

7. §

(1) A szakértő haladéktalanul közli a kirendelő hatósággal, ha személyére vonatkozóan kizáró okot lát fennállani, ha a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik szakismereteinek körébe, illetőleg ha szakértői tevékenysége ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen ha tevékenysége zavartalan ellátásának vagy az esetleges részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek kellően biztosítva.

(2) Ha a feltett kérdés megválaszolása nem tartozik a szakértő szakismeretének körébe, a nála levő iratokat és tárgyakat - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a bejelentésével egyidejűleg visszaszolgáltatja a kirendelő hatóságnak és - amennyiben arról tudomása van - tájékoztatja a kirendelő hatóságot, hogy milyen szakértő hivatott véleménynyilvánításra. Az (1) bekezdésben megjelölt egyéb esetekben az iratok és tárgyak Visszaszolgáltatása felől a kirendelő hatóság dönt.

(3) A szakértő a kirendelő hatóságtól a szakértői vélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, iratok, felvilágosítások közlését, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti.

A szakértői vizsgálat

8. §

A szakértőnek a vizsgálatot az eljárási szabályokban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, széles körű szakmai ismeretek alapján kell elvégeznie.

9. §

(1) A szakértő a mintavételt halaszthatatlanul sürgős esetben a kirendelő hatóság erre vonatkozó határozata nélkül is elvégezheti, de erről köteles a kirendelő hatóságot - az azonosság megállapításához szükséges adatok közlésével - haladéktalanul értesíteni.

(2) Ha a szakértőnek olyan tárgyat kell megvizsgálnia, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét - ha a kirendelő hatóság másként nem intézkedik - lehetőleg eredeti állapotában úgy kell megőrizni, hogy az azonosság kétséget kizáró módon megállapítható legyen.

(3) A tárgy megváltozásával, illetőleg megsemmisülésével járó vizsgálatot a gazdaságosság követelményeire figyelemmel általában az egyéb vizsgálatok lefolytatása után kell elvégezni. Az ilyen vizsgálatot megelőzően a tárgy jellemző adatait jegyzőkönyvbe kell foglalni és a tárgyról (mintáról) - szükség esetén - fényképet vagy öntvényt kell készíteni.

(4) A mintavételre, a vizsgálati tárgyak kezelésére, csomagolására, az azonosság biztosítására és a megőrzésre vonatkozó részletes rendelkezéseket külön szabályok tartalmazzák.

10. §

(1) A szakértő kérheti a kirendelő hatóságtól, hogy a neki át nem adott tárgyat szakvéleményének kialakítása céljából megtekinthesse. Ennek időpontjáról - ha a felek jelenlétének az eljárási szabályok értelmében helye van - a kirendelő hatóság, illetőleg annak rendelkezése alapján a szakértő a feleket és más érdekelteket értesíti.

(2) Ha a szakértő a kirendelő hatóság távollétében tekinti meg a tárgyat, annak azonosításával, kezelésével, őrzésével kapcsolatban a jelen levő személyekhez kérdéseket tehet fel.

11. §

(1) A szakértő, ha megállapítása szerint a vizsgálatot a kirendelő határozatban feltett kérdésekkel megjelölt körön túl kell terjeszteni, vagy ha más szakághoz tartozó szakkérdések elbírálásához további szakértőt is kell igénybe venni - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - megfelelő javaslattal a kirendelő hatósághoz fordul.

(2) A szakértő köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelő hatóságot, ha annak a hatáskörébe tartozó intézkedés vagy nyomozási cselekmény (pl. lefoglalás) megtételének szükségessége felmerül.

(3) Az a személy, aki az eljárás során - vélemény adása nélkül - tények felderítésében és rögzítésében közreműködik, a további eljárás során szakértőként kirendelhető.

(4) A szakértő működése során - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - más személy (szerv) közreműködését kizárólag technikai jellegű segédtevékenység (leírás, adatrendezés, mérés stb.) végzésére veheti igénybe. Más személynek (szervnek) fényképezés vagy szerelési munkák elvégzése céljából történt bevonásáról a szakértő a kirendelő hatóságot szakvéleményében a közreműködő megjelölésével köteles tájékoztatni. A szakértő e személyek közreműködéséért is személyes felelősséggel tartozik (Vr 18. §).

A szakértői vélemény

12. §

(1) A szakértő a véleményét - a kirendelő hatóság határozatához képest - írásban vagy szóban terjeszti elő.

(2) A szakértői vélemény kiterjed a kirendelő hatóság és a hatóság útján a felek által feltett kérdések megválaszolására, továbbá a szakértői vélemény teljességéhez szükséges egyéb megállapításokra.

13. §

(1) A szakértő véleményének - az eljárási szabályokban meghatározott adatokon kívül - magában kell foglalnia:

a) a tárgyak azonosítására alkalmas leírást (fényképet, rajzot), a lefolytatott vizsgálatok (vizsgálati módok) összefoglalását, valamint azt, hogy a tárgyakban a vizsgálatok (vizsgálati módok) során milyen változások következtek be (lelet);

b) a szakmai megállapításokat az alapul szolgáló vizsgálati adatok megjelölésével (szakmai ténymegállapítás);

c) a feltett kérdésekre adott és az esetleg szükséges egyéb - összefoglaló - véleménynyilvánítást (vélemény).

(2) A szakértő véleményét szakmai ténymegállapításaira alapítja; véleménye megalkotásánál értékelnie kell az ügyben esetleg már korábban lefolytatott vizsgálat adatait és megállapításait is.

(3) Ha a vizsgálatban több szakértő működött közre, a véleményben fel kell tüntetni, hogy melyik szakértő milyen vizsgálatokat végzett.

14. §

(1) A szakértő írásbeli véleményét - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az előterjesztésre megszabott határidő alatt a kirendelő hatóság által meghatározott példányszámban nyújtja be.

(2) Az írásbeli véleményt a szakértőnek aláírásával és pecsétjével el kell látnia.

(3) Ha több szakértő jár el, az együttes véleményt mindegyik szakértő aláírja. A szakértő jogosult eltérő vélemény előterjesztésére is.

15. §

(1) Ha a szakértő eljárása során olyan hiányosságot vagy rendellenességet észlel, amely a megválaszolandó kérdések körén (4. § f) pont) kívül esik, erről a kirendelő hatóságot esetleges javaslatainak megtételével külön - károsodás veszélye esetében haladéktalanul - tájékoztatja.

(2) Ha a szakértő több eljárásban lefolytatott vizsgálatai alapján észlel hiányosságot vagy rendellenességet, erről a megyei (fővárosi) bíróság elnökét - ha pedig e jelenségeket büntető ügyek nyomozása során folytatott vizsgálatok közben észlelte, a megyei (fővárosi) főügyészt is - tájékoztatja.

16. §

(1) Ha állami vagy más szerv [R 1. § (3) bekezdés a) pont] által adott szakvélemény kiegészítése szükséges, a kirendelő hatóság általában írásbeli kiegészítést kér.

(2) Ha a szakvélemény írásbeli kiegészítése után még további felvilágosítás szükséges, a kirendelő hatóság a szakvéleményt adó állami vagy más szervet azzal a felhívással idézi meg, hogy jelölje ki a szervnek - lehetőleg az adott ügyben eljárt - dolgozóját, akit a kirendelő hatóság szakértőként hallgat meg.

A szakértő titoktartási kötelezettsége

17. §

(1) A szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényeket és adatokat illetően titoktartási kötelezettség terheli. Ezekről a tényekről és adatokról csak az ügyben eljáró hatóságot tájékoztathatja.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti a szakértői vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - tudományos, illetve oktatási célokra a személyi jogok sérelme nélkül történő felhasználását.

II. ORVOSSZAKÉRTŐI VIZSGALATOK

Orvosszakértő igénybevétele

18. §

(1) Orvosszakértő alkalmazásának van helye, ha személy életével, testi épségével vagy egészségével, illetőleg halálesettel kapcsolatos vagy egyéb kérdésben orvosi szakismeretre van szükség.

(2) Orvosszakértőt kell alkalmazni különösen halottszemle, boncolás, holttest kihantolása, csontvázak és csontmaradványok vizsgálata, illetőleg egészségi állapot, munkaképesség-csökkenés vizsgálata, testi sértéssel, egészségromlással, magzatelhajtással, illetőleg nemi erkölcs elleni bűntettel kapcsolatos vizsgálat, továbbá véralkohol-vizsgálat. elmeállapot vizsgálata, úgyszintén a származás megállapítása, illetőleg a kényszerelvonó kezelés elrendelése során szükséges vizsgálat esetében.

1. Halottszemle

19. §

(1) Rendkívüli halál (élet elleni bűncselekménnyel, balesettel, altatás, érzéstelenítés, műtét vagy vérátömlesztés közben, illetőleg azokkal összefüggésben bekövetkezett vagy orvosi gyógykezelés hiányával kapcsolatos haláleset, öngyilkosság, tisztázatlan halálok, holtan talált ismeretlen személy) esetében a rendőrség orvos alkalmazásával azonnal halottszemlét tart. A holttestet és a környezetet a halottszemle foganatosításáig lehetőleg érintetlenül kell hagyni.

(2) A halottszemlénél elsősorban igazságügyi orvostani szakképesítéssel rendelkező szakorvost, ilyen orvos hiányában igazságügyi orvosszakértőt vagy rendőrorvost, ha pedig a késedelem a halottszemle megtartását akadályozza, más orvost (körzeti orvos, rendelőintézeti orvos stb.) kell alkalmazni.

(3) Üzemi és közlekedési baleset folytán bekövetkezett halál esetében a halottszemle megtartásába - amikor ez indokoltnak mutatkozik - más (pl. munkavédelmi, műszaki) szakértőt is be kell vonni.

20. §

A halottszemlén jelen lehet, de abban nem vehet részt az az orvos, aki a meghalt személyt a halált megelőző időszakban gyógykezelte. A kezelő orvos az elhalt személy betegségére, az alkalmazott gyógykezelésre vagy orvosi beavatkozásra vonatkozó felvilágosítást az orvosi titoktartásra hivatkozással nem tagadhatja meg.

21. §

(1) A halottszemlét általában a helyszínen (az elkövetés helyén, a holttest megtalálási helyén) kell foganatosítani. Ennek során - a lehetőséghez képest - meg kell állapítani a halott személyazonosságát, a halál bekövetkezésének időpontját és egyéb lényeges körülményeit (felismerhető hullajelenségeket stb.). A halálesettel kapcsolatos tárgyi bizonyítékokat lehetőleg fel kell kutatni és biztosítani kell.

(2) A helyszín eredeti állapotáról és fontosabb részleteiről, így különösen a halott helyzetéről, egyes sérüléseiről fényképfelvételt, ha pedig ez nem lehetséges, vázrajzot kell készíteni. A holttestről a ruhát a halottszemlén részt vevő orvos intézkedése szerint, illetőleg közreműködésével lehet csak eltávolítani. Ismeretlen holttestről ujjnyomatot kell készíteni.

(3) Ha a halottszemle nem a helyszínen történt, az alkalmazott orvosnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az eljáró hatósági személyek jelenlétében a helyszínt megszemlélje. Az orvos az orvosi szakismereteket igénylő kérdésekre a választ a helyszínen tapasztaltak figyelembevételével adja meg.

22. §

(1) A halottszemléről - ha nem a helyszíni szemlével együtt történik - az eljáró hatóság egyidejűleg jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvben fel kell sorolni a halottszemlén részt vevő személyek (az eljáró hatósági személy, a közreműködő orvos) nevét és munkahelyét, valamint a jelen levő kezelő orvos nevét és lakóhelyét.

(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a halottra vonatkozó rendelkezésre álló személyi adatokat, valamint a halottszemle minden lényeges mozzanatát és valamennyi észleletét. Így különösen fel kell tüntetni:

a) a holttest állapotát, a rajta levő sérülések leírását,

b) a holttesten levő ruhát, illetőleg a ruhában talált tárgyakat, azon levő esetleges sérüléseket, illetőleg szennyeződéseket,

c) a holttest környezetében talált - és a halálesettel kapcsolatos - szennyeződést,

d) a halálesettel kapcsolatos tárgyi bizonyítékokat,

e) a halál időpontját, körülményeit és feltehető okát.

(3) A jegyzőkönyvet a halottszemlén részt vevő valamennyi személy aláírja.

(4) A jegyzőkönyvhöz csatolni kell a helyszínről, valamint a holttestről készült fényképfelvételeket, illetőleg vázrajzokat, valamint a tárgyi bizonyítékokat (eszközök, ruharészek stb.).

(5) Ha az orvos a helyszínt megszemléli [21. § (3) bekezdés], erről külön jegyzőkönyvet kell készíteni. Az előző bekezdésekben foglaltak erre a jegyzőkönyvre is megfelelően irányadók.

23. §

Ha az eljáró hatóság a bűntett alapos gyanúja esetében helyszíni szemlét foganatosít, az ennek keretében végzett halottszemlére a 19-22. § rendelkezései irányadók.

2. Boncolás

24. §

(1) Rendkívüli módon bekövetkezett halál esetében - ha az nem esik a (2) bekezdés alá - a nyomozó hatóság a holttest rendőrségi boncolását rendeli el. Két orvos működik közre

a) altatás, érzéstelenítés, műtét vagy vérátömlesztés közben, illetőleg azokkal összefüggésben, valamint

b) üzemi baleset folytán bekövetkezett halál esetében.

(2) Bűntett alapos gyanúja esetében a nyomozó hatóság bírósági boncolást rendel el.

(3) Ha a kórházi vagy a rendőrségi boncolás megkezdése után a bonclelet vagy egyéb szakvizsgálati adatok alapján bűntett alapos gyanúja merül fel, a boncolást azonnal félbe kell szakítani és erről a bírósági boncolás elrendelése céljából nyomban értesíteni kell a nyomozó hatóságot.

25. §

(1) A rendőrségi boncolásnál igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel rendelkező szakorvost, ilyen orvos hiányában rendőrorvost vagy az igazságügyi orvostani intézet orvosát kell alkalmazni.

(2) Ha a boncolást két orvosszakértő végzi [24. § (1) bek.], legalább az egyiknek igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel kell rendelkeznie.

26. §

(1) A bírósági boncolást két - állandó vagy kijelölt - igazságügyi orvosszakértő végzi. Közülük legalább az egyiknek igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel kell rendelkeznie.

(2) Budapesten a bírósági boncolásban részt vevő orvosszakértők egyike az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda állandó szakértője, akadályoztatása esetén kijelölt igazságügyi orvosszakértő, a másik orvosszakértő a Budapesti Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének orvosszakértője, akadályoztatása esetén kijelölt igazságügyi orvosszakértő.

27. §

A boncolásban nem vehet részt, de - ha a nyomozás érdekeit nem veszélyezteti - azon jelen lehet az az orvos, aki a meghalt személyt a halált megelőző időszakban gyógykezelte. A felvilágosítás adására a 20. § irányadó.

28. §

(1) Az ismeretlen halottról a boncolás megkezdése előtt eredeti állapotban, majd az arc helyreállítása után fényképet kell készíteni.

(2) Ha a boncolással kapcsolatban laboratóriumi (vegyészeti, bakteriológiai, kórszövettani, véralkohol stb.) vagy kriminalisztikai jellegű szakértői vizsgálatra van szükség, annak foganatosítása végett a megfelelő állami szervet (Vr. 16-17. §) a boncolást végző orvosszakértő közvetlenül keresi meg. Az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda, illetőleg az igazságügyi orvostani intézet a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése iránt saját hatáskörében intézkedik.

(3) A laboratóriumi vizsgálat céljából szükséges anyagok (testváladékok, vér stb.) vételéről és annak a vizsgálatot végző szervhez való továbbításáról a boncolást végző orvos saját hatáskörében gondoskodik.

29. §

(1) A holttesten talált minden sérülésről meg kell állapítani, hogy feltehetően milyen módon (eszköz és behatás, távolság, irány stb.), továbbá mennyi idővel a halál beállta előtt vagy után keletkezett, s hogy feltehetően a meghalt személy vagy más ejtette-e.

(2) A holttesten talált sérülés esetén véleményt kell nyilvánítani arra, hogy a halált

a) közvetlenül a sérülés okozta-e;

b) a sérülés a meghalt személy szervezetének egyéni sajátosságával összefüggésben okozta-e;

c) olyan ok idézte-e elő, amely a sérülésből keletkezett, továbbá hogy a sérülés a halált előidéző ok elmaradása esetén mennyi idő alatt gyógyult volna;

d) olyan ok idézte-e elő, amely a sérülés nélkül is abban az időben vagy röviddel utóbb szintén halált eredményezett volna és a sérülés a halált előidéző ok elmaradása esetén mennyi idő alatt gyógyult volna;

e) idejekorán érkező szakszerű segítség elháríthatta volna-e.

(3) Több sérülés esetén külön kell véleményt nyilvánítani az egyes sérülések keletkezéséről, valamint arról, hogy a sérülések közül melyik vagy melyeknek összhatása idézte elő a halált, továbbá hogy az egyes sérülések mennyi idő alatt gyógyultak volna.

(4) Közlekedési baleset (64. §) esetében a véleménynek a lehetőséghez képest arra is ki kell térnie, hogy a sértett a sérüléseket milyen sorrendben szenvedte el és ebből a baleset lefolyására milyen következtetések vonhatók.

(5) Lövési sérüléseknél meg kell állapítani a ki- és bemeneteli nyílások helyét, továbbá a fegyver fajtáját (sörétes, golyós), valamint lehetőleg azt is, hogy a lövés milyen öbnagyságú fegyverből történt.

30. §

(1) Minden esetben véleményt kell nyilvánítani arról, hogy az elhalt alkoholtól befolyásolt állapotban volt-e. Alkoholos befolyásoltság gyanúja esetén meg kell vizsgálni a vér alkoholtartalmát.

(2) Ha a boncolás során a halál oka vagy a sérülés keletkezésének ideje nem állapítható meg, Szövettani vizsgálatot kell végezni. Szövettani vizsgálat szükséges különösen újszülött (koraszülött) rendkívüli halála, valamint áramütés által okozott rendkívüli halál esetében.

(3) Annak megállapítása végett, hogy a halált vízbefúlás okozta-e, a diatoma (kovamoszat) vizsgálatot kell végrehajtani.

(4) Világító- és füstgázmérgezés gyanúja esetében el kell végezni a vér szénmonoxid vizsgálatát.

(5) Ha boncolás esetében gombamérgezés gyanúja merül fel, a vizsgálati anyagot a gombarészek kiválogatása és az ásványi eredetű mérgezés lehetőségének kizárása végett az Országos Bírósági Vegyészeti Intézethez kell beküldeni.

(6) Ha a boncolás, vagy a nyomozás egyéb adatai ezt indokolják, a holttestből vérmintát kell venni az esetleg utóbb szükségessé váló vizsgálatok (vércsoportvizsgálat, véralkoholvizsgálat stb.) céljára.

(7) Kábítószertől befolyásolt állapot gyanúja esetén el kell végeztetni a szükséges laboratóriumi vizsgálatot.

31. §

Újszülött (koraszülött) rendkívüli halálával kapcsolatban véleményt kell nyilvánítani az újszülött (koraszülött) érettségéről, életképességéről, halálának okáról, a rajta talált esetleges sérülések eredetéről, valamint a halál bekövetkezésének valószínű időpontjáról.

32. §

(1) A boncolásról a boncolás tartama alatt folyamatosan jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a boncolás helyét és időpontját, a boncolásban részt vett személyek, továbbá az eljáró hatósági személyek nevét és munkahelyét, valamint a boncolás minden lényeges mozzanatát és valamennyi észleletét. Így különösen magában kell foglalnia

a) a halottra vonatkozó adatokat,

b) a külvizsgálat eredményét (a holttest és a ruházat leírása stb.),

c) a külsérelmi nyomok leírását,

d) az észlelt elváltozások (kóros állapotok) pontos megjelölését,

e) a további vizsgálat végett, illetőleg orvosi célokra a holttestből eltávolított hullarészek és egyéb vizsgálati anyagok pontos megjelölését, valamint annak feltüntetését, hogy a hullarészeket, illetőleg a vizsgálati anyagot hova (mely intézetbe stb.) továbbították.

(2) A jegyzőkönyvet a boncolást végző orvos (orvosok) és a jegyzőkönyvvezető írják alá.

33. §

(1) A boncolás eredményéről írásbeli szakértői véleményt kell készíteni. Ebben ki kell térni a halál körülményeire és okára, valamint az orvosi szakismereteket igénylő egyéb kérdésekre. Ha az orvos a véleményt külön íven szövegezi, azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. A véleményt a boncoló orvos írja alá. Több orvos által végzett boncolás esetében a véleményt mindegyik orvos aláírja. Véleményeltérés esetén az egyes véleményeket külön-külön kell megszövegezni és aláírni. Ha a boncolás befejezésekor a vélemény nyilvánítása egyes vizsgálatok hiánya miatt akadályba ütköznék, ennek feltüntetésével előzetes véleményt kell közölni.

(2) A holttesten talált sérülések helyének, alakjának és nagyságának pontosabb rögzítése érdekében a holttestről és egyes sérülésekről fényképet, továbbá vázlatos rajzot kell készíteni, amelyen a sérüléseket (azok nagyságát, szélességét stb.) pontosan meg kell jelölni.

(3) A jegyzőkönyvhöz csatolni kell a megőrzött bűnjeleket (lövedék, repeszdarab, idegen test stb.), valamint ruharészeket.

3. Temetés (hamvasztás). Kihantolás

34. §

(1) Rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén a holttest eltemetéséhez, illetőleg elhamvasztásához a rendőrség engedélye szükséges.

(2) Temetésre, illetőleg elhamvasztásra engedély csak a boncolás megtörténte után adható. Bűntett alapos gyanúja eseten az elhamvasztás nem engedélyezhető.

35. §

(1) Ha a bűntett alapos gyanúja a holttest eltemetése után merült fel és a boncolástól - előzetes szakértői vélemény szerint - még eredmény várható, a nyomozó hatóság elrendeli a holttest kihantolását és a bírósági boncolást.

(2) A kihantolást a nyomozó hatóság képviselőjének jelenlétében és igazságügyi orvosszakértő alkalmazásával kell végezni. Ha a kihantolást a bírósági boncolás a helyszínen közvetlenül követi, a boncolást végző orvosszakértőknek már a kihantolásnál jelen kell lenniük. Egyebekben a kihantolás általános szabályait kell alkalmazni.

(3) A kihantolási eljárás lényeges mozzanatait, valamint az eljárás valamennyi észleletét jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyvet az orvosszakértő és a nyomozó hatóság részéről megjelent személy aláírja.

(4) Kihantolásnak és orvosszakértő alkalmazásának helye lehet a rendőrség államigazgatási jogkörében hozott határozata alapján is (pl. személyazonosítás céljából).

4. Szakértői vizsgálat magzatelhajtás esetében

36. §

(1) Magzatelhajtás bűntettének gyanúja esetében a szakértői vizsgálatnak ki kell terjednie annak megállapítására, hogy fennállott-e a terhesség és milyen időtartamú volt. Ennek érdekében - ha attól eredmény várható - el kell rendelni a megfelelő laboratóriumi vizsgálatok (terhességi reakció stb.) elvégzését.

(2) A szakértőnek véleményt kell nyilvánítani arra, hogy a terhesség miképpen szakadt meg (a magzatelhajtást milyen módon követték el) és a használt szerek, illetőleg eszközök alkalmasak voltak-e a terhesség megszakítására.

(3) A szakértői véleménynek ki kell terjednie arra is, hogy a terhesség megszakítása, illetőleg az ennek érdekében alkalmazott szerek és eszközök használata a magzat elhajtásán túlmenően milyen sérülésekkel, illetőleg egyéb következményekkel járt vagy járhatott.

5. Szakértői vizsgálat testi sértés esetén

37. §

(1) Testi sértés esetében a sérülés helyének, természetének és keletkezése okának, valamint módjának megállapítására a 29. §-t kell megfelelően alkalmazni. Különösen meg kell állapítani a gyógytartamot, továbbá hogy a sérülés maradandó testi fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást idézett-e elő, végül véleményt kell nyilvánítani az ügy szempontjából lényeges valamennyi olyan kérdésben, amelyben orvosi szakismeretekre van szükség.

(2) Mellőzhető a szakértő kirendelése, ha a testi sértésre vonatkozóan állandó vagy kijelölt igazságügyi orvosszakértő, az állami egészségügyi szolgálat orvosa, rendőrorvos vagy a fegyveres testületek egészségügyi szolgálatának orvosa által kiállított orvosi látlelet és vélemény áll rendelkezésre, az az eljárás adataival nem ellentétes és azt egyik fél, illetőleg az ügyész sem kifogásolja.

6. Vérvizsgálat

a) Vércsoportvizsgálat

38. §

(1) A vércsoportvizsgálatra (vérsavó vizsgálatra), valamint a vérvétel foganatosítására irányuló megkeresésben közölni kell azoknak a személyi adatait (név, születési hely és idő, foglalkozás, pontos lakcím, anyja neve, személyi igazolvány száma), akiktől a vérvétel szükséges; ezeken az adatokon felül közölni kell annak a törvényes képviselőnek a nevét, foglalkozását és pontos lakáscímét, aki a tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermeket a vérvétel céljából előállítani köteles.

(2) A vérvételt általában a megkeresett igazságügyi orvostani intézetben kell foganatosítani. A vérvétellel a megkeresett intézet indokolt esetben - az adatok közlésével - más intézetet (kórházat vagy rendelőintézetet) is megbízhat.

(3) Az intézet, illetőleg az általa megbízott orvos azokat, akiktől vért kell venni, felhívja, hogy a vérvétel céljából meghatározott helyen és időben a jogszabályban megszabott következmények terhe alatt jelenjenek meg, a személyi igazolványukat, illetőleg személyazonosságuk igazolására alkalmas okirataikat, továbbá lehetőleg egy fényképüket is hozzák magukkal. A tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermek előállítására a megkeresésben megnevezett törvényes képviselőt kell felhívni.

(4) Minden személy vérvételéről az intézet által rendelkezésre bocsátott űrlapon külön jegyzőkönyvet kell készíteni. A vérvétel előtt - különösen, ha a felek, illetőleg képviselőik nincsenek jelen - gondosan meg kell állapítani annak a személyazonosságát, akitől a vérvétel történik. Az erre vonatkozó adatokat (személyi igazolvány sorozat- és sorszáma stb.) és azt, hogy a vérvételnél a felek részéről ki volt jelen, a vérvételről készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. Ha az, akitől a vérvétel történt, fényképét rendelkezésre bocsátja, azon a vért vevő orvos a jegyzőkönyv ügyszámát és annak a nevét, akitől a vérvétel történt, továbbá a vérvétel helyét és idejét feljegyzi, azután a feljegyzést aláírja és a fényképet a jegyzőkönyvhöz csatolja.

39. §

A vérvétel helyéről és idejéről értesíteni kell azt a felet, akitől nem vesznek vért és tájékoztatni kell őt arról, hogy a vérvétel alkalmával személyesen vagy képviselője útján megjelenhet.

b) Véralkohol vizsgálat

40. §

(1) A véralkohol vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vizsgálat alá vont személy a cselekmény elkövetését megelőzően, illetőleg más meghatározott időpontban fogyasztott-e alkoholt, s ha igen, a cselekmény elkövetésének időpontjában vagy más meghatározott időpontban milyen fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt.

(2) A vizsgálandó vérmintát haladéktalanul, lehetőleg az alkoholfogyasztást követő hat órán belül kell venni. Vérminta vételére kizárólag orvos (asszisztens) jogosult. A vérvételt megelőzően hitelt érdemlő módon (személyi igazolvány stb.) meg kell állapítani az érdekelt személyazonosságát.

(3) A vérvétellel egyidejűleg ki kell tölteni az erre a célra rendszeresített "Vérvételi jegyző-könyv"-et, amelyben fel kell tüntetni

a) a vérvétel helyét, időpontját (óra, perc) és okát,

b) az okot adó cselekmény elkövetésének helyét és időpontját,

c) a személyazonosság megállapítását,

d) a vérvétel melyik testrészből történt,

e) a vizsgált személy hozzávetőleges testsúlyát, az alkoholfogyasztásra utaló klinikai tüneteket és az esetleges sérüléseket,

f) a vizsgálat alá vont személy fogyasztott-e és milyen mértékben alkoholt a cselekmény elkövetésének időpontjában, illetve más meghatározott időpontban.

(4) A (3) bekezdés c), e) és f) pontjára vonatkozó adatok közlése mellett fel kell tüntetni, hogy azok megállapítása milyen alapon történt.

(5) A vérmintát - a "Vérvételi jegyzőkönyv"-vel együtt - haladéktalanul meg kell küldeni laboratóriumi vizsgálatra.

7. A származás megállapításával és a nemi erkölcs elleni bűntettekkel kapcsolatos egyéb orvosszakértői vizsgálat

41. §

(1) Egyéb orvosszakértői vizsgálat (így különösen anthropológiai vizsgálat, nemzőképesség, közösülés-, illetőleg fogamzásképtelenség vizsgálata stb.) szükségessége esetében, a 38. §-ban említett adatokat a megkeresésben csak a szükséghez képest kell közölni.

(2) Különös gondot kell fordítani a vizsgált személy azonosságának megállapítására, illetőleg arra, hogy a vizsgálati anyag a megjelölt személytől származzék. A vizsgálati anyag vételére a vérvételre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A vizsgálat helyéről és idejéről a feleket értesíteni kell, de a vizsgálaton - a vizsgálatot végző (a vizsgálati anyag vételét teljesítő) orvos és az egészségügyi személyzet kivételével - bárki csak a vizsgált személy (törvényes képviselője) beleegyezésével lehet jelen.

8. Elmeállapot vizsgálata

42. §

(1) Ha a büntető eljárás során adatok mutatnak arra, hogy az elkövető a cselekményt elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban követte el, vagy ezt követően lett elmebeteg, elmeállapotát két orvosszakértővel kell megvizsgáltatni: ezek közül az egyiknek állandó vagy kijelölt igazságügyi elmeorvosszakértőnek, a másiknak elmegyógyász szakorvosnak, állandó szakértőnek vagy kijelölt igazságügyi orvosszakértőnek kell lennie.

(2) A szakértőknek a vizsgálat alapján véleményt kell nyilvánítaniuk arról, hogy az elkövető a cselekményt olyan elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban követte-e el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, illetőleg hogy az elkövető elmebetegsége, gyengeelméjűsége vagy tudatzavara olyan fokú volt-e, amely csupán korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A szakértőknek véleményt kell nyilvánítaniuk arról is, hogy az elkövető elmeállapotánál fogva feltehető-e, hogy újabb bűntettet fog elkövetni.

(3) Ha a szakértő véleménye szerint a terhelt elmeállapotának megfigyelése szükséges, őt az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe vagy más gyógyintézeti elmeosztályra kell beutalni (Be 138. §). Ilyen esetben az intézet elmegyógyász szakorvosa a vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet.

43. §

Ha valamely személy elmeállapotának megvizsgálása polgári ügyben válik szükségessé, az elmeállapotot állandó vagy kijelölt igazságügyi elmeorvosszakértővel vagy elmegyógyász szakorvossal kell megvizsgáltatni. Az orvosszakértőnek ilyen esetben arról kell véleményt nyilvánítania, hogy a megvizsgált személynek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt állandó jelleggel teljesen hiányzott-e, illetőleg hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent-e.

III. KRIMINALISZTIKAI JELLEGŰ VIZSGÁLATOK

44. §

(1) Kriminalisztikai jellegű vizsgálatot akkor kell elrendelni, ha a Vr. 17. §-ában megjelölt szakvélemény beszerzése szükséges. Ilyen vizsgálatnak a polgári eljárásban is helye van.

(2) Kriminalisztikai jellegű vizsgálatok egyes részfeladatainak elvégzésére a Belügyminisztérium Országos Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Technikai Osztálya más szakértőt is jogosult igénybe venni. A tévesen hozzá küldött tárgyat (vizsgálati anyagot) - a kirendelő határozattal (megkereséssel) együtt - a megfelelő állami szervhez továbbítja.

1. Írásszakértői vizsgálat

45. §

(1) Írásszakértőt a kirendelő hatóság különösen akkor alkalmaz, ha annak megállapítása szükséges, hogy

a) valamely írott szöveg, kinek a kézírása;

b) a kézírás (aláírás) eredeti-e vagy hamisított:

c) különböző írott szöveg (aláírás) ugyanattól a személytől származik-e;

d) az iratot, illetve egyes részeit megváltoztatták-e:

e) a széttépett (szétvágott) iraton levő szövegrészek korábban egybe tartoztak-e.

(2) Írógéppel készített szöveg esetében az írásszakértői vizsgálat arra is kiterjedhet, hogy

a) az irat milyen rendszerű írógépen készült;

b) meghatározott írógéppel írták-e az iratot;

c) megközelítőleg mikor készítették a géppel írt szöveget.

46. §

(1) Az írásszakértői vizsgálat a tárgyi bizonyítékul szolgáló irat, továbbá a próbaírás vagy az összehasonlítási célra szolgáló (spontán) írásminta (pl. levelek, feljegyzések) egybevetése alapján végezhető el.

(2) A próbaírást általában a kirendelő hatóság - szükség esetében szakértő alkalmazásával - veszi fel. A próbaírás felvétele előtt, meg kell győződni a próbaírásra kötelezett személyazonosságáról (személyi igazolvány vagy más alkalmas okirat alapján). A próbaírást annak készítője aláírja és azt hitelesíteni kell.

(3) A próbaírás tollbamondás útján készül. Ahhoz - a lehetőséghez képest - ugyanolyan írószert és papírt kell alkalmazni, amilyent a tárgyi bizonyítékul szolgáló irat készítésekor használtak. A próbaírás ugyanolyan írásfajtával (folyóírás, nyomtatott írás, nagy vagy kisbetű) készüljön, mint a tárgyi bizonyítékul szolgáló irat szövege.

47. §

(1) A kirendelő hatóság a megvizsgálandó iratokat (próbaírást) változatlan alakban, zárt borítékban küldi meg az írásszakértőnek. A borítékon fel kell tüntetni, hogy a szöveget ki írta.

(2) A kirendelő hatóságnak az írásszakértőt tájékoztatnia kell arról, hogy a megvizsgálandó irat (próbaírás) készítője milyen életkorú, mi az iskolai végzettsége és a foglalkozása, szenvedett-e kézmozgást befolyásoló sérülést vagy betegséget, a szöveget milyen módon (milyen testhelyzetben stb.) írta.

(3) Ha a vizsgálandó szöveg szállításra nem alkalmas, a szövegről készített méretarányos fényképet kell az írásszakértőnek megküldeni.

2. Fegyverek és lőszerek szakértői vizsgálata

48. §

A kirendelő hatóság a fegyverszakértőhöz kérdést tehet fel különösen a lőfegyver, illetve az egyes alkatrészek állapotával, szerkezetével, a lőszerekkel, a lövedékekkel és a lövés távolságával, valamint irányával kapcsolatban, így arra vonatkozóan, hogy

a) a vizsgálandó tárgy fegyvernek, lőszernek vagy azok alkatrészének minősül-e;

b) a fegyver, a lőszer vagy azok alkatrésze üzemképes, illetve használható állapotban van-e;

c) a fegyver alkalmas-e emberi élet kioltására;

d) a lövést a kérdéses fegyverből adták-e le;

e) a tárgyon, illetőleg ruhadarabon levő sérülés lövéstől származik-e. milyen távolságból és irányból adták le a lövést, milyen testhelyzetben lehetett a lövést leadó és a sérülést szenvedő személy;

f) melyik a be-, illetőleg a kimeneti nyílás;

g) a talált lövedéket milyen fajtájú és rendszerű, ugyanazon vagy több fegyverből lőtték-e ki, a talált hüvely melyik, illetőleg milyen lövedékhez tartozott.

49. §

(1) Lőfegyvernek a kilőtt lövedék vagy hüvely alapján történő azonosítása céljából a szakértő rendelkezésére kell bocsátani

a) a talált lövedékeket és hüvelyeket;

b) a lövés leadásánál használt fegyvert;

c) a lefoglalt lőszereket;

d) a sérült tárgyat, illetve annak részét.

(2) Fegyvert, illetve lőszert postán szállítani nem szabad. Szállítás előtt a fegyverből a lőszert el kell távolítani. Töltött állapotban lefoglalt fegyver ürítését csak fegyverszakértő vagy fegyvermester végezheti, az ürítés tényét az eljáró hatóság jegyzőkönyvbe foglalja és az eltávolított lőszert a fegyverrel együtt megküldi a szakértőnek.

50. §

(1) Próbalövést csak fegyverszakértő végezhet.

(2) Több fegyverrel történő próbalövés esetében a kirendelő hatóság felhívhatja a szakértőt, hogy a próbalövéseket a fegyverek tárolási helyén végezze el.

3. Nyomszakértői vizsgálatok

51. §

Nyomszakértői vizsgálat elrendelésére akkor kerül sor, ha különösen láb, fog, eszköz, szerszám vagy közlekedési eszköz által hagyott nyomok értékelésére, illetőleg zár felnyitására vonatkozó szakértői vélemény szükséges.

52. §

(1) A kirendelő hatóságnak a nyomszakértői vizsgálatra meg kell küldenie a nyomot hagyó és a nyomot hordozó tárgyat, ha pedig az nem szállítható, az arról készített öntvényt, és a nyomok méretarányos fényképeit.

(2) Zárakra vonatkozó kérdések eldöntéséhez vizsgálatra meg kell küldeni a zárat, a felnyitáshoz feltehetően használt eszközt, a zár valamennyi rendelkezésre álló kulcsát és a feltört zár észleléskori helyzetéről készített fényképet.

4. Ujj- és tenyérnyomok szakértői vizsgálata

53. §

Ujj-, illetőleg tenyérnyomok szakértői vizsgálata, különösen a következő kérdések tisztázása végett rendelhető el:

a) a talált ujj-, illetve tenyérnyom kitől származik, illetőleg ilyen nyomot találtak-e máshol is;

b) a daktiloszkópiai nyilvántartás alapján megállapítható-e az ismeretlen személy kiléte, vagy a magát hamis iratokkal igazolónak a személyazonossága.

54. §

(1) A kirendelő hatóságnak a szakértői vizsgálatra meg kell küldenie a vizsgált személy ujjnyomat-lapját, továbbá az ujj-, illetve tenyérnyomot hordozó tárgyat. Ha a tárgy megküldése nem lehetséges, az ujj-, illetve tenyérnyomról levonatot, illetőleg fényképfelvételt kell készíteni.

(2) A nyomhordozó tárgyat olyan módon kell csomagolni, hogy az ujj-, illetve tenyérnyom a sérüléstől védve legyen.

5. Biológiai szakértői vizsgálatok

a) Vérfoltok szakértői vizsgálata

55. §

A vérfolt szakértői vizsgálata különösen a következő kérdések tisztázása végett rendelhető el:

a) az adott tárgyon van-e vér;

b) a vér embertől (férfitől, illetőleg nőtől) vagy állattól, illetőleg milyen állatfajtától (szarvasmarha, ló, sertés, kecske, szárnyas) származik;

c) a vérfolt milyen csoporttulajdonságokkal rendelkezik.

56. §

(1) A szállításra alkalmas tárgyon található vérfolt esetében a szakértő részére a tárgyat is meg kell küldeni.

(2) Ha a tárgy szállításra nem alkalmas, a vérfoltból és a tárgy vérfolttól mentes részéből mintát kell venni, és azt kell a szakértőnek megküldeni.

(3) A kirendelő hatóságnak a szakértőt tájékoztatnia kell arról, hogy a vizsgálati anyagot annak megküldéséig milyen körülmények között, hogyan tárolták.

57. §

(1) A vércsoport alapján történő azonosításhoz szükséges vérminta vételére kizárólag orvos (asszisztens) jogosult. Élő személytől történő vérvételt megelőzően minden esetben hitelt érdemlő módon (személyi igazolvány stb.) meg kell állapítani az érdekelt személyazonosságát. Ezt az utóbbi rendelkezést - a lehetőséghez képest - a holttestből történő vérvétel alkalmával is megfelelően alkalmazni kell.

(2) A vizsgálati anyagot tartalmazó küldeményen fel kell tüntetni, hogy a vért kitől és mikor vették.

b) Egyéb biológiai anyagok vizsgálata

58. §

A haj és szőrszál, továbbá az emberi test váladékainak vizsgálata során az azonosítás céljából szükséges anyag vételére az 57. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

IV. VEGYÉSZSZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT

59. §

Vegyészszakértő kirendelésének van helye különösen

a) anyagok vegyi összetételének, illetőleg minőségének megállapítására,

b) annak eldöntésére, hogy a vizsgált anyag megfelel-e valamely meghatározott célra.

60. §

(1) A vizsgálandó tárgyat haladéktalanul, változtatás nélkül - szükség esetében azonban, megfelelően tartósítva - kell a vizsgáló szervhez eljuttatni.

(2) A kirendelő hatóságnak a szakértőt tájékoztatnia kell arról, hogy a vizsgálati anyagot annak megküldéséig milyen körülmények között, hogyan tárolták.

61. §

(1) Mérgezés gyanúja esetében az orvosszakértő, illetőleg a kirendelő hatóság részletesen tájékoztatja a vegyészszakértőt a rendelkezésre álló előzményekről, közli a kórlefolyást, boncolás esetén pedig megküldi a boncolási jegyzőkönyv másolatát.

(2) Mérgezési szakkérdésben adott vegyészeti szakvélemény alapján a kirendelő hatóság orvosszakértőt köteles meghallgatni annak megállapítására, hogy a halált, illetőleg az egészségromlást mérgezés okozta-e.

V. MŰSZAKI SZAKÉRTŐI VIZSGÁLATOK

62. §

Műszaki szakértő kirendelésének akkor van helye, ha különösen tervezési, szerkesztési, kivitelezési vagy technológiai hibák feltárása, üzemzavar felderítése, érték vagy minőség megállapítása, valamint a felmerült kár műszaki okainak meghatározása céljából valamely műszaki szakterületen (pl. építészet, gépészet, kohászat, villamosság, műanyagipar területén) felvetődő kérdés tisztázása szükséges.

63. §

A műszaki szakértőnek véleménye megalkotásánál figyelemmel kell lennie az országos, a szakmai és az üzemi szabványok, valamint a nemzetközi szabvány-ajánlások, továbbá a műszaki előírások által, valamint a technológiai és kezelési utasításokban megállapított szabályokra és a szakmai gyakorlat sajátosságaira.

VI. KÖZLEKEDÉSI SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT

64. §

(1) Közúti, vasúti, vízi, illetőleg légi közlekedés körében szakértelmet igénylő kérdés tisztázására közlekedési, műszaki vagy forgalmi szakértő alkalmazásának van helye, különösen, ha

a) a közlekedési baleset halálos kimenetelű volt, súlyos sérülést okozott, vagy több személy sérülésével járt, illetőleg - rendeltetésszerű feladata körében - tömegszállító járművel következett be,

b) annak gyanúja merült fel, hogy a közlekedési baleset bekövetkezésében jármű műszaki hibája hatott közre.

(2) Közlekedési műszaki szakértő alkalmazására kerülhet sor, ha jármű műszaki állapotának, értékének, illetőleg értékcsökkenésének megállapítása céljából műszaki adatok meghatározása szükséges.

65. §

Ha közlekedési baleseti ügyben jogszabály szakvizsgálat lefolytatását írja elő, a kirendelő hatóság meggyőződik annak lefolytatásáról, beszerzi a vizsgálat anyagát és azt a közlekedési szakértő rendelkezésére bocsátja.

66. §

A közlekedési szakértő a vélemény megalkotásához szükséges - pl. a baleseti nyomokra és tárgyakra vonatkozó - vizsgálatok lefolytatása végett, közvetlenül megkeresheti az ilyen szakvélemény adására illetékes szervet, ha a késedelem a vizsgálat eredményét veszélyeztetné. Erről a kirendelő hatóságot egyidejűleg értesíti.

67. §

(1) A közúti közlekedési balesetre vonatkozó szakvéleményben állást kell foglalni a baleset műszaki és forgalmi okaira nézve. A szakértő véleményét szakmai ténymegállapításaira, valamint az esetleg korábban lefolytatott vizsgálat adataira alapítja [13. § (2) bekezdés].

(2) A szakértő a szakmai - így különösen a baleset helyére, közelebbi helyszínére és bekövetkezésének időpontjára, a jármű baleset utáni helyzetére, a balesetnél szerepet játszó távolabbi körzetre vonatkozó - ténymegállapításait, szükség esetében méretarányos helyszínrajzon is feltünteti. A véleményben értékelni kell a baleset szempontjából lényeges körülményeket, így különösen

a) az időjárásra, a környezet megvilágítottságára, az út állapotára és a be-, illetve kiláthatóságra vonatkozó adatokat;

b) a baleset előtti sebességre, a fék- és sodródási nyomokra vonatkozó adatokat, valamint a fékezésnél szerepet játszó tényezőket;

c) a jármű állapotát, az esetleges műszaki meghibásodás eredetét, jellegét és a baleset bekövetkezésében való közrehatásának mértékét, a járműnek a balesetből eredő sérüléseit és a sérülések keletkezésének módját.

(3) A baleset helyszínéről és a járműről, továbbá annak a balesetnél közreható részeiről lehetőleg fényképfelvételt kell készíteni, és azt a méretek feltüntetésével a véleményhez kell csatolni.

(4) Az (1)-(3) bekezdések rendelkezéseit egyéb közlekedési baleset ügyében adott szakvéleményre is értelemszerűen alkalmazni kell.

68. §

Gépjármű értékének megállapítása ügyében adott szakvéleménynek tartalmaznia kell a jármű gyártmányára, gyártásának idejére, a jármű állapotára (pl. nagyjavítások, megtett kilométerek száma, az elszenvedett közlekedési balesetek) vonatkozó megállapításokat.

VII. MUNKAVÉDELMI SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT

69. §

(1) Munkavédelmi szakértő alkalmazásának van helye, ha az üzemi baleset bekövetkezésével kapcsolatban műszaki kérdés vagy balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok, munkavédelmi rendelkezések, a gyakorlatban kialakult foglalkozási szabályok alkalmazásának megszegésével összefüggő munkavédelmi kérdés tisztázása szükséges.

(2) Különösen indokolt elsősorban műszaki kérdésekben jártas munkavédelmi szakértő kirendelése, ha az üzemi baleset

a) halálos kimenetelű volt, életveszélyes sérüléssel vagy több személy súlyos sérülésével járt,

b) csonkulásos sérülést (végtag teljes vagy részleges elvesztését), érzékszerv elvesztését, illetőleg feltűnő eltorzulást, bénulást vagy elmezavart okozott.

70. §

A kirendelő hatóság a 3. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően gondoskodik arról, hogy a szakértő rendelkezésére álljanak a balesetet megelőzően tartott olyan munkavédelmi szemlék jegyzőkönyvei, melyeknek megállapításai a balesettel összefüggésben állanak.

71. §

(1) Üzemi baleseti ügyben adott szakvéleményben - lehetőleg a baleset időpontjának megfelelő állapotban - pontos, méretarányos helyszínrajzon fel kell tüntetni a baleset színhelyét, a balesetnél szerepet játszó gépek, berendezések leírását, helyzetét. A baleset helyszínéről fényképfelvételeket is kell készíteni.

(2) A szakértői véleményben a balesetért való felelősség megállapításához szükséges tények és adatok megjelölése mellett ki kell térni arra is, hogy mennyiben tettek eleget a munkavédelemmel kapcsolatos feladataiknak azok a személyek, akik a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok, munkavédelmi rendelkezések és a foglalkozás gyakorlatban kialakult szabályainak megtartásáért szervezetszerűen felelősek, illetőleg közvetlenül közrehatottak a baleset bekövetkezésében.

(3) A szakértői véleményben - amennyiben a felelősség megállapítása szempontjából jelentős - állást kell foglalni abban a kérdésben is, hogy a vállalat (üzem) szervezeti felépítésével vagy üzemviteli gyakorlatával kapcsolatos hiányosság közrehatott-e az üzemi baleset bekövetkezésében.

(4) A szakvéleményben fel kell tüntetni a balesetet megelőzően tartott munkavédelmi szemlék időpontját, a szemlék jegyzőkönyveinek a balesettel összefüggésbe hozható megállapításait, továbbá az egészségvédelmi és balesetelhárítási oktatásra vonatkozó adatokat.

VIII. KÖNYVSZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT

72. §

Könyvszakértő kirendelésének akkor van helye, ha különösen a következő feladatok elvégzése szükséges:

- a számvitel alapján megállapítható leltár- és pénzhiányok, továbbá egyéb károk felmérése;

- a gazdálkodási és elszámolási folyamatok (pl. költségelemzés, megtakarítási és önköltségszámítás) megvizsgálása, a vonatkozó rendelkezések és előírások megtartásának ellenőrzése, illetőleg ezek elmulasztásának feltárása;

- és ezzel összefüggésben a gazdálkodási, elszámolási, szervezeti és működési, illetőleg ügyviteli előírások, vagy egyéb rendelkezések alapján annak megállapítása szükséges, hogy meghatározott gazdasági tevékenység (pl. utalványozás, ellenőrzés) kinek a munkaköri feladata.

73. §

(1) A könyvszakértő a kirendelő hatóság távollétében végzett vizsgálata során a jelen levő személyekhez - a 10. § (2) bekezdésében említetteken túlmenően - a gazdálkodási és elszámolási folyamatokkal összefüggésben is tehet fel kérdéseket.

(2) Ha a könyvszakértő helyszíni vizsgálatára kerül sor, szükség esetén a kirendelő hatóság a kirendelő határozat meghozatalával egyidejűleg felhívhatja a vizsgált szerv vezetőjét (főkönyvelőjét), hogy biztosítsa a vizsgálat zavartalan lefolytatásának előfeltételeit.

(3) A tárgyi bizonyítékul szolgáló okiratokat (bizonylatokat) - a kirendelő határozathoz képest - eredetben, illetőleg hitelesített másolatban kell a könyvszakértői véleményhez csatolni.

74. §

A könyvszakértő a kirendelő hatóság által meghatározott kereteken túlmenő vizsgálat lefolytatásának elrendelését kezdeményezheti; az erre irányuló javaslatában meg kell jelölnie, hogy a vizsgálat kiterjesztésével milyen célt kíván elérni. A javaslatban arra is utalni kell, hogy a vizsgálat kiterjesztése mennyiben érinti a vizsgált szerv működését.

IX. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

75. §

Devizagazdálkodást sértő bűntett miatt indított eljárásban a nyomozó hatóság már a nyomozá3 során beszerzi a Magyar Nemzeti Bank Jogi Főosztályának szakértői véleményét, kivéve ha az ügy csekély jelentőségű és a tényállás egyszerű.

76. §

E rendelet rendelkezéseit a katonai büntető eljárás körében is megfelelően alkalmazni kell.

77. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell. Egyidejűleg a 8/1954. (IX. 1.) IM számú rendelet még hatályban levő 12-16. és 21-22. §-a, valamint a 4/1955. (XI. 1.) I M számú rendelet még hatályban levő 1-3. és 7. §-a hatályukat vesztik.

Dr. Markója Imre s. k.,

igazságügyminiszterhelyettes