BH 1995.10.566 A Ptk.-nak a szerződés teljesítésére vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók a szabadalmi licenciaszerződések elbírálása során is [Ptk. 277. § (1) bek., 1969. évi II. tv. (Szt.) 17. §].

A felperesek a jogosultjai az "Eljárás gyógynövény alapú kozmetikum és psoriasis elleni készítmény előállítására" című (I.), valamint a "Gyógynövény alapú kozmetikum és eljárás psoriasis elleni készítmény előállítására" című (II.) szabadalmaknak.

Az I. jelű szabadalom bejelentését követően, de a szabadalmi oltalom elnyerését megelőzően, 1988 márciusában a felperesek és az I. r. alperes hasznosítási szerződést kötöttek. Az I. r. alperes a hasznosítási jog megszerzéséért 100 000 forint egy összegű díj, valamint a találmány alapján gyártott termék termelői árának 6, illetve 3%-át vállalta a felperesek részére megfizetni. A hasznosítási engedély harmadik személy részére való átruházása esetén az I. r. alperes a licenciadíj 40%-át vállalta a felperesek részére megfizetni.

1990. december 6-án a felperesek, valamint a II. r. alperes hasznosítási szerződést kötöttek az akkor még szabadalmi bejelentés alatt álló, később oltalmat nyert II. jelű szabadalomra. A szerződés alapján a II. r. alperes 300 000 forint egy összegű, továbbá a hasznosítási szerződés alapján gyártott termék árbevételének 6%-ában meghatározott licenciadíj megfizetésére vállalt kötelezettséget.

A felperesek a keresetükben az alpereseket egyetemlegesen 615 977 forint és kamatai, a II. r. alperest pedig külön 81 228 forint és kamatai megfizetésére kérték kötelezni. Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló keresetüket arra alapították, hogy az I. r. alperessel megkötött szerződés hatálya alatt a II. r. alperes gyártott 50 000 tubus gyógyhatású készítményt, amellyel kapcsolatban a II. r. alperest az I. r. alperessel szemben elszámolási kötelezettség terhelte, a felperesek részére pedig az alperesek licenciadíjat tartoztak fizetni. A kizárólag a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmüket pedig a felperesek a II. alperessel kötött szerződésre alapították.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperesekkel megkötött hasznosítási szerződés a II. r. alperes részére gyártásra vonatkozó megbízást nem adott és a II. r. alperes vele nem is számolt el, ezért az I. jelű szerződés alapján a felperesekkel szemben nem tartozik helytállni.

A II. r. alperes a perben beszerzett szakértői vélemény alapján arra hivatkozott, hogy a felperesekkel kötött szerződés alapján a fizetési kötelezettségét teljesítette. A felperesek és az I. r. alperes között fennálló szerződéses kapcsolattal összefüggő kereseti kérelemmel szemben pedig azzal érvelt, hogy a kérdéses 50 000 darab gyógyhatású kozmetikum gyártását nem az I. jelű, hanem a II. jelű szabadalom alapján végezte. A felperesek és az I. r. alperes közötti szerződéses jogviszony ugyanakkor az I. jelű szabadalomra vonatkozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest 615 977 forint és ennek 1991. március 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint 40 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A felpereseknek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét ugyanakkor elutasította.

Az elsőfokú bíróság az ítéletét arra alapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes között fennállott szerződéses kapcsolat alapján az I. r. alperes nem mentesülhetett a licenciadíj-fizetési kötelezettség alól azon a címen, hogy a kérdéses termék gyártását nem saját gazdasági tevékenysége keretében, hanem más gazdálkodó szervezet igénybevételével valósította meg. A felperesek szabadalma a II. r. alperesnél megvalósításra került, ebből következik, hogy a felpereseket licenciadíj illeti meg, amelyért az I. r. alperes tartozik helytállni. Az a körülmény, hogy a gyártás alapján a II. r. alperes az I. r. alperessel nem számolt el, nem mentesíti az I. r. alperest a felperesekkel szemben való helytállási kötelezettség alól. Miután a II. r. alperes 50 000 darab terméket a felperesek szabadalma alapján legyártott, ennek alapján az I. r. alperes a felpereseket díjazni tartozik. A II. r. alperes azonban ennek az 50 000 darabnak a legyártásával kapcsolatban nem állt szerződéses jogviszonyban a felperesekkel, ezért a II. r. alperes egyetemleges marasztalására irányuló kereset nem volt alapos. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet ugyanakkor az elsőfokú bíróság alaptalannak találta, mert a szakértői vélemény igazolta, hogy a felperesek és a II. r. alperes között fennállott szerződéses kapcsolatból a II. r. alperesre háruló fizetési kötelezettséget a II. r. alperes teljesítette.