A Kúria Bfv.666/2015/9. számú precedensképes határozata közúti veszélyeztetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 242. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §] Bírók: Feleky István, Molnár Gábor Miklós, Németh Zoltán

A határozat elvi tartalma:

I. A közúti veszélyeztetés bűntette valósul meg, ha a közúti jármű vezetője bosszúból, ráijesztési szándékkal a gépkocsi oldalsó részével közvetlenül a sértettnek hajt és hozzászorítja a lábait az utcán parkoló másik járműhöz.

II. A rendbírságot kiszabó jogerős végzés felülvizsgálati eljárásban nem támadható, mert nem ügydöntő határozat.

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Járásbíróság B.173/2001/2., Tatabányai Törvényszék Bf.488/2001/6., Komáromi Járásbíróság B.4/2005/76., Tatabányai Törvényszék Bf.644/2006/15., Tatabányai Járásbíróság B.599/2007/25., Tatabányai Törvényszék Bf.316/2009/12., Komáromi Járásbíróság B.106/2012/15., Tatabányai Törvényszék Bf.177/2013/44., *Kúria Bfv.666/2015/9.* (BH 2016.7.163)

***********

KÚRIA

Bfv.II.666/2015/9.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év november hó 30. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A közúti veszélyeztetés bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Komáromi Járásbíróság 1.B.106/2012/15. számú és a Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.177/2013/44. számú ítéleteit I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I.

A Komáromi Járásbíróság a 2013. február 19. napján kihirdetett ítéletében I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. törvény (Btk.) 186. § (1) bekezdés], ittas járművezetés vétségében [Btk. 188. § (1) bekezdés], 2 rendbeli hamis tanúzásra felhívás bűntettében [Btk. 242. § (1) bekezdés].

Ezért őt halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Elrendelte a Tatabányai Városi Bíróság 1.B.599/2007/25. számú és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Bf.316/2009/12. számú határozataival kiszabott 8 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

Megszüntette a Komáromi Városi Bíróság 1.B.4/2015/76. számú és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.644/2006/15. számú ítéleteivel kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésből, valamint a Tatabányai Városi Bíróság 6.B.173/2001/2. számú és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 3.Bf.488/2001/6. számú ítéleteivel kiszabott 8 hónap szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot.

Megállapította, hogy az I. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Beszámítani rendelte a szabadságvesztés büntetésbe az előzetes fogva tartásban töltött időt, illetőleg a járművezetéstől eltiltás tartamába az I. rendű terhelt járművezetői engedélyének elvétele óta eltelt időt. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről is.

A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Tatabányai Törvényszék a 2014. október 3. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 2.Bf.177/2013/44. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terheltet érintően akként változtatta meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 2 év 2 hónapra mérsékelte. Mellőzte a Komáromi Városi Bíróság 1.B.4/2005/76. számú és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.644/2006/15. számú ítéletével kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztésből, továbbá a Tatabányai Városi Bíróság 6.B.173/2001/2. számú és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 3.Bf.488/2001/6. számú ítéleteivel kiszabott 8 hónap szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetéséről szóló rendelkezést.

II.

Az I. rendű terhelt védője a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján. Indítványában előadta, hogy a Komáromi Járásbíróság a Be. 287. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabályt tévesen értelmezve rendelte el az eljárásnak az iratok felolvasásával történő megismétlését, amely miatt sérült a közvetlenség elve. Ehhez járult az, hogy az ügyészi vádmódosítás következtében a hamis tanúzásra felhívás érintettjeit sem a nyomozás során, sem a korábbi eljárásban nem hallgatták meg, amelynek eredményeként a bíróság bizonyítás felvétele nélkül hozott elmarasztaló határozatot.

A közúti veszélyeztetés tekintetében hiányzik a közvetlen veszély, mint tényállási elem. A helyszínen ugyanis volt gyalogos közlekedésre alkalmas járda, ezért a sértett a KRESZ 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést megszegve közlekedett az úttesten. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a veszélyhelyzetet a gyalogos idézte elő. E speciális közlekedési szabály megszegése pedig megelőzi a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában rögzített generális szabályt.

Sérelmezte továbbá a védő a vele szemben rendbírságot kiszabó első- és másodfokú végzést arra hivatkozással, hogy a bíróságok olyan ügyben bírságolták meg azért, mert a tárgyalásról engedély nélkül eltávozott, amelyben a védő részvétele nem volt kötelező.

Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a marasztaló jogerős ügydöntő határozatot változtassa meg. Az I. rendű terheltet az ellene közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel. A fennmaradó egyéb bűncselekmények tekintetében az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Egyúttal állapítsa meg, hogy a rendbírság kiszabása törvénysértő.

A Legfőbb Ügyészség a BF.775/2015. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát az eljárásjogi szabálysértésre hivatkozó részében a törvényben kizártnak tartotta, mivel a sérelmezett eljárási szabálysértés nem tartozik a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott körbe. Ugyancsak törvényben kizárt az indítvány a védővel szemben rendbírságot kiszabó végzések sérelmezése körében, mivel e határozatok nem ügydöntő határozatok, s ezért nem esnek a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében szabályozott körbe. Kifejtette továbbá, hogy tényállásban szereplő azon megállapítás, mely szerint a járművezető a sértettnek bosszúból, ijesztési szándékkal hajtott neki, a tényálláshoz kötöttség folytán ugyancsak nem támadható a felülvizsgálati eljárásban.

A Legfőbb Ügyészség szerint a közúti veszélyeztetés bűntettében az eljárt bíróságok helyesen állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét, ezért e körben a felülvizsgálati indítvány alaptalan. Az első- és a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően az I. rendű terhelt valójában a KRESZ 35. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 34. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezéseket szegte meg. A kikerülés objektív lehetősége az I. rendű terhelt számára az irányadó tényállásban foglaltak szerint adott volt. A megjelölt szabályokat egyenes szándékkal, azért szegte meg, hogy a sértett életét, illetőleg testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. Az I. rendű terhelt magatartása és a közvetlen veszély közötti okozati összefüggés ezáltal egyértelműen kimutatható.