BH 2016.7.163 I. A közúti veszélyeztetés bűntettét valósítja meg az a gépjárművezető, aki ijesztési szándékkal nekihajt az út jobb szélén parkírozó jármű mellett álló - akadálytalanul kikerülhető - gyalogosnak, s azt nekiszorítja az álló jármű oldalának, s ezáltal a sértett testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki [1978. évi IV. tv. 186. § (1) bek.].

II. A közlekedési bűncselekmények megítélésekor az képezi elsődleges vizsgálat tárgyát, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, s csak az ilyen konkrét szabályszegés hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott általános, balesetelhárítási kötelezettség megsértésén alapuló megállapítására [6/1998. BJE].

III. Felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tényállása az irányadó. E tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetleges nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében [Be. 257. § (1) bek., 258. § (3) bek. c) pont, 423. § (1) bek.].

IV. A védővel szemben rendbírságot kiszabó végzés nem ügydöntő határozat, ezért nem képezheti felülvizsgálat tárgyát [Be. 257. § (1) bek. 416. § (1) bek.].

Pertörténet:

Tatabányai Járásbíróság B.173/2001/2., Tatabányai Törvényszék Bf.488/2001/6., Komáromi Járásbíróság B.4/2005/76., Tatabányai Törvényszék Bf.644/2006/15., Tatabányai Járásbíróság B.599/2007/25., Tatabányai Törvényszék Bf.316/2009/12., Komáromi Járásbíróság B.106/2012/15., Tatabányai Törvényszék Bf.177/2013/44., Kúria Bfv.666/2015/9. (*BH 2016.7.163*)

***********

[1] A járásbíróság a 2013. február 19. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek.], ittas járművezetés vétségében [korábbi Btk. 188. § (1) bek.], 2 rendbeli hamis tanúzásra felhívás bűntettében [korábbi Btk. 242. § (1) bek.].

[2] Ezért őt halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

[3] Elrendelte a T. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság határozataival kiszabott 8 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

[4] Megszüntette a K. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéleteivel kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetésből, valamint a T. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéleteivel kiszabott 8 hónap szabadságvesztés-büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot.

[5] Megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Beszámítani rendelte a szabadságvesztés-büntetésbe az előzetes fogva tartásban töltött időt, illetőleg a járművezetéstől eltiltás tartamába az I. r. terhelt járművezetői engedélyének elvétele óta eltelt időt. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről is.

[6] A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2014. október 3. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terheltet érintően akként változtatta meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 2 év 2 hónapra mérsékelte. Mellőzte a K. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéletével kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztésből, továbbá a T. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéleteivel kiszabott 8 hónap szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetéséről szóló rendelkezést.

[7] Az I. r. terhelt védője a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján. Indítványában előadta, hogy a járásbíróság a Be. 287. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabályt tévesen értelmezve rendelte el az eljárásnak az iratok felolvasásával történő megismétlését, amely miatt sérült a közvetlenség elve. Ehhez járult az, hogy az ügyészi vádmódosítás következtében a hamis tanúzásra felhívás érintettjeit sem a nyomozás során, sem a korábbi eljárásban nem hallgatták meg, amelynek eredményeként a bíróság bizonyítás felvétele nélkül hozott elmarasztaló határozatot.

[8] A közúti veszélyeztetés tekintetében hiányzik a közvetlen veszély, mint tényállási elem. A helyszínen ugyanis volt gyalogos közlekedésre alkalmas járda, ezért a sértett a KRESZ 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést megszegve közlekedett az úttesten. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a veszélyhelyzetet a gyalogos idézte elő. E speciális közlekedési szabály megszegése pedig megelőzi a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában rögzített generális szabályt.

[9] Sérelmezte továbbá a védő a vele szemben rendbírságot kiszabó első- és másodfokú végzést arra hivatkozással, hogy a bíróságok olyan ügyben bírságolták meg azért, mert a tárgyalásról engedély nélkül eltávozott, amelyben a védő részvétele nem volt kötelező.

[10] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a marasztaló jogerős ügydöntő határozatot változtassa meg. Az I. r. terheltet az ellene közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel. A fennmaradó egyéb bűncselekmények tekintetében az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Egyúttal állapítsa meg, hogy a rendbírság kiszabása törvénysértő.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát az eljárásjogi szabálysértésre hivatkozó részében a törvényben kizártnak tartotta, mivel a sérelmezett eljárási szabálysértés nem tartozik a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott körbe. Ugyancsak törvényben kizárt az indítvány a védővel szemben rendbírságot kiszabó végzések sérelmezése körében, mivel e határozatok nem ügydöntő határozatok, s ezért nem esnek a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében szabályozott körbe. Kifejtette továbbá, hogy tényállásban szereplő azon megállapítás, mely szerint a járművezető a sértettnek bosszúból, ijesztési szándékkal hajtott neki, a tényálláshoz kötöttség folytán ugyancsak nem támadható a felülvizsgálati eljárásban.

[12] A Legfőbb Ügyészség szerint a közúti veszélyeztetés bűntettében az eljárt bíróságok helyesen állapították meg az I. r. terhelt bűnösségét, ezért e körben a felülvizsgálati indítvány alaptalan. Az első- és a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően az I. r. terhelt valójában a KRESZ 35. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 34. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezéseket szegte meg. A kikerülés objektív lehetősége az I. r. terhelt számára az irányadó tényállásban foglaltak szerint adott volt. A megjelölt szabályokat egyenes szándékkal, azért szegte meg, hogy a sértett életét, illetőleg testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. Az I. r. terhelt magatartása és a közvetlen veszély közötti okozati összefüggés ezáltal egyértelműen kimutatható.

[13] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat - tanácsülésen - az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.