62003CJ0405[1]

A Bíróság (nagytanács) 2005. október 18-i ítélete. Class International BV kontra Colgate-Palmolive Company és társai. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Gerechtshof te 's-Gravenhage - Hollandia. Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - 40/94/EK rendelet -A védjegyoltalom tartalma - Védjegyhasználat gazdasági tevékenység körében - Eredeti termékek behozatala a Közösségbe - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont termékek - Védjegyjogosult felszólalása - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont termékek eladásra felkínálása vagy eladása - Védjegyjogosult felszólalása - Bizonyítási teher. C-405/03. sz. ügy.

C-405/03. sz. ügy

Class International BV

kontra

Colgate-Palmolive Company és társai

(a Gerechtshof te 's-Gravenhage [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - 40/94/EK rendelet - A védjegyoltalom tartalma - Védjegyhasználat gazdasági tevékenység körében - Eredeti termékeknek a Közösségbe való behozatala - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont termékek - Védjegyjogosult fellépése - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont termékek eladásra való felkínálása vagy eladása - Védjegyjogosult fellépése - Bizonyítási teher"

F. G. Jacobs főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. május 26.

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2005. október 18.

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy - Jogszabályok közelítése - Védjegyek - A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése - A védjegyoltalom tartalma - A védjeggyel ellátott termékek behozatalának és kivitelének megtiltására vonatkozó jog - A "behozatal" fogalma - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont eredeti, védjeggyel ellátott és a Közösségben nem a jogosult által vagy annak kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékek beléptetése - A jogosult eltiltásra vonatkozó joga - Kizártság - A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy függővé tegye a szóban forgó áruk vámeljárás alá vonását attól, hogy a Közösségbe történő beléptetésükkor meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként - Kizártság

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) és (2) bekezdés, c) pont; 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) és (3) bekezdés, c) pont)

2. Közösségi védjegy - Jogszabályok közelítése - Védjegyek - A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése - A védjegyoltalom tartalma - A védjeggyel ellátott termékek felkínálásának vagy forgalomba hozatalának megtiltására vonatkozó jog - A "felkínálás" és a "forgalomba hozatal" fogalma - Feltételek - Nem közösségi vámjogi helyzetű és külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vont, védjeggyel ellátott eredeti termékek

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (2) bekezdés, b) pont; 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (3) bekezdés, b) pont)

3. Közösségi védjegy - Jogszabályok közelítése - Védjegyek - A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése - A védjegyoltalom tartalma - A védjeggyel ellátott termékek behozatalának, kivitelének, felkínálásának és forgalomba hozatalának megtiltására vonatkozó jog - Bizonyítási teher

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) és (2) bekezdés, b) és c) pont 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) és (3) bekezdés, b) és c) pont)

1. A védjegyekről szóló 89/104 első tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének c) pontját, valamint a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem léphet fel a külső árutovábbítási eljárás vagy a vámraktározási eljárás során az ezzel a védjeggyel ellátott olyan eredeti termékek Közösségbe való beléptetésével szemben, amelyeket korábban nem ő hozott vagy nem az ő beleegyezésével hoztak forgalomba a Közösségben. A védjegyjogosult nem teheti függővé a szóban forgó áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonását attól, hogy a Közösségbe történő beléptetésükkor - adott esetben adásvételi szerződéssel - meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként.

Ugyanis az említett rendelkezések szerint a "behozatal", amellyel szemben a védjegyjogosult felléphet, amennyiben ez "gazdasági tevékenység körében [történő védjegy]használ[at]" az ugyanezen cikkek (1) bekezdése értelmében feltételezi azt, hogy az árukat a Közösségbe léptetik be az ottani forgalomba hozataluk céljából. A harmadik országból származó termékeknek a Közösségben történő forgalomba hozatala szabad forgalomba bocsátásuktól függ, amely csak az egyik lehetősége annak a gazdasági szereplőnek, aki az árukat a közösségi vámterületre beléptette. Amíg nem választják ezt a lehetőséget, és betartják az áruk vámjogi sorsának - amely nem a szabad forgalomba bocsátás - feltételeit, addig ezen áruknak a Közösség területére történő, csupán fizikai beléptetése nem minősül "behozatalnak" a fenti rendelkezések értelmében.

(vö. 34-35., 43-44., 50. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A védjegyekről szóló 89/104 első irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő, az áru "felkínálása" és "forgalomba hozatala" fogalmába beletartozhat a nem közösségi áru vámjogi helyzetével rendelkező, védjeggyel ellátott eredeti termékek felkínálása, illetve eladása, ha a felkínálás és/vagy az eladás az alatt ment végbe, amíg az áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alatt álltak. A védjegyjogosult felléphet az ilyen áruk felkínálásával vagy eladásával szemben, ha az szükségszerűen kapcsolódik a védjeggyel ellátott áru Közösségben történő forgalomba hozatalához.

(vö. 61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Ha a védjegyjogosult a védjegyekről szóló 89/104 első irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében és a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében megállapított kizárólagos jogának megsértésére hivatkozik - amely jogsértés vonatkozhat a védjeggyel ellátott és a nem közösségi áruk vámjogi helyzetével rendelkező áruk szabad forgalomba bocsátására, vagy a felkínálásukra, illetve eladásukra, ha szükségszerűen kapcsolódik a Közösségben történő forgalomba hozatalukhoz - őt terheli azoknak a körülményeknek a bizonyítása, amelyek alapján gyakorolható az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított eltiltáshoz való jog.

(vö. 70., 75. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. október 18. (*)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - 40/94/EK rendelet - A védjegyoltalom tartalma - Védjegyhasználat gazdasági tevékenység körében - Eredeti termékeknek a Közösségbe való behozatala - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont termékek - Védjegyjogosult fellépése - Külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alá vont termékek eladásra való felkínálása vagy eladása - Védjegyjogosult fellépése - Bizonyítási teher"

A C-405/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Gerechtshof te ‘s-Gravenhage (Hollandia) a Bírósághoz 2003. szeptember 29-én érkezett 2003. augusztus 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Class International BV

és

a Colgate-Palmolive Company,

az Unilever NV,

a SmithKline Beecham plc,

a Beecham Group plc

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas és J. Malenovský tanácselnökök, C. Gulmann (előadó), R. Schintgen, N. Colneric, S. von Bahr, J. N. Cunha Rodrigues, A. Borg Barthet, M. Ilešič és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és 2005. március 15-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Class International BV képviseletében G. van der Wal advocaat,

- a SmithKline Beecham plc és a Beecham Group plc képviseletében A. A. van Wijngaarden advocaat,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. B. Rasmussen, W. Wils és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. május 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1989.2.11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o., a továbbiakban: irányelv) 5. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése b) és c) pontjának, valamint a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o., a továbbiakban: rendelet) 9. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése b) és c) pontjának értelmezésére irányul.

2 A kérelmet a Class International BV (a továbbiakban: Class International) és a SmithKline Beecham plc (a továbbiakban: SmithKline Beecham), illetve a Beecham Group plc (a továbbiakban: Beecham Group) között, az utóbbi két társaság által kezdeményezett, a védjegyükkel ellátott, az Európai Közösségek területén kívülről származó és az áruk tulajdonosa, a Class International által egy rotterdami vámraktárban tárolt áruk lefoglalása tárgyában folyó jogvita keretében nyújtották be.

Közösségi jogi háttér

3 Az irányelvnek "A védjegyoltalom tartalma" címet viselő 5. cikke szerint:

"(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

[...]

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

[...]

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

[...]"

4 A rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének b) és c) pontja ugyanezzel a megfogalmazással határozza meg a közösségi védjegyoltalom tartalmát.

5 Az irányelvnek "A védjegyoltalom kimerülése" címet viselő 7. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben."

6 A rendelet 13. cikkének (1) bekezdése ugyanezzel a megfogalmazással határozza meg a közösségi védjegyoltalom kimerülését.

7 Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-i megállapodás rendelet (HL 1994. L 1., 3. o.) 65. cikkének (2) bekezdése szerint az Európai Gazdasági Térségben (a továbbiakban: EGT) a szellemi, az ipari és a kereskedelmi tulajdonra vonatkozó különös rendelkezéseket és intézkedéseket többek között a megállapodás XVII. melléklete tartalmazza.

8 A melléklet 4. pontjában hivatkozás/utalás történik az irányelvre.

9 Az EGT-megállapodás alkalmazásában ez úgy módosítja az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, hogy a "Közösségben" szó helyett "a Szerződő Felek területén" kifejezés szerepel.

10 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: vámkódex) 91. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi az alábbiakban meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra:

a) nem közösségi áru anélkül, hogy arra behozatali vámok és más terhek, vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;

[...]"

11 A vámkódex 98. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Vámraktározási eljárás során az alábbi árukat lehet vámraktárban tárolni:

a) nem közösségi áruk, anélkül hogy azok behozatali vámok vagy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartoznának;

[...]"

12 A vámkódex 58. cikke szerint:

"Eltérő rendelkezés hiányában, a megállapított feltételek szerint az áru vámjogi sorsa bármely módon rendezhető, tekintet nélkül annak jellegére vagy mennyiségére, vagy a származási, feladási vagy rendeltetési országára.

Az (1) bekezdés nem zárja ki a közerkölcs, a közrend vagy közbiztonság, emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme vagy ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások elrendelését."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 A SmithKline Beecham és a Beecham Group, amelyek a GlaxoSmithKline-csoport Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaságai, egymástól függetlenül jogosultjai az "Aquafresh" védjegyeknek, amelyek közösségi és a Benelux Védjegyhivatalnál lajstromozott védjegyek, különösen fogkrémek vonatkozásában.

14 2002 februárjában a Class International egy szállítótartályt léptetett be Rotterdamon keresztül a Közösség területére, amely a dél-afrikai Kapex International társaságtól vásárolt, Aquafresh védjeggyel ellátott fogkrémeket tartalmazott.

15 Miután a SmithKline Beecham és a Beecham Group (a továbbiakban együtt: Beecham) értesült róla, hogy ezek a fogkrémek hamisítványok lehetnek, 2002. március 5-én kezdeményezték a szállítótartály lefoglalását.

16 Egy 2002 áprilisában végrehajtott vizsgálat eredményeként kiderült, hogy a lefoglalt áruk eredeti termékek, és nem hamisítványok.

17 A Class International kérte a Rechtbank te Rotterdamot, hogy szüntesse meg a lefoglalást és kötelezze a Beecham-et az általa becsült kárának megtérítésére.

18 A 2002. május 24-i végzésben e kérelmek elutasításra kerültek.

19 A Class International a határozat ellen fellebbezett a Gerechtshof te ‘s-Gravenhage előtt.

20 A Gerechtshof előtt arra hivatkozott, hogy a lefoglalt árukat nem léptették be, hanem árutovábbításban voltak.

21 A Gerechtshof szerint nem bizonyított, hogy az áruk Hollandiába történt beléptetésekor vagy lefoglalásukkor lett volna már rájuk vevő. Úgy véli, nem zárható ki az, hogy az első vásárló az EGT-ben rendelkezik székhellyel. Megállapítása szerint az előtte felhozott érvek közül több is érinti azt a kérdést, hogy az eredeti áruknak valamely vámraktárban való időszakos tárolása a T1 vámeljárás alatt, és/vagy ezeknek az áruknak a továbbítása az EGT területén kívüli országokba vajon védjegyhasználatnak minősül-e.

22 Mivel a Gerechtshof te ‘s-Gravenhage úgy ítéli meg, hogy a jogvita megoldásához elengedhetetlen az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése b) és c) pontjának, valamint a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése b) és c) pontjának értelmezése, az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Felléphet-e valamely védjegyjogosult harmadik országból származó, [az irányelv] és/vagy [a rendelet] értelmében védjeggyel ellátott áruknak valamely tagállam (jelen esetben Hollandia/a Benelux-államok) területére a beleegyezése nélkül (közvetlen vagy közvetett módon) történő beléptetésével szemben az alábbiakban leírt szállítás, vagy árutovábbítás, vagy tranzitkereskedelem során?

2) Az irányelv 5. cikke (1) bekezdése első mondatának és (3) bekezdése b) és c) pontjának, valamint a rendelet 9. cikke (1) bekezdése első mondatának és (2) bekezdése b) és c) pontjának együttes olvasatában a "gazdasági tevékenység körében használt [egy megjelölést]" kifejezés magában foglalja-e az ([az irányelv,] [a védjegyekről szóló egységes Benelux törvény] értelmében védjeggyel ellátott) olyan eredeti termékek tárolását az egyik tagállam területén levő vámhivatalban vagy vámraktárban, amelyeket nem a védjegyjogosult hozott be vagy nem a beleegyezésével hoztak be az EGT területére, amelyek az EGT területén kívülről származnak, és amelyek vámjogi értelemben nem közösségi áruk (pl. T1 okmánnyal vagy adminisztratív kísérő okmánnyal rendelkeznek).

3) Az első és a második kérdésre adandó válasz szempontjából van-e jelentősége annak, hogy az említett területre való belépés időpontjában meghatározott-e az áruk végső célállomása, vagy hogy kötöttek-e ezekre az árukra vonatkozóan (adásvételi) szerződést harmadik országból származó vevővel?

4) Az első, a második és a harmadik kérdésre adandó válasz vonatkozásában van-e jelentősége azoknak a kiegészítő körülményeknek, amelyek szerint

a) a kereskedő, aki a szóban forgó áruk tulajdonosa vagy azokról rendelkezni jogosult, és/vagy párhuzamos kereskedelmet folytat, az egyik tagállamban székhellyel rendelkezik;

b) ezeket az árukat az egyik tagállamban székhellyel rendelkező kereskedő kínálja eladásra vagy adja el ebből a tagállamból egy másik, valamely tagállamban letelepedett kereskedőnek, miközben a szállítás helyéről (még) nem állapodtak meg;

c) ezeket az árukat az egyik tagállamban székhellyel rendelkező kereskedő kínálja eladásra vagy adja el ebből a tagállamból egy másik, valamely tagállamban letelepedett kereskedőnek, miközben az így eladásra felkínált vagy eladott áruk szállítási helyéről ugyan megállapodtak, de a végső célállomásról nem, és kifejezetten vagy szerződésben foglalt korlátozással rendelkeznek arról, hogy nem közösségi (tranzit)árukról van szó;

d) ezeket az árukat az egyik tagállamban székhellyel rendelkező kereskedő kínálja fel eladásra vagy adja el egy másik, az EGT-n kívül letelepedett kereskedőnek, miközben a szállítási helyről és/vagy a végső célállomásról vagy megállapodtak, vagy nem;

e) ezeket az árukat az egyik tagállamban székhellyel rendelkező kereskedő kínálja fel eladásra vagy adja el egy másik, az EGK területén kívül letelepedett kereskedőnek, aki a (párhuzamos) kereskedő tudomása vagy alapos gyanúja szerint ezeket az árukat az EGT-n belüli végső fogyasztónak fogja tovább eladni vagy szállítani?

5) A harmadik és a negyedik kérdésben leírt körülmények között úgy kell-e érteni az 1) kérdésben említett rendelkezésekben szereplő "felkínál" szót, hogy az egyaránt vonatkozik a ([az irányelv] és/vagy [a védjegyekről szóló egységes Benelux törvény] értelmében védjeggyel ellátott) olyan eredeti termékek (eladásra való) felkínálására, amelyek az egyik tagállam területén levő vámhivatalban vagy vámraktárban tárolnak, amelyeket nem a védjegyjogosult hozott be vagy nem a beleegyezésével hoztak be az EGT területére, amelyek az EGT területén kívülről származnak és amelyek vámjogi értelemben nem közösségi áruk (pl. T1 okmánnyal vagy adminisztratív kísérő okmánnyal rendelkeznek)?

6) Melyik felet terheli a bizonyítás az első, a második és az ötödik kérdésben leírt helyzetben?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

23 Az irányelvnek az EGT-megállapodással módosított 7. cikke (1) bekezdésére figyelemmel és az irányelv 5. cikkéből származó kizárólagos jogok kimerülésének szabályát illetően a védjegyjogosult leírt helyzetében a kérdéseket az EGT-n kívülről származó és az EGT-be beléptetett termékekre vonatkozóan tették fel.

24 Ezeket a kérdéseket továbbá a külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárásra vonatkozóan tették fel, amelyek a vámkódexben szabályozott feltételes mentességi eljárások.

25 Meg kell azonban állapítani, hogy bár az EGT-megállapodás XVII. melléklete felsorolja az irányelvet az alkalmazandó közös szabályok rendelkezések között, a rendeletet azonban elfogadását követően nem vették be ebbe a mellékletbe.

26 Máskülönben meg kell állapítani, hogy a vámkódex a Közösségen kívül, az EGT-megállapodásban részes EFTA-államokban nem alkalmazható, és hogy az EGT-megállapodás szabadkereskedelmi övezetet hozott létre, és nem vámuniót.

27 Ezekre a megállapításokra tekintettel, és mivel az alapügyben meghozandó döntéshez a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított tényállás ismeretében nem szükséges figyelembe venni az EGT területét, a jelen ítélet további részében és a Bíróság válaszaiban kizárólag a Közösség területére történik hivatkozás.

A védjegyjogosult lehetősége arra, hogy a külső árutovábbítási eljárás vagy a vámraktározási eljárás során fellépjen a védjeggyel ellátott eredeti termékeknek a Közösségbe való beléptetésével szemben

28 A külső árutovábbítási eljárásra vonatkozó első kérdése első részével, valamint második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy úgy kell-e értelmezni az irányelv 5. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének c) pontját, valamint a rendelet 9. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének c) pontját, miszerint a védjegyjogosultnak joga van a külső árutovábbítási eljárás vagy a vámraktározási eljárás során fellépni a védjeggyel ellátott eredeti termékeknek a Közösségbe való beléptetésével szemben, amelyeket korábban nem ő hozott vagy nem az ő beleegyezésével hoztak forgalomba a Közösségben. Ezen túlmenően a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése - amelyet az első kérdés első részével és a második kérdéssel együtt kell megvizsgálni - arra irányul, hogy a védjegyjogosult függővé teheti-e a szóban forgó áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonását attól, hogy a Közösségbe történő beléptetésükkor - adott esetben adásvételi szerződéssel - meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

29 A Class International előadja, hogy az eredeti termékek külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonása nem minősül olyan "gazdasági tevékenység körében [történő védjegy]használ[atnak]" az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében, amelyet a védjegyjogosult e rendelkezések alapján megtilthatna. A védjegyjogosult kizárólagos jogainak kimerülésre vonatkozó, az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében és a rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabály egyetlen célja az, hogy a védjegyjogosultnak területi kizárólagosságot biztosítson áruinak a Közösségen belüli első forgalomba hozatalára. A termékek külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonása azonban nem minősül Közösségen belüli forgalomba hozatalnak.

30 A védjegyjogosult mindenesetre az eljárás alá vonást nem teheti attól függővé, hogy meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként. Ha lehetne ilyen feltételt szabni, lehetetlen vagy igen nehéz volna az olyan védjeggyel ellátott termékek továbbítása, amelyek azóta léteznek, amióta maga a védjegy; semmiképpen sem állhatott azonban a jogalkotó szándékában az, hogy a védjegyjogi rendelkezések összhatásukban ilyen eredményre vezessenek.

31 A Beecham szerint a védjegyjogosult a külső árutovábbítási vagy a vámraktározási eljárás során felléphet a védjeggyel ellátott eredeti termékeknek a Közösségbe való beléptetésével szemben. Kiemeli, hogy a vámkódex 58. cikkének (2) bekezdése fenntartja az ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások elrendelését. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az áruk az EK 24. értelmében nincsenek szabad forgalomban. Mindenesetre folyamatosan fennáll annak a valós veszélye, hogy a külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vont árukat szabad forgalomba hozzák. Az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a "behozatal" fogalma végső soron megfelel az áruknak a Közösségbe történő fizikai beléptetésének, és meg kell különböztetni a vámjogi értelemben vett "behozatal"-tól. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az áruk beléptetésének időpontjában meghatározták-e a végső célállomást.

32 Az Európai Közösségek Bizottsága szerint a "behozatal" fogalma az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a termékek Közösségen belüli forgalomba hozatala céljából történő behozatalt jelent. Ez a megállapítás összhangban van a szabad forgalomban lévő termékeknek az EK 24. cikkében adott meghatározásával. Mivel az áruk nincsenek szabad forgalomban, a védjegyjogosult ezért elvileg nem léphet fel az eredeti áruk árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonásával szemben.

A Bíróság válasza

33 Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése és a rendelet 13. cikkének (1) bekezdése kizárólag azokra az esetekre korlátozzák a védjegyjogosult kizárólagos jogainak kimerülését, amikor az árukat a Közösségben hozták forgalomba. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik a jogosultnak, hogy áruit a Közösségen kívül anélkül hozza forgalomba, hogy ezáltal a Közösségen belül kimerülne a védjegyoltalom tartalma. Azzal a megállapítással, hogy a Közösségen kívüli forgalomba hozatal nem meríti ki a védjegyjogosult jogát arra, hogy fellépjen ezeknek az áruknak a beleegyezése nélkül történő behozatalával szemben, a jogalkotó megengedte a védjegyjogosultnak, hogy ellenőrizze a védjeggyel ellátott áruk Közösségen belüli első forgalomba hozatalát (lásd többek között az irányelvvel kapcsolatban és az EGT területére vonatkozóan a C-414/99.-C-416/99. sz., Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben 2001. november 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-8691. o.] 33. pontját).

34 Az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti "behozatal", amellyel szemben a védjegyjogosult felléphet, amennyiben ez "gazdasági tevékenység körében [történő védjegy]használ[at]" az ugyanezen cikkek (1) bekezdése értelmében, feltételezi tehát azt, hogy az árukat a Közösségbe léptetik be az ottani forgalomba hozataluk céljából.

35 A harmadik országból származó termékeknek a Közösségben történő forgalomba hozatala az EK 24. cikke szerinti szabad forgalomba bocsátásuktól függ.

36 A nem közösségi áruk vámeljárás - így árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás - alá vonása azonban különbözik attól a vámeljárás alá vonástól, amely a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozik, amellyel a vámkódex 79. cikkének első bekezdése szerint a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét.

37 A vámkódex 37. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis azon nem közösségi áruk, amelyekre árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás vonatkozik, addig maradnak többek között az említett vámfelügyelet alatt, amíg a vámjogi helyzetük meg nem változik, és közösségi áruvá nem válnak. A vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ezen árukra nem vonatkoznak behozatali vámok vagy kereskedelempolitikai intézkedések. A harmadik országból származó és árutovábbítási eljárás alá vont áruk általában egy vagy több tagállamban is megfordulnak, hogy aztán végül útnak induljanak valamely harmadik országba. A vámraktározási eljárás alá vont nem közösségi árukat általában a közösségi vámterületen raktározzák, míg megérkeznek a - tárolás időpontjában nem feltétlenül ismert - végső célállomásra.

38 A szabad forgalomba bocsátott nem közösségi áruk ezzel szemben közösségi áruvá válnak. Az EK 23. cikkének (2) bekezdése értelmében szabad forgalomba kerülnek. Az EK 24. cikke és a vámkódex 79. cikkének második bekezdése alapján meg kell felelniük a vámalakiságoknak és vámfizetés, illetve adott esetben kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását vonják maguk után.

39 A vámkódex 48. cikke szerint a vám elé állított, nem közösségi áru vámjogi sorsát rendezni kell az ilyen áruk számára engedélyezhető módon.

40 A vámkódex 4. cikkének 15., és 16. pontjára, 37. cikkének (2) bekezdésére és 182. cikkére tekintettel az áru vámjogi sorsa lehet:

- az áru vámeljárás alá vonása, például szabad forgalomba bocsátása, továbbítási eljárás vagy vámraktározási eljárás alá vonása;

- az áru beléptetése vámszabad területre vagy vámszabad raktárba;

- az áru újrakivitele a Közösség vámterületéről;

- az áru megsemmisítése;

- az áru felajánlása az államkincstár javára.

41 A vámkódex 58. cikkének (1) bekezdése szerint az áru vámjogi sorsa bármely módon rendezhető tekintet nélkül annak jellegére vagy mennyiségére, vagy a származási, feladási vagy rendeltetési országára.

42 Úgy tűnik ezért, hogy a külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vont áruk vámjogi sorsa bármikor megváltozhat. Többek között más vámeljárás alá vonhatják azokat, adott esetben szabad forgalomba bocsáthatják, vagy újra kivihetik őket a Közösség területéről.

43 A szabad forgalomba bocsátás, amely a Közösségben történő forgalomba hozatal feltétele, tehát csak az egyik lehetősége annak a gazdasági szereplőnek, aki az árukat a közösségi vámterületre beléptette.

44 Amíg nem választják ezt a lehetőséget, és betartják az áruk vámjogi sorsának - amely nem a szabad forgalomba bocsátás - feltételeit, addig az áruknak a Közösség területére történő, csupán fizikai beléptetése nem minősül "behozatalnak" az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében, és ezáltal nem eredményez "gazdasági tevékenység körében [történő védjegy]használ[atot]" az ugyanezen cikkek (1) bekezdése értelmében.

45 A védjegyjogosult ennélfogva nem léphet fel ezzel szemben az említett rendelkezések alapján, és nem teheti függővé attól, hogy - adott esetben adásvételi szerződéssel - meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként.

46 Ezt a következtetés nem kérdőjelezi meg a vámkódex 58. cikkének (2) bekezdése, amely szerint a gazdasági szereplőnek az áru vámjogi sorsára vonatkozó döntése nem akadálya a többek között az ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások elrendelésének.

47 A szóban forgó rendelkezésben foglalt fenntartás csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az áru vámjogi sorsa sértheti az ipari és kereskedelmi tulajdonhoz fűződő jogokat. A nem közösségi áruk feltételes mentességi eljárás alá vonása szabad forgalomba bocsátás hiányában azonban nem teszi lehetővé a Közösségben történő forgalomba hozatalukat. A védjegyek terén a védjeggyel ellátott eredeti termékek feltételes mentességi eljárás alá vonása ezért önmagában nem jelenti a védjegyjogosult arra vonatkozó jogának megsértését, hogy ellenőrizze az áruk Közösségen belüli első forgalomba hozatalát.

48 Végül a vizsgált kérdésre adandó válasz szempontjából nincsen döntő jelentősége annak az állításnak, hogy folyamatosan fennáll annak a valós veszélye, hogy a külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vont árukat szabad forgalomba hozzák.

49 Ugyanis a gazdasági szereplők a vámterületre való belépésüktől kezdve bármikor szabad forgalomba bocsáthatnak nem közösségi árukat anélkül, hogy azokat előzőleg feltételes mentességi eljárás alá vonták volna.

50 Az első kérdés első részére, valamint a második és harmadik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy az irányelv 5. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének c) pontját, valamint a rendelet 9. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, miszerint a védjegyjogosult nem léphet fel a külső árutovábbítási eljárás vagy a vámraktározási eljárás során az ezzel a védjeggyel ellátott olyan eredeti termékek Közösségbe való beléptetésével szemben, amelyeket korábban nem ő hozott vagy nem az ő beleegyezésével hoztak forgalomba a Közösségben. A védjegyjogosult nem teheti függővé a szóban forgó áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonását attól, hogy a Közösségbe történő beléptetésükkor - adott esetben adásvételi szerződéssel - meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként.

A védjegyjogosult lehetősége a külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vont eredeti termékek eladásra való felkínálásának vagy eladásának megtiltására

51 Első kérdésének második részével, valamint negyedik és ötödik kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő, az áru "felkínálása" és "forgalomba hozatala" fogalmába beletartozik-e a nem közösségi áru vámjogi helyzetével rendelkező, védjeggyel ellátott eredeti termékek felkínálása, illetve eladása, ha a felkínálás és/vagy az eladás az alatt ment végbe, amíg az áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alatt álltak. Ha igen, úgy arra kér választ, milyen körülmények között léphet fel a védjegyjogosult az ilyen felkínálással vagy eladással szemben.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

52 A Class International előadja, hogy a nem közösségi áruk eladásra való felkínálását, függetlenül attól, hogy az áruk a Közösségben találhatók-e, nem kell gazdasági tevékenység körében történő védjegyhasználatnak tekinteni, ha nem az áruk Közösségen belüli forgalomba hozatalát célozza vagy eredményezi. Az eladásra felkínálást ezért a védjegyjogosult nem tilthatja meg kizárólag azon oknál fogva, hogy arra az alatt került sor, amíg az áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alatt álltak. Annak ellenére, hogy a vitatott termékek a nem közösségi áru vámjogi helyzetét osztják, a védjegyjogosult csak akkor hivatkozhat kizárólagos joga megsértésére, ha bizonyítja azokat a körülményeket, amelyek alátámasztják, hogy az állítólag jogsértő gazdasági szereplő nyilvánvaló célja az áruknak a Közösségen belüli forgalomba hozatala. Ez azonban nem dönthető el a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésében vázolt körülmények alapján.

53 A Beecham előadja, hogy a nem közösségi áru vámjogi helyzetével rendelkező és vámraktározási eljárás alá vont eredeti termékek eladásra való felkínálása az irányelv 5. cikke (3) bekezdése b) pontjának és a rendelet 9. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik. A védjegyjogosult felléphet az eladásra való felkínálással szemben. Ezen a megállapításon a negyedik kérdésben felvázolt esetek sem változtathatnak.

54 A Bizottság szerint az itt tárgyalt eladásra való felkínálás nem feltétlenül tartozik az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjának és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjának hatálya alá. Az árukat ugyanis olyan lehetséges vevőnek is felkínálhatják, akinél gyakorlatilag bizonyos, hogy nem fogja ezeket a Közösségben forgalomba hozni. Az irányelv és a rendelet megsértése csak abban a helyzetben következhet be, amikor olyan vevőnek kínálják fel az árukat eladásra, aki azokat minden valószínűség szerint szabad forgalomba fogja bocsátani, és a Közösségben forgalmazza majd. A negyedik kérdésben felvázolt körülményeknek jelentőségük lehet. Ezeket azonban a nemzeti bíróságnak kell mérlegelni, és eldönteni azt, bizonyított-e, hogy az árukat a későbbiekben nem bocsátják a Közösségen belül szabad forgalomba.

A Bíróság válasza

55 Mint az a jelen ítélet 44. pontjából is kitűnik, a külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vont nem közösségi áruk nem minősülnek "behozottnak" az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében.

56 Ezek az áruk eladásra felkínálhatók vagy eladhatók harmadik országba.

57 Ezekben az esetekben, amikor az áruk védjeggyel ellátott eredeti termékek, nem sérül a védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy ellenőrizze az áruk Közösségen belüli első forgalomba hozatalát.

58 Ha azonban a felkínálás vagy az eladás szükségszerűen kapcsolódik a védjeggyel ellátott árunak a Közösségen belül történő forgalomba hozatalához, akkor sérti a védjegyjogosultnak az irányelv 5. cikke (1) bekezdésében és a rendelet 9. cikke (1) bekezdésében foglalt kizárólagos jogát függetlenül a felkínálás címzettjének, illetve a tulajdonszerzőnek a letelepedési helyétől és a végül megkötött szerződésnek az újraeladás esetleges korlátozására vagy az áruk vámjogi helyzetére vonatkozó kikötéseitől. A felkínálás vagy az eladás tehát "gazdasági tevékenység körében [történő védjegy]használ[atnak]" minősül az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében. Következésképpen a védjegyjogosult az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján ez ellen tiltakozhat.

59 A Közösségben történő forgalomba hozatal veszélyét azonban még nem lehet csupán a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésének a) és e) pontjában említett vagy sejtetett azon körülmény alapján feltételezni, hogy az áruk tulajdonosa, a felkínálás címzettje vagy a tulajdonszerző párhuzamos kereskedelmet folytat. További körülményeknek kell alátámasztania azt, hogy a felkínálás vagy az eladás szükségszerűen együtt jár a szóban forgó áruknak a Közösségben történő forgalomba hozatalával.

60 Ezen túlmenően a védjegyjogosult csak azzal a gazdasági szereplővel szemben élhet a tilalmi jogával, aki ezzel a védjeggyel ellátott nem közösségi árukat hoz forgalomba a Közösségben, vagy erre készül, illetve olyan más gazdasági szereplőnek kínálja fel vagy adja el ezeket az árukat, aki ezeket mindenképpen forgalomba fogja hozni a Közösségben. Olyan gazdasági szereplővel szemben, aki az árukat felajánlja vagy eladja valamely másik gazdasági szereplőnek, a védjegyjogosult nem hivatkozhat erre a jogára pusztán azzal az indokkal, hogy az esetleg később majd forgalomba hozza a Közösségben, mint ahogy ez a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésének e) pontjában leírt esetben szerepel.

61 Az első kérdés második részére, valamint a negyedik és ötödik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő, az áru "felkínálása" és "forgalomba hozatala" fogalmába beletartozhat a nem közösségi áru vámjogi helyzetével rendelkező, védjeggyel ellátott eredeti termékek felkínálása, illetve eladása, ha a felkínálás és/vagy az eladás az alatt ment végbe, amíg az áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alatt álltak. A védjegyjogosult felléphet az ilyen áruk felkínálásával vagy eladásával szemben, ha az szükségszerűen kapcsolódik a védjeggyel ellátott árunak a Közösségben történő forgalomba hozatalához.

A bizonyítási teherről

62 Figyelembe véve az első öt kérdésre adott választ, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hatodik kérdése lényegében arra irányul, hogy az alapügyben fennálló helyzet esetében melyik felet terheli azoknak a körülményeknek a bizonyítása, amelyek alapján gyakorolható az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított tilalmi jog.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

63 A Class International előadja, hogy a védjegyjogosultnak bizonyítania kell a tényeket, amikor azt állítja, hogy a felkínálás vagy az eladás jogellenes cselekmény.

64 A Beecham előadja, hogy a védjegyjogosultnak csak a védjegy sérelmét kell bizonyítania. Ehhez azt kell bizonyítania, hogy ő a védjegy jogosultja, hogy az áruk a Közösségen kívülről származnak, és hogy azokat beléptették a Közösség területére. Annak a gazdasági szereplőnek pedig, aki állítólag megsértette a védjegyet, azt kell bizonyítania, hogy vagy megkapta a védjegyjogosult beleegyezését, vagy nem használta a védjegyet gazdasági tevékenysége körében, és ettől a jövőben sem kell tartani.

65 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a bizonyítási teher kérdésére sem az irányelv, sem a rendelet nem ad választ. Az irányelv tizedik preambulumbekezdésének szövege kiemeli, hogy "az összetéveszthetőség megállapításának módja - különösen a bizonyítási teher - olyan nemzeti eljárási szabályok hatálya alá tartozik, amelyeket ez az irányelv nem érint". Nyolcadik preambulumbekezdésében a védjegyek között fennálló ütközésre vonatkozóan azt is hangsúlyozza, hogy "az [...] eljárásjogi szabályokat a tagállamok állapíthatják meg".

66 A védjegyjogosultnak a nem közösségi áruk Közösségbe való behozatalához adott beleegyezését illetően az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kitűnik, hogy ezt a körülményt az állítólag jogsértő gazdasági szereplőnek kell bizonyítania (a Zino Davidoff és Levi Strauss ítélet [hivatkozás fent] 53. és 54. pontja). Ha nem hivatkozik a jogosult beleegyezésére, az állítólag jogsértő gazdasági szereplőnek bizonyítania kell a nemzeti bíróság előtt, hogy az áruknak a Közösségbe való beléptetése nem a Közösségben történő forgalomba hozatal céljából történt, hanem csak az áruk harmadik országba való továbbításának logikus lépéseként. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy értelmét vesztheti az állítólag jogsértő gazdasági szereplő joga arra, hogy a Közösséget tranzitterületként használja, ha az e tekintetben tőle elvárt bizonyítás követelményeit túl szigorúan állapítják meg.

A Bíróság válasza

67 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyben nem megállapított, hogy az áruk hollandiai beléptetésének vagy lefoglalásának időpontjában már lett volna vevő rájuk.

68 Olyan esetben, mint amilyen a szóban forgó, az áruk rendszerint külső árutovábbítási és a vámraktározási eljárás alatt állnak.

69 Amíg az érintett gazdasági szereplő betartja az ezekre a feltételes mentességi eljárásokra megállapított feltételeket, elvileg jogszerűen jár el.

70 E gazdasági szereplő tekintetében felmerül a bizonyítási teher kérdése akkor, ha jogvita keletkezik, azaz ha a védjegyjogosult az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében és a rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében megállapított kizárólagos jogának megsértésére hivatkozik.

71 Ilyen jogsértésként lehet hivatkozni az áruk szabad forgalomba bocsátására vagy a felkínálásukra, illetve eladásukra, ha szükségszerűen kapcsolódik a Közösségben történő forgalomba hozatalukhoz.

72 Ez a jogsértés a feltétele az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított tilalmi jog gyakorlásának.

73 Az erre a jogsértésre vonatkozó bizonyítási teherrel kapcsolatban először hangsúlyozni kell, hogy ha a tagállamok nemzeti jogának hatálya alá tartozik, akkor ez a védjegyjogosult számára az adott jogtól függően eltérő oltalmat eredményezhet. Nem valósulna így meg az irányelv kilencedik preambulumbekezdésében "alapvető fontosságúnak" nevezett célkitűzés, azaz a "valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltal[om]" (az irányelvvel kapcsolatban lásd a Zino Davidoff és Levi Strauss ítélet [hivatkozás fent] 41. és 42. pontját).

74 Végül meg kell állapítani, hogy olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben fennáll, a jogsértés bizonyítása a jogsértésre hivatkozó védjegyjogosultat terheli. Ha ezt bizonyította, akkor az állítólag jogsértő gazdasági szereplőnek kell bizonyítania, hogy a védjegyjogosult beleegyezett az áruknak a Közösségben történő forgalomba hozatalához (az irányelvvel kapcsolatban lásd a Zino Davidoff és Levi Strauss ítélet [hivatkozás fent] 54. pontját).

75 A hatodik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben fennáll, a védjegyjogosultat terheli azoknak a körülményeknek a bizonyítása, amelyek alapján gyakorolható az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított tilalmi jog, ennek során vagy a védjegyével ellátott nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását, vagy a felkínálásukat, illetve eladásukat kell bizonyítania, ha az szükségszerűen kapcsolódik az áruknak a Közösségben történő forgalomba hozatalához.

A költségekről

76 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségei, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének c) pontját, valamint a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet 9. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem léphet fel a külső árutovábbítási eljárás vagy a vámraktározási eljárás során az ezzel a védjeggyel ellátott olyan eredeti termékeknek a Közösségbe való beléptetésével szemben, amelyeket korábban nem ő hozott vagy nem az ő beleegyezésével hoztak forgalomba a Közösségben. A védjegyjogosult nem teheti függővé a szóban forgó áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alá vonását attól, hogy a Közösségbe történő beléptetésükkor - adott esetben adásvételi szerződéssel - meghatároztak-e már valamely harmadik országot végső célállomásként.

2) Az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontját és a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő, az áru "felkínálása" és "forgalomba hozatala" fogalmába beletartozhat a nem közösségi áru vámjogi helyzetével rendelkező, védjeggyel ellátott eredeti termékek felkínálása, illetve eladása, ha a felkínálás és/vagy az eladás az alatt ment végbe, amíg az áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alatt álltak. A védjegyjogosult felléphet az ilyen áruk felkínálásával vagy eladásával szemben, ha az szükségszerűen kapcsolódik a védjeggyel ellátott árunak a Közösségben történő forgalomba hozatalához.

3) Olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben fennáll, a védjegyjogosultat terheli azoknak a körülményeknek a bizonyítása, amelyek alapján gyakorolható az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított tilalmi jog, ennek során vagy a védjegyével ellátott nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását, vagy a felkínálásukat, illetve eladásukat kell bizonyítania, ha az szükségszerűen kapcsolódik az áruknak a Közösségben történő forgalomba hozatalához.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.