A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27410/2017/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 215. §, 339. §, 340. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 392. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 244. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

... KÖZIGAZGATÁSI ÉS

MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

7.K.27.410/2017/8. szám

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Vaskó Ügyvédi Iroda (ügyintéző Dr. Vaskó Tamás ügyvéd) által képviselt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében az alulírott napon meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 191.340,- (Százkilencvenegyezer-háromszáznegyven) forint perköltséget, valamint térítsen meg az államnak külön felhívásra 229.600,- (Kétszázhuszonkilencezer-hatszáz) forint le nem rótt kereseti illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek.

Indokolás

A bíróság a felek nyilatkozatai, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

... Város Önkormányzat Jegyzője mint elsőfokú helyi adóhatóság a 2011-2015. évekre helyi iparűzési adó adónemben adóellenőrzést tartott a felperesnél.

Ennek során a vizsgálat megállapította, hogy a 2011-2015. években a felperes a nettó árbevételét alvállalkozói teljesítés értékével is csökkentette. A felperes által megkötött és általa alvállalkozói teljesítésnek minősített szerződésekben egészségügyi vizsgálatokra, beavatkozásokra, valamint sugársebészeti beavatkozások elvégzésére jöttek létre.

Az elsőfokú helyi adóhatóság az ... ügyiratszámú határozatával a felperest 3.826.800,- Ft adóhiány megfizetésére kötelezte, mellőzve adóbírság kiszabását. Késedelmi pótlékot a határozat jogerőre emelkedését követő 15. naptól köteles fizetni a felperes.

A határozat indokolása szerint a felperes jogosulatlanul csökkentette nettó árbevételét a 2011-2015. évekre vonatkozóan az alvállalkozói teljesítés értékével, mert az általa bemutatott szerződések nem minősülnek a Polgári Törvénykönyv szerinti vállalkozási szerződéseknek, ugyanis a megkötött szerződéseknél szolgáltatásnyújtás valósul meg és nem minősülnek eredménykötelemnek. A szerződéseket határozatlan időre kötötték, nem konkrét munkára, hanem folyamatos munkavégzésre.

A felperes részére havi rendszerességgel számláznak, ugyanakkor a felperes is havi rendszerességgel számláz a megrendelő felé. A szerződéseket nagyobbrészt korábban kötötték, mint az ellenőrzés alá vont időszak.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, kérve az elsőfokú határozat megváltoztatását és a marasztalás eltörlését.

Álláspontja szerint az elsőfokú adóhatóság tévesen értelmezi a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 2011. november 30-ig hatályos 52. § 40. pontját, valamint a 2011. november 30-tól hatályos 52. § 32. pontját.

A fellebbezés szerint a szerződések különféle vizsgálatok, gamma sugársebészeti beavatkozások elvégzésére jöttek létre, ahol a szerződésben vállalt tevékenység produktuma maga a vizsgálat, illetve a gamma sugársebészeti beavatkozás, amelyet lelet vagy zárójelentés kísér.

A felperes szerint az eredményjelleget továbberősíti a felelősségbiztosítás kikötésének lehetősége, hiszen annak megkötésével biztosítja magát a fél egy esetleges károkozás miatt indult per során megállapított kártérítés megfizetésére.

Utalt arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság a 2000-2004. évekre vonatkozóan is folytatott le adóellenőrzést és az alvállalkozói teljesítmények levonhatóságát nem vitatta.

Az alperes ... ügyiratszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Indokolásában hivatkozott a korábban hatályban volt 1959. évi IV. törvény, valamint a 2014. március 15-től hatályos 2013. évi V. törvény az új Polgári Törvénykönyv vállalkozási szerződéssel kapcsolatos szabályaira és osztotta azt az elsőfokú hatósági határozati megállapításokat, amely szerint a felperes a vele szerződő partnerekkel olyan megállapodást kötött, amelyek határozatlan idejűek, nem konkrét munka, vagy mű létrehozására, hanem folyamatos munkavégzésre, szolgáltatásnyújtásra vonatkoznak, díjazásuk havi rendszerű, teljesítményelszámolást követő, melyek keretjellegű megrendelői megállapodások alapján kerültek továbbszámlázásra.

Rámutatott arra, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 244. § (2) bekezdése értemében az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre, illetve a személyiségi jogsértések esetén követelhető igényekre, a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, ezért a Ptk. szerinti eredményfelelősség nem függ össze az orvosi műhibáért való felelősség kérdésével.

Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt. Ebben kérte az alperes határozatának megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését és szükség esetén az adóhatóság új eljárásra történő utasítását.

Indokolása szerint az alperes másodfokú határozatában nem teljesítette indokolási kötelezettségét és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdésébe ütköző módon csupán felsorolja, de nem értékeli a szerződések tartalmát, azokat érdemben nem vizsgálta.

A felperes álláspontja szerint az általa végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység ezen szolgáltatástípuson belül is egyedinek minősül, az általa megkötött szerződések polgári jogi értelemben úgynevezett "vegyes" szerződésnek minősülnek, ahol a vállalkozási jelleg dominál.

Álláspontja szerint a felperes által megkötött szerződések tartalmaznak eredményelemeket, sőt ezek vannak túlsúlyba a beavatkozás során.

A felperes álláspontja szerint az általa megkötött szerződések azért sem minősülhetnek megbízási szerződésnek, mert a gondossági kötelmek gyakori és fontos jellemezője a képviselet a megbízó oldalán. Az orvos pedig soha nem képviselője a betegnek.

A megbízásra jellemző a megbízó széleskörű utasításadási joga. Erről pedig jelen esetben értelmetlen beszélni, hiszen a megbízó nem rendelkezik a megfelelő szaktudással, az orvos pedig magasan képzett szakember, akit a beteg nyilvánvalóan nem utasíthat.

A hatóságok egyoldalúan és ezért jogszabálysértően értelmezték a felperes által végzett tevékenységet, egyetlen orvost sem hallgattak meg és nem tekintették meg a kezeléseket sem. Utalt a felperes az Art. 1. § (2) bekezdésében, valamint (3a.) bekezdésében foglalt alapelvi szintű rendelkezések megsértésére is.

A felperes álláspontja szerint megsértette a hatóság az Art. 97. § (4) bekezdése szerinti tényállás felderítési kötelezettséget is, valamint a (6) bekezdésben foglalt szabályt, amely szerint az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető.