BH 2007.5.169 Állatvédelmi bírságot köteles fizetni, aki az állatok védelmére és kíméletére vonatkozó szabályokat megszegi [1988. évi XXVIII. tv. 4. §; 244/1998. (XII. 31.) Korm. r. 1. §].

A felperes egyéb tevékenységei mellett magyar szürke szarvasmarhák tenyésztésével is foglalkozik. Az általa tartott szarvasmarhákból három hónap alatt 78 elhullott. A 2003. március 26-án és április 4-én a telephelyén lefolytatott ellenőrzések során 322, többségében szürke marhát találtak. Az állatok lesoványodott állapotban voltak. Három bontatlan szarvasmarha-tetem vizsgálata alapján megállapították, hogy az elhullás oka súlyos senyvesség volt, egyéb betegséget az elhullott állatoknál nem lehetett megállapítani. E tényállásra tekintettel az alperes az indokolási kötelezettség nem megfelelő volta miatt megismételtetett eljárásában határozatával helybenhagyta az elsőfokú, 150 000 forintot kiszabó határozatot. A felperes keresete a határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Ebben állította, hogy az állatok tartása, takarmányozása, tartási körülményei megfelelőek voltak. Előadta továbbá, hogy valóban jelentkezett betegség az állományban, melynek kezelésére az állatorvos nem tett javaslatot. A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes határozata meghozatalakor megfelelően mérlegelte az irányadó körülményeket, ezért a keresettel kifogásolt döntés nem tekinthető jogszabálysértőnek.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mely lényegében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Álláspontja szerint a határozat meghozatalát sem a tartási körülmények hiányossága, sem a megfelelő gondoskodás nem teszi megalapozottá.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Az Ávtv. 3. §-ának 8. pontja szerint e törvény alkalmazásában jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológia sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).