BH 1979.4.162 Előzetesen átadott építményrész meghibásodása folytán bekövetkező olyan kár esetén, amelyik a fél szerződésszegésére vezethető vissza, nem a kárveszélyviselés, hanem a hibás teljesítés miatti kártérítés szabályait kell alkalmazni [5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r-tel közzétett Építési Szerződési Alapfeltételek 27. § (1) bek.*, 44/1987. (XI. 5.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek.**, Ptk. 340. § (1) bek., 344. § (1)-(2) bek.].

Egy húskombinát megvalósítása során a lebonyolítóval kötött szerződés alapján az I. r. alperes generálkivitelezőként végezte a kazánház belső technológiai szerelését. A kazántelep technológiai szerelésére a felperessel fővállalkozói szerződést kötött, amelyben 72 órás próbaüzem megtartása volt előírva. A felperes a kazánok szerelésére, műszerezésére, illetve a gáztüzelő berendezés szerelésére a II., illetve a III. r. alperesekkel, valamint a beavatkozóval kötött alvállalkozói szerződéseket. A per tárgyául szolgáló igény annak következtében merült fel, hogy az ún. K/2. kazán felrobbant, és kijavításával kapcsolatban a felperesnél 1 197 300 Ft összegű javítási költség merült fel. Az I. r. alperes nem fizette ki a felperesnek a fenti összeget, sőt igényt támasztott az általa előlegezett 65 274 Ft javítási költség megfizetésére is, ezért a felperes keresetében a nála felmerült javítási költség és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, majd igényét vagylagosan a teljesítésben közreműködő alvállalkozóira is kiterjesztette.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bekövetkezett kár és az azzal kapcsolatos költségek a felperes hibás teljesítésére vezethetők vissza. Ezért az I. r. alperes az általa előlegezett költségek megtérítése iránt viszontkeresetet támasztott.

Az első fokú bíróság ténymegállapítása szerint a káresetet megelőzően a K/2. kazán kivitelezése, próbaüzemeltetése, illetve üzemeltetése terén a következők történtek.

A kazán kivitelezése az eredeti határidőhöz képest késett, így a körzeti kazánfelügyelet vezetője a próbaüzemhez szükséges engedélyt csak 1974. november 20-án adta ki azzal a feltétellel, hogy a végleges, rendszeres üzemeltetéshez nem járul hozzá. A felperes és az alvállalkozója a 72 órás próbaüzemet 1974. december 18-án megkezdte, majd december 21-én sikerrel befejezte. Ennek ellenére az I. r. alperes nem vette át a kazánt üzemeltetésre. Ezt követően 1975. január 9-én a felek abban állapodtak meg, hogy a munkahelyek teljesítéséhez szükséges gőztermelés érdekében a kazánt próbaüzem formájában üzemeltetik, mégpedig úgy, hogy a kezelést a beruházó erre kijelölt munkavállalói végzik, az ellenőrzést és felügyeletet pedig délelőtt az alvállalkozó, míg délután az I. r. alperes végzi. Az első fokú bíróság megállapítása szerint ennek az újabb 30 napos próbaüzemnek a célja az I. r. alperes és a beruházó közötti átadás-átvétel műszaki és ténybeli előfeltételeinek a biztosítása volt.

A kazán üzemeltetése egyébként nem volt zavartalan. 1975. január 13-án gázvezetéktörés miatt a működtetést leállították, majd 14-én újból megkezdték. A beruházó január 25-én azt közölte az I. r. alperessel, hogy nincsenek biztosítva a próbaüzem feltételei, a január 21-i naplóbejegyzés szerint hibás a programkapcsoló. Az alvállalkozó, illetve a felperes rögzítették, hogy a programtárcsák rendszeresen elállítódnak. Január 23-án és 27-én az I. r. alperes felhívta a figyelmet arra, hogy a vezérlőpult rossz és napközben nem lehetett működtetni annak ellenére, hogy az üzemelést a megfelelő gőzmennyiség nyerése érdekében három műszakra kívánták kiterjeszteni. A motoros időtag meghibásodását is észlelték, aminek következtében a kazán működése automatikus vezérlés helyett csak kézi beállítással volt biztosítható. A gyártó vállalat vállalta, hogy a berendezést január 28-ig kicseréli, erre azonban a bekövetkezett robbanás miatt már nem kerülhetett sor.

A káresemény okának megállapítása érdekében az eljáró rendőrségi szervek a nyomozati eljárás során szakvéleményt szereztek be. Az első fokú bíróság a peres eljárás során is szakértőt rendelt ki.

A káresetet követő helyszíni szemlén azt állapították meg, hogy az okfolyamat elindítója a szinkron motoros időtag elállítódása vagy elállítása volt. Emiatt a 8 mp-es biztonsági gyújtási idő helyett csak 45 mp után zárt a programtárcsa. A bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményében rámutatott arra, hogy a robbanásra vezető műszaki okok és körülmények ma már nem rekonstruálhatók. Ezért elfogadta a korábban eljárt szakértő megállapításait és az abból levont következtetéseket. Ennek lényege az, hogy a robbanás fő oka a szinkronmotoros meghajtású tárcsás időtag meghibásodása, ami feltehetően a túlzott meghúzás következménye lehetett. Az viszont nem állapítható meg, hogy ez gyártás vagy szerelés közben történt. Nem zárható ki másodlagos okként a gyújtóégő gyenge működésében megnyilvánuló közrehatás, amelynek következménye, hogy a gyújtóégő a fő gázáramot csak késve gyújtotta be, és ezzel egy robbanásképes gázkoncentráció keletkezését idézte elő. A gyújtóégő nem kielégítő működésének okai utólag megnyugtatóan nem rekonstruálhatók, de alaposan feltételezhető pl. az, hogy a korábbi csőtörés vagy a csövek természetes korróziója során keletkezett szennyeződés szűkítette le a gyújtófej átmérőjét és a gáz mennyiségét. Mindkét szakértő hangsúlyozta azt a tényt, hogy a gázégő indításánál az automatika megfelelő zavarjelzést ad olyan esetben, ha a begyújtást nem sikerült 8 mp alatt lezárni. Tehát a kezelő személyzetnek észlelnie kellett volna a begyújtás elmaradását, és az automatika hibája esetén a megfelelő nyomógomb működtetésével is kellett volna állítania a gázbegyújtást.

Az első fokú bíróság a fenti tényekből és a szakvélemények megállapításából arra a következtetésre jutott, hogy a bekövetkezett káreset az I. r. alperes magatartására vezethető vissza, a kár bekövetkezése miatt felmerült költségeket is tehát az I. r. alperes köteles viselni. Ezért a keresetnek megfelelően arra kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 1 197 300 Ft-ot és ennek 1976. március 31-től járó kamatát. Az I. r. alperes viszontkeresetét a bíróság elutasította.

Az előbbiekre tekintettel az első fokú bíróság a felperesnek a további alperesekkel szembeni keresetét elutasította.

Az első fokú bíróság az ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereseti igény megalapozott. A felperes és az I. r. alperes között létrejött szerződésben előírt 72 órás próbaüzem ugyanis a felperes részéről sikerrel zárult, tekintet nélkül arra, hogy ezzel az I. r. alperes nem értett egyet és a jegyzőkönyvet nem írta alá. Ehhez képest az 1975. január 9-i megállapodás alapján elkezdett újabb 30 napos próbaüzem most már az I. r. alperes és a beruházó közötti teljesítési szakaszhoz tartozó és az átadás-átvétel folyamatát jelentő olyan próbaüzemnek minősült, amelyért valamennyi vonatkozásban az I. r. alperest terheli a felelősség. A bíróság megállapítása szerint az I. r. alperes azért is felelős, mert bár az érdekeltek több ízben közölték az automatika meghibásodását, az I. r. alperes nem állította le az üzemeltetést. Ezzel megszegte kárelhárítási kötelezettségét. A műszaki hibák ismeretében az üzemeltetés nem lett volna folytatható. A bíróság az I. r. alperes terhére értékelte azt a körülményt is, hogy a károsodás az éjszakai időpontban következett be, amikor az üzemeltetést az I. r. alperesnek kellett ellenőriznie. Ennek során észlelni kellett volna, hogy a beruházó alkalmazásában levő kezelő személyzet a működtetést nem szakszerűen végezte. Miután a felperes a kárviselésre köteles I. r. alperes helyett végezte el a károsodás folytán felmerülő kijavítást, ezekkel a költségekkel az I. r. alperes jogalap nélkül gazdagodna, ha azokat a felperesnek kellene viselnie. Ennek következménye, hogy a bíróság a viszontkeresetet is alaptalannak találta, mert az építészeti kijavításokkal kapcsolatos előlegezett költségeket is az I. r. alperes tartozik önokozta kárként viselni.