982/B/1998. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 43. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó utólagos normakontrollra irányuló kérelmében a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 43. § (5) és (6) bekezdéseiben meghatározott, az apaság vélelmének megdöntésére nyitva álló egyéves keresetindítási határidőt és annak számítási módját tartotta alkotmányellenesnek. Kérelme indokolásául előadta, hogy az apasági vélelem megdöntésére irányuló kereset előterjeszthetőségének időbeli korlátja, valamint a származékos ügyészi keresetindítási jognak a vélelmezett apa életbenlétéhez kötése sérti az alkotmányos gyermekvédelmet, a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, a családdal és a társadalommal szemben fennálló, az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglalt alapjogi jellegű védelmi és gondoskodási igényét, valamint az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációtilalmat. Az indítvány tartalmából megállapíthatóan a hátrányos megkülönböztetés megvalósulását az indítványozó abban látja, hogy a vér szerinti apa a keresetindításra nyitva álló egy év elteltével, illetőleg a vélelmezett apa halála után el van zárva a keresetindítástól. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése ezzel szemben "semmiféle időbeli korlátot nem enged a benne foglalt alapjog érvényesülése tekintetében". Az indítványozó megítélése szerint a vélelem megtámadásának határidőhöz kötése sérti a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 7. § (4) és (5) bekezdését, valamint ugyanezen törvény 12. § (4) bekezdésének d) pontját is, mivel a határidő akadályozza a gyermek ezen törvényhelyek által biztosított, vér szerinti származása megismeréséhez való jogának és a szüleivel való kapcsolattartás jogának érvényesítését, valamint a gyermek szülők általi jogérvényesítését. Utólagos normakontrollra irányuló indítványa indokolásául előadta továbbá a saját maga, mint állított vér szerinti apa által apaság vélelmének megdöntése iránt indított per lefolyásának körülményeit, így többek között azt, hogy az ügyében eljárt bíróság a felperesi perbeli legitimáció hiányára és a kereset elkésettségére hivatkozással a pert megszüntette. Végül hivatkozott az ügyészség apaság vélelmének megdöntésére irányuló keresetindítást megtagadó állásfoglalására is. Az indítványozó mind a saját maga által indított per megszüntetésének, mind pedig az ügyészi keresetindítás elmaradásának indokát, és mindezzel egyben vér szerinti apai jogai gyakorlásának és kötelességei teljesítésének akadályát a Csjt. támadott határidő-rendelkezéseinek bírósági, illetőleg ügyészségi alkalmazásában látja.
2. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában vizsgált jogszabályok a következők: Az Alkotmány rendelkezései: 67. § (1) bekezdés:
"A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."
70/A. § (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
A Csjt. támadott rendelkezései:
43. § (5) bekezdés:
"Az apaság vélelmét a gyermek a nagykorúsága elérése után egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől szá mított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."
43. § (6) bekezdés:
"Ha az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, az apaságot érdekében az ügyész támadhatja meg. Megtámadásnak azonban csak a vélelmezett apa életében van helye."
II.
1. A gyermek védelmének alaptörvényi biztosítékát az Alkotmány 67. § (1) bekezdése akként fogalmazza meg, hogy a gyermeknek joga van mindarra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Ennek a védelemnek és gondoskodásnak a megvalósítása a család, az állam és a társadalom kötelessége. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az állam a védelmi kötelezettségének azzal tesz eleget, hogy meghatározza a gyermekek alapvető jogai érvényesítésének garanciáit, létrehozza és működteti a gyermekek védelmét biztosító jogszabályi hátteret és intézményrendszert (vö. 434/E/2000. AB határozat, ABH 2004, 1452.). E jogszabályi háttér központi eleme a Csjt., amelynek 1. § (2) bekezdése a gyermekvédelmet a törvény alapelvévé emeli: "E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni." Az alkotmányos gyermekvédelem egyik leglényegesebb tartalmi eleme a gyermek kiegyensúlyozott családi környezetben való felnőtté válásának biztosítása. Mindebből következik, hogy a Csjt. rendelkezései csak akkor felelnek meg az Alkotmány 67. § (1) bekezdése által felállított követelményrendszernek, ha elősegítik, illetőleg nem akadályozzák a gyermekkor, majd a felnőtté válás minél zavartalanabb, családban való lejátszódását.
Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy a gyermek családban való felnövekedésére, illetőleg a család által nyújtott gondoskodásra vonatkozó igénye kizárólag a vérségi családban valósulhat meg:
"Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az tartalmazza a gyermeknek a családi álláshoz, a vérségi családba tartozáshoz való jogát is. Az idézett alkotmányi szabályból csak a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik. Ez pedig nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai családba tartozást és e család részéről való gondoskodást és védelmet is magában foglalja." [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 280, és ugyanígy: 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 397, 399.] Az alkotmányos gyermekvédelem családi védelmi eleme tehát egyaránt megvalósulhat a vérségi és a nem vérségi, azaz "csak" szociológiai és jogi értelemben vett családon belül, ennek megfelelően az utóbbi esetben olyan családban is, ahol az apai státusz anélkül alapul az apaság valamely Csjt.-beli vélelmén, hogy az egyúttal egybeesne az objektív biológiai igazsággal. A családfogalom gyermekvédelem szempontjából történő ilyen tág értelmezése azért is indokolt, mert a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését gyakran éppen a fennálló szociológiai és jogi értelemben vett családi háttér megbolygatása, nyilvános megkérdőjelezése befolyásolhatná hátrányosan. A keresetindítási határidő alkotmányos megítélése szempontjából nem változtat ennek az elvnek az általános érvényén az sem, ha a szociológiai értelemben vett család - mint az indítványozó által leírt esetben - utóbb valamilyen körülmény (pl. halál) folytán felbomlik. Minderre tekintettel a magyar jogrendszer - nemzetközi összehasonlításban is tipikus módon - biztosítja ugyan az apaság vélelmének bíróság előtti megtámadását, de azt egyik megtámadásra jogosult részére sem teszi határidőtlenné, hanem határidőhöz, a Csjt.-ben meghatározott feltételekhez, ill. időhatározáshoz köti. A keresetindításra a Csjt. támadott rendelkezéseiben megszabott határidő és annak jogvesztő jellege éppen az Alkotmány 67. §-ának célját valósítja meg azzal, hogy a fennálló családi jogállás megkérdőjelezhetőségét időben behatárolja és ezzel a fennálló családi viszonyok zavartalanságát biztosítja.
Az Alkotmánybíróság utal még arra, hogy a vérségi származás kiderítésére vonatkozó jog a fentebb kifejtettektől függetlenül alkotmányos védelemben részesül. Ez a védelem azonban nem az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezésekből, hanem az Alkotmány 54. §-ából vezethető le, amely az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint magában foglalja az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jogot is [vö. 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 280.]. Ebben az összefüggésben rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy egyrészt a gyermekre és a vélelmezett apára nézve a határidő elindulásának alapvetően szubjektív, tehát a keresetindításra alapot adó körülményekről történt tudomásszerzésüktől való függővé tétele, másrészt a gyermekre nézve a nagykorúvá válásával a határidő újbóli megnyílása megfelelő garanciát nyújt az önazonossághoz és az önrendelkezéshez való jog érvényesíthetőségére. Ugyanez mondható el az ügyész járulékos, csak időhatározáshoz, de a vélelmezett apa életben léte alatt határidőhöz nem kötött keresetindítási jogáról. Ez a Csjt. 43. § (6) bekezdésében lefektetett járulékos ügyészi keresetindítási jogosultság a vélelmezett apa emberi méltóságának, önazonosságának érvényesülését hivatott biztosítani. Indokolt ezért, hogy ez a keresetindítási jog a vélelmezett apára vonatkozó szubjektív határidő elteltével nyílik meg és a vélelmezett apa halálával enyészik el. Az Alkotmánybíróság mindennek megfelelően nem bocsátkozott annak részletes vizsgálatába, hogy az ügyész keresetindítási jogát behatároló időkorlát eredményezheti-e a vér szerinti apa alkotmányos jogainak sérelmét. Az ügyész ebben a körben kizárólag a vélelmezett apa, mint volt megtámadásra jogosult érdekében perelhet, ezért a keresetindítására szabott bármilyen korlát is szükségképpen csak a vélelmezett apa alkotmányos jogának sérelmét vethetné föl. A jelen ügyben - erre irányuló indítványrész hiányában - az Alkotmánybíróságnak nem kellett abban a kérdésben állást foglalnia, hogy alkotmányos-e a hatályos Csjt. azon szabályozása [Csjt. 43. § (3) bekezdés], amely az állított vér szerinti apát nem ruházza föl az apaság vélelmének megdöntésére irányuló keresetindítási joggal.
A Csjt. keresetindítási határidőket szabályozó 43. § (5) és (6) bekezdése a fentebb kifejtett indokok alapján nem ellentétes az Alkotmánynak a gyermekvédelem követelményét felállító 67. § (1) bekezdésével.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványt abban a részében is megalapozatlannak találta, amely szerint a Csjt. támadott rendelkezései ellentétesek lennének az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációtilalommal. Mivel az indítványozó a többi keresetindításra jogosulttal szemben mind a gyermek, mind pedig a vér szerinti apa szempontjából hátrányos megkülönböztetést lát a Csjt. 43. § (5) és (6) bekezdései által felállított keresetindítási határidőkben, az alkotmányossági vizsgálatot a két érintett személyi kör vonatkozásában az Alkotmánybíróságnak külön-külön kellett elvégeznie.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés abban az esetben valósul meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.]. A megkülönböztetés akkor minősül alkotmányellenesnek, "...ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). A Csjt. támadott rendelkezései tekintetében, amelyek a bírósági jogérvényesítés időbeli korlátját állítják föl, azonos csoportba tartozó személyeknek azok számítanak, akik rendelkeznek az ezen határidőkkel érintett keresetindítás jogával.
Az apaság vélelmének megtámadására a Csjt. 43. § (3), (4) és (6) bekezdései értelmében a gyermek, a vélelmezett apa, a gyermek halála után leszármazója, továbbá az anya ún. mögöttes apasági vélelemmel érintett volt férje jogosult. Ezen túlmenően származtatott keresetindítási joga van az ügyésznek két esetben: a gyermek halála után akkor, ha a gyermeknek nincs a megtámadásra jogosult leszármazója, valamint a vélelmezett apa érdekében a rá irányadó keresetindítási határidő eltelte után, de csak a vélelmezett apa életében. Ez a fel sorolás a jogbiztonság és a családi jogállás kívülről történő megkérdőjelezhetőségének minimalizálása érdekében zárt. A vér szerinti apa - függetlenül a vér szerinti apaság biológiailag igazolt vagy még csak állított voltától - nem szerepel a keresetindításra jogosultak között. Ennek megfelelően nem tartozik abba a személyi körbe sem, amelyre a keresetindítási határidők vonatkoznak, így vonatkozásában a határidő-rendelkezések diszkriminatív volta fogalmilag kizárt.
A megtámadásra jogosult és ezzel a keresetindítási határidő szempontjából azonos szabályozási körbe vont gyermek vonatkozásában ezzel szemben értelmezhető a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Diszkrimináció azonban a gyermekkel szemben sem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság más összefüggésben már vizsgálta a Csjt. 43. § (5) bekezdésében foglalt határidő és a gyermek alkotmányos jogai közötti összefüggést. A 879/B/1992. AB határozatban tett, a keresetindítási határidő és a diszkriminációtilalom viszonyára megállapítás a jelen ügyben is irányadó: "A gyermek ... személyesen, azaz törvényes képviselői, illetőleg gyámhatósági közreműködés nélkül csak teljesen cselekvőképes személyként, vagyis nagykorúsága elérése után támadhatja meg az apaság vélelmét. Ekkor pedig ugyanaz a megtámadási határidő áll rendelkezésére, mint bármely más jogosultnak, a törvény tehát a megtámadásra jogosultak között alkotmányellenes megkülönböztetést nem tartalmaz." [879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 397, 400.] A gyermek a saját keresetindítási joggal rendelkező személyi kör összes többi tagjához hasonlóan az apaság vélelmének megdöntésére alkalmas tényről történt tudomásszerzésétől számított egy éven belül indíthat keresetet. Ehhez járul még, hogy a többi jogosulttal szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése és a tényleges önrendelkezés lehetővé tétele érdekében vele szemben e határidő folyása nem kezdődik meg nagykorúsága elérése előtt.
Az Alkotmánybíróság ezen indokok alapján az indítványt abban a részében is megalapozatlannak találta, amely az apaság vélelmének megdöntésére nyitva álló határidő diszkriminatív voltát állította.
Budapest, 2006. július 11.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró