191/B/1992. AB határozat

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 8. és 9. §-ai alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott és egyesített indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 8. és 9. §-ai alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, illetőleg a 70/B. § (2) bekezdésével ellentétesnek tartják a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 8. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a nem önálló tevékenységből származó bevétel teljes egészében jövedelem. Álláspontjuk szerint ez a rendelkezés meg nem engedhető megkülönböztetés az önálló tevékenységből származó jövedelem adóztatási módjával szemben. A törvény 12. §-a szerint ugyanis az önálló tevékenységből származó bevételnek csak az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint egyenlő munkáért mindenkinek, bármely megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga, tehát az adóztatás módja is csak egyenlő lehet.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat nem találta megalapozottnak.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat minden megkülönböztetés nélkül. A 70/B. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az egyenlő munkáért mindenkinek, bármely megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

Alkotmányellenes megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Ez esetben nem erről van szó. A munkáért járó bér és az önálló tevékenység bevétele nem azonos fogalmak. A nem önálló tevékenység (jellemzően: a munkaviszony) lényegében már a munkáltató költségeivel csökkentett, kockázatmentesnek tekinthető jövedelem. Az alkalmazott nem viseli az önálló tevékenységgel járó állandó kockázatvállalást, ami a vállalkozó jövedelmének (vagy veszteségének) velejárója. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése az adott ügy szempontjából nem értékelhető. A bért és a vállalkozási bevételt nem lehet egymással alkotmányossági szempontból párhuzamba állítani. A vállalkozó és a munkavállaló közötti különbségtétel a közteherviselésben nincs ellentétben semmilyen alkotmányos elvvel vagy szabállyal, így az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

Budapest, 1992. november 23.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró