A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.65/2016/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (MUNKAÜGYI BÍRSÁGOT kiszabó közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. §] Bíró: Barsi Ildikó

Ügyvéd által képviselt felperesnek – ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaügyi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes NGM/..../2015. számú határozatát az elsőfokú N...../2015. számú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezi.

A le nem rótt 30.000,- (harmincezer) Ft kereseti illetéket az Állam viseli.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperes részére 90.000,- (kilencvenezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A B. Kft. és F. lengyel cég között kötött vállalkozási szerződés szerint a B. Kft. megrendelő megbízásából az F. vállalkozó saját munkája felhasználásával hegesztési munkálatokat végez a B. Kft-nél.

A vállalkozási tevékenység tartalma a W01 minősítő vizsgával rendelkező hegesztők biztosítása a megrendelő által meghatározott számban és a megrendelő által meghatározott termékek legyártására, akik exportra készülő vasúti forgóvázak hegesztését végzik a megrendelő m-i telephelyén. A szerződésben rögzített vállalkozási tevékenység díja magában foglalja a vezetők és szakemberek fizetését, szabadságával kapcsolatos költségeik biztosítását, útiköltségeit, társadalombiztosítási költségeit is.

A Kormányhivatal munkaügyi felügyelői 2015. április 02-án munkaügyi ellenőrzést tartottak a felperesi Kft. …. szám alatti telephelyén. A helyszíni munkaügyi ellenőrzés során bemutatott dokumentumok és tanúmeghallgatás alapján megállapították, hogy az F. lengyel cég munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott 1 fő lengyel állampolgárságú munkavállalót a telephelyen.

A Kormányhivatal a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az N.../2015. ügyiratszámú határozatával a B. Kft. munkáltatót 80.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta.

A Met. 1. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a B. Kft. munkáltató és M.K.L. munkavállaló között 2012. április 02-től munkaviszony áll fenn és kötelezte a munkáltatót, hogy fent nevezett munkavállalót az Mt. szabályai szerint foglalkoztassa, továbbá a jogszabályban meghatározott módon tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos NAV területileg illetékes szerve felé fennálló bejelentési kötelezettségének.

A 96/71/EK. rendelet 883/2004/EK. rendelet és 2011. évi CV. törvény alapján megállapította, hogy a külföldi céggel történő megállapodás esetén a kiküldetés időtartama a 24 hónapot nem haladhatja meg. Posting esetében a honos ország joga akkor és addig irányadó, amíg a kiküldetés időtartama nem haladja meg a 24 hónapot. A 24 hónapot követően kiküldött személy már a fogadó állam jogszabályainak hatálya alá tartozik, tehát a biztosítási jogviszonyát be kell jelenteni a NAV területileg illetékes szerve felé.

Így a két cég közötti megállapodást semmisnek kell tekinteni. Az Mt. 295. § (1) bekezdése posting esetére a külföldi munkáltató munkavállalójának magyarországi foglalkoztatása esetére a magyar jog alkalmazását írja elő. Ebből eredően a B. Kft. munkáltatóval szemben a lengyel állampolgárságú munkavállaló NAV felé történő bejelentésének elmulasztása miatt a Ket. 29. § (1) bekezdése alapján a hatóság eljárást indított.

Az eljáró felügyelő a Met. 1. § (5) bekezdése alapján a jogviszonyt munkaviszony keretében végzett foglalkoztatássá minősítette. A hatóság megállapította, hogy a munkáltató azzal, hogy a munkaszerződést a munkába lépést megelőzően nem foglalta írásba, megsértette az Mt. 42. § (1) bekezdésében és az Mt. 44 §-ában foglaltakat. A munkaviszony megállapításának következménye a munkáltató bejelentési kötelezettsége. A munkáltató bejelentési kötelezettségét nem teljesítette, ezek alapján megsértette az Art. 16. § (4) bekezdés a.) pontját. A munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt a Met. 6/A. § (1) bekezdés b.) pontja alapján munkaügyi bírság kiszabása kötelező.

A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben hivatkozott rá, hogy a legfontosabb elhatárolási ismérv a kiküldetés és az önálló munkavégzés között, hogy a küldő vállalkozás és a munkavállaló között a kiküldetés teljes időtartama alatt munkaviszony álljon fenn. A munkaviszony nem állhat fenn a fogadó munkáltatóval.

Utalt rá, hogy a munkavállaló akként nyilatkozott, hogy munkáltatója a lengyel cég, mely munkaviszonya írásbeli munkaszerződés alapján áll fenn.

Az Európai Parlament és Tanács 2004. április 24-i rendelete 12. cikke nem jelenti azt, hogy a kiküldetés kizárólag 24 hónapra szólhat, a posting irányelv sem tartalmaz ilyen rendelkezést. Továbbá nem jelenti azt, hogy a munkaviszony jön létre a B. Kft. és a lengyel munkavállaló között.

A munkavállaló munkaviszonya jelenleg is a lengyel székhelyű céggel áll fenn, fizetését is ettől a cégtől kapja. Így bejelentési kötelezettség is a lengyel munkáltatót terheli. Utalt rá, hogy az Mt. 295. §-a alapján a magyar jogot csak az ott felsoroltak, például a legalacsonyabb munkabér összege tekintetében kell alkalmazni. Sérelmezte továbbá, hogy a hatóság nem vette figyelembe, hogy a felek által megkötött vállalkozási szerződés ténylegesen létrejött, a felek jogaikat és kötelezettségeiket azzal egyezően gyakorolták és teljesítették. Megalapozatlan a határozat azon megállapítása, mely szerint a B. Kft. a lengyel munkavállalót munkaviszony keretében, írásba foglalt munkaszerződés nélkül foglalkoztatta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes N...../2015. számú ügyiratszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Utalt rá, hogy az eljárás során a felperes maga sem vitatta, hogy a lengyel a munkavállaló 1996. óta folyamatosan a munkavégzési helyen végez munkát. A jogviszony fennállást illetően az elsőfokú határozatban megállapított tényállást pontosította a tekintetben, hogy az F lengyel cég, valamint a B. Kft. 2005. március 06-án kötöttek vállalkozási szerződést. A két fél közötti jogviszony tartalmát illetően megállapította, hogy elnevezése ellenére nem vállalkozási, hanem munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződés jött létre.

Hivatkozott rá, hogy nem vitatott, hogy a lengyel állampolgárságú munkavállaló és a lengyelországi honosságú kölcsönbeadó cég között fennálló munkaviszonyra a felek a lengyel munkajog szabályait kötötték ki. E jogviszonyra tehát mind a 2006. január 1-je előtt, mind az azt követő rendelkezések szerint a felek által választott külföldi jog az irányadó.

A régi Mt. szabályai szerint 2011. július 31. napjáig jogszabályi lehetőség hiányában a lengyelországi honosságú cég a magyar munkajog szabályai szerint nem folytathatott munkaerő-kölcsönzési tevékenységet. Az ezt követő időszakban a tevékenység folytatásának feltétele a munkaügyi központ általi nyilvántartásba vétel. A rendelkezésre álló adatok szerint a lengyelországi honosságú cég magyarországi munkaerő-kölcsönzőként nem vetette nyilvántartásba magát, így jogszerűen csak a határon átnyúló szolgáltatás keretében a 96/71/EK irányelv által biztosított keretek között végezhetett Magyarországon ilyen tevékenységet.