Az Egri Törvényszék Mf.25368/2007/6. számú határozata felmondás hatályon kívül helyezése (RENDKÍVÜLI felmondás hatályon kívül helyezése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 483. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 104. §, 153. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Csúry Mária, Kemenesné dr. Halász Mária, Tőzsér Lajos

Kapcsolódó határozatok:

Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.426/2006/14., *Egri Törvényszék Mf.25368/2007/6.*, Kúria Mfv.10949/2007/3. (BH 2009.7.220)

***********

A Heves Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

2.Mf.25.368/2007/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Sebestyén Ádám ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes (felepres címe) felperesnek - dr. Kovács Gergely András ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezése iránt az Egri Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perben a 2007. április 19. napján meghozott 6.M.426/2006/4. sorszámú ítélet ellen a felperes részéről 15., és Mf.4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer)Ft másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte felperest, hogy 15 nap alatt az alperesnek 50.000 Ft perköltséget fizessen meg. A peres eljárás illetékét az állam viseli.

A megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1997. évtől először szakmai gyakornokként, majd külsős munkatársként állt kapcsolatban az alperessel. 1999. évtől önállóan szerkesztette a kéthetente jelentkező 25 perces műsor 1 neve című műsort. Majd újabb műsort kapott ügyvezető igazgató neve ügyvezető igazgatósága idején. Ezen időszaktól havonta szerkesztette a nyugdíjasoknak szóló műsor 2 neve magazinműsort. Az állandó műsorokon kívül előzetes egyeztetés alapján készített a felperes egyéb műsorok, pl. a híradó számára is anyagokat.

A felperesnek a műsorkészítés során alkalmazkodnia kellett az alperesi Kht. forgatási és vágási tervéhez. A forgatások, vágások összehangolása, koordinálása, a belsős és külsős munkatársak között a gyártásvezető feladatkörébe tartozott. A műsor készítéshez a felperes használta az alperesi kft. technikai eszközeit. A műsorba került adások figyelembevételével a gyártásvezető készítette el az elszámolásokat. A műsoroknak előre meghatározott díja volt, így a szerkesztésért 1.500 Ft, műsorvezetésért további 1.500 Ft járt. A műsorkészítők az alperes által más televízióknak tovább értékesített műsorok után is fizetett díjazást. Az elszámolás alapján a felperes az alperessel kötött felhasználási szerződés szerint 1999. októberéig szerzői jogdíjban részesült. Ezt követően szóban az alperessel olyan megállapodást kötött, hogy a díjazása számla ellenében történik. A számlát a felperes férje által jegyzett egyéni cég, a cég 1 neve állította ki. A számlán szereplő bélyegzőn az szerepel, hogy a felperes férje által jegyzett cégben munkatárs a felperes. 2006. januári, februári és márciusi műsorkészítés után járó díjat a felperes a cég 2 neve által kibocsátott számla alapján vette fel.

A hetente rendszeresen tartott munkaértekezleteken a felperesnek megjelennie nem kellett, de jellemzően ott volt. Jelenléti ívet a felperes nem vezetett, szabadságot a jogviszony tartama alatt nem kért, és nem kapott.

Az alperes 2006. május 10-én a felpereshez és a cég 1-hez intézett levélben a Ptk. 483.§ (1) bekezdése alapján mondta fel a megbízásos jogviszonyt. Levélben kitért arra, hogy a felperes egyik adásba került műsora nem az előzetes tervek és műsorszerkesztési eljárások figyelembevételével került képernyőre.

A felperes módosított keresetével annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél munkaviszonyban történt a foglalkoztatása. A munkaviszonyt alperes rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg, és a jogellenesség jogkövetkezményeként kérte a jogviszony helyreállítását, elmaradt munkabére megítélését.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy felek között munkaviszony nem állt fenn. A felperesnek nem kellett napi rendszerességgel az alperes rendelkezésére állnia. Egyetlen kötelezettsége volt, hogy az általa vállalt műsorokat elkészítse. Az, hogy a felperes külsős munkatársként is köteles volt alkalmazkodni az alperes rendszeréhez, a forgatási és vágási tervhez, a többi munkatársakhoz, az alperes speciális tevékenységéből adódik. Ez azonban nem járhat azzal, hogy utólag hat évre visszamenően a bíróság a felek közötti jogviszonyt munkaviszonynak minősítse.

A széleskörű utasítási jog a felek jogviszonyában nem érvényesült, a felperesnek munkaidőbeli kötöttsége nem volt. A műsorkészítéshez felhasznált időt a felperes maga határozta meg, alkalmazkodva az alperesi tevékenység specialitásából adódó rendhez. A technikai feltételek biztosítása alperes részéről nem jelenti, hogy a munkavégzés módjára, helyére és idejére kiterjedő, a munkaviszonyra jellemző utasítási jog érvényesült.

A felperes tisztában volt azzal, hogy az alperestől nem munkabérben részesült. A díjazásról a számlákat a férje egyéni cége bocsátotta ki. Életszerűtlen és elfogadhatatlan az az állítás, hogy mindez a felperes akaratával ellentétesen mintegy kényszer hatására történt.

Mivel a felperes a munkaviszony fennálltára alapította a perbeli követelését és munkaviszony a felek között nem volt, ezért a keresetet el kellett utasítani.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezéssel a felperes élt. Kérte az ítélet megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. A fellebbviteli eljárásban az elsődleges fellebbezési kérelmét annyiban pontosította, hogy a munkaviszony fennálltának megállapítását legalább 2006. január 1. napjára visszamenően kéri.