50. BK vélemény

szökésről és az önkényes eltávozásról[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

A szökés a szolgálati hely végleges kivonási szándékkal történő önkényes elhagyásával, illetőleg attól távolmaradással, az önkényes eltávozás pedig akkor válik befejezetté, amikor a jogellenes távollét a két napot, illetőleg a kilenc napot meghaladta.

A bűncselekmény befejezettségéhez fűződő jogkövetkezmények szempontjából ezek az időpontok az irányadók.

A 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) XLV. Fejezetében felvett katonai bűncselekmények közül a szökés, illetve az önkényes eltávozás megegyezik abban, hogy az elkövetési magatartás egyaránt a szolgálati hely önkényes elhagyása vagy attól önkényes távolmaradás.

A szökés esetében ez azonban a katonai szolgálat alóli végleges kibúvásra irányuló célzattal történik.

A bűncselekmény befejezettségéhez anyagi jogi és eljárásjogi következmények egyaránt kapcsolódnak. Így meghatározó jelentősége van pl. az elévülés határidejének kezdőnapja, illetőleg a bíróság elé állítás feltételeiben meghatározott két hónapos határidő kezdete szempontjából.

A bűncselekmény akkor befejezett, ha az elkövető a törvényi tényállás valamennyi elemét megvalósította. Ehhez képest a szökés és az önkényes eltávozás bűncselekménye a szolgálati hely említett módon történő elhagyásával, illetőleg az attól távolmaradással már megvalósul. Nem tényállási eleme tehát ezeknek a bűncselekményeknek az elkövető által létrehozott jogellenes állapot fenntartása, vagyis azok nem tartós (állapot) bűncselekmények.

Ennek megfelelően a szökés bűntette befejezett, ha az elkövető a szolgálati helyét a katonai szolgálat alóli végleges kibúvás céljából elhagyta, illetőleg amikor attól ilyen célból távol maradt.

Az önkényes eltávozás vétsége befejezett, ha a jogellenes távollét a két napot, az önkényes eltávozás bűntette pedig, amikor az a kilenc napot meghaladta. Ezekben az esetekben ugyanis az elkövető a bűncselekmény tényállásának valamennyi elemét hiánytalanul megvalósította, tehát az minden további feltétel nélkül befejezett.

A bűncselekmények befejezettségéhez kapcsolódó határidők számításánál - így a bíróság elé állítás feltételeként meghatározott, a bűncselekmény elkövetésétől számított két hónap kezdeteként is - ezek az időpontok az irányadók. Vonatkozik ez azokra az esetekre is, amikor az elkövető a bűncselekmény megvalósítása után esetleg hosszabb ideig jogellenesen még távol van.

A bűncselekmény befejezettsége szempontjából közömbös ugyanis, hogy a tettes a szolgálati helyre önként visszatér-e vagy sem, de az is, hogy a jogellenes távollétet mikor szüntették meg.

A szökés és az önkényes eltávozás kísérleténél az említett határidő kezdő időpontja az, amikor a megkezdett bűncselekmény félbeszakadt.