ÍH 2006.168 PERÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA - MÖGÖTTES FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI KERESET ILLETÉKE

A mögöttes felelősség megállapítására irányuló perek - a felszámolási eljárás során meg nem térülő tartozás összességének ismerete hiányában - a meg nem határozható pertárgyértékű eljárások közé tartoznak, így az illetékalap számításánál az Itv. 39. § (3) bekezdésében írtak az irányadóak [Gt. (1997. évi CXLIV. tv.) 296. § (3) bek.; Pp. 24. §; 1990. évi XCIII. tv. 39. §, 42. §, 47. §].

A felperes a 2003. július 22-én előterjesztett keresetében a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján a II. r. és III. r. alperes korlátlan, teljes és egyetemleges felelősségének a megállapítását kérte az I. r. alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozásaiért, utalva arra, hogy az I. r. alperessel szemben - a felszámoló visszaigazolása szerint - 17 419 600 forint követelése áll fenn. A felperes kereseti kérelmén - az Itv. 39. § (3) bekezdésének a) pontjára utalással - 15 000 forint illetéket rótt le.

A felperes az érdemi tárgyalás megkezdését követően a kereseti kérelmétől elállt és kérte a per megszüntetését, melyhez az alperesek is hozzájárultak, költségigényük nem volt.

Az elsőfokú bíróság a kérelem alapján a 41. sorszámú végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy az eljárással felmerült mérsékelt kereseti illeték összege 270 000 forint, egyidejűleg - lelet kiállításának terhe mellett - felhívta a felperest, hogy rójon le további 255 000 forint illetéket. Az illeték megállapítása és megfizetésre való felhívása körében hangoztatta, hogy a felperes kereseti kérelmén nem a szükséges mértékben rótta le az illetéket, ugyanis jelen perben a lerovandó illeték összege 900 000 forint, melynek indoka, hogy a Pp. 24. § (1) bekezdése szerint a pertárgyérték megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Mivel a felperesnek, mint hitelezőnek az I. r. alperessel szembeni követelése 17 419 600 forint, és a keresetben azt a jogát kívánta érvényesíteni, hogy ezen összeget a II. r. és a III. r. alperesek korlátlanul és egyetemlegesen tartoznak megfizetni a felperesnek a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján, így a pertárgy értékeként e követelést kell figyelembe venni. Döntése alátámasztásaként a kifejtetteken kívül az e körben publikált szakirodalomra is hivatkozott.

E végzésnek kizárólag az illeték megállapítására és megfizetésére vonatkozó rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés e rendelkezésének a megváltoztatását, és a fennálló 8700 forint többletilleték visszafizetéséről való rendelkezést kérte.

Úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte 255 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére, mivel tévesen állapította meg a Pp. 24. § (1) bekezdésére tekintettel a pertárgy értékét 17 419 600 forint összegben. Hangoztatta, hogy a kereseti kérelmében nem a megjelölt összeg megfizetésére való kötelezést kérte, hanem csupán az alperesek egyetemleges felelősségének a megállapítását, mely esetben a pertárgy értéke az Itv. 39. § (3) bekezdés alapján 350 000 forint, míg a mérsékelt illeték összege csupán 6300 forint. Mivel pedig a kereseti kérelmén lerótt 15 000 forintot, így jelenleg 8700 forint visszajár a részére.

Az alperesek a fellebbezésre észrevételt nem tettek.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem korlátai között felülbírálva megállapította, hogy az előterjesztett fellebbezés - az alábbiak szerint - alapos.

Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 37. § (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárásért az e törvényben megállapított illetéket kell fizetni, melyet a 38. § (1) bekezdése alapján az eljárást kezdeményező fél az eljárás megindításakor köteles megfizetni, kivéve, ha az illeték megfizetéséről utólag kell határozni.